Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány nagyot sóhajtott.
<Agyjáték. Megáldott engem Darton. Én buta vagyok. Most mondjam meg neki? >
-Nem végzem ki. Akirõl nem teljesen bizonyított hogy bûnös, azt nem ölhetem meg. Darton azért haragszik.
Mondja egyszerûen és röviden. legfeljebb el is küldik mindjárt máshova, hpgy nehézfejû és keressen egy harmadrangú mestert.
<Vállaom. Kész.>

[Abdul Al Sahred]

-Jó válasz. És egyben Rosz válasz. Rajtad múlik hogyan fogsz hozzáálni. felfoghatod úgy, hogy nem a te bûnöd, ha ártatlanul meghal, hisz te a kar vagy, aki végrehajt, nem pedig az ész, aki elitél, Darton meg úgyis az abszolút igazság szerint fogja a túlvilágon megitélni. Ha így fogod fel, tökéletesen igazad van, ez az ész útja. Ha azt mondod a bíráknak, hogy nem hajtod végre, mert aggályaid vannak a bûnösségét illetõen, semmi hátrányod nem származik belõle mint hóhér, ha nem számítjuk azt, hogy másik hóhér kapja majd a juttatást, és õ majd kivégzi, de a kezed tiszta marad. Ez a szív útja. Ha igazán jól akarod csinálni, a kettõ között kéne megtalálni a pengevékony utat. Azt persze a legnehezebb, a most vázolt szituációban nagyon nehéz, hisz nincs olyan megoldás, hogy le is vágd a fejét, meg ne is. Mivel azt mondtam, hogy csupán kétségessé vált a bûnössége, de a bíráknak nem elég komoly az új bizonyíték, el kell dönteni, hogy mi a helyes, mi a célszerû, és a kettõ közül melyik a fontosabb. Helyes egy esetleges ártatlant futni hagyni, és célszerû egy esetleges bûnöst megölni. Ha Ha hóhér leszel, soha ne hagyd, hogy teljesen az érzéseid döntsenek a józan ész helyett, még akkor sem, ha szívesebben hallgatnál az érzéseidre. Mivel nem biztos, hogy ártatlan, ebben az esetben én a fejezés mellett döntenék, de ha teljesen biztos vagyok benne, hogy nem bûnös, akkor nem csinálnám. Érzed az árnyalatnyi különbséget, mely élet és halál között dönt?

[Navaratna]

(Jadrána)

Jadrána emészt, aztán bólint.
-Értettem, mester. Inkább csapjam le egy bizonytalan ártatlan fejét, mint engedjek szabadjára egy bizonytalan ártatlant-s sötét szemeit továbbra is a férfin függeszti. Várja a folytatást figyelemmel.

[Abdul Al Sahred]

-Jól látod Tanítvány, noha a kérdés mindenképp csak elméleti, hisz ha te nem végzed ki, akkor majd más, de fontos hogy dönthetsz, eldöntheted, hogy megtagadod az elítélttõl a halált, vagy a kezed által találkozik vele. Ha csak rajtad múlna, és elengednéd, lehet hogy bûnös, és esetleg sok ember életét tönkre teszi, mire megint elkapják, és ez rosszabb, mintha egy ártatlanon hajtod végre a halálos itéletet, akit Darton úgyis pozitívan fog elbírálni, ha arra érdemes, rád pedig nem fog haragudni, neked ez a munkád. Számodra pedig míg nem vagy teljesen biztos benne,az elitélt nem ártatlan ember, hanem munka. Ha ezt így fogod fel, soha nem lesznek kételyeid azon a téren, hogy jogose amit csinálsz. Most pedig gyere, megmutatom hol fogsz lakni ezentúl. A munkát amit elvállaltál, továbbra is el kell végezned a fogadóban, de nem kell fizetned a szállásért és az élelemért. Ja és attól hogy a mestered vagyok, szabad, sõt kell neked is beszélned. A külvilág felé maradhatsz szófukar, de a tanulásod alat, fontos, hogy beszélgessünk, én abból fogom tudni, hogy értede amit mondok, vagy úgy fogod e fel, ahogy szántam a mondandóm, vonatkozik ez a gyakorlati tanításra is.

