Erion utcáin

[Navaratna]

(Zanazan)

A tömeg szó szerint mellbevág. Tanítóm szólt, Erion egy bazi nagy kaland, de ez annál is nagyobb! Mikor végre valahára stabil pontot, a tér falát/határát elértem, fújtam egy kis levegőt, de attól sem lett jobb. Leizzadtam, büdös lettem, és már lassan magamtól émelyegtem. Megjegyeztem az őrök adta szösszenetet, nem gyilkolni jöttem, nem is lopni...
"És még te akarsz kezdeni magaddal valamit. Lúzer vagy, kisanyám."
Kélsőbb meg, jó hazai szokás szerint, hogy gyalog jutok el mindenüvé, be kell látnom, ez itt halva született ötlet. Tekergettem a nyakam, van mit nézni, legyen az akár élő, akár holt (azaz tárgy ).

A kocsit kifizetem, ahogy illik, aztán egy percig kábultan állok. Zajon, tömegen, újdonságok kóstolásán vagyok túl, kilúgozták az agyam, és ez még csak a kezdet.
"Jól meggondoltam én ezt? Az életben nem dolgoztam még nem fehér embernek, tanítóm azt mondta, Samírnak van beszélőkéje, néha nagy frász, de neki jó haverja volt. Vajon ez mit takar?"
A szöges alkalmatosságon pihengető alakot megbámulom. Nem fáj neki?! Mi ebben a jó? Megrezzenek, irány befelé. A tömeg után ez a felhígult létszám üdítő.
A kalács illata egyéb körülmények között felkeltette volan bennem az éhséget, de rázós városátszelésen voltam túl, egy falat nem ment le a torkomon. Illedelmesen elhúzom a fejem, mosolygok, rázom nemlegesen és kezemmel is jelzem, ezt most kérem ne. Ki nem nyitom a pofám, kinézem belőle, hogy lenyomja a torkomon, aztán tartja a markát Ha megmenekszem, kicsit távolabbról -töméstávon kívülről- köszönök vissza:
-Legyen szép napja!
Van egy nevem, meg egy negyedem, ami dugig lehet egyforma arcú dzsaddal, az életben nem lelem meg így Samírt. Latolgatom, ki tudhatná, merre lakik: a sütis? A kölykök valamelyike? Esetleg a bő torokváladékos szögönülő?
- Tudja valaki, hol találom jó mesterem barátját, Samír Rahmatullahot?-teszem fel a kérdést hol a sütiárusra, hol a kölykökre nézve. Bárkin látom az értelem szikráját, reményt tölt belém.
"Ha a gyerekek valamelyike lesz a befutó, veszek neki sütit. Ha a sütis, eszem nála egy cseppet. Ha a fakír... vegyek neki szeget?!"

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: Megérkezés Erionba

A kérdésedre a pék felel.

-Samír úr a Szeráj egyik kisz kereskedő ház vezet. Elég ismerni őt az sok boltos.. Fűszerek, egzotik ennivaló meg és luxuscikk adni-venni. Menni, menni egyeneszt ezen kő út. A tér hol lenni szép szok szökökút menni balra, a Galradzsa-templom útjához, ott látni szélesz út, onnan már idelátni Szeráj.

-A szelet kalác ajánék. Enni meg finom. Majd vesz ha legközelebb erre járni. Galradzsa áldani.

****
Szó mi szó elég harsány népség ez a dzsad. Szines szárik, képrázatos turbánok és hivalkodóan giccses ruhákat látsz. Láthatólag a kultúrájuk része, hogy ha két dzsad találkozik, nagyon közel állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint az összeesküvők, valószínűleg ergymás lehelletét is érzik. Csak nem suttognak, hanem kezük lábuk jár és fejhangon ordítoznak egymással, de láthatólag ez itt bevett társalgáasi gyakorlat.
Az egyik utcasarkon tevekaravánba botlasz, a hajcsárok -talán nem éppen rendeltetésszerűen- de a pék által emlegetett szökőkúthoz viszik itatni a tevéket.
A nyergekben fekete ruhás sivatagi nomádok, a magabiztos tartásukon, ahogy a rövid széles pengéjű görbe fegyvereiket igzgatják látod hogy jó harcosok, vagy legalábbis nem csak dísznek hordják azt a vasat.
A másik ami feltűnik neked és ami valószínűleg kultúrális vonás: az utcán élik az életük.
Még a tehetősebb házak kertjében is mindig van egy sátor, és látod hogy bent kedélyesen teázgatnak a dzsad gazdakok, de a sátrából ki nem lehetne vakarni, hogy a házukba menjenek.
A vérükben lehet a nomád életmód ezek az emberk így érzik otthon magukat.
A házak lapostetősek, többségük vályog és fehérre meszelték. Ha itt nyitottad volna ki a szemed nem mondtad volna, hogy ez is Erion.

****
A megadott útvonalon haladsz végül megpillantod a Szeráj épületét:



Vagy ahogy a helyiek emlegetik: a "Kalmárpalota".

Ahogy haladsz a sugárúton előre, egyre hatalmasabb ésmonumentálisabb az épület, valóban impozáns és majd összeroskad a pompától.

