Fogadó a Csendes Szomszédhoz

[Abdul Al Sahred]

Marcus arcára már akkor borús kifejezés költözik, amikor meglátja, merre is tartasz, ez akkor csap át rémületbe, majd beletörõdésbe, amikor megjelölöd a pontos helyet. Kissé még tétovázik, egy helyben áll, de végül elszántan, mint aki csatába indul, odamegy õ is:

-A Byzon...*sóhajt egy nagyot*...nos láthatod, hogy a sírhely gondozására senki nem fordít gondot, de értem mi fogott meg benne. Ha sikerülne elvonatkoztatnom a személytõl, akit itt csendes rothadása közben zabálnak a férgek, magam is szépnek tartanám, hisz ez maga az enyészet. Hogy miért temettünk ide magunk közé olyan valakit, akit ily olthatatlanul gyûlölünk? Azért, mert ha elõkaparná magát, amire itt nincs lehetõsége, nem közönséges zombiként mászna elõ, sötét praktikákat ûzött, és tökélyre fejlesztette romlott hatalmának forrását, a szeráfi mágiát. Nem mondhatom ki a nevet, mely patronálta õt, a Byzont, de amúgy sem hiszem, hogy sokat mondana neked. Valaha közénk tartozott, nagy szégyenünkre is válik. Megtermett hatalmas ember volt, úgy beszélik számtalan csatában vett részt a Hallgatag úr lovagjaként, ahol pallosát lecsatolta hátáról, ott mindíg Darton járt a nyomában, hogy magához hívja a holtak lelkeit *Közben leül a fejfa mögött a kis kõkerítésre, és neked is int, hogy tégy hasonlóképpen.* Noha ez csak a mi közösségünkre tartozik, valahogy látom a szemedben a megértést, ígyhát elmesélem a teljes történetet, különben is elment az étvágyam.
Nem közönséges kardot forgatott õ, a szóbeszéd szerint óriások hosszúkardját fogta két kézre, talán így már el tudod képzelni az izomhegy testet, mely könnyedén forgatott egy ekkora fegyvert, s hogy nevét honnan kapta. Ilyen háborús múlttal, azt hihetné bárki, hogy érdeklõdése fõleg a hideg acél forgatására öszpontosult, és egy kevéske érdeklõdés Darton ajándékára, felkentjeinek járó mágiájára. Mind ostobák voltunk, hatalmasat tévedtünk, mikor ezt hittük...

//a szabadságod után folytatódik//

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Óóó. Tehát egy renegát a renegátok közül. Milyen érdekes. Mégis talán megvan ebben is Darton fanyar, idõnként érthetetlen humora. Jó példa ez arra, hogy nem viccelhetitek meg az egész Világot anélkül, hogy veletek ne esne valami csúfság.

*Teljesen lenyûgözte ez a történet is. Egy Dartonita, aki rosszútra tévedt. Az fel sem dereng benne, hogy szavaival akaratán kívül is felingerelheti, megharagíthatja a sok vashegyet.*

[Abdul Al Sahred]

Szavaid hallatán kitisztul réveteg tekintete, az imént még a Byzont látta maga elõtt, most teljesen tiszta szemekkel mered rád, hosszú-hosszú másodpercekig néz téged:

-Milyen igazad van, lám most is rossz emberismeretemmel kell szembesülnöm, rosszul választottam meg, kit érdemesítek közösségünk sötét foltjainak megismerésének lehetõségében. A fogadóba azért még visszakísérlek, nem akarom, hogy aztán az én nyakamra járj, ha majd élõhalott leszel, ott azonban leveszem rólad a kezem, azt csinálsz, amit akarsz, akár a bûnösök terének is veheted az irányt, nem érdekel.

[/i]Öles léptekkel megindul kifelé a kis temetõbõl, közben halkan morogja az orra alatt, csak úgy magában, mélységes keserûség süt szavaiból:

-Renegátok...Mit tudsz te a renegátokról...

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Látszik a pap nagyon a szívére vette, hogy a vértes társa így megsértõdött. Szomorú tekintettel, kissé lehorgasztott fejjel követi a fogadó felé. A Bûnösök Terének említése ismét elfújja a csüggedést. Felélénkül és érdeklõdve zárkózik fel, hogy ismét kíváncsiskodhasson.*

-Merre van az a tér? Hogyan juthatok oda? Van valami mûemlék ott is? Miért hívják Bûnösök Terének? Tudod a történetét? Elmesélnéd azt is, ha szépen megkérlek? Ha igen, akkor: Szépen Kérlek!

[Abdul Al Sahred]

Hitetlenkedve fordul vissza Marcus, szemei elkerekednek:

-Hát ez aztán...pofátlanság...

