Komótosan befejezem az ebédemet, aztán egy utolsó kupával utána küldök egy kis vörös nedűt, leöblíteni. <Egy egész órányi "szabadság"!.. Azt hiszem, én is kilátogatok a gyakorlótérre. Az öklözés és a rövidebb pengék "tudományában" azért érdemes lenne elmerülni. Meg aztán egy kis testmozgás sem árt az egész napi gémberedés után... Majd este ellátogatok a könyvtárba...> Azzal komótosan feltápászkodom - ajaj, ma is lesz mit lemozogni - és elindulok a gyakorlótér felé Bellaroni után. Felszerelés nem kell, hisz az öklözéshez minden felszerelés kéznél van, úgyhogy útban a "Verejték Szentélye" felé már a bemelegítéssel és a nyújtással foglalatoskodom.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Lorthiras con Dhaarsyl Helyszín: Cormasa tartomány, Cormasa városa, atyád birtokán Időpont: Kora délelőtt
*Még egy utolsó pillantást vetsz atyád birtokára, eddigi leélt életed melegágyára, majd lovadat vágtára fogod. Édesanyád és testvéreid a kúria lépcsőjén integetnek, még atyádat a dolgozószobájában veszed észre az ablaknál, szemével fiát követi, miután a birtokra vezető ösvény enyhe ívet rajzol a talajra. Vágtatsz, szinte szárnyalsz belsődben az újdonsült érzéssel: szabad vagy, a magad ura. Cormasa városa elég nagy, ám szélsebes tempódban magad után hagyod pillanatok alatt, mintha az idő megállt volna körülötted és csak te léteznél. Immár előtted terül el a világ, a Városok városa. Shadon csak téged vár...*
(A következő reagot az Utak, ösvények, csapások c. topicban találod.)
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Bellaronival ketten elindultok a gyakorlótér felé. Miután kiléptek a kőépület falai közé szorult hűs levegőből, megcsap titeket a meleg. A napot még mindig nem takarja egyetlen felhő sem, kemény próba elé fog állítani az időjárás. Az asztaltól előtted felálló lovagok közül páran már a bemelegítéseket végzik, főleg lovagkardjukkal suhogtatják a szalmabábukat. Nekiálltok a kezdő gyakorlatoknak, megmozgatjátok tagjaitokat. Bellaroni is lovagkarddal edz, azonban nem rest pár apró jó tanácsot adni fejlődésed érdekében. Természetesen ha szívesen fogadod felajánlását... Már alig van hátra a pihenőidőből, mikor is mentorod lépked peckes lován a rendház falain belülre. Méltóságteljes mozdulattal száll le az állatról, majd a főépült irányába indul. A pillanatnyi szünet alatt érzed mennyire kiszívott a nap, verejték gyöngyözik homlokodon, a ruhád átnedvesedett az izzadságtól.*
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Egy pillanatra megállok, hogy szusszanjak egyet. <Itt van Vesselior lovag! Talán most kellene...De nem most még nem. Azonban nem ártana kérni tőle egy bizalmas meghallgatást...Igen, ezt kell tennem!> Arcomon eltökélt kifejezéssel sietősen elindulok a mentorom irányába. Mikor közel érek hozzá, akkor meghajlás kíséretében megszólítom a nemes lovagot: "Üdvözöllek, nemes uram! Tisztelettel, de szeretnék veled szót váltani, ha lehetséges." Ismételten meghajlok, és várom válaszát.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Megszólításodra az idős lovag feléd fordul, arcára őszinte mosoly ül ki.* - Ááá, Eromo lovag! Üdvözöllek! Természetesen meghallgatom szavaidat... *Egy pillanatra hátrafordul két társához akik vele érkeztek vissza a rendházba, és csak annyira időre hagyták abba a beszélgetést amíg köszöntek.* - Urak, ha megbocsájtanak egy percre... Rögtön csatlakozom Önökhöz a sültek gyűrűjébe... *Mélyen ülő, öreg, de határozott tekintete ismét rád vándorol, majd elindul a folyosólabirintusban. - Kérlek, kövess... *Pár pillanat műve alatt elértek Vesselior lovag szobájába ha követed. Már jártál itt korábban, mégis újra és újra lenyűgöz az a rend és harmónia ami a helyiséget jellemzi. Nem egyszerű lakrész ez, inkább hasonlít egy nemesi dolgozószobára csupán egy hálóterem nyílik az egyik ajtó mögül. A bejárati ajtóval szemben egy asztal terül el, mögötte ablakokkal. Helyet foglal az íróasztal mögött és téged is hellyel kínál.*
