Szóval Hőst lesittelték és én ma született bárány ábrázatát magamra öltve gyönyörködtem a papi székváros szépségeiben. És ötpercenként vehettem elő az őrjáratnak ama levelem, miszerint teljesen jogosan tartózkodhatom Domvik földi helytartójának városában. Apám, ez már túlzott óvatosság. Bár rajtam kívül alig volt civil: a tömjénszag uralta az utcákat, minden második ház rendház, paplak-negyed, papképző, szentély, szentekkel teli parkrészlet, templom, katedrális, meg amit csak halmozva és cifrázva el tudsz képzelni. Hangulatos kis utcák szabják keresztül az ősi várost s a tavas látkép sokat dob a lassan már nyomasztóvá váló szentfazékhalmon.
A város javát egyházi emberek lakják és családjaik, kisebb részét kereskedők és árusok, akik papírost, pergament, gyertyákat, tintákat kínáltak. Persze fegyverkovács is található itt, nem véletlen mért: itt trónol az Angyalgárda, van is itt egy kaszárnya, ahol paplovagokat képeznek ki, a shadoni nemesség krémjének fiait. Egyet láttam közülük, de a fogával kikapta volna a pókot a sarokból. Szegény nem lehet népszerű a hölgyek körében.
Ha ki kéne emelnem a város főbb látványosságait, kezdeném a 7 arc templomegyüttessel.
Tudvalevő, hogy Domviknak van 7 arca. Tela Bierrában mind a hétnek építettek egy iszonyat nagy katedrálist. S úgy helyezkednek el egymáshoz viszonyítva, hogy egy hétágú csillaggá forrnak össze a magasból nézve. Tudom, mert felsétáltam a Főatyai fellegvár még látogatható aljába s onnan leláttam rá.
Az első templom tiszta anya, gyerek és terményközpontú. Aha, Az Élet Teremtője. Én még szent falak között annyi nőt sose láttam mint itt. Azt tartják, aki meddő és szeretne gyereket, zarándokoljon el ide s nagy szerencse éri majd! S valóban, vénlányoktól a peches asszonyokig fiatal csitriig láttam itt sokféle korosztályt. Jó, bevallom töredelmesen, a bigék miatt léptembe a templomba, de a halvány barackszín uralta templombelső se volt kutya. Ez a lágy szín ellensúlyozta méreteinek nyomasztó voltát és tompította hidegségét. tele volt friss virággal, egy idős néni szerint,aki unokéája születését jött megköszönni, a templom egyik csendes, napos épületrészében szülőszoba üzemel bábákkal és papokkal. Nincs olyan nap, hogy ne jönnének ide vajúdni, s aki végre teherbe esik, nagy hassal is eljön köszönetet mondani. A szobrok is inkább csecsemőket tartó női szentekről meg domborodó hasú angyaloknőkről(!) szólnak. Ilyet se láttam még, bár az egyik fülkében leltem rájuk. Az elé helyezett mécsesek tömkelege azt mutatta, nem tartották a papok szentségtörésnek ezt az ábrázolást és megmaradhatott a falak között. Arról már ne is beszéljünk hogy az épület egy pontján zöldségespiacon éreztem magam, mivel a jó termést kapó gazdák a termés egy részét behordták ide adományként. Csak azért nem nyúltam le egy almát, mert nézett egy kispap
A második templom enyhe váltás az elsőhöz képest (fene a Hit Védelmezőjébe): nagyot nyeltem rögtön. Ilyen bigott és vérengző festményeket ritkén lelni szürke falak között! Az egyiken banyákat égettek, a másikon valami kígyóistent imádó bagázst számoltak fel, a harmadikon hét angyal fejét vette 7 pyarroni istennek... Huh, leizzadtam nyomban, mikor rezzen meg az egyik paplovagszobor, hogy rám mutasson pallosával, hogy hitetlen kutya vagyok és súlytson le rám Dpomvik haragja. Nem moccant, így maradtam
Mert élethű ábrázolás és művészet ölelkezett össza a hittel. Persze a térdelő hívek felé védelmezőn kezét nyújtó pap ábrázolás sem maradhatott el a gyilkolászósok mellett, s egy arcokat formázó domborműfalon megtudhattam, a történelem során mely személyek vívták ki azt a kegyet, hogy így emlékezzenek meg a Hit érdekében vívott harcaikról.A harmadik templomban (Jóság Forrása) csakliztam egy adag ingyen ételt. Piszok sok csöves kapott itt ingyen ebédet, meg éjjelre, hideg időben menedéket. És persze szedték is serényen az adományokat is, megfejtek engem is. Folyton seperni kellett a templom kövét, mert a csövesek minden koszt behordtak, de egy zokszó nem hagyta el senki ajkát. Én majd megfúltam a mosdatlanság bűzében. Egész sok fiatal papnövendéket láttam itt szolgálatot teljesíteni.