Hûledezik, közben szemével vizslat, hogy az irónia legkissebb jelét is észrevegye az arcodon, már jó ideje figyel, arcára lassan kétely költözik, de úgy tûnik, abban kételkedik, hogy jól ítélt-e meg téged. Megrázza fejét:

-Áhh *legyint egyet kezével, elfordul és folytatná útját, de hirtelen megint megáll, és visszanéz:

-A fene essen beléd te félnótás, jól felb*sztál, de egye fene, talán nem ez volt a célod. Gyerünk a kocsmába, eszünk valamit, aztán beszélgetünk, de mielõtt a bûnösök terérõl mesélnék, te fogsz mesélni magadról

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Teljesen ártatlan kifejezéssel és birka türelemmel várja, hogy a feketevértes marcóna alak vizslassa. Mikor elindul õ is megy vele, mikor megáll õ is megáll. A megenyhülésnek nagyon megörül, de van egy olyan érzése, hogy most inkább nem kezd el fecsegni, mert azzal csak ismét felhúzná a lovagot, aki ennyire segítõkész és törelmes vele szemben.*

-Jó együnk kicsit. Sajnos magamról nem sokat tudok, de képességeimhez mérten igyekszem majd válaszolni neked. Ha akarod még jósolok is egy kicsit. Szeretnéd, ha kicsit belekukkantanánk a jövõbe?

<Rendes tagok ezek a Dartoniták. Nem olyan pökhendiek, mint egyesek a papok körében. Csak ne lennének ennyire komorak és egyszínûek. >

*A fogadóba visszatérve leülnek az egyik asztal mellé és nemsokára megérkezik az étek is. Mivel már elég régen nem evett, így a pap elõsször a falatozással van elfoglalva, de aránylag gyorsan telítõdik és lassacskán csipegetésbe átváltva már beszélni is tud.*

-Nos magamról meséljek. Sajnos nem tudok sokat mondani. Arra emlékszem, hogy valamikor az elmúlt 4-5 évben résztvettem valami intenzív mûvtöri-gyorstalpalón. Ez a ködös emlékfoszlány az elsõ dolog amire vissza tudok emlékezni. Azóta világotlátással foglalatoskodom. Sajnos ez sem megy valami jól, mert a természet erõi nagyon haragudhatnak rám valami miatt. Így ha elindulok valahova, akár csak a szomszéd negyedbe szinte rögtön sûrû, fehéres-szürke átláthatatlan köd kezd el kavarogni a területen, amerre járok. Egyébként szeretem a fura és megkapó dolgokat, de erre gondolom magadtól is rájöttél már. No lássuk azt a jövõt.

*Ezzel elmélyülten kezdi tanulmányozni mogorva társa ételmaradékát, mely már oly sokszor szolgált ködös, de igaz jóslatokkal a jövõre vonatkozólag.*

[Abdul Al Sahred]

Marcus is nekilát a falatozásnak, bár helyesebb volna a zabálás kifejezést használni, úgy eszik, mint akit az éhhalál küszöbérõl ültettek az asztalhoz, evés közben figyeli mit mesélsz, a köd említésénél felemeli fejét a tányérjából, rád néz, és csak mond teliszájjal, hogy:

-Ja. A köd. Ne is törõdj vele.

Mikor végzett az ebéddel, egy korsó sört rendel, jó nagyokat húz belõle, szünet gyanánt hatalmasakat böfög, de legalább a tenyerébe, nem feléd. Közben árgus szemekkel figyeli, milyen jövõt jósolsz neki ételmaradékából.

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Valami kénylemetlen érzés kezdi befészkelni magát a pap érzetei közzé. Mintha egy súlyos kõdarab nyomná ülõgumói közzül a jobbikat. Ugyan ebben a maszatos vájúban, amit vértes asztaltársa tányér helyett hagyott nem nagyon lát jelenleg jövõt, de mást se nagyon azért kis tréfára készülve megszólal sejtelmesen körözve az ujjával a cuccban.*

-Igen már látom. Hamarosan nagyon nagyot fogsz nézni meglepõdésedben. Aztán valószínûleg kissé felkapod a vizet, de megbékülsz azon a kenyéren, amin megharagudtál. Itt ködöt látok, de nem túl sûrût. Valószínûleg ez az utazást jelentheti, de nem túl messzire. Tervezel valahova menni mostanában?