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Természetesen kézséggel követem derék öreg mentoromat, bár eléggé nyugtalan vagyok, hisz' nem most és főleg nem így(< Milyen kínos! Ilyen mocskosan, izzadtan, porosan folyamodom a nemes lovag pártfogásáért!.. Nem csodálnám, ha kinevetne és visszautasítana... Na mindegy, a kocka el van vetve...>) Megérkezvén a dolgozószobába mint mindig, most is a látvány hatása alá kerülök - és ettől csak még mocskosabbnak érzem magam. Ezért mikor helyel kínál, kínosan feszengve válaszolok: "Megtisztelsz, de inkább állnék... E széket vétek lenne a gyakorlótér mocskával és testem verejtékével szennyezni. De azért köszönöm, uram..." Azzal fejemet kissé lehajtva várom, hogy engedélyt adjon a beszédre.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Vesselior lovag enyhén ívelő szemöldöke meglepettséget sugall.* - Ez csak egy szék, Eromo lovag... Tudtommal nem bűn és legfőképp nem szégyen erőnlétünket és harcedzettségünket fejleszteni a Felsőbb Jó, Urunk érdekében... De ahogy óhajtja... *Gondolatban megvonja a vállát és int, hogy kezdj bele a mondandódba.*
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
<Mindegy, most amúgy sem tudnék most ülve maradni...> Kihúzom magam, nagy levegőt veszek, összeszedem magam, aztán belevágok: "Vesselior uram! Tudom, hogy amióta csak e rendhez kerültem, te mindig jó szívvel voltál irántam, és egyengetted utamat minden nehézség ellenére. Reméltem azonban, hogy most már mint a rend beavatottja, viszonozhatom neked mindezt. Azonban most is azért vagyok itt, hogy a segítségedet kérjem... Nem akarom rabolni az idődet, ezért kertelés nélkül elmondom, hogy miről lenne szó. Van egy velemkorú cselédlány atyám Gordoza melletti birtokán, kivel már gyermekkorunk óta gyengéd szálak fűznek minket egymáshoz. Mikor néhány hete végre a rend beavatott tagja lettem, ellátogattam atyám birtokára. És akkor az történt... Szóval az történt, hogy mi ketten egymáséi lettünk. Azóta sokat töprengtem, és arra jutottam, hogy nőül veszem Aerilt - mert így hívják a lányt. Azonban atyámmal a kapcsolatom hosszú idő óta egyre jobban elhidegült, és mikor megtudta, hogy Aeril és én... Akkor egyszerűen elűzött a birtokról. Tudod uram, atyám a Kékpajzsosok veteránja, és nekem is ezt a sorsot szánta. Az "adományom" számára a Gonosz jele rajtam, és csakis édesanyám átkos vérvonalának köszönhető... Törvényeink szerint a közrendű házasságához urának áldása is szükséges. Azt hiszem, ha én kérném, akkor atyám megtagadná tőlem Aeril kezét. Ezért arra szeretnélek kérni, hogy légy a protektorom, és kérd meg számomra a választottam kezét... Azzal várakozásteljesen és reménykedve nézek mentorom arcára. <Hát ez könnyebben ment, mint vártam.. Uram, add, hogy támogasson...>
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Mentorod, amióta befejezted a mondandódat némán bámul maga elé, erősen elgondolkozva. Ez körülbelül két perce történt... Végül hosszúra nyújtott másodpercek után, melyek óráknak tűnnek számodra megszólal.* - Nem egyszerű amit kérsz, Eromo... Habár atyád felvilágosult ember, mégis a vezető réteghez tartozik ízig-vérig... - pár pillanatnyi csönd, majd folytatja. - Megteszem ami tőlem telik, de nem ígérek semmit. Azonban kötelességem elszólít más tájakra, így sajnálatos módon elhúzódhat az atyáddal való találkozás és diskurálás. Hacsak... *Hirtelen elhallgat, íriszei a tiedre tapadnak. Oly meglepetésszerűen ér a csönd, hogy egyfajta izgalom és borzongás keveréke rázkódik végig a testeden.* - Mondd, Eromo, készen állsz szolgálni a Hétarcút saját Birodalmában, álljon akadályt tűz s víz utad elé? *Hangja egészen másnak tűnik, mintha egy fogadalomtételt szeretne hallani, mintha megerősítést várna...*
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Megérezvén a pillanat nagyszerűségét, ha lehet, még jobban kihúzom magam, tekintetemet mentoromra szegezem, és hangom kieresztve, büszkeséggel és bátorsággal megtöltve, pillanatnyi habozás nélkül felelek a kérdésre: "Tudod uram, hogy életemnek nincs más célja, mint az Egyetlen szolgálata. Minden vágyam, hogy képességeimmel, erőmmel, életemmel és halálommal az Ő szolgálatára legyek. Vész, ellen, akadály engem nem tántorít, Domvik engem úgy segéljen!" Valóban így is érzem - saját kis problémáim most eltörpülnek amellett, hogy végre jelentős tetteket hajthatok végre az Ő nevében, akaratából és dicsőségére.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Mentorod arcán egy őszinte mosoly terül szét, feláll és odamegy eléd megkerülve az asztalt. Mélyen a szemedbe néz, úgy érzed, mintha lelketek összekapcsolódna, erőt és magabiztosságot érzel belsődben szétáradni. Ereidet átjárja a hit hatalma, legyőzhetetlenség és eltántoríthatatlanság fog el. Talán Domvik hatodik arcát éppen feléd fordítja...? Kezét a válladra helyezi, még mindig magasztos hangon szól hozzád.* - Domvik minket úgy segéljen! Készülj Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza lovag, küldetésre indulunk a Hétarcú dicsőségére. Ebéd után indulnuk, várj felnyergelt lóval!
