Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Ballard herceg vadászlakja
Időpont: kora reggel
_________________________________



Az istálló nem volt nagy, ahogy maga a lak sem. A herceg csak 5 fővel tartózkodott itt, már ha a lovak száma -6- erre utal. A ház, ami a herceg lakja, fából épült, nincs emelete. A laktól balra áll az istálló, max 8 ló befogadására. A lak körül irtást csináltak, füzekkel, azon túl füzes, nádas, a lak előtt jó 30 lábnyira a folyó folyt, partján stég, csónakokkal.

A herceg figyel, kérdései is vannak:
-Egyszerűen csak elvitték a hölgyet? De mért? Kifigyelték magukat? Váratlanul nem ragadnak el senkit. Melyik fogadóban esett ez? Van még ott önök közül valaki?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: kora délután
_________________________________

Halfarkas úgy megmarkolta a tenyered, azt hitted, betojsz. Odakinn Ronja rágyújtott egy pipára.
-Kérsz valamit te is?-kérdezi- Máskor az isteneid hagyd fejen belül. Itt engedékenyek, de műveltebb körökben megütheted a bokád. Azon kívül egész jól viselted magad.
Sétál egy darabon szótlanul,aztán rád pillant:
-Kössünk fogadást. A tét egy fél ezüst: mire visszaérünk, Nicol kikészítette a lányokat.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik a „biztató” szavak hallatán, de nem kommentálja. A nő „kihívását” elfogadván, széleset mosolyog, s kezét tartja a fogadás „állására”.*

- Szerintem Nicol annyira kikészítette őket, hogy gúzsba kötve fekszik valamelyik szobában, vagy az istállóban! Szerinted „hol tartanak”? Legyen a fogadás alapja az, hogy amelyikünk vélekedése közelebb áll a valósághoz, az nyeri a fél ezüstöt, hisz azt mindketten sejtjük, hogy valamennyire már kikészítette őket! *Kerül elő a kaján mosoly, majd más témával folytatja út közben.*

- Amúgy igazad van! Jobban ügyelnem kell a számra! Itt eléggé dívik az inkvizíció! Micsoda egy röghöz kötött ország és nép!? Ja, és köszönöm a hathatós segítséget a tárgyalás végén! * Kacsint a nőre Erlon.*

[Iymer]

- Váltságdíjért vitték el, azt mondták. Felteszem, amikor a városba értünk, vagy előbb tűnhettünk fel nekik. A kiszasszonynak ugyanis a rangjához illő volt a lova. Nyilván készültek rá, mert igen gördülékenynek tűnt az akciójuk. Rufusznál szoktunk megszállni, ha a városban van dolgunk. Ott van még egy emberem, és egy vendégünk. És ha már szóba került, engedelmével, ha felébredt a kisasszony és Dentas, szereténk mihamarább visszatérni.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délután
_________________________________

-Rendben. Az én véleményem az, Nicole már betömött szájjal hever -szorítja meg kezed.
-Örülj hogy nem Gorvikban kellett ezt elintézned. Ott lehet, karodból csapolt vérrel fizethettél volna, én meg hágással a tetejébe a kapitánnyal-húzta el a száját a nő. Elég rossz véleménnyel lehet a tengeren túli országról, ha ilyen sarkított példával élt.
Egyben mind a ketten egyet értettetek: ideje lenne harapni valamit, mert dél óta egy falatot nem toltatok le a torkotokon.
Ronja megtorpant és nevetni kezdett. Ugyan mi ütött anőbe, hogy ezt teszi?
-Erlon, van egy rossz hírem. Hiába tudoma fogadó nevét, ahol társaink megszálltak, nem tudom az hol van

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Ballard herceg vadászlakja
Időpont: kora reggel
_________________________________

