Narxes és Rahim al Dzsahh kalandjai

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Muhemin al Assir ibn Nassar)
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék ünnepének estéje (Galradzsa ünnepe)
Helyszín: Al-Avdal Sejkség Nadalkin városától nyugatra valahol a Hassiri-sivatag leg délibb csücske és az avdali füves puszta határán
Esemény: A tűznél

//Off: Egy kis technikai módosítás, hogy egy topic-ban szerepeljetek. //

* Miután neki látsz a tábori fekhelyed elrendezéséhez az Öreg gondolataiba merülve a tüzet figyeli. És kérdésedre mint, aki álomból ébred úgy pillant rád. *

- Hogy mi, Abadana...? Igen, van aki tud róla, van aki nem és van aki nem is akar tudni róla... Utóbbiak közé tartozik Abadana emírje is. Hírszerzői, ugyan jelentették az amund mozgolódást, de nem vesz róla tudomást. Öntelt és kövér, szerinte nincs az a bolond, aki nyíltan meg merné támadni... Hát téved! ...Abadana hamarosan el fog bukni Assir Fiam, már semmit sem tehetsz! Abu Baldek Shibara Sejksége, Dagrah városa most az úti célod, ott már várni fog Galradzsa Útjának hű követője, Rahim al Dzsahh. Az Ibara Gyöngyéhez címzett fogadóban fogtok találkozni. Ő lesz a kalauzod és a társad! Mert onnan, azonnal indulnotok kell Qusarmába, Sorappába! Egy napot sem vesztegethettek el, érted Assir Fiam?! És teljes titokban kell mennetek, mert az amund kémek már behálózták az Ibarát!
De, most már aludj Assir Fiam, a többit is megtudod, majd időben...

* Érzed, hogy további kérdéseknek nincs helye. És az Öreg ismét a tüzet kezdi figyelni... *

[A Rászil]

Játékos: Rahim al Dzsahh ( Rahim al Dzsahh )
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, a Baldeki Kapun ( keleti városkapu ) átlépve
Esemény: Érkezés a fogadóba

* Egy teljes napi tevegelés áll mögötted, mire eléred a várost. Pontosabban 21 napi... Csontjaid és izmaid pihenés után sóvárognak. Talán, még tevéd is hálát rebeg Galradzsának, hogy megérkeztetek...
A kapun átlépve azonnal szembe tűnik a zsongás az ünneplés, ma van az Érmék Ünnepe! Szinte minden ház bejárata fölött mécses, lámpás világít. Ezzel jelezve, hogy a háznépe Galradzsát ünnepli és utat mutatva a remélt áldásnak. Ugyebár nem lehet a véletlenre bízni... Mintha Galradzsának lámpásra lenne szüksége, ahhoz, hogy lásson... Ezen elmosolyodsz, de legalább ünnepelnek...
Tevéd fáradt bőgése azonban emlékeztet, hogy nem bámészkodni érkeztél...*

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar

Végighallgatja az Öreg válaszát, majd ismét hanyatt fordul az ég felé tekintve. Nem akarja többet zavarni. Úgy gondolja talán meditál, vagy jövőt – múltat fürkész, esetleg Galradzsával társalog a tűzbe révedve, de mindegy is az Ő dolga. Kicsit szürreálisnak látja az egészet, ahogy nyugodt kényelemben fekszik a tűz mellett, miközben körülötte tombol a vihar. A Próféta közelsége viszont biztonságérzettel tölti el. Lehunyja a szemét.

<... Hmm.. Abadana emírje tudomást sem vesz az egészről?.. Óh micsoda lényegtelen, értéktelen egy uralkodó... Dagrah az úticél... Ha jól emlékszem arra a térképre az még iszonyat messze van.. Addig még Ranagol összes átkával, Galradzsa összes viharával találkozhatok... Tényleg jobb lesz ha kipihenem magam...>

Egy darabig elgondolkodik sosem látott családján, megpróbálja elképzelni megboldogult anyját és nagyapját, majd hosszú, sűrű napja után, lassan elnyomja az álom. Néhány éji akcióját leszámítva, szervezete megszokta a rendszeres korán fekvést, korán kelést. Van hogy már pirkadat előtt kiveti az ágy.

[Rahim al Dzsahh]

Rahim al Dzsahh

Mikor megérkeznek, Rahim kissé görbe háttal kászálódik le tevéről, itt a városban legalább már az ő súlyát ne kelljen cipelje. Megpaskolja a teve nyakát. Az utazás alatt szinte csak ő volt a társasága, kissé meg is kedvelte a tevét, még nevet is adott neki. Tath.

- Ma végre pihenünk - mormogja neki.

Száron viszi tovább, és úgy tekint körbe a városban. Próbál minden információt és érdekességet magába szívni. Kedvtelve nézegeti a házakat és a színesebbnél színesebb lámpásokat, mécseseket.
Szereti az ünnepeket, de csak mint távoli szemlélő. Úgy érzi ilyenkor, hogy van még miért örülnie az embereknek, nem pusztították el végleg az itteni kultúrákat. Ezek segítenek az összetartozás kifejezésében, és ez minden pokoli időszakban erősen számít.

<Áldott legyen a neved emiatt Galradzsa, és legyen áldott a néped is>

Rahim a fejkendő alatt kissé elmosolyodik és tekintetével lassan a fogadókat kezdi keresni, amikor Tath nagyot bőg. Nincs ideje ünnepelni, dolga van itt. Ibara Gyöngye...

<Bár egy tányér friss étel, és egy kancsó hideg víz, azért le fog csúszni> és a lassan teljesen kiapadó élelmiszer és vízkészletére gondol.

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Muhemin al Assir ibn Nassar)
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék ünnepének estéje (Galradzsa ünnepe)
Helyszín: Al-Avdal Sejkség Nadalkin városától nyugatra valahol a Hassiri-sivatag leg délibb csücske és az avdali füves puszta határán
Esemény: Az Út Dagrah-ba

* Csukott szemmel hallgatod a tűz ropogását és a történteken, hallottakon töprengsz. Észre sem veszed, ahogy átcsúszik a tudatod az álmok síkjára...
"A tűz vidám pattogása lassan halkulni kezd és távoli, de egyre erősödő zúgás, süvítés veszi át a helyét. Közben a biztonságot jelentő búra a szemed láttára kezd zsugorodni. Először még nem hiszed el, amit látsz, de kénytelen vagy, mert egy szempillantás alatt összezsugorodik. Eltűnik minden, csak a barnásan kavargó vihar és a szél süvítése körülötted, ennyi marad a biztonságodból. Mintha a bőröd vonaláig zsugorodott volna a világ. Mozdulnál, de nem tudsz, talán maga a búra kötött gúzsba! Megrémülsz! Hová tűnt az Öreg? Mi történt? Magadra hagyott a vihar közepén? Próbálsz szabadulni, de a búra mint a bőröd, úgy simul rád... Minden izmoddal nekifeszülsz újra és újra! És egyszer csak, váratlanul, enged... Mint, mikor egy vizes tömlő szétpukkan... A tomboló viharra készülve még a levegőt is visszatartod, de a várt csapás elmarad. Fekete semmi vesz körül... Se lent, se fönt... Lépnél, de nincs hová, lábaid a fekete semmit tapossák. Elvesztél... Minden lélegzeteddel a feketeséget szívod magadba. Érzed, ahogy szétárad benned, kitölti a zsigereidet. Még egy utolsó levegővétel és teljesen eggyé válsz a semmivel..."
Halk neszek törik át lassan a fekete semmit... Valami nyomja a hátad... Élsz! Tüdőd levegővel telik meg... Büdös van... Megpróbálod résnyire nyitni a szemed és egy lámpás halvány, tört fénye kúszik a szemhéjaid alá... És hirtelen puha, langyos és nedves valami tapad az arcodra... Újra és újra... Ösztönösen tolod el magadtól és gurulsz arrébb. Szabadon mozogsz, jut el a lassan eszmélő tudatodig...! Felnyitod a szemeid és a halvány fényben egy büdös szájú eb liheg az arcodba vidáman... Azonnal beazonosítod a puha, nedves dolgot a lógó nyelvére pillantva. Körbe nézel... Egy szűk sikátor végében hemperegsz egy bűzölgő szemétkupac közepén. A fényekből ítélve még éjszaka van... *

[A Rászil]

Játékos: Rahim al Dzsahh ( Rahim al Dzsahh )
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, a Baldeki Kapun ( keleti városkapu ) átlépve
Esemény: Érkezés a fogadóba