Valahogy nem meglepő, hogy a negyedik templom mért is emellett áll: aki megtömte a hasát, kitisztíthatta fekélyeit és likas fogát, megmosathatta tetves üstökét. Itt a bűz már betegségszaggal lett nehezebb. Ah, a Gyógyítónak szentelt templom egy bazi nagy hadi kórházra hajazott. Az egyik szárnyban az igen idős haldoklókat istápolták, máshol fekvőbetegek nyomták az ágyakat, máshol a járóbetegeket kezelték, mindezt cuki freskók mennyezete alatt: az alakok szintén gyógyítás közben voltak megörökítve, az egyik rühes festett alak olyan élethűre sikeredett hogy összekoccant a fogam. Itt is sok papnövendék futkorászott, az egyik arca kissé zöldre váltott, szerintem nem a sebészkedés lesz a szakterülete. Apám, mivel háborúból is jöttek haza katonák, van aki a csonka lábával jött, remélve, visszanövesztik azt neki!
Az ötödik templomnak csak egy kisebb része volt látogatható és pisszennem se volt szabad. Mivel a szomszédos termekben oktatás zajlott, vagy ha rátévedtem volna egy nem nekem fenntartott folyosóra, akkor bentlakásos iskolába torkolltam volna. Tény, tintaszag csapta meg néha az orrom. A Tanító fő templomában jártam, ahol ha nem derül ki, hogy nem vagyok honpolgár, máris beszerveztek volna egy lópatkoló tanfolyamba
Mert nem mindenki végzi papírhalmok között, nem egy szakma képviseltette magát itt, hogy inasokat, tanoncokat szerezzen.Na, a hatodik templom kezet rázhatna a másodikkal: csak ez kifejezetten egy vallást feszít meg, ez pedig Ranagolé. Ennyi pörköltté szabdalt jószágot szobron, festményen, meg kiberhelés felé tartó ranagolita pap ábrázolást kevés helyen láttam. Ha nem folyt volna annyi vér, s ha juh helyett mondjuk nem fényes angyal foglalta volna el a fő helyet, akkor egy igen autentikus ranagolita szentélynek is mondhattam volna. Az Eretnekek ostorának szentelt épület majdnem ugyan annyi megcsorbított ranagolita jelképet tartalmazott, mint az azt éppen legyőző, eltörlő, megtisztító Domvik-félét.
A hetedik templomba épp hogy csak beléptem, már fordultam is ki. Tisztára mint egy katedrális méretű kripta, egy b*szott nagy fekete ruhás angyalszoborral a közepén, aki úgy nézett rám, mintha élne. Iszokoltam is, főleg hogy a kapuba simulva egy szintén fekete ruhás papféle meredt rám síri arccal. Huh, mi van, Darton keresztezte magát Domvik 7. Arcával?! Á, nem hiszem, nem gondolom, hogy lenne dartonita templomban egy áldozóoltár szerűség azoknak, akikre exterminus vár... és még Ranagol temploma ijesztő, lófrancokat!
Gondoltam pihizek egyet a tóparton. Ahol a Vörös Hold papnevelde áll.
Festői, nem mondom, de több élet is lehetne körülötte. Itt a vizen max idős papok csónakáztak, vagy papok családtagjai és hattyúk...
Szép és magasztos hely ez, valahool a fellegvár környékén áll büszkén a gárdisták szállása, de nekem túl ájtatos, egy jóféle kupi nincs itt a falak között. Itt ha egy kispap ki akarna rúgni a hámból sehol se járna szerencsével!
Na, mennem kell, jön Hős és morcos, hogy magára hagytam a bajban..."
Ő pedig, miután felírta, hogy mi a ló fajtája, neme, kora, színe és neve, tett egy ajánlatot:
