"Vannak területek, ahol a fennálló rend keze nem ér el, szavait nem hallgatják meg fülek s az ottlakókban őseik félelme ver gyökeret s arra hallgatnak. Most ezeket szedném úgy ahogy rendbe"
A Delta-síkság mocsarai, lápjai
"Shadlek megyét boldogítja, ideális hely szekták búvóhelyének. Egy alapos tisztogatást kéne ott csinálni, de mivel háború van...Ám a boszorkányvadászok nem restek, van munka bőven! A krokodilvadászok paradicsoma is a hely, én már csak tudom, a csónakunkba majdnem beleugrott egy!"
Öregszirt
"Egy birodalmi börtön neve ez, tanúhegybe vájt fejfájós pokol! A tanúhegyekhez itt ismeretlenség tapad: mindenféle idegen jelekkel telerótt falakt, köveket lehet találni, belsejében teljesen üres járatokkal, amit vagy merész remeték vesznek birtokukba, vagy a törvény börtön gyanánt. de eza folytonos fejfájás, amitől gondolkozni se tudtam és kiirtotta belőlem a reményt is, az mindennél rosszabb! Hogy bírják ezt az őrök?!"
Tűzhegy
"Ez a Shadoni öböl túlpartján álló hegy neve. Néha-néha felizzik, s a babonás nyugati partiak, akik elmennek halászni arrafelé, sejtik, vész közeleg. De muszáj arra menni halászni, mert finom nagy lepényhalak akadnak hálóba. Ritkán idegen csónakosok mozognak a part közelében, s vetett már shadoni partra szürke bőrű, fekete hajú lánytetemet a víz. Az itteni halászok lápi embereknek nevezi a Tűzhegy oldalában lakókat."
Déli szigetvilág
"A Kopó sziget, Patkó sziget és Délsziget tartozik ide, lakói vagy halászok vagy kalózok Ám azt beszélik, a déli kalózok rosszabbak mint az északiak, nem ismrik el az északiakat maguk fölé valónak s rájuk nyomta bélyegét a Sötét Szigetek közelsége. A vérengzőpsebbekről azt tartják, megcsókolta őket a déli hideg és elment az eszük. Nem is hajóznak le túlságosan délnek a halászok sose."
Sötét szigetek
"Jég és fagy birodalma s olyanoké, akikről semmit se tudni. Szóval élénk fantáziájúak hajrá!!! A Déli Viharvizek, a fagyos szirt s a Liestra szigetek nem éppen otthonos melegükről híresek. Dermesztő szelek fagyasztják meg errefelé a tengert s a szigeteket. Mégis kering mese tengeri nimfákról, szirénekről, kik nem meleg trópusi kövön fésülködnek, hanem kopár hidegben. de megfér itt az állatias mitikus, szektákat kedvelő embercsoportok meséje a jég birodalméban lakó hideg vérű, halványkék bőrű, hóhajú harcosokról is, akik bár nem tettek kárt még a shadoniakban, riadalmat annál inkább kavarnak. Az aztán taccsra vág bárkit, aki azt vezsi észre, körülötte a tenger feketére vált..."
Shogomand hegység és környéke
"A Felföldön járunk. Ez a hatalmas hegység uralja a felföld déli magasabban fekvő részeit. El akarsz bújni a világ elől? Príma hely. csak az is előfordulhat hogy úgy elbújsz itt hogy bele is döglesz. Cudar az időjárás megélni nehéz és a hely egyszerűen él, ha riogatásról esik szó. Tudod mi az az Átokszikla?"
"Nem? Mákod van, nem kellett még lidércek elől egyhez menekülnöd. Nekem kellett, rohadt élet. Elűzi az ártó lényeklet, de nekem majdnem elűzte a vizeletem is a testemből, ember. Ó, Álomerdő, ha ez nem elég zaftos?"