* Tevédet vezetve haladsz a két szekérnyi széles úton a városba. A főpap útmutatása szerint nincs más dolgod, csak követni az utat, ami a központi piactérre vezet.
Szűk fertályórányi gyaloglás után, korgó gyomorral, eléred a jó 500 láb átmérőjű teret. A kései időpont ellenére pezseg az élet, ünnep van... Körbe nézel és a tér jobb oldalán meglátod a cégért, amit kerestél. Egy jó lábnyi fényes fehér gyöngy lóg erős láncon az egyik 3 emeletes épület homlokzatán. Az Ibara Gyöngye...
Maga a ház, olyan mint a legtöbb itt a téren. Világos homokkő falak, méretes ablakok zsalugáterekkel ellátva és lapos tető.
Lassan átpréseled magad a tömegen és közben összeszedsz pár részeg szidalmat, amiért a tevéd nem resttel utat törni magának, ahogy egykedvűen a nyomodban lépked...
A bejárat előtt, mintegy ötfős koldusbanda tolong az ajtó mellé rakott fatál körül. Mellettük egy jól megtermett, marcona képű, ifjú strázsál. Csakugyan ünnep van... Az Istenek egyébként is megkövetelik az adakozást, de ezen a napon szinte kötelező. Galradzsa mellett, ez maguknak a koldusoknak az ünnepe. Az év azon napja, amikor biztosan degeszre ehetik magukat...
Az ajtóban őrt álló fickó észrevesz és látszólag udvariasan megszólít.*

- Galradzsa hozott Jóuram! Ha szállás kell, akkor először vezesd a tevédet a karámba... * - És a ház melletti jókora kétszárnyas kapura mutat. Majd az élelmen marakodó koldusok közé rúg, de inkább csak a port csapja fel... * - Most már takarodjatok! Nem látjátok, hogy vendég érkezett?!? ...Koszos disznók... * - Szűri a foga között és utána nyájasan ismét a kapu felé tessékel a kezével.
Ahogy a kaput kitárod, azonnal egy fiatal kölyök rohan lében. Az Ő mosolya sokkal őszintébb... *
- Jó estét Nagyuram! Adja csak ide, majd én bevezetem a tevéjét! Ne féljen, olyan jó dolga lesz nálunk a jószágnak mint még soha! * - Hadarja lelkesen a kölyök és már húzza is befelé a tevédet. Majd még hozzá teszi... * - Ezen az ajtón ni, menjen csak be és máris a fogadóban lesz Nagyuram! * - És a tőled balra lévő ajtóra bök, majd eliramodik a tevéddel.
Az ajtón belépve a fogadó, pipafüsttől illatos, jókora étkezőjébe lépsz. Mindenfelé emberek ülnek a jókora, földre rakott párnákon az alacsony asztalok körül. A falakat vörös-fekete csíkos szőnyegek díszítik. Jobbra a terem túlsó felén meglátod a söntést, egy kövér dzsad álldogál a túl felén... *

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar

A sötét semmiben kavarogva az lesz a meggyőződése, hogy Ranagol színe előtt elkárhozott és ahogy egyre jobban körbeveszi, elnyeli a semmi, már a pokol tüzét várja. Ott fog majd elégni csúffá tett, lecsúszott, korcs lelke. Tudatában elhatalmasodik a sötétség. Elárulva és ízekre szedve, már csak arra tud gondolni az utolsó pillanataiban, miként fog vigyort fintorogni kínzó démona képébe. Végső erejével ramiéráért nyúl. Még átvágná torkát valakinek, még egyszer utoljára... Majd haragja elszáll mire semmivé lesz, bele is törődik. De a várva várt kínok helyett, csak valami bűzös borogatás... Aztán magához tér szörnyű rémálmából.

