Karnelian Grengor kalandjai

[A Rászil]

______________________________________________________
JK: Karnelian Grengor (Ifin politikusa/Boszorkánymester)
Esemény: Bemesélés
Helyszín: El Hamed emírség, hercegi palota
Idő: Pyarron szerinti 3691, esős évszak
______________________________________________________


Hosszú, fárasztó utazás után végre megpihenhetsz. Végre nincs több mérföld hátra, itt vagy, megérkeztél. Próbálsz egy mélyet szívni a levegőből, de rögtön kis homok kerül az orrodba, tüsszentesz egyet, így erről lemondasz a továbbiakban. A hosszú út után nem vágysz másra csak egy kis pihenésre, igaz nem erőltetted meg magad az út során, hisz kísérőid, lesték minden kívánságod, de így is eléggé kimerültél, az ilyen utakat nem neked találták ki. De végre itt vagy, végre a várva várt helyen. Talán valaha ebből a levegőből szippantott Abdul al Sahred is, fut át az agyadon és rögtön melegséget érzel a szívedben.
Egy hatalmas palota hosszú lépcsője előtt állsz. Gyönyörű - ez a szó jut rögtön eszedbe róla - igazi remekmű, a dzsad építészet mindig is lenyűgözött. Hogy e kietlen tájakra is milyen stabil, és fantasztikus remekműveket tudnak felhúzni. Mögötted a karavánod, amivel jöttél. Abasziszból még csak tízen indultatok, lovakkal, nagy titokban, az éjszaka leple alatt, de ide már harmincan érkeztetek, tevékkel, nagy felhajtás közepette. A később hozzátok csapódó 20 ember, még Taba el Ibara és a Sheral hegység találkozásánál csatlakozott hozzátok. Ők mind Rahim el Haszra emír dzsad katonái. Ők voltak hívatottak találkozásotokkor tevékkel ellátni, és El Hamedig kísérni titeket. Az út az Ibarában zökkenő mentesen zajlott, talán a nagy küldöttség riasztotta el a sivatagban portyázó hordákat.
A karaván, ahogy befutott, dzsad szolgálók rohanták meg, rögtön elkezdték lepakolni azt, téged lesegítettek a tevéről és hideg friss vízzel kínáltak téged. Nagyot kortyolsz a felkínált italból, majd felnézel a lépcsőre. Onnan három férfi közelít feléd. A középső ruházatán, aki a másik kettőt kicsit megelőzve lépdel lefelé, látszik, hogy ő már valamivel magasabb pozíciót foglal el a személyzetben.
Igazi dzsad, barna bőre, kampós orra és rövid fekete haja van. Elég vékony, háta kicsit görnyedt, de ennek ellenére nem kelt az emberben negatív érzelmeket. Mikor eléd ér, akkor látod, hogy arcán meglátszik a kor, a 60-as évei elején járhat, fekete hajába már ősz szálak is keverednek. Mosolya széles, hangja mikor megszólal, felettébb barátságos.

- Kedves Karnelian Grengor, üdvözöllek az El Hamed emírségben! Szelim Naszreddin vagyok, őfelsége, Rahim el Haszra emír tanácsosa! Bocsásd meg Uramnak, hogy nem tudott ő maga üdvözölni, de halaszthatatlan dolga akadt a városban. Halottam Galradzsa kísérte utatokat. Kérlek kövess, megmutatom hol fogsz lakni, Nagyúr! – majd egy kicsit meghajol, és felfelé tessékel a lépcsőn.

Hátra nézel, hogy mégis mi van a poggyászoddal, de Szelim elkapja tekinteted, és megszólal.

- Ugyan ne fáradj! – majd int és a két mellette álló szolga lefut a karavánhoz és felmarkolja a lehető legtöbb holmit felkapkodják, és rögtön utánatok sietnek.

Szelimmel felmentek a lépcsőn, és beléptek a palota dupla szárnyú óriás kapuin. Aranyozott színűek, de nem lennél meglepve rajta hogyha nem is az egész, de a nagy része tényleg tömör arany lenne.
Hát igen, ez itt egy igazi dzsad város, vagy szegény vagy és alig tudsz megélni, vagy nagyon gazdag, és akkor úgy dőzsölsz, hogy ilyen dolgokat is megengedhess magadnak. Az óriás kapukon áthaladva egy hatalmas előcsarnokba érsz. Belül szinte minden márványból van, emberek, valószínűleg szolgálók, fel s alá járkálnak, mindenkinek van valami dolga. Az előcsarnokból rengeteg felé indulhatna az ember, de ti a kapuval szemben lévő lépcsőt célozzátok meg. Szelim a kérdő tekintetedre ezt feleli.