Mikor a közvetlen közelébe érsz majdnem felnyerítesz luxus ezerrel az van. Az érkezőket mégis hol fogadják? Egy vörös szőnyeges aranyszövésű sátorban, ahol valami "recepcióféle" van. A dzsadoknak úgy látszik mániájuk a sátorozás, és fokozni is tudják...
A sátor anyagába biztos hogy aranyszálakat és drágaköveket szőttek, és handzsáros palotaőrőök örzik a vagyont érő ponyvát az ügyes kezű tolvajoktól, hogy a zafírok, rubinok és smaragdok a helyükön is maradjanak.
A sátorbejárat olyan széles hogy egy szekér is elférne bennne. A bejáratnál mahagóni asztal mögött ül egy zöld selyemkaftános, kecskeszakállas emberke:

-Glaradzsa hozta a Szerájban idegen! Meghívólevele van, vagy keres valakit?

[Navaratna]

(Zanazan)

-Köszönöm szépen az útbaigazítást! A sütemény pedig fantasztikus!-el voltam ájulva a szíves fogadtatástól. Vigyorogva mentem tovább, a megadott instrukciók szerint.
Néznivaló ismét akadt, furcsábbnál furcsábbak. Az ordítozós beszédtől én megsüketültem volna már régen. A ruhák nagyon tetszenek, amit viselnek, mégha kissé cifra is. A nomádok vadregényes külseje, büszke fegyvereik elismerést vívnak ki nálam. Egzotikum a köbön. A házam van de a sátor a jobb életszemlélet nagyon fura, de szórakoztat.
A Szerájtól lehidalok. Kissé nőietlenül elátom a szám és ámulva bámulok. Luxus? Ez a szó kevés rá. Döldre esett mennyországdarab került elém. Percekig csak állok, lesem a palotát, alig térek magamhoz. Hol éltem én eddig, barlangban?! nehezen odazizzentem a drágaköves sátortól, és még látszik rajtam a Kalmárpalota okozta bűvölet. dereng emlékeimben, tanítóm lelkemre kötötte, beszéljek szépen egy dzsaddal. Nagyon szépen, mert erre ők nagyon adnak. Épp ezért először meghajolok, szorosra húzott ingemből a keblem kis híján kibuggyant, de felállva megigazítottam őket tenyereimmel és formába ütögettem mindkettőt, fülig vörösödve.
-Elnézést, kicsit melegük van. Áldják meg önt az istenek! Tanítóm kedves barátját keresem, Samír Rahmatullahot, akinek részére levelet is szándékozom átadni, személyesen.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban


A kecskeszakállas dzsad egy pillanatig nem szól, hanem elmélázva nézegeti a kezed mit csinál.
majd arca megrándul és gyorsan rád néz és a korától telhető legbűbájosabb modorban szólal meg:

-Oh, köszönöm kedves szavait, megédesítette napjait egy öregembernek aki már csak Galradzsa hívó szavára vár mielőtt megkezdi a hosszú utazást a dűnék fölött... Önnek Samír Rahmatullahha van dolga?
-Hogy hívják a tiszteletreméltó mesterét és mi az ön becses neve?

Az emberke elhallhgat összefonja a kezeit az ölében és lehunyja a szemeit, látszik hogy azok szemhéjai mögött ide-oda járnak. Egy fél perc után kinyitja.

-Igen, Rahmatullah úr megerősítette hogy van ilyen ismerőse. Kérem kövesse a palotaőrt, ő majd elvezeti a Nevető Huri-klán épületrészébe.

A palotaőr meghajol feléd, majd szó nélkül megfordul éás elindul befelé a palotakoplexumba.

A palotaőr:


Az épületben belülről is sokkoló a pompa: az oszlopok arannyal futtattak, a drága faliszőnyegek, szőttesek, a kialakított pihenőhelyeken -ahol vendégeket fogadnak- a csiszolt kristályasztalok, a fordulónként csobogó szökőkutak amiben aranyhalak úszkálnak, és azok a pálmafák -öntözött- amelyek a belső folyosókat szegélyezik mind mind-mind arról tanúskodnak mintha a világ minden kincse felett rendelkeznének, ki tudja, talán van is igazság benne...Alidaxban is láttad már a Boszorkányúrnő fellegvárát de ez...mintha egy paradicsomot építettek volna itt.
A díszteremben majdnem padlót fogsz: tenyérnyi csiszol rubin, zafír és gyémánt csempéken lépdelsz. Fogalmad sincs hogy ide beengednek e akárkit, de valószínű a csiszolt, fényezett tömör fekete obszidián ebédlőasztal mellett aminek a véseteit arannyal töltötték ki nem akárkik ülhetnek. A fogadóterem belmagassága a székesegyházakéhoz mérhető, a plafonról egyetlen hatalmas -olyan parasztház méretű- kristálycsillár lóg, amely milliószór megtörve szórja a sugarait a teremben, hunyorgásra késztetve téged.
Lenge öltözetű háremhölgy jö, kezében rakott tálca és viszi valahová, elhaladtában kedvesen rámosolyog az őrre.

-Nabil. -mondja és megy tovább.

Az őr unott pofával törtet előre, megszokta már ezt a pompát és nem jelent neki túl sokat, ellenben meg-megáll, hátranéz, hogy bevárjon.

- Kérem igyekezzünk hölgyem, nekem vissza kell térnem a posztomra.

Nem igazán tudtad megjegyezni a kivezető utat, mert Nabil annyi termen folyosón, belő kerten ment át veled hogy az életben nem keveredsz ki innét magadtól, ha nem vezetnek. Az egyik belső kertben ahol mesterseéges tó és szó szerint kis dzsungel van ösvényekkel, fiatal -de majdnem ivarérett- tigriskölyök vadássza a halakat a vízben.