*Ezzel kiveszi maga alól azt a nagyranõtt bõrerszényt, amin egy szakállas, pocakos öregember és egy nagyranõtt nyúl alkotják a címert. Kíváncsiságtól hajtva kinyitja a szütyõt és meglepõdik, hogy pont neki jutott a nagy szerencse, hoyg találhatott 10 aranytallért egy ilyen elhagyatott, kissé sötét helyen. *

[Abdul Al Sahred]

//ha jól sejtem a húsvéti játék jutalma manifesztálódott //

Marcus nagyon meglepett arcot vág:

-Dartonra mondom, sok furcsa dolog megesett már ebben a kocsmában, de arannyal teli erszény még senki seggébõl nem nõtt ki, ebben egészen biztos vagyok, mint ahogy abban is, hogy az elõbb még nem volt ott. Fura egy fickó vagy te hallode, de nem baj, itt mindenki az. Meghívhatnál egy jó korsó sörre, ha már így dúskálsz a pénzben

Tányérját kezdi vizsgálgatni, majd megint felnéz rád:

-Jó poén volt ez a jóslás szöveg, tisztára bevettem, egészen elaltattad a gyanúmat, az ártatlan kinézeteddel. Tényleg. Te amolyan mûvészléleknek tûnsz, az a gyorstalpaló duma szerintem csak álszerénység. Tudnál valami szépet alkotni nekünk ide a kocsmába? Persze elõtte azért letisztázzuk milyen is a szép

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Ha már ilyen hirtelen gazdag lettem meghívok mindenkit valami itókára. Kérem uraim rendeljenek vagy szolgálják ki magukat, ahogy szokták! Egyébként tudok ezt-azt pingálni, farigcsálni, ha erre gondolsz. A szobámban már alkottam egy képecskét az ágytámlára alvás közben. HA gondoljátok itt is összehozhatunk valami alkotásfélét. Csak beszéljük meg ti mire gondoltatok, meg hogy én mit fogok kihozni az ötleteitekbõl.

*Közben magának valami enyhébb sörféleséget rendel, mert mint már rájöhetett itt nincs tej meg gyümölcslé.*

-Egyébként maradék sörhabból is jósolok, ha gondolod. Tényleg van jóstehetségem csak sajnos nem rajtam múlik mikor jön elõ.

//Igen ez a húsvéti fogás. //

[Abdul Al Sahred]

Taps harsan, néhányan hátba veregetnek, miközben sörüket egyensúlyozzák az asztalukhoz. A kocsmában tizenegy vendég van, rendre élnek is a meghívással, a középkorú kocsmáros, akihez már volt szerencséd, nagyvonalúan enged az árból, így csak öt ezüsttel tartozol. Miközben a sörötöket kortyolgatjátok, furcsa dolgokat tapasztalsz, idõnként a sörözõ vendégek mielõtt az elsõ kortyot meginnák, loccsantanak belõle a padlóra egy keveset, néhányan hangosan azt kiáltják miközben feléd fordulnak, hogy EGÉSZSÉGEDRE.

-Tudod, már sokszor beszélgettünk itt a cimborákkal, hogy kéne valami különleges dísz a kocsmába. Valami, amit az elmúlás ihletett, valami igazán felkavaró, hogy milyen formában, az nem lányeges, ha festeni akarsz, van pár igazán idõtálló halotti leplünk, arra lehetne. Festéket is kerítenénk, és nagyon hálásak lennénk, ha segítenél. Ha meg jósolhatnékod támad, ne fogd vissza magad. Tényleg. Az a sör amit iszol. Tudod honnan van enyhe hamu utóíze?

[Quator ar Zaraquer]

(-)

*Belebámul a sörébe. Csak most veszi észre, hogy tényleg van valami érdekes utóíze, de nem is tudta, hogyí ilyen a hamu.*

-Nem tudom. De kíváncsi vagyok. Egyébiránt mit szólnátok, ha mondjuk a mennyezetet festenénk ki valami érdekes helyzetképpel. Mondjuk megfelelõ technikákkal megoldható lehet, hogy aki felnéz úgy érezze a kép alapján, hogy épp az ablakpárkányos haverod alatt áll, aki lefelé pottyan. Ha sikerül eléggé összeszednem magam még az érzet is teljesen valósághû lesz.

*Kíváncsian várja társa és a többi vendég reakcióját. Egyrészt ez a hamusör dolog is izgatja, de inkább a lelki szemei elõtt lassan formát öltõ kép az, ami foglalkoztatja.*

[Abdul Al Sahred]

-Nos a sör receptjét nem ismerem, de *halkabban kezd beszélni* állítólag elhamvasztott holtak porát keverik bele, attól ilyen jó

Marcus belekortyol sörébe miközben hallgatja amit mondas, majd hirtelen köhögni kezd, ahogy rosszul nyel, elkerekedett szemekkel néz rád, és még sokan, akik hallották az ötleted a menyezet festésérõl, felkelnek székükrõl, és közelednek feléd:

-Fantasztikus! Ez az, ez kell nekünk.

