"Helyesebben észak-keletinek kéne hívni, de nem vagyok tájolásból oké. Ez alá tartozik Corma-dina, Cormo-roda, és Gortigas szigete. Nekem azonnal megtetszett a hely paradicsomi állapota, nem mindenhol igaz ez, de zömében heverhettem a homokon pálmafák alatt. Itt is lehet valaki piszok gazdag: mit mond neked az, hogy vörösarany? Mert erre felé bányásszák. Msoknak ez pompás lehetőséget ad arra hogy lopni próbáljon, ami legtöbbször nem jön be, akinek meg mégis, csak ésszel adjon túl a szerzett árun, mert a megkárosított nem rest törvényen kívüli módszerekkel sem megtorolni a tettet. Ha már megpendítettem a lopás szót és szigetekről van szó, itt az ideje hogy kalózokról is szót ejtsek. Mert vannak, hajaj! Nem is egy hajóval, a maguk hierarchiájával és harcaival. Most a háború idején takarékon vannak, de nem mindig érzékenyek más bajára s kegyetlenül megsarcoltatják a gorviki menekülteket. Én ajánlanám nekik a ritkítást is, mert nem szívelem őket. A kalózok között sem minden zökkenőmentes. Legújabb többé kevésbé elfogadott vezetőjük egy nő. Bakker, itt van egy konzervatív állam, s a papságot kivéve mindenhol nők tanyáznak az élen?! Ott a királyNŐ, ott van az alvilági fejedelemASSZONY, erre kalózkirályNŐ?! Huh, kezdem kisebbségben érezni magam! Jó tudni, hogy más férfitársam se ért egyet azzal, hogy jó ötlet s helyénvaló az ha egy nő osztja az észt a kalózoknak. Szóval vita van bőven, ellenség is, rejtekhely tuti. A szigetlakók vagy bányászok, vagy telepesek, vagy kalózok leszármazottai, hozzátartozói. Domvik missziókat is találni, s ahol képviselteti magát a "jó", ott megjelenik a "rossz" is, bennszülött kannibálok személkyében. Nem beszélek félre, komolyan laknak ilyenek! Barna bőrű agresszív szívós vakarékok, akik utaznak a civilizáltabb tagokra és megzabbantják őket. tesznek egy nagyot a Hétarcú vallására, nőket lopnak ha kanosabbak, vagy nőhiánnyal küszködnek, nem tűrik ha kiszorítják őket a szigetükről s tíz körömmel ragaszkodnak a maguk brutális vallásához. Gortigas szigete kedvelt kikapcsolódási hely a nemeseknek. Ott annyi néha a tengeren a magánhajó, mint piacon a szemét. Ahol tenger, ott legenda is bőven, legyen mivel szórakoztatni egymást a tengerészeknek. Az egyik a Kék Hajó legendája, amin fehér hajú tündérek tűnnek fel néha a parttól távol, a másik a Kúpok Szigete, ahol daloló kövekről beszélnek mi zátonyra futtatja a hajót s megbolondítja a matrózokat. Van aki a Holtak Szigetének hívja. Én csak egy fura esetnek voltam szemtanúja: siklunk a tengeren, minden idilli, amikor látom, a matrózok a hajó jobb oldalához állnak s szorongva néznek lefelé. Megnéztem, mi az. Facölöpök vége állt ki a vízből. A semmi közepén, ahol a tenger olyan mély, hogy fel sem lehet fogni ésszel. Cölöpök..."
