(Zanazan)
A zivatart végigvigyorgom, nincs ellene semmi kifogásom. Élvezettel szimatolok, így fogadom Abdult.
-El voltak tőle ájulva, nagyon szépen megköszönték, meg valami listába is felvették a nevét. Valami adománylistába, ha jól emlékszem.
Elfoglalom helyem, megkérdezem Abdult, mi volt, amíg távol jártam.
Nabilt látva, elvigyorodom. Kíváncsian nézem, mit hoz. Érdeklődve forgatom az új vértet.
-Nem semmi! Köszi-csókolom meg. Azon nyomban nekiállok felcihelni magamra, érezni akarom a súlyát, és hogy mennyire tudok benne mozogni. Ám időközben előkerül a Yasarnak szánt ajándék, felkapom a fejem, és mintha magam is gyerek lennék, belenézek, forgatom.
-Hű! Remélem Ordanban, ahonnan jött, ilyet nem ismer. Yasar!- kiáltom el a nevét, ha odajön lehajolok hozzá-Lenne itt valami neked, amolyan ajándékféle. Nabil meg én adjuk neked. Mit szólsz?