[Navaratna]

(Jadrána)

Furcsa neki, hogy mestere nem a nevén szólítja õt. Jadrána szerette ha a nevén hívják.
Megértette, a munka marad a fogadóban, de szállást vált.
-Értettem mester-volt kurta Jadrána. ez a beszélj sokat dolog kihívás lesz neki

[Abdul Al Sahred]

-Hát a párbeszéd még nem tökéletes, de majd kialakul. *mondja mosolyogva Haggar mester* Az új szállásod a padláson lesz. Van mit gyalogolni, szinten kell tartani az erönlétedet, meg az egy ágyas szoba, soha senkivel nem kell majd megosztanod, úgy hiszem ez fontos számodra. Ezen túl, ha nm gyakorlati tanulásról van szó, ezen a kerítésen fogunk ücsörögni, mint most. Az alapokat ott fogom megmutatni *fejével a fogadó mögötti udvarban levõ kis melléképüét felé biccent*, az alap felszerelés mind ott van, a töbit még nem csomagolom elõ, csak ha eljutsz odáig, hogy szükség lesz rá. Ha kellõ mértékben fogsz hozzáállás terén is fejlõdni, és lelkileg felnõsz a feladathoz, a melléképület alatti pincében a kinzás és vallatás mûvészetének magasabb rejtelmeibe is beavatlak, de ez még nagyon messze van, és nem is biztos, hogy valaha is meg fogsz felelni a követelményeknek azon a téren.

Megindultok lassan a fogadó felé

-Lassan ebédidõ, utána vár rád a mosogatás, meg hogy felpakold a holmijaid az új szobádba. csak a személyes dolgokat vidd, úgy hallottam van pár eszközöt a hóhéri feladatokhoz, azokat vidd le a kocsmába, ha mindennel megvagy, délután megmutatom a melléképületet, és elvissük oda, ami eszközöd van, azokat már megszoktad, biztonságérzetet nyújtanak a kezdetekben. Amíg a kocsmába érünk, meséld el, pontosan mit szeretnél megtanulni, mindent egyszerre nem lehet, kell egy fontossági sorrend, válassz elsõnek valami olyant ami különösen érdekel, persze az alapfeladatok közül, tanoncként már tudod, hogy mik azok.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány végig biccentett kcicsit, jelezve, megértette mesterét. Gondolatban eltervezte: ebédel, mosogat, felhurcolkodik, aztán volt mestere holmiját elviszi az újnak és megnézi azt a melléképületet.
<Gyakorolnom kellene ezt a beszélgetés-dolgot. Kivel kéne?>
Mestere kérdésére kész a válasz:
-Nem fejezek le elég jól. Nem áll még úgy igazán a kezemhez a fejezõbárd. Itt talán elkezdhetném a tanulást... de sok van még, mit tanulnom kell.

[Abdul Al Sahred]

-Szóval fejezés, bele a dolgok közepébe, igaz? Na irány ebédelni, aztán felvezetlek a szobádba.

Miután elfogyasztottad bõséges ebéded, mely paradicsomos káposztából, és nyúl pecsenyébõl állt, pár percet emésztesz, és elvégzed a mosogatást. Mire befejezed, és kilépsz a konyha elõterébõl, mestered már vár a lépcsõnél, mely az emeletre visz. Int a fejével, hogy kövesd, és meglepõen gyorsan veszi a lépcsõket, úgy indul meg felfelé. Mikor a szobádhoz értek, egy szót sem szól, csak vár, hogy kihozd a cuccaid.

-A szerszámokat csak hagy itt az ajtó elõtt, majd lefelé jövet felszeded õket, és mehetünk a mûhelybe.

Személyes holmiddal a hátadon, megindultok fel a padlástérbe, ahol igencsak ritkán járhatnak, elsõ ránézésre olyan mint a többi emelet, itt is szobák vannak, de legtöbbjén nincs ajtó, és rájössz, hogy raktáraknak használják õket. A folyosó végét egy ajtó zárja le, úgy tûnik ide igyekeztek.

-Most nem megyünk be, csak pakolj le, majd este beköltözöl, itt a kulcs.

Átnyújt egy kulcsot. Nõi mivoltod vagy fel sem tûnt neki, vagy nem érdekli, mert nem segít hozni a felszerelést. Most nem kerülitek meg a fogadót, hanem a földszinten a pult mögötti ajtón, egy ajtókkal szegélyezett folyosón haladtok keresztül, a végét lezáró ajtó kivisz a szabadba, a fogadó mögötti udvarba, ahol a melléképület is van, melyet a mester mûhelynek nevezett. Mikor beléptek, kissé dohos szag csapja meg az orrodat.