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: kikötő Időpont: este _________________________
A matróz, aki oly komornak ígérkezett, egy pillanatig értetlenül nézett kezedre, majd megszorította, megütögette torkát, aztán intett, kövesd. Csak nem néma? Imoen a sarkadban járt, úgy látszik, nem akart lemaradni a kabinmutogatásról. Nicole a tőled kapott tőrt el nem engedte. A hajó kicsi volt, de csöppet sem rozzant, jól karban volt tartva. Igaz, 3 kabinon kívül többel nem bírt. A matróz rámutatott az egyikre, megrázta fejét, s bozontos nagy hajat mutatott. Ez lehet a kapitányé. A másik következett, akkor kettőt mutatott és magát jelölte meg. A harmadiknál viszont már nyitotta az ajtót és betessékelt titeket. Imoen le se vette szemeit a férfiről, aki nem tudta mire vélni a hirtelen támadt érdeklődést. -Ah, Imoen szerelmes...-szösszent Ronja közös nyelven, hogy a férfi véletlenül se értse. Imoen a kalapos nő közlésétől elpirult. -Csak tudnám mit eszel egy bolhás, tetves, koszos, állati mód párzó matrózon... -Nem is tudod hogy hogyan szexel!-hápogott a lány. -Nem is kell, csak rá kell nézni. Az ilyen műveltségűek azon a szinten mozognak, kislány. -A párzás az olyan, mint mikor a lovak csinálják?-szólt közbe Nicol. Aha, kezdődik.. -Nem, az hágás...-tiltakozott Imoen. -Nem mindegy? Szinoníma...-vont vállat a kalapos nő. Szűkösen lesztek. -Nincs ágyam!-nyafogott Nicol. Valóban. 4 függőágy volt csak a kabinban... Közben Ada is betoppant volna, ha Nicol nem állta volna el a bejáratot, s Halfarkas hangja ért le hozzátok, horgonyfelhúzás vert zajt, lassan kifuttok.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* A dalnok egy pillanatra megtorpan, mikor a férfi a torka felé mutogat, de egy szemvillanás alatt felfogja, hogy azt akarja vele közölni, hogy néma. Bólint, majd útipoggyászát felmarkolva elindul a matróz után. A kabinok bemutatásakor, jelezvén, hogy érti a férfi mozdulatait, bólogat. Mikor a harmadik kabinhoz érnek, s kitárul annak ajtaja besandít, de közben jókat mosolyog Imoen, s Ronja „beszélgetésén”. Midőn Nicol is beleszól, s a lovak párzásához hasonlítja két ember szerelmi életét, felröhög.*
- Ja, ja néha olyan, mint a lovak párzása! Egyszerű és vad! Tudod Nicol, van olyan menyecske aki ezt kívánja! *Borzolja meg a fiú fejét, s rápillant a tőrre.*
- Látom vigyázol rá! Nem is árt, s ha lesz időnk mutatok vele pár fogást, vagy kérd meg Ronja nénikédet! * Tekint a nőre, s hatalmas vigyor kíséretében, várja a nénike kifejezésre jövő „ellencsapást”* Szerintem ő is tudna pár új „fogást” tanítani vele! * Szavai után ismét a kabin berendezési tárgyait kezdi el fürkészni, majd miután Nicol nyafogását hallja a férfi felé fordul.*
- Van a fedélzeten még egy használaton kívüli függőágy, vagy más alkalmatosság, amin aludni lehet? * Tekint kérdőn a matrózra, közben odaveti Nicolnak.*
- Te meg állj már arrébb az ajtóból! Nem veszed észre, hogy eltorlaszolod az utat?* Halfarkas kapitány parancsszavait hallva azonban egy pillanatra eláll a lélegzete, s miután az általa alkalmasnak talált függőágyra dobja hátizsákját, amivel jelzi, hogy ez lesz az ő fekhelye, a fedélzetre fut, hogy látassa az indulásukat, s szemügyre vehesse a jó ideig csak emlékekben felmerülő szárazföldet.*
// Off: Köszi a türelmet! Vége a tanfolyamnak, így mától ismét leszek rendszeresen!//
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: este _________________________
