Keleti szigetvilág

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok midőn kinyitotta csipáit, s azonnal Ada formás combjai tárulnak szei elé, füttyent egyet.*

- Oh, bárcsak minden reggel ily gyönyörűséges képre kellhetne az ember fia! *Mosolyodik el, de a fáradságtól és a lustaságtól még visszahanyatlik a függőágyába. Ada szavaira azonban ismét felkönyököl.*

- Tudod nagyon jól esett kint aludni! Igen!. *Nyújtja ki Adára a nyelvét enyhén, de utána felnevet. * Micsoda? Már farkas éhes, mosdani akar kora hajnalban és már megint valamelyik ismeretlen kütyüjével babrált? Tudja fene mit csinálnak a matrózok!? Biztos ők is durmolnak még a tegnapi vihar megpróbáltatásai után! *Beszél Adához, de tekintete átslisszan a kilépő „új húsra”.*
- Jó reggelt! * Köszönti a lányt, s bólint szavai közben, hisz tudja Kendra nem érti nyelvüket. Felül az ágyban,, magára rángatja csizmáit, megigazítja ruházatát, övét, felcsatolja rapírját, majd hátára akasztja lantját. Mind ezek után odalép a nőkhöz, s megszólal.*

- Hölgyeim! Nézzünk valami reggeli után! *Majd odahajol Adához és a fülébe súgja a nőnek.*

- Nyam! Milyen kívánatos vagy ilyen pőrén öltözötten! * Szavai közben azonban rákacsint az „új lányra”.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

-Erlon, matrózok nem durmolnak délig, hanem reggel korán kezdik a melót. Nekem ez nem tetszik. akkor sem, ha ilyen édesen búgsz nekem-öltött nyelvet félig játékosan, majd ment vissza a kabinba Ada, de csak azért, hogy legközelebb felöltözve, kezében tőrrel jöjjön elő. Kendra a fegyvert látva hátrébb lépett egyet és értetlenül nézett rá. Ő se a fegyverfajta előszedetelének okát, se kacsintásod miértjét nem értette.
Nicol is felkelt a beszédre, Ada pedig megindult a fedélzet irányába. felment, aztán nem jött le. Csend. Kendra megbökött téged és Adára mutatott, meg a törre, és kérdőn lesett rád. Ronja bal lábbal kelt, a kabinból toroni nyelvű szitokáradat hallatszott, majd előkerült a forása is, a rendezetlen hajú, ingerült nő. Még bossdzúsága hatása alatt léve a háromfejű nyelvén morrantott köszöntést, aztán kikerülte kendrát -kis híján fellökte-, s legyintett Imoen kérdésére, aki azt akarta csak tudni, hova megy s mért haragudott a csizmájára. Valóban, Ronja egyik lábán volt csak lábbeli, a másikon nem.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok értetlenül nézi végig Ada „felvonulását”. Kendrára tekint, s elereszt egy vállrántás mellett egy félmosolyt. Ronja „kirohanásán” is csak ámul, de most már „észbe kap”. Int az új jövevénynek, hogy az menjen be a kabinba, majd a fél pár csizmában, toroniul köszönő Ronja után ered. Rapírja markolatára csúsztatja jobbját, de egyenlőre nem húzza elő fegyverét. Csendesen követi a nőt. Keresi Adát tekintetével. Minden idegszálával az esetleges veszélyre, annak neszeire koncentrálva.*


<… Albornera! Mi a frász folyik itt? Remélem nem a gonosz lelkű matrózunk szítja itt a feszültséget?!…>