"Elsőre mesésen kinéző rét vagy erdő, belemész és kapa! Aki ott elalszik, vegye úgy, örökre ott szunyál s bele is hal. Azt hsized csak leődéltél és mentél is tovább de közben álmodban sétálsz,a valóságban ott heversz...Aztán a tested benövi a fű, kihajt rajta pár cuki virág és kész. Sírhalom magától. vezetőnk mesélte hogy a bátyja ott lelte végzetét, csak nem beszél a levegőbe. Ez se elég? Kincsekről hallottál, mert godon mániás vagy? Helyben vagy, nem kell tovább keresgélned. Legenda neked való hely..."
"Állt egy godoni erőd a hegységben, de lerontották, helyén már csak hegyi tó van. Ám az erődnek a hegyben folytatólagos részei vannak, amit egy bejáraton keresztül alacsonyabb vízállásnál elérhetsz. Igen, a tó vize ingadozik..."
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Haravan nem vette komolyan azt, hogy olyan nagy utálatot táplálna iránta Ilana s biztos ő is abban bízik, ha mégis orrol rá valami miatt a nejed, majd elfelejti.
3 napi lovaglás és az eső miatt kis nátha begyűjtése után egy apróra növő füves síkságon szembenézhettél ama tanúheggyel, amit a tündér kinézett nektek s a hajmeresztő cselekedetnek fog helyszínt adni. Egy lecsapott tetejű kúpra hasonlított, formája már önmagában szembeszökő volt, meg az is, hogy lábánál gyűrű alakban fenyősáv húzódott, de a hegyen magán nemn sok minden kapaszkodott meg. Közelebb érve fűcsomókat, gyatra cserjéket vehettél ki a vulkáni köveken. Enyhe vöröses színezetbe burkolózott az egész tanúhegy. -Tudod mért nem húztak soha várat erre a pompás kilátóhelyre? Mert piszokul fáj annak a feje, aki a hegyen tartózkodik, vagy benne. Mi bele fogunk menni. Van egy hasadék a fenyőkön túl a hegy lábánál, ott, ahol egy forrás is fakad. Azon belemegyünk a hegybe, lovak nélkül. Hogy tudd mire számíts: nem egy érintetlen barlangon vágunk át. A hasadék egy mára kihalt közösség lakhelyének bejáratául szolgált. A régi folyosókat, vájt szobákat majd magad is meglátod. Nem nagy kőbe vésett falu ez, de azért 50 fő könnyen elférne benne. Ahogy tudom, szerzetesek próbáltak itt gyökeret ereszteni, de az imák nem űzték el túlzottan a fejfájást és egy idő után itt hagyták az egészet a fenébe. Főleg, hogy az üregeket ők is csak elfoglalták s eredetileg nem ők készítették. Szerintem szektás marháké volt, s ők karistolták tele a maguk jeleivel a falakat odabenn. Ugye nem vagy babonás? Állítólag sóhajtoznak odabenn a kövek.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Anyám.... <Most kezdem felismerni ez nem lesz kis vállalkozás.> -Követlek mindenhova, de kérlek nagyon vigyázz rám.
<Én itt fogok meghalni......Jajj ne reszket a térdem.>
Egykisebb pánik uralkodik el rajtam.
-Én nem vagtyok erre kiképezve.
<Nah mostmár elég>-Megemberelem magam.
-Minden rendben lesz.i]-mormolom magamban.[/i]
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
-Vigyázz magadra, mert én nem tudok, ha a tőr éle munkálkodik benned! Talán fontold meg azt az imát-vigyorgott.
