/Randall Regreom/
"Hmm, komor és reménytelen - akár az élet. De most, itt az ideje az előadásnak. Tehát:
jöjjön a kóbor zsoldos"
- Üdv neked is, katona! Köszönöm a figyelmeztetést, de hát tudod, milyen a katonaélet - én is voltam hasonló helyzetben, mint te. És igen, mennem kell-
előkotrok fél ezüstöt
- Fogd ezt és gondolj rám jó szívvel, ha letelik a szolgálatod. Igyál egyet az egészségemre, legalább legyen valaki, aki jó szívvel gondol rám.
"No meg persze akkor is, ha gyorsan kellene távozni"
Ha nem tart fel tovább, átlépek a kapun. Az első dolgom, hogy valami szállás után nézek, ahol lehetőleg nem arra ébredek, hogy pár hulla próbálja lerágni az arcom.
"Szerencsére egy elf elég sok nyomot hagyhat itt maga után, elsőnek csak figyelnem kell."