-Mivel nem mérgezed már ennek a fiúnak a fejét!-helytelenítette nevelő célatú beszólásod Ronja, a többit pedig eleresztette a füle mellett. A matróz megráuta nemlegesen a fejét ágy tekintetében, aztán felsietett a fedélzetre. Munka van, nem lazsálhat. -Oh-oh-oh, adhatod át a helyed a kölyöknek...-kuncogott Ada, mert látta, Nicol rámászott a holmidra, nem azavarta, feje alá tette és aludni kezdett. -Eygszerű a megoldás, aludj valakinél, Erlon!-javasolta Ronja-Mondjuk Imoennél. -Még mit nem! Azzal az általad lesajnált matrózzal most szívesebben osztanám meg az ágyam. -Nocsak, milyen hamarik lettünk! És a romantikus andalgás? Egymás mély, kölcsönös megismerése? A várakozással teli sóhajtozás? Aztán a házasság és a remegő izgalommal teli nászéjszaka? Máris elé vetnéd magad, hogy jól elkapja a grabancod? Elég mogorva fickó, már megbocsáss, méltatlanra pazarlod figyelmed.(A) -Csönd már, valaki aludni akar!-morogta Nicol. De a beszéd mögötted maradt. Odafenn megcsapott egy enyhe fuvallat, s a part sötét sávja távolodni kezdett, ahogy annak fényei is, fejed felé csillagokkal telehintett égbolt terült, vitorlák dagadó nesze, hullámok csapkodása, a hajó nyikorgása, kötélzetek feszülése lett az úr. Lágy ringás kélt talpaid alatt, mozgásban voltatok.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* Erlon mosolyogva hallgatja Ronja szavait, enyhén meglepődik, mikor Imoen ekkora „pártforduláson” megy át, s a matrózt részesíti előnyben vele szemben. Ideje nincs reagálni, látván, hogy Nicol az ő ágyát szemeli ki éjszakai szállásul, de a hajó indulása teljesen, mindent elsöprően felkelti az érdeklődését. Felmegy a fedélzetre, s a korlátnak támaszkodva bámulja elbűvölten a hajó kifutását, a shadoni partok sötétlő körvonalait, a hajó nyikorgását, a vitorlázatba bele kapó szél hangját. Mélyet szív a friss, tengeri levegőből, s elönti tudatát a szabadságérzet. Jó pár percig bámul „kifele fejéből” a semmibe, majd megfordul, s a korlátnak támaszkodva figyeli a matróz, matrózok tevékenységét. A tat, a kormány felé pillant, keresve a kapitány sziluettjét. Meresztgeti szemeit, hátha megpillantja az el eddig még meg nem ismert „második” matrózt. Nem csinál semmi különöset, ha meg is látja az illetőt, csak jól szemügyre veszi. Egyenlőre nincs kedve a fedélközbe menni, inkább hátra sétál a tatra, s miután beáll az éjközép, hátán lévő lantját, maga elé fordítja, majd balljával akkordot, fog, jobb kezének ujjait megmozgatja és a mindig megújuló, mindig újnak és csodálatosnak tűnő dallamba kezd. Megszólaltatja hangszerén a misztikus erők összhangzatát, s mágikus energiáit feltölti. A csodálatos, mindenki számára felfoghatatlanul szép dallam, mely elbűvölő energiával önti el Erlon testét „szárnyal” a csendes, csillagokkal teli éjszakában. A gyönyörű dallam végeztével, az északi elejt egy fél mosolyt, s jó eső érzéssel nyújtóztatja ki végtagjait, és a helyzetükön mereng el egy pár pillanatra.*
<… Hmmm… Milyen csodálatos és nyugodt minden! Túlságosan is idilli a hangulat! Három, csodaszép nő, egy takaros és szemfüles gyerek! Pompás idő, a tenger, a szabadságérzet, meg minden!! Túl tökéletes ez az egész! Tartok tőle, hogy ez az idilli „csend”, egy nagy „vihar”, változás előszele! Remélem túléljük ezt a kalandot mindannyian, s nem kalózok rabláncaira fűzve, vagy emberevő bennszülöttek harapnivalójaként végezzük!…>
* Rossz előérzettel telítve baktat le a tatról, ha addig nem pillantott meg senkit. Elindul a fedélközbe, s halkan benyit szállásukra, ha nem szűrődnek ki bentről beszélgetésfoszlányok.*