Jötötttökre felkapja a fejét és álló farkincával galoppozik feléd, láthatólag hozzád dörgölődzéási célból.

-Ne féljen. -mondja Nabil- Szelíditett. Láthatólag megtetszett Zsebibabának. -mondja kicsit rezignált képpel, miközben a több mázsás zsebibaba neked vágódik, a két emberfejnyi mancsával megtámaszkodik a válladon és a fejét a tiedhez túrja, nagy dorombolással. Hátra is esel, ahogy a pár mázsa neked zúdúl.

Zsebibaba:

Nabil csinos fehér vigyorral bámulja a megpróbáltatásaid.

-Nem mindenkivel csinálja ezt ám! Eddig csak a gondozójával tette, meg a párjával a nőstény Zahirával, de mióta elpusztult, Zsebibaba igen befeléforduló lett. Nahát. Látom jól meglesznek.

-mondja és gátlástalanul vigyorogva élvezi a látványt.

-Tudja eredetileg a palota belső őre lett volna éjszakára eleresztve. De mivel kicsi kölyökkora óta itt van, a kertésztől kezdve, a teremszolgákig mindenki csak gyomrozta, meg abajgatta, aztán valahogy emberhez szokott. Ne féljen nem akarja megenni, csak egy kicsit nagyra nőtt.

-Vigyázzon ne engedje hogy megnyalja, mert a nyelve érdes akár a reszelő és lerántja a bőrét...

Zsebibaba egyenlőre a hajadat nyalogatja, és betakarja az arcod egy párnás mancs, hogy ne izegj-mozogj annyit míg nyalogat. A mellkasodon ül. Néha csap-egyet-egyet hosszú farkával a combodra, ami olyan mint az ostorcsapás.

-Ööö...elnézést, hogy megzavarom a hancúrozásban, de önt várják, ha befejezte, lassan indulhatnánk is tovább...-mondja karba tett kézzel Nabil, de a vállát rázza a röhögés, láthatólag igen jól szórakozik.

[Navaratna]

(Zanazan)

A fülem még vörös, úgy felelek:
-Tanítóm neve Isador Mael Morda, én pedig Zanazan Walra vagyok.
Mosolyogva várom, hogy vajon beengednek-e. Közben korholom magam, hogy ismét elvörösödtem. Megcsavaroma füleim, hogy ha már egyszer piros, ne az érzelmeim miatt legyenek.
Élénken figyelem, mikor lehunyta a szemét. Kíváncsi természetem miatt nem állom meg a kérdést:
-Hogyan tudta megkérdezni tőle, hogy szívesen lát, vagy sem? Ez valami varázslat volt?
A palotaőrt meglátva ismét elvörösödöm és lesütöm szemeim.
"Muszáj volt olyat küldeni, aki még jól is néz ki?"
Ez a fordulat torkomra forrasztotta a kérdést, mi az a huri, és a fényűző épület csak még tovább halogatta, a felejtés szélére taszítva a szavacska lelepleződését. Gyerekként nyújtogattam nyakam, le-le maradtam, mindent megbámultam. Amit szabadott, meg is tapintottam óvatosan: oszlopot, szőttest, pálmafát. Ilyen mérvű rongyrázás vakította szemeim. Aztán mikor a díszterembe értünk, majdnem lehajoltam megfogni a padlót, valóban azt látom-e, amit gondolok. A csillár láttán már a nyakam görcsöt kap, úgy lesem. Fel nem foghatom, hogy válhat valaki érzéketlenné ennyi szépség láttán.
-Te szent ég, ez isteni szép! A dzsadok a világ leggazdagabb emberei!-suttogtam. Hirtelen Alidar egy falu képét öltötte magára. Nem kapott hatalmába a bírvágy, egyszerűen csodáltam az egészet.
A szellős hölgy láttán zavaromban megvakarom a tarkómat. Sose mernék olyan ruhát felvenni, amit ő. Észreveszem magam és behozom lemaradásom, a palotaőr mellé sorolok:
- Bocsánat, hogy lemaradtam. Szabad tudnom, mit mondott önnek a lány? Köszönt talán?-nem raktam elsőre össze, hogy a férfi neve a Nabil.
Az épület arany labirintussá változott, én már kezdtem telítődni a csillogással.
A tigrises kertbe érve kitágult a pupillám, a palotaőr hátát kerestem, hogyha kell, mögé ugorjak. Késő. A macska megindult. Sőt, tarolt. Nyekkenek. Kinyomja a tüdőmből a levegő, így visítani se tudok, csak gúvadt szemmel, hanyatt nézem a tigrist, a szívem is kihagy, fél füllel hallom, nem kajaként tekint rám. A név sem vérszomjas, inkább kacajra fakasztó, csak lenne hozzá levegőm. Mély hangon visszanyerem lélegzetem és most már amiatt nyöszörgök, hogy a nagy macska súlya rám nehezül.
-Te szentséges...! Sosem volt...még ilyen ne...héz dolog raj...tam!-nyögöm, de lassan vigyorogni kezdek lélekjelenlétem visszaszerezve, és bátortalanul meglapogatom az állat oldalát. Csak finoman ám!
-Igen megható...hogy Zsebi...baba...megvidámodott tőlem...huh...-akadozik beszédem a súlytól-és az sem...baj hogy nagy...ra nőtt, de azt hiszem...-és bekövetkezett az első nyalás, lőve rasztás frizurám harmóniájának-...hogy a nyalással...elkéstünk...
A lábam összerándul az állat farkának ütéseitől, ráadásul alig-alig kaptam levegőt, és amit az érdes nyelv következményeiről mondott a palotaőr, nem rózsás. Tüsszentettem volna, ha tudok a mancs közelségétől.
- Zsebi, nehéz vagy!...mássz...le!-nyöszörgöm. Aztán ránézek az őrre és grimaszolok.
-Le tudná szedni?!-préselem ki magamból, mert le vagyok nyomva, minta bélyeg.

