Bûnösök Tere
…Embertestvér, ki erre jársz a nyáron,
a dombtetõn, barát vagy idegen,
ne gúnyolódj e három jómadáron,
kik itt lengünk a sárga zsinegen:
bõrünket, nézd, a víz lemosta régen,
nyelvünk megzöldült, mint a rézgaras,
és így forgunk a korhadó kötélen,
pökhendi táncban, mint a szélkakas;
hasunk, amelybe bort tömtünk s kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt…
…s hasunkon, nézd, a lódarázs hízik,
szemünkkel varjak szállnak fenn az égen,
és forgunk-lengünk, mint a szélkakas,
és mellbimbóink megrohadva régen,
leestek tegnap, mint a rézgaras -
vállunk a naptól már barnára égett:
testvér, ne vess meg, mint a nagyvilág…
/Francois Villon: Akasztottak Balladája/
Az elnevezés még a godorai idõkbõl maradt fent, mára már kevesen ismerik a név eredetét. Õk jobbára a Nekropolisz lakói, tõlük ritkán tudja meg halandó a hely titkait, ha mégis, már nincs idõ hasznosítani a tudást. A godorai Erion nem túl népszerû része volt, ugyanis ezen a helyen végezték a nyilvános akasztásokat, a temetõ középsõ részén.Veszett hírét mégsem ennek köszönhette, hanem hogy az akasztott bûnözõket a tér közepén álló akasztófa állványok körül ásták el – a temetés szó enyhe túlzás lenne - , koncentikus körökben, egyre távolabb a középponttól, négy egymással derékszöget bezáró kikövezett ösvényt leszámítva, amiken végigkísérték az elítélteket, ezek ketté szelték a koncentrikus köröket. Ha egy mai ember látta volna az óidõkben hogy is nézett ki, könnyedén oda tudná képzelni a kövezett ösvények végeire a négy abbitacél kaput, és rájönne, hogy a Bûnösök Tere, a mai Nekropolisz szíve. Azt azonban esze ágában sem gondolná, hogy szó szerint így van, itt dobogott valamikor a Nekropolisz sötét szíve. Ideig óráig nem volt gond, hogy csak elhantolták a hullákat, ritkán tért vissza élõhalottként, külsõ síkok lényei sem nyertek hatalmat a holttestek felett. Nem is volt baj a Hullakörrel, ahogy a helybeliek hívták, egészen a hatodkor kezdetéig. Ekkor felhagytak ezzel a szép hagyománnyal, a temetõnek ezt a részét már nem használták, de addigra épp elég bûnös lélek várt már a szentségtelen ébredésre. Az idõk változtak, sötét fellegek tornyosultak a birodalom felett, Godora gerince megroppant. Szerencsére idõben észbe kaptak az akkori elöljárók, és mivel a mágia nem szolgálta õket, nagyonis világi módon oldották meg a problémát, hatalmas falat húztak fel a temetõ köré, gyilokjáróval a tetején. Egyre csak szaporodtak, a rémhírek és az ocsmány visszatérõk. A hatodkorban kevesebben kerültek a föld alá, mint ahányan elõmásztak. A falak mellett kénytelenek voltak isteni segítséget is igénybe venni a harchoz, egyrészt onnantól kezdve, ha csak lehetett, szentelt földbe és szertartással temettek, másfelõl akkoriban kezdték a falakon belül megvetni lábukat a különbözõ istenek papjai. Velük egy idõben jelentek meg a titkos társaságok, és szekták, akik vagy valamelyik õshonos élõhalott urat imádtak, vagy olyan szeráfokkal paktáltak le, akiket csak a legsötétebb lelkületûek tudtak undor és félelem nélkül említeni. Az abbitacél kapuk jóval késõbb kerültek a mai helyükre, idõvel felhúzták a mágikus védmûveket is. A Nekropolisz lassan elnyerte a maira hasonlító alakját, a közepén lévõ nagy üres kört leszámítva, sírkövekkel és mauzóleumokkal volt tele, akkor még rendezett utcákba sorakoztatva. A Bûnösök tere mára már be van építve, noha az épületek többségérõl az élõk sorából senki nem tudja kik, vagy miért építették õket. Nem sejtik, hogy az elsõk alapjait akkor rakták, amikor Godora széthullása a tetõfokára hágott. Azidõtájt nem a Hullakörhöz igyekeztek, akiknek a temetõben akadt dolguk, ha meg valaki arra vetõdött, ott is maradt az építkezésben segédkezni. Ezek nem feltûnõ nagyságú építmények, ma már csak stílusukkal tûnnek ki a többi mauzóleum közül, semmi jel nem utal arra, hogy bármi közük lenne egymáshoz, pedig van, csak a felszín alá kell nézni, ahol alagutak szövevényes rendszere köti össze a kis „kápolnákat” egymással, itt-ott föld alatti csarnokok, kissebb termek is vannak. A felszín alatt nem csak fizikai értelemben kell szétnézni, a Nekropolisz jóval több, mint aminek látszik. Hierrarchikus társadalma van, finom szálakkal szõtt halálos intrikák színtere, melyeknek fõszereplõi Élõholt fejedelmek eszközeik pedig bárki és bármi, ami az útjukba akad.