- Csak gondoltam el akarod foglalni a szobádat egy ilyen hosszú út után.

Bólintasz, majd elindultok felfelé a lépcsőn. Felérve mindkét irányba egy folyosó fut, melyből mindenfelé ajtók nyílnak, egymástól jó 20 méternyire. Szelim jobb irányba indul, majd megáll az 5. ajtó előtt, és kitárja azt és beinvitál.
Egy hatalmas szoba nyílik meg előtted, alig hiszel a szemednek, jobbra, balra ajtó, szemközt ablakok. Középen egy nagy asztal, körülötte székek, az ablakok előtt kanapé. A baloldali ajtó egy hálószobát rejt, amiben egy óriási franciaágy van. A jobboldali szoba a fürdő, ahol már két dézsa vár téged, egyikben meleg, míg másikban langyos víz van.

- Nagyuram! Gondoltuk hátha le szeretnél fürdeni a nagy út után, az ágy is fel van húzva ha esetleg le szeretnél dőlni. Amint
Rahim Nagyuram is megérkezik, küldetek egy szolgát, és kezdődik is a neked szóló ünnepi vacsora. Kellemes pihenést Karnelian Nagyuram!

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Köszönöm szépen Szelim.
Amint megöszöntem el is indulok és mikor elérek a kanapéhoz ledőlök rá. Nem maradok rajta sokáig megyek is tovább a hálóba majd visszamegyek az előtérbe és kinézek az ablakon eközben elálmélkodok erről a nagyszerű helyről. Megvárom a holmimat míg felérkezik majd mondom:
-Kérem tegyék a hálószobába a holmimat.
Mikor letették a csomagjaim megköszönöm és megyek a fürdőbe megfürödni.
<Áhh... Végre itt vagyok El Hamedben és ez a jó kis fürdő meg a vendégszeretet. Nagyszerű. Ez után meg egy parti a fogadásomra?! Elötte ledőlök egy kicsit, hogy legalább a szemeimet pihentessem.>
A fürdés után ledőlök, de elötte kikészítem a ruháimat amit az emír megjövetelekor fogok felhúzni, aztán lefekszek.
<A palotát ráérek késöbb is megnézni.>
Mikor Rahim megjön akkor felöltözök majd lesietek elé és üdvözlöm őt.
-Nagyuram! Örülök, hogy épségben megérkezett és köszönöm a szívéjes fogadtatást.
Mikor üdvözöltük egymást akkor tovább mondom és próbálok szóbaelegyedni az emírrel:
-Nagyon gyönyörű ez a palota.

[A Rászil]

Előkészíted a díszruhád ,ajd lefekszel. Végre ágyban alszol, ezt az érzést már majdnem elfelejtetted, nagyon feltötödsz ezen idő alatt. Ki adod utasításnak az egyik szolgának hogy mielőtt a gazdája haza jön ébresszen fel. A szolga felébreszt, majd gyorsan felöltözöl kicsit összekészülődsz, majd lerohansz fogadni te is az emírt. Az emír nem úgy viselkedik mint egy nagy uralkodó. Például saját lábán közlekedik, ami itt az Ibarában nem épp szokásos. Rájössz hogy amikor édesapád azt mondta hogy Rahim Nagyúr nagyon nagylelkű és igazságos uralkodó, igaz az üzleti életben nagyon kemény.
Igaz azért az emír, vagy 20 kísérőjével volt a városban, mindegyik talpig fegyverben állt, egyenruhában, csak a szemüket látod, semmijük nincs szabadon. Ezek lehetnek az emír személyes testőrei. Halottal róluk már. különleges kiválasztás útján, és rengeteg próbát kell kiálljanak.
Az emír észre vesz téged, majd egyenesen eléd megy.

- Üdvözöllek hazámban Karnelian Grengor! Hogy utaztál? Remélem eljössz a te személyedre megrendezett vacsorára. - Majd közelebb hajol hozzád - Kitaláltam valamit, hogy hivatalosan miért is jöttél ide hozzánk. És ha esetleg azaz ötlet is megtetszik neked vagy édesapádnak, akkor két legyet üthetünk egy csapásra. Fél óra múlva várlak az étkezőben.