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

-Persze. -mosolyodik el a férfi.

A tigrishez lép, nyújtott tenyérrel, nem túl durván de határozottan a tigris orrára csap, mire az füleit hátracsapva megugrik és egy bokor mögül sértett önérzettel bámulja, ahogy az őr felsegít.

A férfi megfogja a kezed felhúz és azt mondja:

- A nevem Nabil. -mondja, de nem ereszti el a kezed, hanem egyúttal kezet is fog veled.
-Elnézést ezért a kis merényletért, de mint mondtam, Zsebibaba általában félénk és nem csinál ilyet...sajnálom ha megijedt. -szép fehér fogú mosolya van, őrhöz képest egyáltalán nem marcona.
-Csak maga olyan...olyan...mondja a szemedbe, láthatóan kedvtelve nézve- ...kedves arcú leány.
-Mit is mondott hol a hazája?... -Oh a mesés Alidar? -kacag fel a férfi. -Nehogy elmondja másnak, mert a végén itt tartja valamelyik emír háremhölgyének! Legalábbis ha rajtam múna nem eresztenék egy ilyen fegyverest...sose láttam még ilyen bájos harconőt. Már ha meg nem sértem..., na jöjjön hölgyem hamarosan ott vagyunk már.

****
A Nevető Huri-klán épületrésze viszafogottabb pompával volt berendezve mint a többi.
A folyosót ahol a Kereskedő-ház része kezdődött, csodálatos növényi ornamentikával díszített, és fehérre lakozott -tölgyfa kapu íve díszítette, a kapuív felett valódi fénymágia:

A dzsad mesék mitológiai lénye egy huri (női dzsinn) arca várta nevetve az érkezőket. A földöntúli szépségű nő tetse elmosódott, egy szélszerű testté a felhők közé, csak az arc szemei néztek benneteket és hózódtak mosolyra az ajkak ahogy közeledtetek.

-Illúzió. -magyarázza Nabil. -Mármint az arc, a kapu az valódi. -Nekem anniyra nemtetszik, szerintem az ön mosolya szívmelengetőbb.

-Meg is érkeztünk. Már bejelentették önt.

A kapuban fülig érő szájjal papucsos írnokféle vár, nyakában hordozható írótábla, orrán okuláré.

-Galradsza hozta Rahmatullah úr barátjának tanítványát, aki a mi barátunk is. .-Csak az istenek a megmondhatói mennyire jól tette hogy felkeresett minket...-és még hosszan méltat, különböző szóvirágokkal, egy percig, hogy mennyire örünek és odavannak hogy vendégül láthatnak.

Nabil nagyot sóhajt:

-Nos megérketünk hölgyem. Kár. Nekem most vissza kell mennem a posztomra. De kárpótlásul azért amit Zsebibaba művelt önnel meghívom egy eredeti dzsad feketelevesre. Ivott már ilyet?
Ha önnek megfelel találkozzunk kilenckor abban a fogadóban ahol szobát vett ki. Ne aggódjék meg fogom tudni....-mondja és még egyszer rádmosolyog. -Már ha nincs ellenére ha effelől fogok érdeklődni?...-teszi hozzá-...nem szeretném önre erőltetni a társaságom, de öntől még azt is érdemes bevállalni, ha megsértődik. -udvarol tovább az ifjú őszintén, majd elsétál vissza az őrhelyére.

A körbeudvarlásod nem érvéget, ugyanis az írnok folytaja, miközben az előtérbe vezet.

-Jöjjön hölgyem, biztos szomjas és éhes. Tessék itt egy kupa predoci. -mondja és aranyserlegben nyom a kezedbe egy -iiilata alapján négy-ötfürtös predoci óbort- határozottan tukmálja rád, mint ahogy azt a szeletelt gránátalmából, mangóból, és mézes öntetből álló gyümölcskelyhet is. Mint akinek szent meggyőződése hogy egy vendéggel így illik bánni. valószínűleg ez is kulturális vonás. Azonnal etetni itatni kezdenek, ahogy belépsz a küszöbön, mintha a sivatagban lennétek, ahol a vándoroktól embertelenség megtagadni egy tál ételt és italt.
Valami határtalan örömmel néz rád ahogy leerőltetsz magadba egy korty bort és egy falat gyümölcsöt.
-Jöjjön kérem az uram ebéddel várja.

És bevezet téged az ebédlőbe.
Még egy valamire rájöttél a dzsadokkal kapcsolatban. A vendéget MINDIG etetik és itatják valószinüleg kipukkadásig.

(folyt köv a reagod után.)

