Narxes és Rahim al Dzsahh kalandjai

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar


A két koszos, ám talpraesett figurán kicsit elszórakozik, azonban elegendő hasznosságot lát bennük, hogy nyers modoruk és megjelenésük ellenére is tisztelje őket a maga módján. Mikor útbaigazítás után rögtön tojnak a fejére, s mennek a dolgukra, elmosolyodik, csak megvonja a vállát és elindul a megadott irányba. Örül, hogy beigazolódni látszik feltevése és tényleg Dagrahba portálta az Öreg. Itt legalább elég távol van a gyilkosság tetthelyétől, az árnyékvilágtól, s az egész múltjától. Úgy érzi, egy új élete vette most kezdetét. Mélyen beszippantja a város szagát, mintha mindig erre vágyott volna, majd elcsodálkozik, mert Galradzsát is érzi. Talán mindig ott lakott a lelkében elfojtva... Út közben a Holdak állásából már látja, hogy nem fiatal az este. Fejében a Próféta szavai járnak.

<... Ejj nem voltál valami bőbeszédű Öreg! Mégis hogy ismerem fel ezt a Rahim al Dzsahh-ot? Vagy talán kiáltozzam a nevét, mikor azt mondtad, hogy titokban kell legyünk?.. A fene sem érti az egészet... Remélem azért még nyitva lesz ez a kupleráj, mert semmi kedvem egész éjjel az utcán ténferegni... >

Az Ibara Gyöngye előtt megáll, majd kis vizsgálódás után betér a fogadóba. Ha zárva van az ajtaja bekopog, hátha akad még valaki odabenn, hogy beengedje. Ha semmi életjel a fogadóból, akkor képzettségeit bevetve, lehetőleg észrevétlen, valami istálló körül szimatol. Jobb híján egy szénapadlás is megteszi neki reggelig.

[A Rászil]

Játékos: Rahim al Dzsahh ( Rahim al Dzsahh )
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, az Ibara Gyöngyéhez címzett fogadóban
Esemény: A fogadóban

* A fürdés, mint valami isteni csoda olyan jól esik testednek-lelkednek. Nem is zavar senki jó fertályóráig. A szobát is van időd átvizsgálni, azonban semmit sem találsz.
Egyszer csak ismerős léptek hangja üti meg a füled, közeledik a fiú... Van időd befejezni a kutakodást és nem is csalatkozol, tényleg a fiú kopogtat és lép be a vacsoráddal a kezében. Lerakja a kis asztalra, majd ismét mélyen meghajolva kihátrál a szobából. *

- Jó étvágyat Nagyuram...

[A Rászil]

Játékos: Narxes (Muhemin al Assir ibn Nassar)
Időpont: Psz. 3691. esztendő Antoh Tercének (Galradzsa havának) utolsó napja az Érmék Ünnepének (Galradzsa ünnepe) estéje (napnyugta után)
Helyszín: Abu Baldek Shibara Sejkség, Dagrah városa, az Ibara Gyöngyéhez címzett fogadónál
Esemény: Érkezés a fogadóban

* Immár ismerve a tartózkodási helyedet és a célod irányát, megkönnyebbülve indulsz a fogadó felé. Útközben az Öreg szavai kavarognak a fejedben, és érzed igaz volt minden szava. Gondolataidba merülve hamar egy téren találod magad, ahol rövid nézelődés után a tér jobb oldalán meglátod a cégért, amit kerestél. Egy jó lábnyi fényes fehér gyöngy lóg, erős láncon az egyik 3 emeletes épület homlokzatán. Az Ibara Gyöngye...
Maga a ház, olyan mint a legtöbb itt a téren. Világos homokkő falak, méretes ablakok zsalugáterekkel ellátva és lapos tető.
Már messziről látszik, hogy a késői óra ellenére az ajtóban egy tagbaszakadt legény strázsál, tehát nyitva van.
Mikor oda érsz hozzá végigmér és köszön, de különösebben nem törődik veled, egy újabb vendég vagy csak neki.
Belépve a fogadóba, pipafüsttől illatos, jókora étkező-ivó fogad. Mindenfelé emberek ülnek a jókora, földre rakott párnákon az alacsony asztalok körül. A falakat vörös-fekete csíkos szőnyegek díszítik. Szemben a terem túlsó felén meglátod a söntést, egy kövér dzsad álldogál a túl felén és azonnal elégedetten mosolyog rád... *