Végszavadra nyílt az egyik szoba ajtaja, és Elennia lépett ki rajta. Ragyogó szemeit a hercegre vetette és benned gyökeret vert a gyanú: a lány beleszeretett megmentőjébe. Már csak ez hiányzott! Egy újabb konfliktus a kisasszony szíve miatt!
A lány jöttére a helyiségben minden férfi felállt. A lány egész jó meghajlást produkált.
-Jöjjön, reggelizzen velünk! Hű embere már elmesélte, amit tudnom kell.
-Köszönöm, Iymer-vörösödött el a lány-Nem volt helyes, hogy...önállósítottam magam, majdnem az életembe és az önökébe került.
-Természetesen amint mindegyikőjük felkelt, jól lakott, haladékrtalanul visszaviszem magukat abba a fogadóba-ígérte a herceg.
-A nádasbeli banda miatt pedig ne agódjanak, a javuk lakat alá kerül.
Elennia szépen leült, párszor rajongó tekintettel Ballardra nézett, megerősítve a gyanót és tény szintjére emelve: a lány újabb "bajba" keveredett. A herceg vagy nem vette észre vagy figyelmen kívül hagyta a hálás, olvadozó lánypillantásokat. Udvarias volt, de semmi bíztató jelet nem adott neki.

[Iymer]

Természetesen én is felállok, amikor Elennia belép. Csak akkor ülök újra le, ha mindenki leült.

<No, már csak ez kellett. De hát főjjön e miatt Zaccaria meg az apja feje, csak érjünk egyszer vissza Shadlekbe!>
<Tényleg, Zaccaria. Nem is említettem a hercegnek. No, majd alkalomadtán.>

Elennia megjegyzésére egy dorgálás kezd megfogalmazódni bennem, de mivel eddig egynek sem volt haszna, ezért inkább elharapom. Marad belőle egy sóhaj.

Amint Ballard herceg a visszatérésről mondott, megnyugtat, egy bólintásnál valamivel nagyobb meghajlással veszem tudomásul.

<Dentas, Dentas... Kelhetnél már, mehetnénk már. A jószág mellett nem henyélhetnél így, annak édes mindegy, mivel töltötted az éjjelt, reggel kelni kell hozzá. Még nem szoktad meg?>

Nem tudom, Cossino úrnak mond-e valamit a Ballard herceg név, főként, hogy új adomány. Nézelődök a teremben, csak van valami címer, vagy iilyesmi, amiről az úr is megtudhatja majd, kinek köszönheti a lányát.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A bárd a nő utolsó mondatára felkapja a fejét, majd csóválni kezdi azt.*

- Lány, lány! Abban igazad van, hogy vigyáznom kell mit is beszélek, hisz megüthetem érte a bokám! A fogadás is egy jó kis slussz poén, de ne hülyíts kérlek! Rossitával majdnem pórul jártam már a mi előbb, s most meg az, hogy nem ismered a Fityinget!? Ügye jól emlékszem a fogadó, vagy kocsma nevére, ahova te magad irányítottad társaid, hogy várjanak meg ott minket, és egyenlítsék ki a számlád, míg oda nem érünk!? * Mosolyodik el a bárd diadalittasan.* Látom vicces kis csaj vagy te, de azért ne nézz madárnak édesem! *Harapja be szája szélét a dalnok, majd a nő fenekére csap.* Na, indulj te nő! Mutasd azt a fránya utat!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: Ballard herceg vadászlakja
Időpont: reggel
_________________________________

Címer csak egy akad, vörös háttér előtt egy pajzson fekete vadkan, am virágokat tipor el. Eh, a liliomtipróját neki Remélhetőleg a címer gazdája nem hasonul a címerhez
Dantes csak jóval a reggelietk után kerül elő, kissé szégyenkezve.
-Barátom, ilyen velem még nem történt! Mióta nős vagyok, hamarabb kidőlök, sose nősülj meg!-mondja, miután a herceget és elenniát már illőn üdvözölte. Elennia hallotta Dentas szavait, s kapott rajtuk:
-Uram, ha nem vagyok illetlen, megkérdezhetem, önnek van felesége?
-Mért szeretné a kisasszony tudni?-sandított a herceg úgy a lányra, mint akit meg akarnak fogni és az nincs ínyére. Nem haragos volt, inkább szerette volna megkímélni magát a kisasszony szelíd ostormától. Te láttad reggeli közben, a herceg kezén nem volt gyűrű. Azaz nőtlen. Most gondosan háta mögé tette kezeit a férfi. S ha nőtlen is, nem most akar ezen változtatni.
-Udvarias érdeklődés volt részemről, semmi több...
Dentas hol a lányra, hol a hercegre, hol rád nézett, még nem látta az összefüggést Elennia hirtelen támadt érdeklődése és a férfi között.
-Mit egyeztetek meg, megyünk akkor vissza a városba? Azokkal a zsiványokkal mi lesz?-kérdezte inkább. A herceg mentőövnek használta cimorád kérdését, témát válthatott.
-Fontosabb ennél az, hogy önöket mihamarabb Shadlekbe juttassam. A lovaink állnak a rendelkezésükre!
Így el is kezdte kiadni az utasítást, miszerint álljon elő négy ló felnyergelve.

