Eromo Kronus Sil Mabrem am Gordoza
Miközben tartom mentorom lovával a lépést, illő hangon válaszolok a kérdésére.
"Csak néhány hete láttam utoljára édesanyám arcát, bár nekem hónapoknak tűnnek... Az igazat megvalva sokat biztosan fájdalmas volt látnia, hogy mint kaptunk össze apámurammal... Őszintén szólva sokat morfondíroztam azon, hogy mitévő legyek, mire végül kegyelmedhez fordultam, uram."
Egy pillanatra elöntenek az emlékek, de aztán akarattal a háttérbe szorítom őket, és megpróbálok a jelenre koncentrálni.
"De megbocsáss uram az arcátlan kérdésemért: szeretném tudni, hogy merre visz most az utunk?"