A fenyőket elérve susogás töltötte meg a levegőt. Nem, nem a kövek miatt, hanem a szél járt a tűlevelek között. S valóban, balra kicsit eltérve, követve a hegy lábát, egy hasadékhoz értetek. Itt Haravan kiválasztott egy fát, amihez lovaitokat kiköthettétek. -Az emberek látnak a sötétben, vagy sem? Én látok, de fáklyám az nincs, ha te mégis vaksi lennél. Már csak ez kellett ráadásnak. Vakon botorkálás. Már pedig ebből ez lett, amint az egy ember szélességű, mohával, zuzmóval benőtt, 5 láb magas hasadékon át beértetek a hegybe mélyebben belefutó járatba. Haravan kezét érezted karodon, s kuncogott: -Bevezetlek, mint lányt az ágyba... Félre ne érts, nem ugrok rád Hűvös vett körül, nedves földszagot szimatoltál, s lépteiteken kívül más zaj nem ütötte meg a füled. Idővel Haravan fecsegése csatlakozott a lépések neszéhez: -Egy termet keresek. A régi szerzetesek abban tartották főbb imáikat. Az lesz a mi szúrkálásunk helyszíne is. A hozzá való tőrök már nálam vannak. A tündér hangja hol visszhangzott -ilyenkor nagyobb helyiségen vághattatok keresztül-, vagy tompán koppant, utalva arra, szűk helyen vezet át. Időérzéked elvesztetted ebben a sötétben. Hol emelkedett a talaj, hol süllyedt, akadt ahol lépcsőn siettetek le, vagy pár fokon fel. Kanyarokat számlálni értelmetlen lett volna, annyiszor váltakoztak az irányok. Haravan magabiztosan haladt, egy alkalommal sem lassított le tanakodva. Már a fény sem kergetett karikákat a sötétben tágra nyílt szemed előtt, teljesen alkalmazkodott látásod a feketeséghez. Néha néha fejfájás hasított bele a halántékodba. Minél tovább mentetek, annál gyakrabban és annál tovább is tartott. Rossz ómen. Meddig kell még vajon mennetek? Megremegett a talpad alatt a föld. Haravan azonnal megállt. Elégedetlenül szusszant. -Valahol beomlott egy járat. Instabilabb a hely mint gondoltam. S attól tartok, a folyosókat lakják. Nem akartam szólni, de egy ideje a földön lábnyomokat látok és a falakon nem túl régi koromnyomokat, ami fáklyákra enged következtetni. Újabb remegés, de most már a morajt is hallottad. Aztán meg kaparászást a fejed fölül.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Leveszem a táskámat,a miben benne van az öreg lámpásom.Olaj is van hozzá.
-Mindjárt nem lesz sötét. Lámpát gyújtok. -Kíváncsi vagyok mi vár itt rám?
Azért egyik kezemet Messana-n tartom. <Hogy lehetek ilyen hülye, ez csak most jut eszembe, itt az öreg lámpa,de messana mégközelebb hála az égieknek.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
A fény nyúlt, torz árnyképeket lobogtatott a sötétbarna valakon. Haravannak igaza volt. A padlón bakancsos lábnyomok voltak már előttetek is. A tündér fülelt, felfelé mutatott: -Felettünk is lehet egy folyosó, onnan jön a kaparászás-súgta-Én nem várnám meg, mi és honnan jön le onnan! Fokozott óvatossággal kell továbbmennünk. Még 50 lábnyi folyosót kell elhagynunk, hogy a termünkbe érjünk, és nagyon remélem, nincs ott senki! Imbolygott lámpásod fénye minden egyes léptednél. A folyosóról ajtótlan üres helyiségek nyíltak, semmi sem utalt arra, mi volt a rendeltetésük. Talán ha 20 lábat tehettetek meg, amikor Haravan megállt. -Szemből jön valaki-te még semmit nem hallottál, de te ember vagy. Haravan azonnal elnyomta ujjával lámpásod, s berántott az egyik 6*6 lábnyi szobácskába s a falhoz lapult veled. Igaza volt. Akit meghallott, biztonságban érezte magát, mert dudorászott. Minél közelebb jött rejtekhelyetekhez, annál jobban hallottad a combjának verődő fegyverhüvelyt. S nőtt a fény is, tehát fáklyát is hordoz.