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délután
_________________________________

Vaskos nevetés követi farcsapási műveleted. Ízes kacentussal röhögtek:
-Jó van, mutasd meg neki, hol a helye az asszonynak!
-A férfi alatt, oszt főzzön!
-Meg mossa a szaro gatyát, és csöndesítse el a kölköket!
Három matróz egy lócán ült az egyik ivó elejében, s szemtanúja volt mindennek. Ronja arca közönyösre váltott. Kiköpött a földre egy magvasat.
-Gond van?-vetette oda a férfiaknak.
-Csontos vagy szivecském, szedhetnél magadra pár kilót! A valagad szúrná az ölem, ha megpaciztatnálak!-és megint nevetgéltek saját viccükön.
-Viszont az a kalap teccik! Csak azt kéne viselned, aranyom, máris jóban lennénk!
S Ronja akcióba lendült. Egy ujjal nem nyúlt kardjához, ami az oldalán lógott. Fegyver hüvelyéből ki nem pattant. Négy lépéssel odament a matrózokhoz, az egyiktől elvette a sörét, a legvékonyabbnak odaadta a kalapját, fogja meg egy percre. Megitta a sört, aztán mikor vigyorogva nyúlt érte a férfi, kezéhez kapott, csont tört. Ordítás. A törött ujjú társa asztalra csapta a rumot, felpattant felfújva arcát, de Ronja lefejelte. Tompa koppanás, s a nagydarab matróz szemei keresztbe akadatak. El nem ájult, de visszazökkent zavartan a lócára. A vékony harmadik már csak ujjaival merte fogni a kalapot.
-Le ne ejtsd, mert porps lesz, és lenyalatom veled róla!-figyelmeztette a vérző orrú nő. A rumért nyúlt, de a törött ujjú felbőszült azon, hogy egy girhes nő csinálja a fesztivált, meg kell védeni a hajósbecsületet! Ronja is megvédte, csak másképp. A kezében lévő fa kupábal arcon csapta két oldalról, aztán eldobta a megrepedt poharat, begörbített ujjakkal a férfi gigájához kapott. Vékony nyikkanás jött ki a férfi torkán.
-Várd meg míg megiszom a rumom.
S Ronja megitta. Mindet, pedig volt az két deci is. Szépen letette az üveget.
Elengedte a férfi torkát, aki levegőért kapkodott. Ronja elvette a nyüzügétől a kalapját, fejére igazította. A nő orra beduzzadt, szeme közt a homloka is felszakadt kicsit, s kiköpött egy adag vért is.
-Mehetünk, Erlon, a Fityingbe. Már eszembe is jutott hol van. Megtornáztattam a fejem.
Nem sok idő alatt zajlott ez le, az ivóból fejek kerültek elő ki csinálja a cirkuszt. Ronja nem várta meg míg felocsúdnak, befordult egy keskeny utcára és ott sietősre fogta.
-Kimosod a sebem, ha visszaértünk a fogadóba? Ne haragudj, fél éve nem voltam férfival, kicsit ingerült vagyok.

[Iymer]

A címert megjegyzem, még szükség lehet rá.

Dentas önkorholó szavai egy mosolyt csalnak az arcomra:
- Talán még meg is fogadom a tanácsod, ki tudja.

Elennia kérdésének nem örülök, de nem mutatom ki; nem az én gondom. Remélem.

A herceg indítványára már nagyon vártam, gyorsan felállok, mennék is, majd eszembe jut, hogy azért ennek rendje is van, így némi udvariatlanság után kivárom a sorom.

Kint megmustrálom a lovam, de csak elismerő megjegyzést teszek rá, mégiscsak ajándék.
- Uram! Nem is tudom, hol lennénk eddigre maga nélkül. Egy ilyen nagy úrnak biztosan semmit sem jelent, de ha egyszer alkalmam lesz rá, ígérem, meghálálom.