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: este _________________________ A másik matrózt futólag láttad, nagy bagós volt, és olyan harmincas lehetett. Vállig érő haját szorosan összefogta tarkóján, előszeretettel fütyörészett munka közben. Bár kevés embere volt Halfarkasnak, azok keze fürgén járt, nem lazsáltak. Mikor nekiálltál pengetni, egy pillanatra megálltak a munkájukban, mire befejezted, hallotad, valamelyikük füttyentett egyet elismerően. Hideg volt ám a nyílz vízen, így mire rávetted magad, ideje lemenni a többiekhez, átfagyvtál. Kifújta a szél a meleget inged alól. Mmm, egy meleg női kacsó most bizony jót tehetne veled... Odalenn szobátokban nem folyt beszéd. Erős lábszag volt az első, ami megcsapott. Nem tudod, ki a bűnös, mert 3 pár csizma állt lehúzva a kabinban Ronja arcába tolt kalappal, hátán heverve feküdt az egyik függőágyban, bal lába kilógott s láttad, lábujjkörmeit bizony lakkozza a beste lelke Ada még ébren volt láthatóan is, viharlámpa világított közelében, és ingje ujját varrta, Imoen pedig a kabin gerendáit nézegetve álmodozott a maga ágyában. Egyre laposabbakat pillogott, nemsokára be fog aludni. A tiédben Nicol hortyogott. -Lenne szíved kiborítani?-nézett fel rád Ada. Mosolygott, suttogva beszélt. -No, milyen volt a kilátás? -aztán fejével Ada felé bökött- Nem kell komolyan venni. Majd kigyógyul a rajongásból, nem először teszi és sosem csinált hülyeséget.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* Enyhén meghajol, inkább csak biccent az elismerő füttyentés hallatán, majd a fedélközbe távozik. Jól eső érzéssel tölti el a meleg kabin légköre. Megcsapja orrát a lábszag, de egyenlőre nem érdekli.*
<... Ahol a büdös, ott a meleg! Mondotta anno mentorom.…>
* Próbál csendben pakolászni, hogy ne keltse fel az alvókat, de mikor megpillantja Ronja kifestet körmeit, majdnem felröhög. Be kell, hogy fogja száját, hogy hangos nevetésén erőt vegyen. *
<… Alborne-ra ez a nő mindig tud valami újjal szolgálni számomra! Még a végén kiderül róla, hogy ő köztünk a legpiperkőcebb, s a leghiúbb!?…>
* Nicolra tekintve egy pillanatig eltöpreng.*
<… Had aludjon az istenadta! Nem árt neki kipihennie a délutáni szeszelést! Jó gyerek, de van még mit tanulnia az élettől!…>
* Imoen ábrándozását látván ismét elmosolyodik, s nem bírja ki, hogy ne súgjon oda neki valamit.*
- Jááány! Szép, matrózoktól hemzsegő álmokat! * Kacsint pimaszul Imoenre, majd Adához fordul, s óvatosan elhelyezkedik a nő függőágyának szélén. Úgy, hogy még véletlenül se „boruljanak fel”. Ott ül az ágy szélén. Lábait lógatva, s óvatosan leakasztja válláról lantját, s övével együtt rapírját.*
- Gyönyörű ezen éjszaka, de kissé hideg! *Súgja Erlon Adának.* Ahogy mondtam, kissé hideg! *Harapja be szája szélét, miközben a nőhöz beszél suttogva.* Ha, nincs ellene kifogásod, ma kihagynám a padlón való alvást! *Teljesedik ki vigyora az északinak.* Remélem nem lenne szíved hagyni, hogy reggelre minden porcikámban átfagyjak!?* Szavai közben azonban már felhúzta a lábát is, s óvatosan a nő mellé bújik.*
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: éjjel _________________________
Imoen nyelvet ölt, de aztán tényleg leragadt a szeme. Ada nem lök le, hagyja, hadd helyezkedj. -Aludni szabad, mást nem. Mert akkor Imoen kirugdos innen minket és aludni szeretnék. A függőágy zsinegjei tekerednek, nyögnek, nem biztos hogy két főre tervezték. Ada vár, vár, leszakadt-e. Még kitart. -És azt hiszem, a hancúr már emiatt is ki van selejtezve. Ne mocorogj, vagy leesünk! És akkor lesz szívem kiebrudalni téged Ha megelégedsz ezekkel a feltételekkel, melegben is lehetsz s ágyban is, de ha nem...