Utóbbi mondatot újra hangosan mondta, majd rád kacsint és elindul fölfelé.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Nagyon köszönöm jól utaztam, bár elfáradtam de az ágy mindent megoldott. Igen a vacsorát nem hagyom ki, bízhat bennem ott leszek.
<Huh... Mi lehet az a valami? Remélem tetszeni fog, bár ha nem is tetszene nem illik egy emírt visszautasítani.>
Amikor elmegy az uralkodó akkor én is felmegyek a lakosztályomba kipakolok a táskáimból a szekrényekbe. Mikor mindent kipakoltam akkor lemegyek az étkezőbe, hogy ott várjam meg a nagy emírt. Nem szeretném, hogy miattam várjon. Mialatt lemegyek azalatt szét is nézek a palotában egy kicsit. Mikor lejön Rahim akkor megvárom, hogy ő üljön le elöbb és elkezdje a vacsorát.

[A Rászil]

Mikor elindulsz lefelé nem veszel észre nagy újdonságokat, de nem is nagyon tudsz jobban körül nézni, mivel a lentről érkező hangok felkeltik az érdeklődésed. Le pillantasz a lépcsőn, és a halban vagy nagyjából 50 embert pillantasz meg. Rengeteg ember ez. Mindannyian díszes ruhákban, a legtöbbjük dzsad, de akad közöttük más vidékről érkezett ember is, ennyit meg tudsz állapítani. Lent áll az emír is, éppen egy csoporttal beszélget, amikor észre vesz fenn téged és hevesen elkezd neked integetni, hogy indulj el lefelé.
Lehet hogy erre célzott mikor az esti fogadásról beszélt? Nem lesz ez egy kicsit sok? Suhan át a fejedben.

[Grengor]

Karnelian Grengor

<Huh... mennyi ember! Vajon kik lehetnek azok az emírrel?>
Egy pillanatig még a meglepetéstől nem tudok megmozdulni, de összeszedem magam és elindulok. Egyenesen az emírhez megyek.
-Üdvözlöm Rahim el Haszra emírség örülök, hogy újra láthatom. Üdvözlöm önöket is, Karnelian Grengor vagyok Ifinből.
Mikor mindenkit üdvözöltem és ők is engem akkor újból az emírre nézek.

[A Rászil]

Illendően bemutatkozol mindenkinek, majd ők erre elkezdenek bólogatni.

- Igen tudjuk ki maga! Isten hozta magát itt! Kellemes itt tartózkodást kívánunk Önnek! Apropó meddig is marad itt minálunk?

Erre a kérdésre, nem tudsz idejében reagálni, mivel az emír megelőz a válasszal.

- Ohh! Felesleges még a távozásról beszélni, egyenlőre még asztalhoz sem ültünk. És ha most megbocsátanak váltanék egy két szót Karnelian barátommal!

Majd a hátadra helyezi a kezét, és elkezd az kifelé a kapu felé tessékelni téged.

- Néha nagyon ki vagyok az ilyen mézes mázos emberektől, főleg hogy vannak olyan jó színészek, hogy ne tudd meg mi is a céljuk ezzel. De remélem te nem színészkedni jöttél ide? Vagyis előttem nem kell megjátszanod magad, csak majd másoknak. Mindent elmondok idejében Karnelian. Egyenlőre csak annyit tudj, hogy elvileg parfümökről, és abitacélról fogunk tárgyalni. Még mielőtt elkerekedne a szemed! - Tényleg, az abitacél szó hallatán kezdett a szemöldököd felfutni a homlokodon. - Ez csak a színjáték miatt kell! Semmi sem kötelező, persze.... Ha úgy gondolod, akár tényleg üzletelhetnénk is...

Majd elmosolyodik és kitessékel a kapun.

- Itt csak nem zavarnak meg minket.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Köszönöm szépen, a megtiszteltetést, hogy magam lehetek. Egyben szeretném megkérdezni, hogy kik voltak ezek az emberek? Csak azért mert ők ismertek én pedig őket nem.
Várok egy kicsit és hagyom, hogy tobábbmondja.
-Érzem felség, hogy ha jó ajánlat lessz akkor még érdekelhet is a dolog akár engem vagy talán még Abasziszt is. Az ön parfűmje kiváló és az abbitacélt pedig mindig keresik, egyszóval kereskedőképesek. Nagyon is azok, érdekesnek találom ezeket.
Meghajolok és egyben megköszönöm ezzel a kedvességét amiért előre engedett, majd kimegyek az ajtón és egy alkalmas helyen bevárom.