<... Mi a büdös, mocskos, szemét... Szóval csak álom volt... De mióta álmodom? A Vén Bolond is csak álmom szüleménye?.. Hol a fenében vagyok?.. Mint szemétre dobott szar...Valami varázslat?..>

Lassan felegyenesedik ahogy körbenéz a lámpás fényforrását keresi. Ahol fény van ott ember is szokott akadni. Még az álma hatása alatt áll borongós kedvében. A kutyát csak azért nem rúgja föl, mert attól tart, hogy magukra vonná a figyelmet a vinnyogásával. És most nem volna jó a figyelem. Azt sem tudja hol van. A szűk sikátor az égitesteket sem mutatja, így megsaccolni sem tudja az időt. Hogy megbizonyosodjon a Próféta valóságáról a függőjére kötött ereklyét tapogatja a ruhája alatt. Aztán felszerelése után néz a fekhelye, ébredése körül. Ha nem találja, kicsit átforgatja a szemétkupacot is, hátha mégis ráakad valamire. Arra, hogy a lova megvan e még bele sem mer gondolni, viszont gyalogszerhez is elkelne valami lábbeli. Elsősorban csizmáját keresi, mit lehúzott a lefekvése előtt. Ha megvan mindene,.. vagy ha nincs is, fokozott figyelemmel, előrébb oson a sikátorban, hogy többet megtudjon a hollétéről.

[Rahim al Dzsahh]

<Végre Az Ibara Gyöngye… Itt volt az ideje, hogy megleljem>

Kicsit talán nagyobbat is ránt a teve szárán, amikor sietve indul el a fogadó irányába, de gyomra jelzése iparkodásra készteti lábait.
A bejárat előtt tolongó koldusok láttán, őjfent átfut az agyán az ünnepek fontossága. Ha maga is megtehetné, dobna nekik egy kis élelmet, de abból már ő is kifogyott.

<Galradzsa vezessen titeket egy szebb élet reményében>

Az ajtónálló köszöntésére és invitálására udvariasan fejet hajt, és lebontja arca elől a kendőt. Az arcát csúfító sebhelyek által kiváltott mimikákra ügyet sem vetve - amennyiben van - válaszol neki.

– Galradzsa áldása legyen veled! Úgy teszek! – majd elindul a mutatott irányba.

Rahim szófukarsága ellenére próbálja megtartani az udvariasságot, és csak akkor beszél többet, ha a helyzete úgy kívánja. Egyelőre nem látja értelmét a marcona ajtónállóval többet diskurálnia, üres fecsegéssé lenne és a felé mutatott látszólagos udvariassága sem fogja meg Rahimot.
Ezt a képet csak erősíti benne, ahogy utána a koldusok felé fordul, majd a további tessékelésre csak biccent.

- Jó estét neked is kölyök! – köszönti a kölyköt, és oda hagyja, hogy az bevezesse a jószágot.
Azonban mielőtt belépne a kölyök karja után nyúl, és mikor az megfordul, egy kacsintás és erőt sugárzó mosoly kíséretében egy rezet nyom annak markába, lehetőleg úgy, hogy senki se lássa.

<Nem árthat előre megalapozni egy hasznos kapcsolatot, egy sokat látott szolgával>

Mielőtt belépne az ajtón újra arca elé helyezi a kendőt. A pipafüst elsőre bántja a szemét mikor belép. Rég találkozott hasonlóval, már kicsit hiányzott is a csípős érzés a szemének, amikor az első pillantások még laposak és nehezek, de gyorsan szokja. Belépte után nem cselekszik elhamarkodottan, körbe hordozza tekintetét, próbálja felmérni a benn elhelyezkedőket, és magába szívja az információt. A söntés másik oldalán álldogáló kövér dzsad szinte beszívja tekintetét a jelenlétével, így valamelyest önkéntelenül is indul el felé, de érzi, hogy a számára megfelelő információ is az ő tudata mélyén rejtezik, így egyértelműen felé veszi az irányt.

- Jó estét Gazduram! Milyen étket tud ajánlani, egy messzi földről érkezett utazónak, ezen a kellemes estén?

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Muhemin al Assir ibn Nassar)
Időpont: Éjszaka
Helyszín: Egy sikátorban...
Esemény: Eszmélés a szemétben

* Feltápászkodsz és a nyakadban lógó ereklyét tapogatod. Megvan... Tehát mégsem álmodtál... De, még is zavartan pislogsz a homályban, hogy hol is lehetsz. Közben életösztönöd cselekvésre sarkall, kell a holmid, bárhol is légy.
Lovad nem látod a szűk sikátorban, nagyon be se férne, hisz alig több vállszélességűnél a két fal közötti rész. Nincs más csak szemét és a kutya, aki továbbra is farkcsóválva figyel. Elkezded túrni a kupacot és rövidesen rá is bukkansz a csizmádra és a hátizsákodra. Legalább ennyi meg van...
Lekászálódsz a szemétrakásról és kirázod a csizmád. Egyik már a lábadon, mikor fojtott férfi hangokra és kordély, vagy taliga kerekének nyikorgására leszel figyelmes a sarkon túlról, jobbról. Közelednek... *