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
"Az udvaron várok rád, uram!" Úgy veszem, hogy szavaival elocsátot, így fejet hajtok, és sietve távozom szobájából. saját lakrészem felé veszem az irányt, hogy előbb sietve megmosdjak, majd fegyvereimet és páncélomat magamra öltsem; illetve hogy ruháimat és azokat a hasznos apróságokat, melyeket magaménak tudok, sietve összepakoljam. Ha ezekkel végzek, akkor a felszerelésemmel egyetemben az istálló felé veszem az irányt, hogy lovam felszerszámozásáról "intézkedjek". Ha minden jól megy, akkor idejében az udvaron lehetek. Egész végig az jár a fejemben, hogy nem szeretnék elkésni életem első feladatáról (melynek egyébként nagyon örülök!), és azt találgatom, hogy vajon miféle küldetésre indulunk...
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa, a rendháznál Időpont: Délután
*Időben sikerül összepakolnod a felszerelésedet és magadra öltened felszentelt páncélodat, mégha ezen manőver időigényesebb is. A folyosókon vezetett utadon keresztül több bíztató pillantást is kapsz, mintha csak sejtenék miről lenne szó. Sajnálod, hogy legjobb barátod most nem lehet itt melletted, de mindez eltörpül a feladat dicsősége mellett - mégha nem is tudod mi az. A lovászfiú septében felnyergeli és -szerszámozza daliáns lovadat, útra készen vársz mentorodra. Nem telik bele sok idő és előtűnik a hűvöst adó falakon belülről, akár egy Hős, lép ki az árnyékokból a fénybe. Vesselior lovagot három másik rendtársad követ, és miután mindannyian nyeregbe pattanak feléd intézik a kérdést:* - Indulhatunk?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!
Jól esik a kimondatalan bíztatás is - bár enélkül is úgy érzem, tele vagyok bátorsággal és tetterővel. Mikor minden kész, akkor az udvaron izgatottan várom mentorom. Mikor felém intézik a várva várt kérdést, csak annyit mondok: "Igen, uram!" De belül... Életem minden eddigi öröme és bánata eltörpül e pillanat mellett - pedig valószínű, hogy azoknak, akiket kísérek, csak egy küldetés a sok közül... Persze ez sem lehet kicsinység, hisz' ki tudja, hogy a közben milyen veszélyekkel találkoznak, milyen dolgokat láttak... És minden pillanatban felkészültnek kell lenni arra, hogy feláldozzák magukat az Egyetlenért a Gonosszal és Káosszal folytatott harcban...
Aztán egy pillanat alatt visszatérek a jelenbe - és felkészülök arra, hogy lovamat rendtársaim után irányítsam, ha elindulnak.
"A halál nem szomorú. A szomorú az, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem is él."
JK: Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza Helyszín: Gordoza tartomány, Berzio városa Időpont: Délután
*Válaszodra mentorod finoman meghúzza a kantárszárat, és lovát a kapu feé irányítja. A lovagok követik, és kényelmes, magabiztos tempóban magatok mögött hagyjátok az erődöt. Csupán érintőlegesen haladtok a város utcáin, amint lehet hátasaitok léptei a kereskedőutakat koptatják. Északkelet felé haladtok, régen látott otthonod felé. Az eddigi fél óra csendben telt, hacsak nem elegyedtél szóba rendtársaiddal, majd mentorod lassít lován, és bevár. Mikor mellé kerülsz, felveszi tempódat, immár melletted léptet.* - Mennyi ideje már, hogy nem jártál szülőházadban és nem láttad édesanyád sugárzó orcáját?
Mi, Lianna Pentangelin, Domvik kegyelmébõl mint Shadon örökös királynõje, esküszünk a Hétarcú Istenre, s minden szenteire, hogy Domvik egyházait, Shadon minden rendü lakosait jogaikban, szabadságukban megtartandjuk, mindenkinek igazságot szolgáltatunk, Shadon függetlenségét fentartandjuk; határait és a mi ezen országhoz tartozik gyarapitjuk és megteendjük mindazt, a mit ezen országaink javára, dicsõségére és öregbitésére megtehetünk. Domvik Minket úgy segéljen!