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* A dalnok elmosolyodik Ada szavain, de ő is feszülten várja, hogy engednek-e a függőágy zsinegei. Mikor érzi, hogy „nincs baj” a nő fejét megemeli jobbjával, s nyom ajkaira egy forró puszit, majd kissé alá helyezkedve ráengedi a nő fejét mellkasára. Így most már mindketten, kényelmesen tudnak feküdni az ágyon. Hart alul, Ada félig meddig rajta. Pár pillanatig csendben figyel, majd megszólal.*
A ma éjszaka a pihenésé! Máskorra hagyjuk a hancurt! *Mosolyodik el az északi félálomban, majd mielőtt teljesen elnyomná az álom suttogva megszólal.*
- Örülök, hogy veletek tarthatok! Őszint…. *Utolsó szavait már nem tudja elmondani, elnyomja az édes álom a „dalnokok dalnokát”.*
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: reggel _________________________
Reggel pendülésre keltél, s arra, leesel a földre. Ada szitkozódik. -Basszus, csak ki akartam kelni belőle! Erlon! Ma este nem alszol velem!-mérgelődött. Pedig neked is volt miért, hisz elég drasztikus módon ébredtél. Zuhanva. Nem ütötted meg magad komolyan. Nicol nevetgélt, úgy tűnik, kialudta a piálást. Imoen és Ronja már nem volt a kabinban. -Kelj, vagy lemaradsz a zabáról. Én éhes vagyok, de soha többé ne itassatok velem bűzös, rosszízű italokat! Pocsék! Hogy tudnak beleszeretni a szeszbe a felnőttek?!-nyafogott a kölyök. Ada felrántotta csizmáját, betűrte ingjét, megigazította a haját, aztán vigyorogva ki is libegett a kabinból. Ha nem sietsz, lehet, tényleg lemaradsz a hajómenüről. Az idő nem volt túl szeles, szépnek ígérkezett, a néma matróz bádogtányérban osztott valami kását. Imoen felettéb csinosan járult az ételért és pirulva vette át. Ronja kalap nélkül, hajadonfőtt kanalazta a magáét, néha hol Imoenre, hol a néma matrózra sandított.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* A dalnok felnyög, mikor álmát fájdalmas ébredés „rázza meg”. Kitörli a csipát szeméből, majd először Adára pislant, utána az ágyán, az ő ágyán heverésző Nicolra.*
- Édes, egyetlen barátom! * Beszélni kezd a fiúhoz, miközben feltápászkodik, s rendbe szedi holmiját, ruházatát.* Remélem azt tudod, hogy kivételes alaklom volt, hogy az én helyemen aludtál! Csak is azért tehetted, mert elég szarul festettél, a tegnapi szeszelés után! Értve vagyok!? *Teszi fel a kérdést Erlon. Próbálja szavait komolyan előadni, de egy fél mosolyt is kicsal arcára, az a pillanatképp, mikor tegnap a padra rókázott Nicol. Miután minden holmiját rendbe szedte, felbaktat ő is, hátha maradt még valami a reggeliből. Mikor kilép a fedélzetre, s megcsapja orrát a friss, tengeri szél, nagyot nyújtózik, majd felkurjant.*
- Szép, napos időt mindenkinek! * Imoen illegését látván, elvigyorodik, majd megpróbálja a lányt zavarba hozni.*
- Lányka! Úgy nézel ki, úgy lépdelsz, mint aki Abaszisz nagykirálya elé járul ételért! * Szavai után ő is „sorba áll” a reggeliéért, majd Ronja mellé lehuppan, s kanalazni kezdi a kásást, közben egy halk megjegyzést tesz.*