Ha elindulunk, elöl - gondolom - a herceg fog menni, majd Elennia és valami itteni tiszttartó, és végül mi, a köznép. Idő, felteszem, van, így nézelődöm, többször Elenniára pillantok, néha a hercegre, és ha sikerül, a herceg egyik emberével szóba próbálok elegyedni.
- Ismerték azt a tanyát, ott a nádban?
- Ismerték azokat a réti betyárokat?
- Sűrűn járnak errefelé ilyen gonsztevők?
- Azok ott vagy hatan-heten voltak egy bandában, maguk meg csak vagy öten. Nem akartak még ezen a csinos kis a vadászlakon ütni?

Shadlek felé tartunk? Azt tudom, hogy dél felé terveztünk kijönni a városból, így most szerintem észak felé kell haladnunk, valami országúton.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A matrózok be, be szólogatására rájuk tekint Erlon, de mibe észbe kaphatna, Ronja már akcióba lép. A bárd el akarja kapni a nő karját, de elkésett. Így hát a szempillantás alatt lejátszódó eseményeket, csak „külső szemlélőként” éli át. *

<… Az anyját! Ez a csaj nem gyenge! Jó lesz nekem is odafigyelni, mert szétfejel, mint azt a tagbaszakadtat ott! Aj, jaj! Látom kíváncsiskodók is vannak! Remélem nem eme három „halálra ítélt” haverjai azok! …>

* Vet egy pillantást a bámészkodókra, majd jobbját megemeli, s mutatóujját jobbra, balra ingatva jelzi a nézelődőknek, hogy „nem kellene! Maradjatok ki a buliból, mert ti is pórul járhattok!” Miután „végzett” a matrózokkal Ronja, oda lép Erlon, s óvatosan megfogja a lány kezét.*

- Gyerünk! *Majd a „vert hadra” tekint.* Hmmm, srácok!? Úgy látom rossz fába vágtátok ma a fejszét! Ja, és szerencsétek is van! A hölgy vissza is fogta magát! * Kacsint a társaságra.* Hölgyem! Mehetünk? *Teszi fel a költői kérdést Erlon, majd kissé szaporázva a lépteit befordul Ronjával az utcasarkon. Mikor a lány is szaporázni kezdi, a dalnok is felfogta, hogy „követőik” akadhatnak, így ő is ütemesebben lépdel a nő mellett.*

- Hmmm, nem is rossz egy nőtől! *mosolyodik el, persze egy kicsit arrébb lép, hogy kikerüljön a nő esetleges „ütőtávjából” * Hát akkor irány a Fitying! Ja, mellesleg nem ártana aknod egy nagyot mi hamarabb, mert ha ez így folytatódik tovább nem lesz legénysége a hajónak a végén, amivel a szigetvilágba akarunk eljutni! * Élcelődik kissé Erlon.*

<… Basszus! Ez a kanca fél éve nem kettyintett egy jóízűt!? Pfuu, szerintem szétszedi az első férfit, akivel összebújik! Vauuuuuuu! Én akarok az a „szerencsétlen áldozat lenni”!!!…>

* Hátrapillant az utca bejárata irányába, hátha követi őket valaki, majd visszafordítja fejét, ha nem lát senkit.*

- Persze, hogy ellátom sebeid! * Előkotor egy zsebkendőt, majd átnyújtja a csajnak, ha nem követik őket akkor megállítja Ronját, s ő maga törli le a vért a nő orráról.*

- Hmmm! Egyre vonzóbb vagy! Így véres, feldagadt orral teljesen begerjedek tőled! * Mosolyodik el kissé pimaszul mondandója közben a dalnok.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Sercarappa
Időpont: délután
_________________________________