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Lapulás ez kell még nekem.> Lélegzet visszafolytva a falhozlapulok, kezem folyamatosan Messana-n tartom. <Valahogy szólné kéne Haravannak, hogy próbáljuk meg egyszerűen lecsapni a mandrót.Nagyon fontos lenne...........Megvan talán ő is hallja a gondolataimat.> <Haravan talán próbáljuk meg elkapni hátulról csak csendben.Ha hallasz érits meg vagy valami.>
Ha nem hall akkor szép csendben a sötétben el lapulok,mint a lepkefi*g.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
//Mivel a karid nem ismeri a pszít, hogyan is gondolta ezt a gondolatátküldési talán a másik meghallja dolgot? //
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
//Pontosan úgy!Valri is hallotta a gondolatait szóval, tökéletesen meg is lehet győződve róla, hogy hallja.Legalább is szerintem ez elég helytálló, ha egy megtudja tenni, az összes miért ne tudná??Miondani meg nem mondták, hogy ki tudja, ki nem.Eddig találkozott 4 tündérrel életében és abból 2 ről biztosan tudta, egyről csak gyanította, hogy olvasni tud a gondolataiban.//
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
A tündér hangja a fejedben szólalt meg: <És mégis mért kéne leütnünk? Én nem törekszem feltűnésre. Húzzon oda ahova akar, aztán utána mi megyünk a magunk dolgára.> Erre Haravan tüsszentett egyet. A léptek megálltak, fémes hang jelezte, valaki kivonta a kardját: -Gyere elő b*zdmeg Rob! Anyádat ugrasd a sötétben, azt a sántalábú riherongyot!-reccsent rátok egy durva hang. A tündér rádnézett, egy sajnálom arckifejezéssel.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Mostmár tényleg muszály lesz elég gyorsan elbánnunk vele.> <Próbáljunk meg halkan a bejárat két oldalához menni, ahogy belép, lecsapni, mondjuk kardmarkolattal.>
Felállok, a lehető leg halkabban, Messana-t lassú mozdulattal húzom ki a tokból.
<Még jó, hogy karban van tartva a pengém, és nem zörög.>
//Tiszta rajzfilm feeling. //
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
<Bocs, ezt meg kell tennem az érdekedben...>-hallod Haravant, majd a férfi megcsókolt... A hátadon is felállt a szőr ettől! Aztán a tündér elhúzta a fejét és kipenderített egy szelíd lökéssel az ürge elé. Aki nem rohant le, hanem rosszkedvűen eltette a kardját: -Barom anyaszomorító, mikor szoksz már le arról, hogy kipécézed valamelyikünk és ijesztgeted a sötétben? Vomer szólt, hogy húzd a valagad a raktárba. Megint eltűnt egy kis sonka. Valaki dézsmálja a holminkat. Szerintem te vagy az a nagy hájas seggeddel. Nem is értem hogy tudsz ekkora testtel lopakodna-mért végig téged undorral. Hm, a hapsi valaki egészen másnak nézhet téged. -Tedd már el a bökőd! Olyan szánalmasan áll a kezedben, hogy mindjárt összehugyozom magam! Haravan böködését érezted a válladon, mögötted. <Haladj már...Vagy le akarsz állni ezzel a mosdatlan szájú ökörrel beszélgetni? Az álcád nem tart soká, csipkedném magam...>
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Bólintok az ürge felé.Elrakom Messana-t. <Merre?> Ahogy csak bírok elindulok a Haravan-által megjelölt irányba. Néha mint jó színész megvakarom a fejem, és tettetem a tohonya, ürgét. <Haravan azt a k*rva fajtádat,. ezt még megkeserülöd, csak egyszer tudjak jobban vívni mint te, és kerüljünk ki a slamasztikából....-hasonló szitkokat szórok gondolatban, majd megenyhülök.>