- Szép reggelt neked is, kis körömfestett hölgyem! * Mondandója után arrébb húzódik gyorsan ,nem várva meg az esetleges fizikai retorziókat.*
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: reggel _________________________
-Mi?! Akkor hol kell aludnom? Szívtelen vagy!-adta a sértődöttet Nicol félkomolyan. Halfarkas hangosan visszaköszönt, a nők is, a nem néma matróz nem volt ott. Imoen elvörösödött, a fekete hajú matróz felvonta szemöldökét. Ronja nem vette le továbbra sem a szemét a férfiról, vállat rántott megjegyzésedre: -Sok van, mit nem tudsz rólam, dalnok. De a becézést tartsd meg Adának meg a kiscsajnak, én nem szívelem, jobb is hogy elrebbentél! -Mért nézed Imoen válastottját, csak nem neked is bejön?-kérdezte Ada, de Ronja hidegen ránézett a nemes nőre, felállt, letette tálját és otthagyott titeket. -Ennek meg mi baja?-vonta össze szemeit Ada.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* A dalnok enyhén szólva meghökken Ronja viselkedésén. Hírtelen nem tudja hova tenni a dolgok alakulását. Kanalaz még prat a reggeliből, de az étvágya is elment az iménti „bájcsevejtől”. Felkel a helyéről, Ada kérdésére vállat von.*
- Hát honnan tudjam?! Azt hittem érti a poént, de úgy tűnik, hogy ma reggel mégsem! Te ismered jobban, talán beszélned kellene vele!? * Odalép Erlon Nicolhoz, majd átnyújtja a fiúnak az épp, hogy megkezdett étekkel teli tányért.*
- Egyél! Fejlődésben lévő szervezetnek kell a tápanyag! * Miután Nicol elfogadta az étket, Erlon nekitámaszkodik a hajókorlátnak, onnan szemléli a díszes társaságot, majd elunva magát, vagy inkább azért, mert „megviselte” az iménti összezörrenés, elindul kabinjuk felé.*
<… Mi a frász ütött ebbe a Ronjába?! Meg belém is?! Soha nem vettem fel, ha egy nő valamiért kiakad rám! Ronja az első, aki végett az én kedvem is a béka segge alá esett hirtelen…>
* Lesétál a kabinba, majd miután magához vette lantját, visszatér a fedélzetre. A tatra sétál, majd miután kényelmesen elhelyezkedet a hajó leghátsó szegletében, feltekint az égre. A felhőket nézegeti, a kék eget kutatja tekintetével. Pár pillant múlva a horizontot kezdi fürkészni, talán ihletet gyűjtve. Kis idő multán, balljával akkordot fog, majd miután jobb kezének ujjait megmozgatta, majd belekezd egy szomorkás dallamba.*
Megfáradt ének
Bárd vagyok, a kocsma királya, Mestere a dalnak, a bóknak, Fénylik a nők szeme, ha látnak, S gyakran hallik csengése kardnak.
Bár hajam ősz, de kezem biztos, Karomban ifjú erő feszül, Szemem, mint rég éppen úgy kékül, Mikor elébe széplány kerül.
Megteszek bármit, amit egy legény, S hozzá még bölcsebb is vagyok sokkal, Tele van fejem szebbnél szebb dalokkal, S bárki nőt megszédítek néhány csókkal.
Csak legbelül vagyok vénséges vén, A lelkem elaggott és reszketeg, Nem hagytak érintetlenül az évtizedek A külső maradt, de ő mindenért fizetett.
Kérés nélkül hozzák az italom, De hitelt mar regén nem kapok, Vállamon a vén kaszás kuporog Pénzt és csókot többé nem lopok.