- ...Se végzünk én mondom! * - Mondja az egyik. *
- Ne, panaszkodj Bagram, fizetnek érte! És különben is, évente csak egy ilyen nap van! * - Pöröli a másik. *
- Szerencsére, különben ellepne a szar bennünket... * - Firtatja tovább az előző. *

//Off: A felszerelésed kérlek módosítsd a hátizsákodban és a rajtad lévő dolgok szerint. //

[A Rászil]

Játékos: Rahim al Dzsahh ( Rahim al Dzsahh )
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, az Ibara Gyöngyéhez címzett fogadóban
Esemény: Érkezés a fogadóba

* A réz láttán minden foga kivillan a fiúnak, úgy vigyorog , majd fejet hajt és elillan a tevéddel.
A fogadóba lépve egyetlen fura szerzetet sem látsz. Minden vendég átlagos dzsad és egyik sem méltat egyetlen pillantásnál többre. Viszont a kocsmáros annál inkább érdekesnek talál és már messziről figyel, ahogy közeledsz a söntés felé. *

- Galradzsa hozott Nagyuram! Látom porvihar elől menekített szerény hajlékomba... Áldassék érte az Ő neve! * - És a közben a kendődet méregeti... * - Megnézem mi maradt még a konyhában ezen a késői órán... De, szabad asztalom az nincs sajnos, amint láthatja Nagyuram. * - És kezével széles ívben körbe mutat. *
- Azonban, ha óhajtja, akkor szobám még van üres... És felvitetném a vacsoráját Nagyuram! És a sivatag porát is lemoshatná a dézsában addig...

* Mosolyog alázatosan a kövér kocsmáros és a válaszod várva bizonytalan lépést tesz a konyha felé. Érti a dolgát, tudja hogyan kell vendéget fogni... *

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar

Az kis erszény megléte enyhít borús kedvén, majd amikor rátalál a holmijára guberálás közben, higgadtsága is visszatér, majdhogynem megnyugszik. Leül a szemétkupacra amíg összeszedi gondolatait és a csizmáját felhúzza. Könyökével eltaszítja magától a kutyát ami olykor kíváncsian szimatolva böködné orrával, de miután megkötötte csizmája fűzőit, közel csalogatja, hogy szemügyre vehesse. Normál esetben nem nyúlna ilyen kóbor kutyához, mert kitudja milyen nyavalyákat terjeszt, viszont ha már úgyis végignyálazta a képét, olymindegynek véli. Megvakargatja a füle tövét. Valamelyest sorstársat lát benne.

< … Az Öreg tudásából még azt is kinézem, hogy átléptetett a téren. Mi más lenne a magyarázat erre? Viszont ha így van akkor lehetséges Dagrahban vagyok. Mondjuk egyáltalán nem bánnám. Jobb lenne mint végigkínlódni az utat. Mit is mondott?.. Valami Ibara Gyöngye nevű fogadót említett... Rahim al Dzsahh... >

A közeledő embereket hallva, nem bíbelődik most az emámé felcsavarásával, hátizsákban hagyja, csak fekete kendőjét oldja le nyakáról, s köti tar fejére.

< … Te viszont most már lekophatsz... >

Tekint a kutyára, majd a maradék kenyérvéget elhúzza az orra előtt és a sikátor legvégébe hajítja. Mikor rámozdul az eb a falatra, magára kapja zsákját, feláll és előrébb oson. Társalgásukból leszűrve valami takarító munkásoknak képzeli őket, akik talán pont ide tartanak, hogy összeszedjék a szemetet. Nem habozik sokat; mint aki épp kisdolgát végezte lép elő a sikátorból, s az emberek felé indul. Közelükbe érve kicsit meghajol, majd halk szaván megszólítja őket.

- Szép estét Jóurak! Nemrég érkeztem és még idegen vagyok a környéken... Megmondanák, hogy egy bizonyos Ibara Gyöngye fogadót merre találok? -

Közben alaposan szemmel tartja a két tag reakcióját. Jobb kezét vállmagasságba akasztja a hátizsák kantárjába, hogy a hátára csatolt fejvadászkard nyele közelében legyen.

//OFF: Rendben, megtörtént. Bocs, hogy utólag szólok, de gondolom már láttad is, kiegészítettem az előtörit, hogy összeálljon a kép.//

[Rahim al Dzsahh]

Rahim al Dzsahh


*- Galradzsa hozott Nagyuram! Látom porvihar elől menekített szerény hajlékomba... Áldassék érte az Ő neve! *

Rahim aprót biccent, és alig hallhatóan mormolja – Áldassék a neve!
Majd a kocsmáros keze nyomán újfent körbe hordozza a tekintetét a teremben.

<Milyen jó forgalma van a helynek. Vajon miért pont ide érkezik emberünk? Vajon itt van már? Elvileg már itt vár engem. De ezek egyszerűen túl átlagosnak tűnnek, túlon túl. Bár gondolom vegyülnie kell. Vagy lehet, fenn van az egyik szobában?> elmélkedik magában.

*- Azonban, ha óhajtja, akkor szobám még van üres... És felvitetném a vacsoráját Nagyuram! És a sivatag porát is lemoshatná a dézsában addig...*

- Ez így megfelel, éppen ebben a sorrendben. A lehető legolcsóbb szobát kérem, és a vacsora mellé egy kancsó friss vizet.

Ha esetleg borral vagy más itallal kínálja, röviden, de illedelmesen visszautasítja azt. Kiváncsian várja, milyen árat fog kérni a kocsmáros. Ha azt nem tartja túlzásnak, kifizeti, és szintén egy plusz rezet ad a háziúrnak is, egy apró kacsintás kíséretében.

<Nekem aztán minden menjen olajozottan> gondolja magában.

Egyelőre a fogadóstól sem akar kérdezősködni. Nem szeretne most sokat beszélgetni. <Meg úgy, egyáltalán> Egy gyors fürdés, vacsora, kis szusszanás, és utána tervezi, hogy jobban körülnéz.

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Muhemin al Assir ibn Nassar)
Időpont: Éjszaka
Helyszín: Az utcán
Esemény: Rivalizálás

* Miután végeztél az öltözködéssel és a kutyát is rászedted, elindulsz. Alig hogy elfordulsz a sarkon, megpillantod a két közeledő alakot. Olyan, bő negyvenes, mosdatlan képű dzsad férfi mindkettő, kopottas emáméba bukolózva és az egyik egy két kerekű kordélyt tol maga előtt, amin némi szemét díszeleg.
Ahogy feltűnsz a sarkon, mindkettő kővé dermed. A kordélyt toló eszmél hamarabb. *

- Ohhóó, Jó estét... Azaz, ki küldött, mi?! Minket jöttél ellenőrizni? Mi Ogmar?! * - És kezdeti zavarán túllendülve, magabiztosan oldalba böki társát. Aki azonnal kap a dolgon... *
- Az hát, ki küldött?! Talán az a vipera Jamassal? Azt hiszi, hogy nem végezzük el a piszkos munkát? Hát, üzenjük neki, hogy... * - Azonban meg akad mondanivalója és kedvesebb hangon zavartan folytatja. * - ...Az Ibara Gyöngye?! Akkor... Nem Jamassal küldte...?! Őőő... Menjen csak tovább, majd a téren megtalálja Nagyuram... És, mi csak... Azt hittük, hogy...
* Majd, amilyen gyorsan a figyelmük középpontjába kerültél, olyan gyorsan érdektelenné is válsz. És gyorsan befordulnak a sarkon. De még tisztán hallod civódásukat. *

- Te átkozott nagyszájú bolond! Ki kéne kötni a sivatagba meztelenül!
- Most meg mi van Ogmár?! Jamassal embere is lehetett volna.
- Igen, és akkor? Mit csináltál volna? Megvered?
- Meg igen, olyat kapott volna tőlem, hogy...
- Olyat... Még az asszonyod is ellátja a bajod, ha későn érsz haza...
- Azt mondtam már, hogy nem Ő volt, hanem banditák...!
- Azok Bagram, persze... Na rakjad, mert soha sem végzünk...
- Banditák voltak...

* A legvégét már nem is hallod, mert elindulsz a javasolt irányba. Nem hazudtak, alig két sarok után egy jókora, úgy 200 láb átmérőjű, térre érsz. Amolyan piac, vagy főtér lehet nappal, most alig egy két részeg dülöngél rajta. Körbe nézel és a szemközti oldalon az egyik házon talán meglátod, amit kerestél. Egy jó lábnyi fényes fehér gyöngy lóg erős láncon a három emeletes épület homlokzatán. Az Ibara Gyöngye...
Maga a ház, olyan mint a legtöbb itt a téren. Világos homokkő falak, méretes ablakok zsalugáterekkel ellátva és lapos tető.
Ezek szerint Dagrahban vagy, ha nem tévedsz...*

[A Rászil]

átékos: Rahim al Dzsahh ( Rahim al Dzsahh )
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, az Ibara Gyöngyéhez címzett fogadóban
Esemény: A fogadóban

* Beleegyezésed hallva, elégedett mosollyal az arcán folytatja a kocsmáros. *

- Nagyszerű Nagyuram, elégedett lesz ebben biztos vagyok. És nem több az egész 50 réznél. * - És reakciódat meg sem várva, igyekszik ütni a vasat, amíg meleg és az inasért kiált. * - Seddi! Gyere és vezesd az Uraságot a harmadikra a kisszobába. És vigyél neki forró vizet is!

* Majd, ismét hozzád fordul. *

- Tessék csak felmenni Nagyuram, a vacsora is visszük fertályórán belül.* - És a borravaló láttán hajladozva hízeleg tovább. * - Nagylelkű az Uraság, nem fog csalódni!

* De már nem törődsz vele, mert megjelent valahonnan a kis suhanc és követed az emeletre. A lépcsőkön és a folyosókon lámpások fénye teszi barátságosabbá a késő esti homályt. És ahogy egyre feljebb értek, úgy halkul a lenti zsongás is egyre halkabbá. A harmadik emeleti folyosó végén lévő ajtón nyit be a kis kölyök és barátságosan hozzá teszi. *

- Ez az Nagyuram, tessék. A vizet is hozom azonnal. * - És fürgén eliramodik a lépcső irányába. *

* Belépve az ajtón egy végtelenül egyszerű, minden pompát mellőző szobába jutsz. Egy kis szekrény, egy szimpla ágy, egy asztal rajta mosdótál és kancsó, két szék és egy nem túl nagy dézsa. A szemközti falon egy kis ablak sötétlik, talán, ha egy gyerek átférne rajta, akkora.
De jóformán még szét sem néztél rendesen már is kopognak és a kölyök nyit be szégyenlősen. *

- Csak Én vagyok Nagyuram, meghoztam a vizet... * És fürgén a dézsába önti a két vödör forró vizet, amit cipelt. Majd meghajolva kihátrál a szobából. *

[Rahim al Dzsahh]

Rahim al Dzsahh

<50 réz? Minek néz engem ez a szemérmetlen kufár? Lehet baromnak néz? Na majd meglátjuk…>
Rahim próbálja rezzenéstelen arccal végighallgatni a fogadóst. Nem fizeti ki előre az egészet, 25 rezet ad először, majd halkan hozzáfűzi.

- A többit távozáskor! - <Vagy majd ezt még meglátjuk…>

Mikor hívatja a kíséretet, utána adja a borravalót, csakhogy érezze a törődést a kocsmáros.

*****

A puritán szállás láttán tovább morfondírozik a pofátlan áron <A szimbólum láttán, biztos maradhatnánk ennyiben>. Alig van ideje szétnézni, amikor a fiú érkezik vissza. Hagyja, hadd tüsténkedjen a srác. Végeztével Rahim nem akar kiesni eddigi szerepéből, ezért ennek a szolgálónak is dob egy rezet.
<Remélem, többet nem kell fizetnem>
Miután a fiú távozik, Rahim még gyorsan körül néz a szobában, csak felületesen, majd levetkőzik és gyorsan lecsutakolja az utazás porát. Kicsit elüldögél a dézsában, és próbál kissé kikapcsolódni.
Végeztével, rögtön nem viteti el a vizet, hanem még átnézi tüzetesebben a szobát, hátha talál valami érdekességet. Ha megzavarják a vacsorával, akkor csak utána teszi ezt meg.