[Navaratna]

(Zanazan)

Az egyszerű trükk, amivel meg lehetett szabadulni a nagy cicától, elernyeszt.
-Ha tudtam volna, hogy ennyivel le lehet hámozni magamról, nem habozok megtenni magam.
A vilogó fehér fogsortól érzem, megint ég a fülem és szégyenlősen félrenézek. Így még a beszéd is megy, és közben hülyézem magam folyamatosan, magamban.
-Öhm, én Zanazan vagyok. Nem ijedtem meg már a végén, csak majdnem összenyomott.
A bóktól megkukultam. Akár népi sajátosság akár nem, attól még bók. Zavarodottan kinyögtem, nem túl költőien, szóvirág nélkül, hogy:
-Alidarból jöttem, de csak kavics vagyok, nem gyöngy.
Nem lett volna jó, ha nevelt nőcikkel kevernek. Szaporán tartottam a lépést Nabillal, biztos fogás arra hogy befogják a szám: hozzanak zavarba. Miután elengedte kezem, azt hátam mögé rejtettem.

*

Volt időm lehiggadni a Nevető Huriig, és érdeklődve szemléltem az élethűen mozgó díszítést.
- Nekem megfelel ez az illúzió, szebb mint én.-tépegettem egyik összetapasztott tincsem végét.
"Nagyon belehalnál, ha a szemébe néznél?! Igen, nagyon! Mitől fosol, hm? Nem tudom! Akkor nem vagyok ura a nyelvemnek!"
Felkapom a fejem arra, hogy már bejelentettek, én nem hallottam Aztán jött az írnok, az orrán két kerekbe foglalt kristállyal és ez meghökkentett. Türelmesen végighallgattam üdvözlését, az életben nem örültek még nekem ennyire, akár személyre szólóan szólt, akár nem, jól esett.
Az invitálás váratlanul ért. Alig érkeztem meg, máris randira hívnak? Mert ez csak az lehet, hülye azért nem vagyok!
-Fekete micsoda? Ha nem mérgező, megiszom! Ha az ön szokásai szerint szabad találkoznunk, és nekem sem hárul elébe akadály, lehet róla szó...
Lövésem nem volt arról, mit szabad egy dzsaddal, mit nem és egyáltalán, nekik mit szabad egy nem dzsaddal, nem akartam láthatatlan tabukba belegázolni és rossz benyomást tenni magamról.
"Még szállást se foglaltam, de máris ígéri, tudni fogja? Honnan? Nem értem én ezeket a dzsadokat, és azt sem, mivel vettem le a lábáról! Remélem, ez nem a kultúrájuk egyik újabb kötelező udvariassága, mert azt fájlalnám. És azért egy fekete izé csak egy fekete izé, az nem jelenti azt, hogy más is lesz belőle!"
Nabil el, helyette jött az írnok. A kupát megfogom, beleszippantok, vállat vonok, belekóstolok. Luxusborokat sem döntöttek még belém, én meg élelmes vagyok és zabagép. Sok izomnak kell az étek, de ha így folytatják ezt a tömést, megfelelő mozgás híján kövér kucu leszek Mindenből falatokat csipegetek, nem azért ilyen keveset, mert nem finom, hanem ha még több minden kerül elém, ne valljak kudarcot. És persze mosolygok. Abban még azért jó vagyok és nem sülök fel zavaromban

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

Samír Rahmatullah egy dzsad ízléssel berendezett, nagy, leveles szobanövényekkel gazdagon díszített ebédlőben fogad.
Az asztal olyan lacsony, hogy a köré helyezett űlő és fekvő párnákról kell ennei. Egyébiránt az asztalon van minden ami szem-szájnak ingere, -háromféle hús és sült- malac (a dzsadok nem muszlimok), marha és csirke a legváltozatosabb formákban feldolgozva és elkészítve, a panírozott sűlt hústól, a pörköltön át a hússalátáig. Rengeteg dologról foglamad sincs mi lehet, de nagyon jól néz ki.
Különösen az édességek néznek ki nagyon ínycsiklandozónak.


Samír már meglett, bölcs férfi, aki igencsak megette már a kenyere javát, de tekintete intelligenciát, nyugalmat, és óvatosságot mutat, ugyanakkor szívélyesen üdvözöl:

Samír Rahmatullah


-Galrazsa hozta szerény hajlékomba, nagyrabecsült barátom, Isador Mael Morda legkedvesebb tanítványát. Mivel nem tudtam hogy vendégem lesz, kérem bocsássa meg nekem hogy csak ilyen szerényen és szegényesen láthatom vendégül, de azonnal megszakítottam egy tárgyalást ahogy értesületm róla, hogy jön. Mestre nekem igen jó barátom volt ki tőle jön és élvezi a bizalmát csakis jó ember lehet kit becsülnek az istenek. Hiszen tanítványít választani olyan mintha utódot, saját gyermeket nevelnénk. Örülök hogy vendégül láthatom önt nálunk. Kérem foglaljon helyet és ebédeljen velem. Már olyan rég nem halottam az én szívbéli barátomról hát hogy megy sorsa annak a vénembernek és mi célból küldte önt hozzám?

****
Aranyba selyembe öltözött szolga jön, tányért kupát ad a kezedbe, bort tölt. A hőmérséklet itt kellemes hűvös, nem oly fullasztó, mint az utca.