Hagyja, hadd oktasd a népet
-Tényleg visszafogtam magam. Senki nem halt meg-teszi hozzá Ronja, amikor már csak magatok vagytok.
Mivel az orrával van elfoglalva -tapogatja, miegymás- csak félig hallja a viccet a hajóra és rá fonatkozóan.
Nem követett titeket senki, talán jobb is. Még Ronja beindult volna, s lesittelték volna...
-Te is szeretnél egy ilyen orrot?-kéredzte a nő, mikor méltattad milyen csini így
- Ha én ennyi idő után kedvet kapnék egy kis etyepetyére, ott három napig nincs megállás...-ejti el ezt az ártatlan megjegyzést s már mentek is tovább.
A Fitying gesztenyefa árnyékában áll, s épp akkor repült ki egy feldagadt szemű férfi az ajtón. bentről röhögés.
- Ah, otthon, édes otthon-mormogta a nő. Te jó Arel, hova hozott ez titeket? Belépbe Adát meg Imoent láttad egy csapat férfi asztalánál ülve. Rengeteg piásüveg, pohár, korsó sorakozott az asztal lapján. A mennyezet alacsony volt, akkora mint egy megtermedt férfi, de semmivel nem több. Ácsolt fából húzták fel az ivórészt.
Ronja jöttére elnémultak, aztán kurjongatás kezdődött, shadoni és más nyelveken bekiabáltak. Pyar is vegyült kőzé:
- Nézzétek ki van itt! Ugyan úgy jött, mint legutóbb! Vagy azóta nem gyógyult be az orrod?
- Csak nem férjhez mentél és az urad hagyott így helyben?-vetette fel valaki más, s férj alatt rád mutogatott.
Ez törzshely lesz. Leültettek, máris három féle pia került az orrod elé. És Nicol. A kissrác szemei keresztben álltak. Valaki berúgathatta szerencsétlent, de csak enyhén. Imoen egy nyomulós fickó mellett feszengett, aki minden áron át akarta ölelni a lányt és a combjára tenni a kezét. Ada vigyorgott:
-Bocs, sokat dumált, ezért le kellett csendesítenünk...-simogatta meg a srác fejét.
-Szia Erlon!-aztán félrehajolt és Nicol a lóca mellé hányt, amin ült...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Iymer
Helyszín: vissza Shadlekbe
Időpont: reggel
_________________________________

Úgy volt, ahogy sejtetted: elől ment a herceg, mellette a kocsányon lógó szemű Elennia, és egyik bizalmas embere Ballardnak. Ő egy idő után lemaradt, szóba tudtál elegyedni vele.
Megtudtad, ismeték a tanyát, de eddig még egy ízben sem telepedtek oda zsiványok. Az egyik felét a bagázsnak ismerték, azokat, akik Ravaszékon rajtaütöttek.Ha jártak is erre bűnözők, akkor tolvajok magányosan, feltörni való lakot keresve.Ravasz embereiből kinázte, hogy később talán inkább a lakba vetették volna be magukat, de milyen szerencse, hogy az úr most kívánkozott idejönni!
Kikanyarodva a nádasból, rátértetek a város felé vezető útra. Minél közelebb kerültetek hozzá, a lány annál szótlanabbá vált.
- Te, Elennia nem is tudja, hogy Zaccaria unokatestvére a fogadóban várja, hogy hazavigye! Megmondjuk neki?-kérdezte Dentas.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Mikor a dalnok szemei elé tárul a Fitying és az onnan „kiröppenő” férfi, majd a benről feltörő röhögés, felsóhajt.*

<… Alborne! Most már látom te nem jót akartál velem tenni mikor ezen három nőszeméllyel összekötötted sorsomat! Ezek kész csapás így hárman! Bunyóznak, jobban ütnek mint én valaha is fogok. Szétfejelik a velük pimaszkodót. Most meg kivágják a rájuk nyomulót a kocsma ajtón, mint macskát szarni! Mi lesz még itt az est eljöttéig!? Le merném fogadni, hogy a kakaskodó nem más, mint Ada „kisasszony”!?...>

*Miután beléptek az ajtón, s elétárul a „látvány”, lemondó mosoly ül ki arcára.*

<… Na, mit mondtam! Ezek kikészítenek! Azonban jó, hogy épségben, egyben látom őket! Mondjuk Nicol kész van, mint az a bizonyos erjedt szilvát „legelő” liba!…>

- Üdvözlöm a díszes társaságot! * Szélesedik ki mosolya Erlonnak, hisz minden gátló tényező ellenére azért az „elemébe” csöppent bele a bárd. Ez az ő „megszokott környezete”. Leveszi kalapját, s lehuppan egy szabad székre, de előtte nyom egy „atyai” kokszit az épp rókázó Nicolnak.*