Dalaim szolnak a harcról, Zengik őket száz csatában, Kard helyett kupa markomban, S csizma nélkül alszom mostanában.
De bizton tudom, hogy egyszer még Eljön értem sok régi barát. Szol a lant, kardom levedli a rozsdát, S dicső harcban fogadhatom a halált.
_________________________ Résztvevő: Erlon Arts Helyszín: Kispinty fedélzetén Időpont: délelőtt _________________________
-Körbekérdezem, mert az igazat megvallva, ritkán morran ekkorát, de ha igen, annak van valami alapja. Ez egy hajó, össze vagyunk zárva, nem lenne jó, ha mérgezne minket a nyavajájával!-állt fel Ada s Ronja után ment. Dalodnak akad hallgatósága: a szőke matróz és Nicol stabilan kitart. A férfi mond is valamit a végén, amit a kölyök fordít: -Tetszett neki, csak kár, hogy nem értette. Tudni szeretné, miről szólt. Elmondhatom neki? Mikor már a nap feljebb hágot az égbolton, de még nem környékezte a delet, a szél megerősödött, elmaradtak a parti madarak is. Ada megkeresett, tűnődve: -Ronja beszélni akar veled. Négyszemközt. Nekem csak terelt, de veled talán közlékenyebb lesz, pláne, hogy hívat. Imoen merre van? Valóban, se a lányt, se kinézett matrózát nem láttad már reggeli óta.
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
* Az északi miután az utolsó dallamok is elhangoztak lantján, csendesen, mit sem törődve a külvilággal „magában” elmosolyodik.*
<… Oh, egy kis zene mindig jobb kedvre derít!…>
* Nicol szavai zökkentik Erlont „jóleső magányából”. A férfi feltápászkodik, s miután megborzolja a fiú kobakját, megszólal.*
- Persze Nicol, persze! Meséld el neki nyugodtan!
* Később azzal próbálta elütni az időt, hogy a fiúcskát tanítgatta a kés fortélyaira. Miután elkérte Nicoltól a annak tőrét, ismét pár rutinos mozdulattal ujjai között forgatva kitapasztalta annak súlypontját, majd megcélozta a főárbocot, s egy laza mozdulattal beledobta a vén öreg, törzsből megmunkált oszlopba a fegyvert. *
- Látod Nicol!? Magyarázta bőszen a fiúnak.* Tőröd lehet szúrásra, hárításra, távolabbi ellenfél ellen alkalmazni! * Kihúzza a tört az árbocrúdból, majd átnyújtja azt a „tanoncnak”. Kerít egy félrerakott, felesleges hordó fedélt, majd miután az árbocrúdra erősítette azt. A fiúhoz lép, s folytatja. *
- Forgasd, próbáld meg megérezni, hogy hol van tökéletes egyensúlyban! Ne kapkodj! * Tekint a fiúra szerényen.* Ráérünk! Időnk van bőven. Érezd, hol kell megmarkolnod, hogy a dobásod tökéletesre sikeredjen! * Ekkor lép Ada Erlonhoz. A nő szavait hallva , a dalnok bólint, majd még Nicol felé fordul.*
- Gyakorolj, gyakorolj! Tudod, a lényeg az, hogy ne kapkodj! Figyeld a célt, érezd a fegyvert! * Adához fordul, s megkérdi röpkén.*
- Hol van? * Miután megtudta Ronja tartózkodásának pontos helyét, vesz egy mély levegőt, majd felkeresi a nőt. Ha rálel nem szól semmit, csak pár pillanatig némán kutatja a lány tekintetét, azután ismét vesz egy mély levegőt, s megszólal, az eget fürkészve.*
- Szép időnk van! * A kis „mellébeszélés” után, a nőre tekint, majd folytatja, most már gyengédebb hangnemben.*
- Mi a gond, ami végett ennyire magad alatt vagy? Bocs a reggelért! Nem akartalak megbántani!