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
Haravan terel téged úgy, hogy jobbja a válladon nyugszik. őt levegőnek nézi a durva hangú férfi. -Kívánom, bukjál fel valahol és nyársald fel magad! Bár amekkora a hájad, nem döglenél bele! Dohos levegő csapta meg az arcod, aztán egy éles bal kanyar után leszakadt ajtajú terembe értetek. Csak azért láttál, mert a terem oltárán pár csonk gyertya égett. Minden csupa porban fulladozott. Egy templomnyi nagyságú csarnokban állattok, Haravan elengedett. -Ugye nem haragszol a csókért meg hogy nem szóltam rőla előbb? Rögtönöztem. Kicsit motozott a tündér, majd fájdalom nyilalt a hátadba. haravan egyszerűen leszúrt téged. A lábad megroggyant, de a tündér fél kézzel megtartott. Halálfélelem rohant rajtad végig. Mert meleg vér áztatta át az inged. Ez nem vicc volt. Nem imitálták a szúrást. -Pár perc és találkozunk... csavart a fegyveren, hányingered támadt, a fájdalom a fejedbe robbant majd elvesztetted eszméleted.
A terem padlóján fekve keltél. Minden színtelenül vett körül s mintha füst gomolygott volna körülötted. Hátad alá kemény tárgy volt szorulva, eléggé nyomta a hátad. -Ki ne húzd ember, vagy beledöglesz-nyögte Haravan a másik oldaladról. A tündér melléből egy hófehér markolat meredt ki. Szíven döfhette magát. Fura mód nem érezted hogy folyna a véred, de a fájdalom sem volt társad. -Üdv élet és halál mezsgyéjén!-vigyorgott rád haravan-Itt nincsenek színek, mindent feketében és fehérben fogunk látni. A hulláink miatt ne aggódj: bárki bemegy a terembe az élők közül, nem talál két vérbe fagyott testet. Láthatatlana szemüknek. Jó kis trükk, nem igaz?-pöckölte meg a markolatot, ami enyhén megremegett a húsában. Bizarr volt, gyomrod összerándult, rókával fenyegetve. Haravan nem figyelt többet rád, körbenézett. A teremben megváltozott valami: nem volt por. Óriási vastag szőnyeg borított minden talpalatnyi padlót. Az oltáron két sor, két tucatnyi, alig használt gyertya égett, s egy párnázott karosszék áltt előtte. A karosszékben egy tinédszer korú tündér hevert, felrakott lábakkal. Ölében tálca hevert, s szőlőszemeket csipegetett egy fürtről. A tündér fiú volt, szürke haja rastává állt össze s mindkét fülében jókora karikafülbevaló lógott. Ruhája dísztelen női hálóingre hasonlított, mezítláb henyélt. Egy lusta pillantást sem vetett rátok. Addig, amíg haravan felé nem állt. Megugrott és torkából kiáltás szakadt fel. -Basszus!!! Tudod kit ijesztgess! Haravan vállat vont, odaintett téged: -Add elő neki, mért jöttünk. S ő majd továbbadja a mesterének. Mert ez a kölyök csak egy inas. -Tanonc-javította ki magát a kölyök. -Inas-legyintett Haravan.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
-Áááhhh! <Nah ne, így lesz vége, csak így egyszerűen leszúr?De miért?.....>
<Ez nagyon fura, szent Domvik ezt nem gondoltam volna.Ilyen hely is van?>
-Anyám ez nem egy utolsó hely, így rejtőzködik a barátod?
Odamegyek a suhanchoz amikor meglátom.
-Fiatalember, a mesterére lenne szükségünk.Van egy nagyon jó ismerősünk, egy Valasharisz nevű boszorkány, akinek segíteni kéne.Egy olyan varázslatopt vitt véghez ami miatt elvesztette az eszméletét, gyakorlatilag végleg.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd...
A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”