[Narxes]

Muhemin al Assir ibn Nassar


Köszönésképp csak bólint az unott őrnek mikor elhalad mellette és benyit az ajtón. A fogadóba betérve, körbeszalad szeme a népes helyiségben, mintha keresne valakit, vagy talán csak az üres asztalok elhelyezkedése érdekelné, végül a rá vigyorgó Házigazdán megállapodik a tekintete. Cseppet sem rajong az ilyen társasági helyekért, viszont az Ibara Gyöngyének kimondottan örül, mert elég hamar ráakadt és ráadásul még nyitva van e késői órában is. Nem kell szénaközt bujkáljon éjjel.
Hogy senkinek se szúrjon szemet, nem is tétovázik, megindul a Fogadós irányába. Bár nem mutatja hogy zavarná, de nincs ínyére a pipafüst, szerény, visszafogott, egészséges élethez szokott a wartdardi corgában. A terebélyes dzsadhoz közeledve máris kifürkészi rajta, hogy az nem egy magafajta kései csavargónak örül, csupán a csilingelő rúpiák reményében vigyorog ilyen vendégszeretően. A rémálmos fertályórás alvás nem igazán pihentette hosszú napja után, ezért nem kell sokat rájátszon az elgyötört vándor szerepre. Jobbjával a pultra könyököl, hogy pihentetőleg megtámassza magát. Megtört tekintetében, enyhe tűz és fájdalom. Hogy színjátéka teljes legyen, hangot halkan, majdhogynem erőtlen lehel ki ajkából.

- Szép estét Gazduram! Lám, Garladzsa áldása a házán, s maradjon is ily bőséges forgalma örökké... Engem sajnos balsors üldöz. – Szomorodik tekintete. - Útonállók raboltak ki. Pénzes erszényem és hátasom is elvették tőlem, de hála Galradzsának nem voltak elég alaposak, mert azért maradt kevés rúpia a zsebembe lapulva... Csak a legcsekélyebb szállását kérném egy éjszakára. Kis kenyeret és némi tiszta ivóvizet a kulacsomba. Lefekvés előtt, viszont kicsit még élvezném a társasági hangulatot egy asztalnál, forró tea mellett. -

Tekint ismét körbe, szabad asztalt keresve. Titkon reménykedik, hogy a szívszorító meséje, némileg mérsékli a Fogadós pénzéhségét. Asztal híján a pult sarkához sétál, lerakja hátizsákját a lábai mellé, s onnan támaszkodva, feltűnésmentesen fürkészi a vendégeket, míg teáját fogyasztja.

<... Azt mondta; Galradzsa hű követője... Lehet valami vallásos ember, talán papféle... De itt lehet már?.. Vagy talán késő van?.. Na mindegy. Bizonyára holnap többet megtudok... >

//Szerk: Az elejéről letöröltem az offot, hogy a megszokott módon folytassam. //

[Rahim al Dzsahh]

Rahim al Dzsahh

Amikor Rahim meghallja a lépteket, abban a minutumban tudatosul is benne, hogy mennyire éhes. Szinte sóvárogva, nyáladzva kapja oda a fejét az ajtónyitódásra.

- Köszönöm! - hadarja.

Örül, hogy nem kell csalatkoznia, és amint a fiú távozik szinte ráveti magát az étekre. Az sem nagyon érdekli, ha nem éppen szájaízének megfelelő az étek, gyorsan falja.
Mikor befejezi leheveredik az ágyra, szusszan egy pár percet, aztán mint akit a bolha csípett meg, pattan is fel. Nem ezért jött ide, bármennyire is fáradt, dolga van.
Ha nem feltűnő, azért még az emeleten körbe néz, hátha lát valami érdekeset, de hamar az ívórész felé veszi az irányt.

<Beülök a népek közé először, egy kis távoli megfigyelés sem árthat. Na és persze egy kupica vörös sem>

Lent szemével rögtön a fogadóst keresi, és rendel magának valami egyszerű száraz vöröset, de csak szigorúan 1 decit, és mellé egy pohár vizet. Kiszolgálás közben gyorsan körbe hordozza tekintetét az ivóban helyet foglalók között. Minden érdekesebbet és furábbat magába vés.