És még sok hasonló éljenzést hallasz, de akadnak páran, akik csak sörükbe bámulnak, egyikük ennyit mond:

-Bahh!, honnan tudhatjuk, hogy tényleg meg tudja csinálni. Mi van, ha egy csigát sem tudna lerajzolni?

A kocsmáros lefelé integetõ mozdulatokat tesz a beszóló felé, közben rád néz, és feléd megy:

-Komolyan gondolod ezt fiam? Ha igen, mi nagyon hálásak lennénk, még Preston is *A beszóló felé int fejével* csak kissé kétkedõ.

[Quator ar Zaraquer]

(-)

-Hát persze! Nagyon szívesen kifestem a plafont csak hozzatok valami állványféleséget, hogy el is érjem, illetve hozom a festékeimet és akár már most neki is látok.

*Teljesen belelkesedik, mikor látja, hogy a többieknek is tetszik az elképzelés. Õ pedig ismét megmutathatja a kétkedõknek a Mûvészetek erejét! Ha megkapja a kért eszközöket és lehozta készletét neki is fog a festésnek. Széles, lendületes ecsetcsapásokkal indít. Eleinte csupán maszatnak tûnhet a dolog, de egyre inkább kezd kialakulni az életû kép az Ecset Hatalmának köszönhetõen.*

//Használom Della egyedi varázslatát a "MEgformálást" azon belül a festéshez kellõ Ecset HAtalmát. //

[Abdul Al Sahred]

Ahogy visszamész a szobádba a dolgaidért, az ajtó belsõ felén egy verset veszel észre, eddig fel se tûnt, bár lehet hogy tényleg nem volt itt, ki tudja. Lehet hogy a köd a szobába is beszökött, és pont az ajtó elé telepedett, azért nem láttad:

"Szerenád

Oly szép e perc - oly lágy e fény,
Hogy több, mint fél-bûn, érzem én,
Az alvó táj, a néma ég
Csöndjét bár lanttal zúzni szét.
Végül a gyöngyszinû vizek
Szinén Elysium libeg:
A hét Pleiád rajong az égen
S belõlük lesz a másik hét lenn,
S szunditó Endymion Lát új vágyképet a habon;
Ködös, borongó völgy ölén,
Kisértet-hegység peremén
Fáradtan ömlik szét a fény,
És föld, víz, égbolt, csillagok
Álomra vágynak, mint ahogy
Én vágylak téged s a te el-nem-
Múló szerelmed, Adeline-em.
De halld, ó halld, mi halk e szó,
Szerelmesed ma suttogó,
S te, félig-ébren fekve, véld,
Hogy álmod az, mi így zenélt -
S az álom fátyla nem ereszt
Keresztül semmi durva neszt;
Elménk, lelkünk - ó Ég, igen!
Valóban összeforr, szivem."

Lesietsz a lépcsõn kellékeiddel, este elalvás elõtt lesz még idõd foglalkozni a verssel, de a festmény nem várhat, izgalom lesz rajtad úrrá, amint megérzed festékeid illatát. Mikor leérsz, és látják hogy tényleg festéket meg ecsetet hozol magaddal, a kocsmáros annyit mond:

-No lássuk, mit tudsz fiam.

Azzal a bentlevõk összetolnak néhány asztalt, amire egy kicsi ötfokú, de stabil létra kerül. A kocsmáros az ajróhoz megy, és bezárja,

-Majd este nyitunk ki, te csak dolgozz.

Eddig fel sem tûnt, hogy Marcus nincs itt, csak most veszed észre, amint leviharzik a lépcsõn, egy protrét tart kezében, vélhetõleg az öreg egyfülû Josephet ábrázolja, és a kezedbe nyomja. Az elsõ néhány "paca" láttán a maradék néhány kétkedõ arcára "én megmondtam" kifejezés szökött, önelégülten figyelték ecsetvonásaidat, ám ez az arckifejezés fokozatosan kezdlefagyni képükrõl, amint kezed alatt (vagyis fölött ) lassan kibontakoznak a felismerhetõ kontúrok, egyre több álmélkodó suttogást hallasz. Keményen dolgozol, a háttér a felhõkkel és a kocsma felsõ emeletével alulnézetbõl már majdnem teljesen kész, erre jön majd Joseph zuhanó alakja, de az már holnapra marad, annyira besötétedett idõ közben, hogy nem tudsz tovább dolgozni, a fáklyák nem adnak elég fényt.