[A Rászil]

Kimentek a kapun, majd nem a lépcső felé mentek tovább, hanem a kapu ajtajánál jobbra fordultok, így végig sétáltok egy kis teraszon mely, körbe van futtatva egy kő mellvéddel.

- Tudod Karnelian, nagyon nem érdekes hogy kik voltak azok benn, néha magam sem tudom, hogy éppen ki hajbókol nekem. De ha tudni szeretnéd ők itteni politikusok, legalábbis annak tartják magukat, közben csak az emírség pénzét költik. És ők onnan tudják, hogy ki vagy, mivel én elmondtam nekik. Tudniuk kell hogy itt vagy. És tudniuk kell hogy miért érkeztél. Vagyis legalább egy mesét ismerniük kell. - ezen kicsit elmosolyodik az emír - Egyenlőre viszont meg kell kérdezzem, hogy ma estére nem szeretnél e egy kis társaságot? Tudod, valami szeszélyes, meztelen, vonagló társaságot? Tudod az én háremem nagyon nagy. A mai dőzsölésed én állom. Tekintsd ezt egy kis elő ajándéknak. de azt had kérdezzem meg hogy édes apád mennyit mondott el a valódi célokról?

Beszéd közben háttal neki dől a mellvédnek, és tekintetét közted és a kapu között járatja.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Az ok egy állítólagos kém, áruló nevezzük bárminek akit őfelsége nem tud beazonosítani így kell valaki aki jobban szemügyreveszi a többieket, mert ön nem tudja, hogy kiben bízhat. Ha jól sejtem nagy a baj ha már más országból kell hozatnia valakit. Már megbocsásson ha nyersen fogalmaznék.
Várok egy kicsit, hogy leülepedjen aztán:
-A ma este pedig... ha lehet...
Szépen elmosolyodok majd kibököm:
-Nem szeretnék egyedül lenni. Előre is megkösszönném a kedvességét nagyuram.

[A Rászil]

- Tudod Karnelian, apád jól felkészített. Akkor nagyjából mindent tudsz, a többi dologról holnap értesítelek! És tudod miért tőletek kértem segítséget? Mert apád volt a legjobb a szakmájában! Ő rengeteget segített nekünk, így újra megkértem hátha tud segíteni, de azt mondta, hogy visszavonult, viszont legjobb tanítványát tudja maga helyett küldeni. Te lennél az Karnelian. És ezt veheted a legnagyobb bóknak is. Apád ritkán dicsér, és ha azt megteszi, bizony piszkosul büszkének kell lennie annak akit megdicsért.

Az emír megfordul rátámaszkodik a mellvédre, és most az udvarát kezdi el szemlélni, közben mintha gondolataiban lenne elmélyedve.
Majd lépések zaja üti meg fületek a kapu felöl. Mindketten megfurdultok a lépések zajára. Egy szolga jön.

- Nagyuram! Karnelan Uraság! A vacsora elkészült, ha úgy gondolják elfoglalhatják helyeiket! És ha most megbocsájtanak. - majd emghajol és vissza siet be.

- Még valami az ebéd előtt Karnelian! Ha bennt bárki bármit kérdez az üzletről, csak somolyogj, egy-két apró információt megemlíthetsz. De ne mondj semmi konkrétumot! Mert ha így teszel, akkor a végén, megtudják, hogy ebbena dologban vvalami ferdítés van. Itt, az Ibarában első körben mindenki csak hallgat egy üzletről, a másodikban, már azt sem tudja miről beszélnek, és csak utána kezdenek érdeklődni majd licitálni. Készülj fel Karnelian, itt a legfurmányosabb kereskedők, kalifák és nagyurak lesznek.

[Grengor]

Karnelian Grengor

<Legfurmányosabb? ÁÁÁ... biztos nem lehet annyira nehéz... vagy talán mégis?>
Egy picit ezen gondolkodok majd az emírt követem az asztalhoz. Mikor odaértünk, megkeresem a helyem aztán direkt megvárom míg az asztalhoz le nem ül Rahim azután ülök le én is.
<Fogez menni Karnelian... fog ez menni.>
Nyugtatgatom magam egy kicsit az asztalnál. Közben jól megnézem magamnak az embereket hátha késöbb még fontos lehet. Nem csak a kalifákat, hanem a szolgálókat is. Az évek alatt sok nagy és nemes emberekkel találkoztam miközben apámmal mentem így megtanultam nem kimutatni az érzelmeimet mégha az életem függne is tőle, bár ebben nem lennék olyan biztos. Az asztalnál így nyugott vagyok és szép lassan nézem a beszélgetésnél lévő reakciókat, hátha megtudok valami fontosat belőlük.