//írd le amiket a karaktered mond és csinál mindezidõ alatt, összevontam, hogy ne öt napig tartson a viszonylag jelentéktelen lejutás a mûhelybe //

[Navaratna]

(Jadrána)

Dudorászva mosogat el, teli hassal minden rózsásabb Mindent úõgy tesz, ahogy a mestere kérte: felszerelés marad, személyes holmit zokszó nélkül vitte fel a padlástéri helyiségbe. Kulcsot elteszi, elé leteszi holmiját, s követi a férfit.
A mûhelybe érve megvárja, míg szeme megszokja a fényviszonyokat, hunyoropg, körbetekint érdeklõdve, beleszimatol a levegõbe. Aztán ránéz mesterére. Várja a folytatást. S az a fránya beszéd csak nem megy neki
<Most mirõl kéne? Hogy hány pókcsalád van a sarokban? Hogy milyen volt az ebéd? Hm.>

[Abdul Al Sahred]

Mikor belépsz a mûhelybe, és szemed hozzászokik a homályhoz, csak ámulsz, mennyi csodálatos szerszám van itt, sokuk rendeltetését nem is ismered, de ösztönösen megérzed, hogy büntetni lehet velük. Míg álmélkodsz, és nézelõdsz, mestered arckifejezése is elégedettséget sugall, látva reakciódat.

-Gyönyörûek, ugye? *Odasétál egy szerkezethez, mely kalloda szerû, de két magas oszlop fut mellette, közéjük ferdén metszett borotvaéles fémlemez van vájatba illesztve.* Nézd ezt a szép Guillotin-t. * mellette egy kosárból dinnyét vesz elõ a mester, és a kalloda fej részébe teszi, majd meghúz egy kart, amitõl a hatalmas penge lezuhan a vájatok között. Mindez oly gyorsan történik, hogy már csak a földön pörgõ gyönyörû vágással leválasztott fél dinnyére leszel figyelmes. Pár pillanat erejéig még elgyönyörködtök az eredményben, ez alatt egy kötéllel vissza felhúzza a mester apengét, és egy tiszta rongy darabbal megtörli.* Most azonban nem ezzel fogunk dolgozni, ez egyrészt nem mûvészet vagy tudás, csak egy ördögi gép. Másfelõl A legtöbb országban nem tûrik meg, mivel gyaníthatóan a feketehatár túloldaláról származik. Igazi szakértelmet azzal igényel a fejezés *mutat a sarokba állított fejezõbárdodra*. A legelsõ lecke amit vele kapcsolatban el kell sajátítanod, az az, hogy hogyan tudod tökéletesre élesíteni, méghozzá minden fejezés után. Hozd csak ide, látom amióta nálad van, nem volt szakszerûen tárolva, de ez nem baj. Látod azt a néhány rozsda pöttyöt rajta? Ez azért van, mert ha huzamosabb ideig nem használod, fegyverolajjal kell átkenni, bika inából készült pengevédõt rátenni, és ezt szorosan belecsavarni viaszosvászonba. Az élesítést most megmutatom, utána estig a te dolgod lesz, hogy a rozsdafoltokat és a már fényét vesztett felületet helyrehozd. Nincs szebb, mint amikor a lesújtó bárdon megcsillan a tûzõ nap fénye, mely aztán vérbe fullad. *közben egy kaszakövet vesz elõ, és hosszasan mutatja, hogy milyen mozdulatokkal, milyen irányba kell húznod a pengén az élesítéshez, többször átadva neked, amíg már rutinosabb leszel, közben többször is egy kis tálkában levõ vízbe mártja a követ, begyakorlod a mozdulatokat. Az elsõ rossz vonásaidat mestered türelmesen kijavítja, és megmondja mit csináltál rosszul. Így megy ez egy darabig, lassan rátok sötétedik, a végén már lámpás mellett dolgoztok, de a siker megérte a fáradozást, úgy érzed eléggé belejöttél ahhoz, hogy ezen túl ezt egyedül csináld, a tökéletes eredményt persze majd a gyakorlat hozza* A foltok tisztítása a vacsora, és a feladatod elvégzése utánra marad, de ügyes vagy, már egész jól csinálod, a bárdod meg fogja neked hálálni a rá fordított idõt, soha ne kapkodd el az élesítést vagy a tisztítást, az igényes, pedáns hóhér szerszámai állapotában mutatkozik meg. Most menj, holnap reggel találkozunk a kis temetõben a szokott helyen.

