Muhemin al Assir ibn Nassar
A két koszos, ám talpraesett figurán kicsit elszórakozik, azonban elegendő hasznosságot lát bennük, hogy nyers modoruk és megjelenésük ellenére is tisztelje őket a maga módján. Mikor útbaigazítás után rögtön tojnak a fejére, s mennek a dolgukra, elmosolyodik, csak megvonja a vállát és elindul a megadott irányba. Örül, hogy beigazolódni látszik feltevése és tényleg Dagrahba portálta az Öreg. Itt legalább elég távol van a gyilkosság tetthelyétől, az árnyékvilágtól, s az egész múltjától. Úgy érzi, egy új élete vette most kezdetét. Mélyen beszippantja a város szagát, mintha mindig erre vágyott volna, majd elcsodálkozik, mert Galradzsát is érzi. Talán mindig ott lakott a lelkében elfojtva... Út közben a Holdak állásából már látja, hogy nem fiatal az este. Fejében a Próféta szavai járnak.
<... Ejj nem voltál valami bőbeszédű Öreg! Mégis hogy ismerem fel ezt a Rahim al Dzsahh-ot? Vagy talán kiáltozzam a nevét, mikor azt mondtad, hogy titokban kell legyünk?.. A fene sem érti az egészet... Remélem azért még nyitva lesz ez a kupleráj, mert semmi kedvem egész éjjel az utcán ténferegni... >
Az Ibara Gyöngye előtt megáll, majd kis vizsgálódás után betér a fogadóba. Ha zárva van az ajtaja bekopog, hátha akad még valaki odabenn, hogy beengedje. Ha semmi életjel a fogadóból, akkor képzettségeit bevetve, lehetőleg észrevétlen, valami istálló körül szimatol. Jobb híján egy szénapadlás is megteszi neki reggelig.