[Navaratna]

(Zanazan)

A klíma sokkal kellemesebb, és úgy érzem, Erionba nem kell viselnem egy szőrmés ruhadarabot sem Az ételt meglátva összecsapom tenyerem. Ez nekem az éden, halmozottan. Ha nekem valami tetszik, nem játszom meg magam, kimutatom.
Meglepődöm -a Szerájban már nem először-, hogy elvileg egy tárgyalást szakított meg miattam. Vajon ez igaz, vagy a vendég mindenki elé helyezendő?
-Örvendek, hogy végre személyesen, életnagyságban is látom azt, aki tanítómmal járta a világot és annyi izgalmas kalandon ment keresztül, miről a magamfajta csak álmodozhat - hajoltam meg, de már ügyesebben, előre fogva kebleim, ki ne szabaduljanak.
- Tanítóm, aki megengedte, hogy Isadornak szólítsam, most Alidarban van - teszem le holmim, és elhelyezkedem az egyik párna ölében -, de nem hölgyekkel körberakva, hanem harci oktatást végez, olyanoknak, mint nekem. Én már végeztem, s hallva, mik a terveim, támadt egy ötlete, főleg, hogy nem akartam otthonomban maradni - mindkét kezemmel átnyújtottam az üznetete, amit Isador Samír részére írt.
-Ebben az ő saját szavaival leírja, pontosan miről is lenne szó, amellett, hogy üdvözli önt.
A bort elveszem, megköszönöm -ergo nem nézem levegőnek a szolgát- és belekortyolok a borba.
"Csak be ne csicsentsek, mert lebőgnék hamar."

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

Samír nagyítóüveget vesz elő és az alatt figyelmesen olvassa a leveledet.

-Nos; értem. Tehát zsoldosként fegyverforgatóként, mint munkaerőt ajánlja önt a mestere.

Samír a szakállába túr.

- Megbízható zsoldosra mindig szükségem van. Ha munkát akar tőlem kaphat mindig valami feladatot, ebben biztos lehet. Azonban mivel igen kiterjedt ügyeim vannak, nem mindig velem fog beszélni, és nem is mindig itt. Tudja elég elfoglalt vagyok. Ha nekem szeretne dolgozni, a megbízásokat vagy én adom személyesen vagy a titkáromon keresztűl kérhet munkát. Már találkozott vele, az az okulárés ember aki beengedte. Szólítsa csak Karifnak, én majd eligazítom hogy ön az új külsősünk.

Rendben van. Felfogadom önt fegyveresnek, mrt igen jó ajánlólevéllel jött, olyannal amiért még egy tárgyaklást is megszakítanék.

Nagyon sok ügyletem van ami ilyen-olyan formában fegyverforgatókat igényel.
Samír elgondolkodik és Karifért kiált és tapsol kettőt.

Karif hajlongva megjelenik.

-Karif a hölgy mától a Nevető Huri külsős embere, nekünk fog dolgozni, rábízhat egyes munkákat belátása szerint. Milyen folyó ügyeink vannak most?

Karif kis könyvecskét vesz elő és belelapoz és ura fülébe súg.

-Áá, igen. rendben, azt hiszem ez megfelelő lesz. -feléd fordul.

-Kis munkát bízok önre, remélem ketdetnek megteszi. Van egy szőnyegszövő mester a Kézművesek utcájában, aki nekünk dolgozik. Az utóbbi időben életveszélyesen megfenyegették és a családja életével próbálják őt zsarolni a toroni ...hogy úgy mondjam üzleti elenfeleink. Szúrja a szemüket, hogy nekünk dolgozik és szeretnék megkaparintani a munkáját maguknak. Ugyanis ez az ember délvidékszerte híres szönyegszövő mester, a munkái a többszörését érik a piaci árnak. Igen elkötelezett beltagja a nevető Huri-céhnek és nekünk kötelességünk megvédeni őt, mert a tagjainkhoz tartozik.
A feladata a következő: az elkövetkező egy hónapban ön lesz a műhely biztonsági embere. Ügyel arra, hogy a többi hiéna verőlegényei és bajkeverői elkotródjanak a műhely környékéről és védi a mestert, ha bántani vagy zsarolni akarnák. Ha úgy alakulna a dolog hogy valakit meg kell ölnie...nos, passzust kap róla hogy a mi emberünk és a jogászaink majd ezt letárgyalják a városi őrséggel, erre ne legyen gondja. Egy feltétel van: ez a jogi védelem amit adhatunk csak akkor érvényes ha a műhelyben vagy a közvetlen környezetében intézkedik és a mester életének vagy vagyonának védelme érdekében. Ha hazafelejövet összeakad egy bosszúszomjas pribékkel, az a mag dolga. A munka a jellegéből adódóan megköveteli, hogy a szállása a műhelyben legyen. A kosztról és a kvártélyról a mester -Abdul-Jabbar a neve- tisztességesen gondoskodni fog. Ezen kívűl a bére egy hétre 5 ezüst tallér. A mestert és a családját nem kell kísérgetnie sehová. Erre más meberek vannak. Ön kizárólag a műhelyben és annak közvetlen közelében vigyázz a rendre és az ott dolgozók testi épségére. Kezdetnek erre a hónapra ezt tudom felajánlani. Napi váltásban lesz egy másik emberünkkel. Egy nap dolgozik nyitástól zárásig, következő nap jön a váltás, és szabadnapja lesz. Holnap reggel kezdhet, maga fogja váltani Azimot. Meg fogja ismerni. A délvidéken hírhedt veremharcos volt, gladiáorvértben van és tetovált az arca. Kétkezes jatagánja van.
Azt hiszem mindent elmondtam amit udnia kell. Erre a hónapra ez a munkája a hónap végén értékelni fogom mit végzett és tárgyalunk a továbbiakról az érdemei szerint. Ha megbocsát énnekm most dolgom van, de kérem, ne sértesen meg azzal, hogy nem fejezi be az ebédjét.
Nagyon örülök, hogy hozzám fordult, remélem sokáig lesz nálunk. Ha kérdése van tegye fel a titkáromnak, Karifnak. A bérét is ő adja majd. -majd feláll és elmegy.

