Aki nem retten el a Nekropolisz komor sötét hangulatától, az még sohasem járt föld alatti világában, tehát csak a felét (méghozzá a kevésbé veszélyeset) ismeri, még inkább csak hallott róla. Szövevényes föld alatti város található a nekropolisz sírhantjai alatt, jóval mélyebben, mint maguk a hullák, az elporladt koporsók, a csontok. Nincs élő, de talán holt is kevés, aki teljes egészében ismerné. A felszín alatti városon az élőholt fejedelmek, azok alattvalói, szerafisták és démonimádó szekták osztoznak, rendkívül bonyolult hierarchiába rendeződve, melynek hatalmi viszonyai állandóan változnak. Az urak alattvalóikon keresztül űzik szövevényes intrikáikat egymás ellen, mindíg kifinomult módszereket alkalmaznak. E játszmák sokszor a felszínre, de még a nekropolisz falain kívülre is kiterjednek, nem ritkán kalandozókat, vagy akár Erioni főembereket is bevonva, legttöbbször azok tudta nélkül. Szerencsére egymással kötik le erejük nagy részét, figyelmük ritkán terelődik a felszíni világra. Aki úgy merészkedik le ebbe a kazamata és csarnokrendszerbe, hogy semmit nem tud róla, vagy nem valamelyik helyi hatalom eszközeként érkezik, az gyakorlatilag két lábon járó hulla, egészen biztos hogy élőhalott válik belőle. Meglepően sok helyről le lehet ide jutni. Kevesen tudják, de az Erioni csatornahálózaton keresztül az összes negyedből vezet ide út. Szerencsére ezek élőholtak számára tilalmas rúnákkal vannak lepecsételve, de a szerafisták és a szektások előszeretettel használják. Noha nincs épeszű ember, aki élőlénynek tartaná őket, mégis ott van még bennük az élet princípiuma. Az élők egy nagy csoportját azok a wierek képezik, akik vámpírurak szolgálatába álltak, hogy haláluk után egészen biztos legyen vámpírrá válásuk. Gátlástalanok, agyafúrtak, életüket élők vérével nyújtják hosszúra, míg el nem jön az idő, hjogy magasabb fokra lépjenek. Kevesen vannak ugyan, de róluk is szót kell ejteni, hisz borotvapengén táncolnak a démonidézők. Ők olyan közveszélyes őrültek, akik egyetlen helyi hatalom pártfogását sem élvezik, saját szakállukra jöttek ide, hogy a démonidézés tudományát tökélyre fejlesszék, de persze csak addig tevékenykedhetnek amíg valamelyik úr útjába nem kerülnek. Itt nyugodtan gyakorolhatják tudományukat, a tilalmas rúnák mindenféle démoni kisugárzást elnyelnek, a felszínről senki nem talál rájuk. Szerencsére ritkán jut el közülük olyan szintre halála előtt, hogy az komoly veszélyt jelentsen Erionra nézve, sokukat viszont előszeretettel befogadja a lenti társadalom halála után, méghozzá magasabb rendű élőholt formájában. Veszélyes hely, talán a hirhedt Elátkozott Vidékkel is versenyre kelhetne, ha nem lenne szigorúan ellenőrzött és a külvilágtól jól elzárt terület. Minden esetre ha a felszínen Darton ortodox papjai (a felekezet másik ágát ugyanis nem igazán foglalkoztatja az élőholtak elleni harc) elpusztítanak közülük néhányat, idelent nem sokra rá újak születnek, hogy átvegyék az elpusztultak helyét. A város elöljárói meglepődnének, ha tudnák, hogy a szegénynegyedből eltűnt emberek java része itt köt ki, örök kárhozatra itélve.
"Nem megyek el a temetésére, mert õ sem fog eljönni az enyémre"