[A Rászil]

Elindultok az emírrel befelé. Bementek a kapun, az előcsarnokban pedig jobbra fordultok, és ott bementek egy kétszárnyú hatalmas ajtón. Egy elég nagy szoba fogad ott titeket, ahol 5 asztal fogad titeket. Nagyon nagyszoba, sőt inkább terem ez is. Az egészet gyertyák világítják meg. Nagyon hangulatosnak véled. Szembe 3 ajtó van mind csukva, amelyek jóval kisebbek, mint amin épp bejöttetek. Az asztalok mind megterítve, csillogó villogó étkészletekkel.

- Gyere velem Karnelian, egy asztalhoz ülünk. - mondja neked az emír.

Majd az ajtóhoz eső első asztalhoz mentek, már csak a két asztalfő szabad. A két szabad helyen kívül, még 8 szék van, gazdáik mind azok közül vannak, akikkel az emír érkezésedkor beszélgetett. Mielőtt leültök az emír egy hosszú pillantást vált veled.
Amint helyet foglaltok, a három ajtó, ami eddig csukva volt, mind kinyílik. Szolgálók lépnek be rajtuk, mindnél tálca. Egyenként az asztalokhoz sietnek majd középre teszik őket, felkínálva őket hogy belőlük vegyenek.
Amint elkezdtek étkezni, rögtön mindenkinek megnyílik a szája, de nem hogy egyenek, hanem mindenki rögtön elkezd beszélgetni. Rögtön kapod az első kérdést is jobbról.

- És mondja csak kedves Karnelian, milyen ügyből is jött mifelénk a messzi Abasziszból?

Rögtön az asztalotoknál minden szem rátok szegeződik, még akik eddig az emírrel beszélgettek, vagyis szerinted inkább hízelegtek neki, még ők is inkább feléd fordulnak és kíváncsi tekintetüket feléd fordítják. Ránézel az emírre, aki rád néz és halványan elmosolyodik, majd egy kicsit biccent a fejével.

[Grengor]

Karnelian Grengor

-Üzlet minden amiért ide jöttem az üzletről szól, nem de? Vagy talán ön más miatt jött ide?
Felkacagok mintha vicces lenne és utána még mosolygok egy kicsit, majd az emírre nézek, hogy megtudjam jól csináltam-e.
Megvárom míg az emír szed magának a tálcából aztán veszek én is róla.
<Vérengző, aljas emberek ezek, akik minden alkalmat kihasználnak. Nem is tudom, hogy az emír, hogy lehet ilyen más?>
Ezen gondolkozom miközben eszem és közben várom az újjabb torpedókat amik kérdés formájában jön.

[A Rászil]

Szemtelenséged szinte szíven döfi a kérdezőt, szinte köpni nyelni nem tud. Ránézel az emírre, aki halványan kacsint. Lassan ő is felnevet, erre gyorsan mindenki kuncogni kezd, de legalább a felén érzed hogy, ez bizony nem a szívükből jön. Az emir már közben elkezd étkezni, így te is bátorkodsz elvenni egy két falatot a tálcáról.
Megkóstolod őket. És be kell valljad magadnak hogy ezek az étkek, amelyeket, annyira nem is ismersz, bizony nagyon finomak. A kis szemtelenséged, ki is zökkentette őket a kérdések ritmusából, így egyenlőre nem faggatnak tovább. Ellenben te az egyik húsira, ami valami kemény héjon van, rákérdezel, hogy mégis mi az, mert már vagy negyedjére eszel belőle olyan finom.
A melletted ülő kalmár (erre rájöttél a további beszélgetésekből) válaszol is neked.

- Az kérlek szépen skorpió hús.

Hirtelen, már nem is érzed olyan finomnak. Le is teszed. Ezt a pillanatnyi zavarodat kihasználva rögtön letámadnak és újabb kérdéssel.

- És mondja csak kedves Karnelian! És mégis hogy hogy magát küldték ide tárgyalni, mi úgy tudjuk, hogy a maga apja most lett kinevezve. Nem neki kéne tárgyaljon ilyen fajsúlyos csereberéről?

Pedig, a mostani kérdező olyan szimpatikus volt eddig.