[Navaratna]

(Zanazan)

Amint komolyabb dolgokról esik szó -felfogadásról, feladatról, rólam- én is figyelmesen hallgatok.
-Teljességgel megértem, hogy üzleti és egyéb ügyei elszólítják. Bármi adódik, Karifot keresem.
A titkár felé fordulok, örülök, hogy mesterem jó levelet írt, de ennek fejébe illik is jól produkálnom. Fülem hegyezem a feladatot hallva.
"Toroni? Szerintem biztos nem véletlen elszólás volt. Kis segítség, mire számíthatok. A toroniak bosszúálló, szívós népség. Makogok pár szót a nyelvükön, de az nem sokra elég..."
Bólogatom, értem mi a feladat. Kétnaponta védeni a szőnyegkészítőt és az ott dolgozókat, értékeit műhelyében és annak közvetlen környezetében. Azon kívül csak önvédelemből ölhetek, mert különben kivégeznek. Vagy valami ilyet mondott az őr mikor érkeztem. Nekem teljesen megfelel, hogy a műhelyben lesz majd a szállásom, a fizetségről nem is beszélve. Bőkezű ez a Samír, de ezért minőségi munkát is várhat! Az első hónap olyan próbahónap, mennyire válok be. Természetesen izgulok, hogy bizonyítsak, de ez egészséges izgalom, nem drukk.
"Kapok egy kollegát? Jól van, csak nem harapja le a fejem. Bár ha gladiátor múltja van, lehet, nem fog csípni. Állítólag aki arénában melózott, azok kissé...Hm...könnyen begurulnak? Főleg hogy egy veteránnak hangzik, olyan fegyverrel, amivel könnyen felapríthat tüzelőnek, én meg most jöttem a képzőből. Zana, itt vakítanod kell."
Samír távozásakoir felállok, meghajlok:
-Én köszönöm, hogy fogadott és ad nekem egy esélyt, továbbá ilyen gazdagon vendégül lát.
Mikor kettesben maradok Kariffal, visszaülök, eszegetni kezdek:
-Ön nem kér egy kicsit? Szomorú dolog egyedül falatozni. Mondja, azokon a napokon is oda szól a szállásom, amikor épp nem vagyok szolgálatban? A másik őr is ott lakik? Hogy találok majd oda? Ugye már ma este elfoglalhatom a szállásom?

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

Karif szintén leül egy párnára veled szemben, és nemet int a fejével:

-Nem kisasszony köszönöm, nem de ön csak egyék. ...-kisvártatva csak elvesz néhány szem szőlőt és elmajszolja.
-Nos, a szállása a következőképpen működik: holnap reggel elmegy Abdul-Jabbar műhelyébe és leváltja Azimot. Ott lesz egész nap. Este ott alszik a műhelyben, másnap reggel jön Azim és leváltja magát. És ez így ismétlődik.
Azaz a szállása csak kétnaponta biztosított a szönyegszövő műhelyében. Egyébiránt a szabadnapjain önnek kell gondoskodnia a fedélről és az élelmezéséről. Adhatok önnek a heti béréből némi előleget ha esetleg anyagi problémái vannak. -mondja Karif

-Nos amit az ellenlábasainkról tudnia kell: gyakorlatilag mindenki. Ebben a városban minden náció magának akarja a profitot és mindenkinek maga felé hajlik a keze. átmeneti érdekszövetségek vannak de ezek nem tartósak sohasem, és nem is jelentenek biztosítékot semmire.

Mostanában -úgy tudjuk- a toroni Kobrák nehézfiúi zaklatták Jabbart. Talán halott már erről a tolvajklánról. Hogy úgy mondjam szeretnének Jabbarnak ők biztosítani a védelmét és erről próbálják meggyőzni a mestert. De találkozhat szabotőrökkel, gyújtogatókkal és egyszerű piaci szarkákkal is. ....-Karif vesz egy kis csokoládét és eszegetni kezdi.

-És ön? Őszintén szólva nem is tudtam, hogy Alidarban harcos iskolák működnek. Megbocsásson de Alidar az egyéni igényekre kinevelt leányairól híres, kiket államfők és pénzemberek oldalán látni, ott is csak mutatóba. Éles harci helyzetben volt már? Mit csinált addig míg Erionba jött?

[Navaratna]

(Zanazan)

-Értem, akkor nem árt, ha mára meghúzom magam valahol, s aztán keresek egy olyan helyet, ahol kétnaponta aludhatok. Talán tud is egy ilyen szállást ajánlani? Egy egyszerű, ám tiszta hellyel beérem, sőt, az sem baj, ha más, hasonló rendszerben dolgozó fegyveresek szállása kerül szóba.
Eszegetek szépen, hogy minél több ízt megkóstoljak, tekintettel azokra, amikre nem jöttem rá, mik lehetnek.
-Pedig adja magát, ahol értékes leányokat nevelnek, szükség van védelemre és kiszolgáló személyzetre. Tanítóm és még sokan mások ebből élnek meg: zsoldosokat alkalmaznak, illetve képeznek ki, hogy vagy helyben álljanak szolgálatba, céhek védelmére, vagy ha valaki mégis elhagyná a várost, ne hozzon szégyent az ottani kiképzőiskolák nevére. Igaz, nem olyan híres egyik sem, mint amilyenekről történetek keringenek a világban, de helyi viszonylatban jónak számítanak. S ez fontos, egy olyan féltve őrzött lányra úgy jell vigyázni, mint a szemünk fényére! hacsak nem jobban, hisz országnyi vagyonok cserélnek gazdát egy miatt is.
Mikor képzésemről kérdez, készséges vagyok:
-Voltam, a vizsgám is úgy zajlott le. A képzésem utolsó fél éve már féléles helyzetben telt, és a vizsgám maga volt az első komolyabb megmérettetés. Idefelé térkapuval érkeztem, így nem tartott soká az út.
Lesütöm szemem, de aztán büszkén ránézek Karifra:
-Lehet, hogy zöldfülűnek tűnök ennyivel a hátam mögött, de jó kiképzést kaptam.
Főételekről desszertekre, gyümölcsökre térek:
-Milyen korán kell reggel megjelennem szolgálati helyemre? Ugye nem árt, ha viszem magammal a megbízólevelet arról, hogy tényleg azért vagyok ott, amiért, hogy a másik őr nehogy megismertessen közelebbről a jatagánjával?

