Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Navaratna]

(Jadrána)

Sóhajt egy nagyot. Megint csak vicc tanúja volt, semmi komoly.
-Egyszer még nem fogok komolyan venni egy komoly dolgot, ha gyakran csinálod...-szólt Marcusnak és aztán fejingatással elinduét lefele a lépcsőn.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus kissé meglepetten néz:

-De hisz nem is én tréfáltam, teljesen más kötötte le a figyelmem *végig símít az arcodon*, bár itt ilyesmire bármikor bárkitől lehet számítani. Nem tudom mennyire volt alkalmad elmélyedni Darton lényegében, de nem lesz szükség könyvekre, én sem onnan értettem meg. Ha huzamosabb ideig it fogsz élni, márpedig nagyon remélem, hogy így van, akkor akaratodon kívóül is meg fogod ezt érteni, és mivel Darton hű szolgája vagy, számíthatsz rá, hogy sugallatok formájában téged is rá fog venni hasonló tréfák kiagyalására. Persze ez lassú folyamat. Észre se fogod venni, és egy reggel arra fogsz ébredni, hogy de jó lenne Marcus szemöldökét leborotválni, míg alszik. Tudom, legmerészebb álmodban sem gondolnád hogy így lesz, de majd meglátod. Ami a viccelődést illeti, azért megvan, hogy mi számít viccesnek és mi nem, ez a kiálts farkast-ról jut eszembe. Senki nem fog éjjel a folyosón ordítozni, hogy fejvadászok támadtak ránk és betörtek. Ebben nem sok humoros van, ennél sokkal kifinomultabb Darton humorérzéke.

Közben átkarol és segít lejutni, mire ezt elmondja, addigra le is értetek.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Ha valamit valaki meg akar ismerni, sose könyvekhez kell nyúlnia, mert elsiklik a lényeg felett.
A szemöldök leszedését bevettem a terveim közé-indult meg a lépcsőn lefelé a férfibe kapaszkodva.
Odalenn kicsit gondban van. Nem tudja ki lehetne a tanára.
-Mutass be valakinek, aki tud írni olvasni és foglalkozna is velem-kérte Marcust.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Már éppen mondandója végére ér, először azt hiszed azért hallgatott el, mert leértetek, de kérdésedre sem válaszol, hogy ki lehetne a tanárod. Azon kapod, hogy téged bámul, de ezúttal a tekintetének semmi köze a csodálathoz, inkább furcsán, vizslatóan mered rád, ahogy ki tudod venni, főleg a homlokodat nézi árgus szemekkel. El sem tudod képzelni, mi lehet ami felkeltette a figyelmét. Mintha legalábbis harmadik szemed nőtt volna a homlokodon, hiába törekszel szemkontaktusra, rendületlenül szemed fölé néz, végül a kínos csendet ő töri meg, csak enyit mond:

-Allighanem a régi ágyból jöhettek elő a tetvek

[Navaratna]

(Jadrána)

Egyik szemöldökét felhúzza.
-Az az ágy tiszta volt, ezt meséld be Dartonnak. Ha meg tévednék...-megrázza saját haját, mintha ki akarna hullajtani belőle valamit, bele is túr, s ugyan azzal a kezével Marcus hajába is beletúr:-...akkor osszunk meg egymással mindent, a tetyűt is
S hol a sajűt hajában jár az ujja, hol utána a férfiében

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Amikor beletúrsz a hajadba, majd ugyanezt Marcuséval is megcsinálod, nevetni kezd, de hagyja, de ahogy utána megint a saját hajadba túrsz, hahotába fullad amit mond:

-Na most aztán bajban vagy, én tényleg tetves voltam...

Mikor enyhül a nevetés, ad egy nagy cuppanós puszit az arcodra:

-Úgy tűnik most már jobban ki kell dolgoznom a mesét, ha meg akarlak tréfálni Na de lássuk ki jöhetne számításba, mert így soha nem találunk neked oktatót. Te ez eddig eszembe sem jutott, Valdis, akivel az előbb ökörködtem, ő kiváló lenne tanítónak. Régebben foglalkozott kalligráfiával is, igazán magas fokon űzi a betűvetés tudományát. Mit szólsz hozzá?