- Látom fiam megfogadtad tanácsom, s óvatosan elsajátítod tudásomat! Még ha az néha fájdalommal, vagy keserű tapasztalással is jár! * Helyet foglal, végigpillant a társaságon boldog mosollyal, majd miután „lecsap” egy elé rakott felest megszólal.*

- Az „urak” kérdésére választ adva: Szerencsére a hölgy nem a hitves feleségem! *Pillant a feldagadt orrú nőre egy óvatlan pillanatban.* Hisz kellene a ménkűnek olyan nő, ki két csapással szétvág három matrózt! * Szavai után a pultosnak kiállt.* Fogadós! * Emeli dicsfénybe a kocsmának is hitványnak nevezhető Fitying pultosát.* Hozz egy kört az én kontómra, s valami vizes ruhát a hölgy feldagadt orrára, jót tesz az a duzzanatnak! Ja, és utána harapnék is valamit! * Rikkantja Erlon, majd ölébe fordítja kilenchúrú lantját.* Hát, még várjuk az italt, s a meleg ételt, ne unatkozzunk!.* Szól a díszes társasághoz, majd felpattan az asztal tetejére. Persze vigyázva, hogy senki italát ne döntse fel. Balljával akkordot fog, jobb kezének ujjait kissé megmozgatja, majd szépen szóló baritonján belekezd a most kreált, személyre szóló mesébe.*

Kis csapat, hírtelen toborzott,
Elindult a világba, céljaikért,
Három hölgy, egy pimasz kölök meg én
Volt egyszer, nem is oly rég,

* Az asztalon Imoen elé lép, s rákacsint.*

A három hölgy között,
Az egyikük bájos teremtés,
Szép ideák között él,
Volt egyszer, nem is oly rég.

* Átlép Adához, majd mosolyogva folytatja.*

A három hölgy között,
A második, különös teremtés,
A Hit hatalmával él,
Volt egyszer, nem is oly rég.

* Odalép a vizes ruhát megkapó és orrát borogató Ronjához.*

A három hölgy között,
A harmadik, titokzatos teremtés
A test és lélek erejével él,
Volt egyszer, nem is oly rég.

*Átlép a becsiccsentett Nicol elé.*

A három hölgy között,
Egy pimasz, de eszes fiú,
A szellem, a boldogság erejével él,
Volt egyszer, nem is oly rég.

* Elfordul a lányoktól, majd a „közönség” felé fordulva folytatja sejtelmesen.*

A három hölgy között,
A férfi, ki jóképű teremtés,
A kielégületlen vágyakozás erejével él,
Volt egyszer, nem is oly rég.


A kis csapat, hírtelen toborzott,
Elindul a világba, estebéd felé,
Három hölgy, egy pimasz kölök meg én
Volt egyszer, nem is oly rég.


* A dalnok a szépen csengő dallamok után lehajol , s felkap egy kupát. Nagyot kortyol, s folytatja, most már egy másik, pörgősebb nótával, az Imoent „molesztáló” férfi tekintetét kutatva.*

Légy jó pajtás,
Ne bántsd fele barátid,
Nem lesz jó vége,
Felakadt szemmel repülsz ki.

*A férfi esetleges reakcióját meg sem várva, ami lehet, hogy be sem következik, látván a szesztől elhalványult értelmet az ipse tekintetében, a bárd elfordítja fejét, s folytatja a versét. Amit most már Adának céloz.*

Légy jó pajtás,
Ne bántsd fele barátid,
Estére vár rájuk út,
Egy vénséges hajó fedélzetén.

Légy jó pajtás,
Ne bántsd fele barátid,
15 sárga érme az ára,
Vén, ügyes kapitány találtatik.

Légy jó pajtás,
Ne bántsd fele barátid,
Pakolni kéne lassan,
Este indul az új küldetés.

Légy jó pajtás,
Ne bántsd fele barátid,
Igyál még egyet,
Hisz barátid mindig veled vannak.

* A pörgősebb dallam után leugrik az asztalról Erlon, majd enyhé meghajol, s visszaül az asztalhoz. Felemeli az általa kért „kör” egyik italát, s a magasba emeli.*

- Barátim! Igyunk a boldogságra, és a szerencsére, hogy a sors összehozta eme díszes társaságot!




// Off: Ö,ö, ö kedves Hm, nem kell a plussz Tp a két szarul sikerült versért! //