//Nem lett lefixálva, mennyi kp lehet a karimnál. Mondasz egy összeget, vagy mondjak én egyet? 2 arany, 1 ezüst, 16 réz jó?//

[Kalmárfejedelem]

JK: Zanazan Walra
Esemény: A Szerájban

(Off: Rendben megkapod azt a pénzt, amit szeretnél.)

-Ááá, felesleges. Azim nem tud olvasni, de értesítjük hogy megy. Önnek elég jellegzetes a külseje, meg fogja ismerni. De ha mégis nagyon keménykedő hangulatban találná, emlegesse fel neki, hogy Al-Madobában Yasar pasa még mindig körözteti liliomtiprásért...,ha érti mire gondolok. Ezt viszonylag kevesen tudják róla, ez az infó csak tőlünk származhat.

-Nos, a mester napfelkeltekor már a műhelyében kezdi a munkát, hisz igazán jó remekvűvek csak Galradzsa áldott sugáránál születnek, mihelyst elegendő fény van a munkához, jabbar, dolgozni kezd és nem is hagyja abba alkonyatig.

-Hm...a legközelebbi fogadó a Rattikani fogadója. Imádni fogja. tele van kalandorral és egyéb kétes felhajtóval, igazán nyüzsgő hely.

****
Az ebéd végeztével a titkár visszakísér arra amerről jöttetek. Mikor a kerti tónál Zsebibaba meglát ugyanaz a jelenet megismétlődik: két mancs a válladra fel és dorombol ezerrel. Mivel most számítasz efféle merényletre megveted a lábad és a tiris orrára csapsz aki egy morgó brunyákolás kíséretében visszaszalad a tóba tovább pusztítani az aranyhal állományt.

Karif elvigyorodik:

-Látom már ismeri Zsebibabát.

Aztán kikísér.

Már éppen elhagynád a szerájt, az elősátorból is kilépsz, mikor egy kéz megérinti a válladat. Nabil az.

-Tőlem neked. -mondja és megpuszilja az arcod. Egy gyöbyörű nagyszírmu szál virágot ad át.

[Navaratna]

(Zanazan)

Hallva, miért is körözik egy pasánál, majdnem félrenyelek. Liliomtiprás? Én is egy lilom vagyok!!! Csak ne akarjon megtiporni...
"Te jó ég, igen agresszív fickó lehet! Vad külső, hírhedtség, meglát, szembe fog röhögni, mit akar egy tojáshéjseggű szűz liba Jabbarnál! Bár az nincs rámírva, hogy nem hapsiztam még...Dehogy nem, Nabil mellett is égett a fülem!"
-Észben tartom és ha lehet nem mondom a szemébe, csak ha fennállna az, hogy ellenségesen fogad.
Nyüzsgő hely? Tanulótársaimmal kiképzés ideje alatt rengeteget marhultamn, de mióta végeztem, kissé besüppedtem a magányomba. Ideje lesz újra visszanyerni a ritmust, de csak módjával.
-Köszönöm, akkor első dolgom lesz felkerekedni, még sem verhetek sátrat a szőnyegkészítő háza elé, főleg, hogy nincs is olyanom... Nagyon finom és fejedelmi volt az ebéd, igazán jól laktam.

*

Zsebibaba lendül, kicsit rezzenek, de már tudom, mire számítsak. Megpaskolom az állatot, mert aranyos, ha nagyra is nőtt, és mert szőrös A dorombolása pedig igen kedves.
-Ismerem, jópofa
Kilépve a kereskedelmi palotából megrezzenek az érintésre, fordulok. A palotaőr láttán meghökkenek, csak nem eddig a sarkamban kuncsorgott? Valamit nyújtott nekem, megfogtam, s mikor közeledik az arca felém, méginkább elkerekedik a szemem. Lesütöm szemem a puszi végeztével, zavartan rejtem arcom a virág mögé.
-Köszönöm...
Ez a pasas gőzerővel udvarolt. Talán ha egy órája érkezhettem, és máris rámvetette valaki a hálóját! Azért ennyire szép nem vagyok, talán csak... egzotikus? Nekem meg a dzsadok azok! Kikeveredem az utcára és legyezem az arcom. Valahogy el kéne Rattikaniba is jutnom! Ezért visszalépek a sátorba és megkérdezem az idős dzsadot, merre kell eindulnom ahhoz, hogy eljussak oda. Akkor is így teszek, ha Nabil még ott van, csak nem merek ránézni és vörös az arcom.