Miközben Marcus beszél, nyílik a fogadó ajtaja, és egy termetesebb asszony lép be, valahogy ismerősnek tűnik, ráadásul mielőtt válaszolhatnál Marcusnak, egyenesen hozzátok megy, és neked intézi szavait:

-Nos lányom, nagyon fáj még a sebed? Gondoltam eljövök hogy megnézzük a kötés alatt, aztán ha rendben van, kapsz rá egy másik kenőcsöt, és egy-kettő rendbe fogsz jönni. Nem kell a szobádba mennünk, gyerünk hátra a pajtába, ott senki nem fog zavarni. Fiam te most itt maradsz *ezt Marcusnak mondja*. Ha kettesben lesztek addig nézegetsz az inge alá, amíg csak akarsz, de az én jelenlétemben Dartonra mondom, nem fogsz

Az asszony ezt nem fenyegetően mondja, inkább mint szigrú nagymama az unokáknak, és persze mint kész tényt, nem vár rá még helyeslést sem.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Valdis ellen semmi kifogásom-gondol a púposra. Aztán jön a néni. Annyi ideje marad hogy kiböki, nem fáj nagyon a sebe, s aztán befogja és lesüti szemeit meg foltokban elpirul. Az utalások kettejükre zavarba hozták. Szó nélkül megy a néni után a pajtába.

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Az asszony nem tetézi zavarodat további megjegyzésekkel, úgy gondolod az eddigiek sem rosszindulatúak voltak, inkább az egyenes őszinte beszédnek tudhatók be. Amikor a pajtába értek, csak egy lovat látsz bent. Legalább ennyi változás, mielőtt ágynak estél, még nem volt itt. Egyelőre azonban túl izgatott vagy, hogy nagyobb figyelmet szentelj a pacinak, meg a néni is megszólal végre, nem köntörfalazik:

-Vedd le az inged! Nem kell irulni pirulni, én kötöztelek be, meg aztán láttam én már félmeztelen nőt. Tudom, nehéz elhinni, de én is voltam fiatal, szóval nyugalom.

Lefejti a kötést, és árgus szemekkel vizsgálja a hosszú karmolást, jobbról balra indulva. Középtájon mintha tovább elidőzne, és kissé komorabb arckifejezéssel nézi, majd meg is nyomkodja, ami persze eléggé fáj:

-Azt nézem, nem lett e gennyes, de szerencsére nem. Sőt, úgy látom nem eröltetted meg magad, és szépen gyógyul.

Matatni kezd a batyujában, és kissé gyűrött, de tiszta kötést vesz elő egy kis viaszos vászon zacskóból, meg egy lezárt tetejű tégelyt. Mikor kinyitja, enyhe ánizs illat csapja meg az orrod, meg valami mentára emlékeztető, csak ez erősebb. Óvatosan bekeni vele a sebed. Ahogy lenézel, hirtelen könnybe lábad a szemed az illóolajak kipárolgásától, mintha jeges szél fújna az arcodba, és a bőrödön is hideget érzel, eközben átható ánizs és menta illat terjeng. Szakavatott mozdulatokkal újból beköti a sebet, megveregeti a meztelen vállad, csak úgy csattog:

-Nem lesz itt semmi gond lányom, Ezt a kenőcsött itt hagyom neked, most lazábbra hagytam a kötést, két nap múlva leveheted, és akkor ezzel a kenőccsel kel kenned a sebet minden nap egyszer. Mire elfogy, alig fog látszódni a seb

Azzal se szó se beszéd, kiviharzik, a korához és a súlyához képest hihetetlenül gyorsan, te meg csak állsz a pajta közepén félmeztelenül.

[Navaratna]

(Jadrána)

Az asszony szavára leveti ingjét. Figyelmesen hallgatja milyen utasításokat kell betartania ahhoz hogy gyógyuljon. Köhög a mentaillattól, letüdőzte. Majd meglepődik a váratlan magára maradástól. Ép vállát megrántja, visszaöltözik, s visszabotorkál a kenőccsel a fogadóba.
<Jó hírek, nem lesz maradandó kár. Tehát a tanulmányaimat folytathatom majd. >

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

A fogadóban Marcus már vár téged, egy asztalnál ül. Ahogy meglát, odasiet hozzád, az asztalhoz vezet, és segít leülni. Az asztalon sült tojás illatozik két tányéron, az erős menta illat után szinte símogatóan hat, főleg hogy éhes is lettél, ma még semmit nem ettél.

