NIVOR
< Hála néked, Pusztítás Ura. Köszönöm, hogy meghallgattál.>
Tekintetét körbehordozza a terepen, az Aetheleket és a katonák vezérét keresi. Megfordul tengelye körül, nehogy egy kóbor dolog nélküli harcos hátbakapja. 'Frid a közelében van, hozzá intézi első szavait.
- Szóljunk Hardnak, hogy hagyja a mókát, vagy vissza szokott találni?
Ha elmúlt a fenyegetettség nyomasztó érzése, leszáll a lóról. A pajzsot szíjak közé erősíti, kardját azonban nem teszi el. Egyelőre nem is törli meg. Int 'Fridnek, hogy menjenek együtt.
Sétára indul a sebesültek, halottak közt.
- Szép lendítés volt ez az utolsó, 'Frid. Mintha évek óta együtt harcolnánk. Mivel tudod, hogy szeretek hálát adni, hát fogadd köszönetem.
Közben nem feledkezik el eredeti céljáról sem; találni valakit, akiből kiszedheti, mi is történt az elébb.
< Hol vagy, Byzonszarbűz Kapitány? Ha hivatásosak vagytok, nem ártana szólnom, hogy kicsit arrébb csapdák várnak reátok...
Apropó, merre kucorognak a leányok? Remélem, hogy fortyog már a nyúlpaprikás.
Zsiványok, mi? Két szép pár kebel elég volt ahhoz, hogy négyen nekimenjünk valami ismeretlen hadtestnek. Kíváncsi vagyok ennek vonzataira a későbbiekben... Bár akár még jól is elsülhet ez a kis félreértés.>