[Navaratna]

(Jadrána)

A lány csillogó szemmel nézi az eszközöket. A guillotin-t látva csak ennyit mond:
-Pengefejezõ. Ritka eszköz...-elõször látott ilyet. Mivel az idegen szót nem tudta kimondani, nem is kísérletezett vele, ráragasztott egy saját elnevezést. A késõbbiekben elmélyült karbantartást végez fejezõbárdján. Mukk sem jön ki száján, még dúdolás sem, amit egyébként mosogatáskor szokott. Hallgatag társaság. Ha vgez, elköszön mesterétõl:
-Viszont látásra reggel, mester. A kis temetõben. A falon.
És elégedett ábrázattal indul vissza a fogadóba.

[Abdul Al Sahred]

-Ne olyan sietõsen. A rozsdafoltokhoz vegyél egy kis homokot, és egy nedves rongydarabra rászórva le tudod õket dörzsölni, azután itt ez a nemez darab, a konyháról majd vegyél egy kis lenolajat, azzal dörzsöld át utána a fejszét, az élét hagyd ki, hogy ne kelljen a fejezés gyakorlása elõtt újra élezni.

Mikor belépsz a fogadóba, az ételt már hordja ki a kocsmáros, te is nekilátsz, a vacsora füstölt sonka, sajt és kovászosuborka, mellé rozs cipók. Már kaja közben azon gondolkodsz, hogy a mai vacsora nem piszkol túlságosan, gyorsan megleszel a mosogatással, aztán jöhet a beköltözés, és végre a bárd tisztítása, fényezése.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Rendben, mester-bólogat.
Mosogatás közben megint dúdol. Majd ha végzett, megköszi a vacsorát így utólag is, aztán itt az ideje bevackolnia magát új szobájába, elrendezkedni és befejezni a fejezõbárd karbantartását a megfelelõ eszközökkel. Homokot, lenoljata s nemezt a kocsmárostól próbálna meg szerezni.

[Abdul Al Sahred]

//nemezt már kaptál a mestertõl//

A kocsmáros semmit nem kérdez, csak odaadja amit kérsz, nem túl sokat, de a feladatod elvégzéséhez elegendõt. Miután kész vagy a mosogatással, a szimbolikus zárás után felmostál és letörölted az asztalokat, végre a beköltözésre is szánhatsz idõt. A szobád elé érve kissé férretolod a csomagjaid, amiket csak lepakoltál, hogy az ajtóhoz férhess. Az ajtó nyikorogva tárul ki, pedig valaki járhatott bent, mert az ablakban egy olajmécses világít, méghozzá teletöltve. Az elsõ benyomásod a szobáról, hogy nagyon hangulatos, kissé otthon érzés fog el, nem olyan távolságtartó, mint a vendégek részére szánt szobák. Az ágy régebbi, de egy nagy fehér takaró fedi, alá nézve tiszta takaros. Az ágynemûs láda helyett egy nagy üres szekrény várja a holmidat, az idõ sötétre pácolta. A szoba közepén egy kisasztal, meg három szék található, mind régi darab, de épek. Az ablak a fogadó bejáratának a falán van, gyönyörû a kilátás, amerre csak ellátsz, sírok és mauzóleumok kusza sokaságára világít a hold.

[Navaratna]

(Jadrána)

Egy pillanatra elbambul kinézve az ablakon. Majdnem elsírja magát, olyan szép a látvány. És olyan...otthonos.
<Erre vágytam egész életemben>
Letérdel, arccal az ablak felé és megköszöni Dartonnak, hogy eddig segítette útján és mestert vezetett elé. Aztán csendesen, rendben kipakolja holmiját: amit kellett a szekrénybe, amit kellett az asztalra. Csendesen leült és nekilátott a fejezõbárd rendbetételének. Elgondolkdoozz atzon, vajon mikre tanítja még a mestere elméletbõl? Gyakorlatban bízott magában, de elméletben...