-Mit mondott az őrangyalod, hogy áll a sebed? Remélem szépen gyógyul, és holnap estére elengedett holdat nézni Most viszont együnk, erőre kell kapnod, jó étvágyat.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Javulok, kenőcsöt adott a sebre hogy hamar behegedjen. kímélni kell és akkor minden rendben lesz-mutat a kenőcsre s nekilát enni.
-A napjaimról senkinek nem tartozom elszámolással hacsak nem a mesternek ami az olvasást illeti-néz Marcusra szelíden, aztán falatozni kezd.
-Azt a férfit...elfelejtettem a nevét...megkérdezted az írnitanulásról?

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

-Ennek igazán örülök, annak is, hogy megnézzük a holdfogyatkozást, de annak sokkal jobban, hogy szépen gyógyul a seb. Éjjelente csontig hatoló tud lenni a hideg ha sokáig ül az ember egy helyben, majd szerzünk neked egy posztó vértet, az jó meleg. Aztán ha akarod, vihetünk magunkkal finom forraltbort, nem visszük messzire, még jó meleg lenne mikor inni kezdjük.

Folytatja az evést, majd miután lenyelte a falatot, válaszol kérdésedre:

-Megkérdeztem Valdist, azt mondja boldogan tanítana, sőt, talán túl lelkes is volt, mert ragaszkodott hozzá, hogy ha már kellően tudsz írni olvasni, akkor a kalligrafikus írást is megtanítsa neked. Nem akartam megsérteni, meg lelohasztani a lelkesedését, majd ha eljön az idő, szerintem Haggar beszélni fog vele, hogy túl sok idődet emésztené fel, és egyáltalán nem hasznosítanád a többlet tudást.

[Navaratna]

(Jadrána)

-Vértet azt nem-tiltakozik-Nem vagyok katona, semmi szükségem ilyen holmira. Veszek fel valami meleg felsőt, puha köpenyt és kész, ne sózz rám vértet posztóból, nem kell.
-Viszont a forralt bor ellen semmi kifogásom, édes legyen!
A kalligrafizálás hallva tűnődik:
-Nem tudom mi az. Szépírás? Arra valóban semmi szükségem. Elég ha megértem hogy a beszéd hogy kerül a papírra és hogy lehet azt szavakká változtatni...

[Abdul Al Sahred]

Jadrána:

Marcus kissé meglepődik a heves tiltakozáson:

-Jól van hát, akkor legyen pulóver, csak azért jutott eszembe a posztó, mert az jó meleg, de én aztán semmit nem sózok rád. A forraltbort meg kedvedre cukrozhatod, annyit nem tudsz beletenni, hogy nekem ne tetszene

Kérdésedre hogy pontosan mi is a kalligráfiá, már nem tud válaszolni, a hátad mögé néz, ahogy megforduls, látod, hogy a púpos közeledik, mikor odaér az asztalotokhoz, megdörzsöli a kezét:

-Nnah, nem tudom Marcus említette-e, de elvállaltam a tanításod. Már alig várom, hogy beavathassalak a betűvetés rejtelmeibe. Tudom, tudom, a szépírást nem lenne hol használnod *Marcus felé biccent*, már említette, no majd meglátjuk, de ha véletlenül mégis érdekelni kezdene, sokára tanulhatnád, az alapoknál kell kezdeni az írás tanulását is. Épp a mesteredtől jövök, azt üzeni, hogy ha megreggeliztél, kezdjünk is neki, ebédig van még időnk, viszont arra kér, hogy délután néz be hozzá. Nekem van még egy kis dolgom, de egy fertály óra múlva találkozzunk hátul az udvaron.

Azzal otthagy benneteket, a lépcsők felé igyekszik

[Navaratna]

(Jadrána)

-Cukor? Az mi? Mi mézet használunk-költözik az ervai lány szemébe érdeklődés. Lenne valami olyan háztáji dolog amiről ő nem hallott?
Biccent a púpos szavaira, amikor az odajön:
-Rendben, akkor nemsokára kezdünk. Te mit csinálsz akkor, amikor nem velem vagy, Marcus?-fordul a férfihoz. Ha befejezte az evést, megfogja a kezét.