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

Odafenn mindenre választ kapsz. Nem véletlenül nem motoztak a matrózok, és Ada: nyílpuskát szegezett rájuk öt asszony, akik egy másik hajó fedélzetén, korlátját álltak, párhuzamosan a ti hajótokkal.
- Kalózok, a rossebb állna beléjük-morogta Halfarkas, aki szinte fújtatott. A szőke meg a hosszú hajú matróz megvetően húzta el száját a kalóznőket látva.
Ellana űz veled tréfát, hogy folyton asszonyokkal körít téged, Hát nem volt elég 3 bajos nőci, még melléd öntött egy negyediket, akinek hazáját ki se tudtátok találni, most meg egy hajónyi banditacsaj vár rád?! Lassan hívővé kéne válnod!
-Nocsak, van még lent pár szép legény? A lányaim éhesek!-nevetett fel valaki a nők sorfala mögött, egyelőre nem mutatta magát.
- Mintha nem lennének túl lelkesek -jelezte mély hangján az egyik markos nő, erősen törve a közöst.
- Majd azok lesznek, ha elvered a feneküket Maresi!
Páran felkuncogtak, a Maresinek nevezett izompacsirta nő, ki egy fejjel kinőtt a többiek közül, s szőke haja fonott copfban hullott vállára, könyökig tűrt ingjében jóféle amazonnak tűnt.
-Ha még egyszer több nőt kívánsz félálomban, Erlon, csomót kötök a farkadra!-szűrte ki fogai közül Ada-Biztos az a nagy ribanc segített meg!
Nagy céda? Ellanára célozhat. Ah, az Arel papnő mérges?
- Tőlem imádkozhat, de faszikat is csaphatna az imájához, lassan nőundorom lesz-morogta Ronja.
-Mi van odafenn? Úgy csendben vagytok!-kiáltott fel Imoen.
-Vannak még ott, de már csak fehérszemélyek...-köpött ki Maresi.
-Majd megtanúnak ússzni-vihogott egy csontos kreol bőrű, göndör hajú nő

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok midőn felér a fedélzetre, s szembesül a látottakkal, fujtat egy nagyot.*

<… Alborne! Ez már tényleg túlzás! Látom, örülök neki, hogy vicces kedvedben vagy, de ez már nekem is sok őszintén! Ezek kiszipolyoznak, megdöglök! Dobok egy hátast végkimerülésben, s utána eladnak egy baszott rabszolgapiacon, ha csak nem etetik meg valami tengeri szörnnyel kifacsart porhüvelyemet…>

* Vesz egy mély levegőt, elereszti Ada szavait a füle mellett, hisz az hiába „durrog”, attól még a kalóznők itt vannak, teljes valójukban.*

- Szép napos időt hölgyeim! * Kiált át a szomszédos hajóra, közben azért felméri a terepet. Azt, hogy milyen messze van a másik vízi jármű tőlük, vagy azt ha esetleg már megcsáklyázták hajójukat.*

- Remélem önöket elkerülte a vihar, mely tegnap tombolt a tengeren!? Mi járatban vannak erre? Talán valami fontos szállítmányuk van? Persze, ha nem vagyok indiszkrét. * Tereli a szót. Sejti, hogy kalózokkal akadt dolguk, de kell neki egy kis idő, hogy összeszedje gondolatait. Kérdése után halkan megszólal, hogy csak Ada és Ronja hallja azt.*

- Lányok! Lehet, hogy tényleg Istenem szórakozik velem, de remélem ti sem akarnátok, hogy ezen pusztulatok kezére jussak?! *Kihallik hangjából az enyhe riadalom.* Ha kell, én erőszakkal is megpróbálom őket távol tartani magamtól, bár nőt még sosem ütöttem meg. * Mondandója után nyel egy nagyot, majd ismét mosolyt próbál arcára csalni, a velük szemben elhelyezkedő matrónák felé.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

-A vihar a mi pajtásunk-horkantott Maresi. Pár asszony átszállt a hajótokra, Halfarkas káromkodott is. Akik átjöttek, lementek a hajóközbe. Dulakodás hallatszódott, de nem imoen miatt: őt megkapta az egyik nő és felpenderítette mellétek, de Kendra mionden nizonnyal nehezen adta meg magát.
Őt leütve cipelték fel s fektették le mellétek. Ronja lehajolt a nőhöz, megtapogatta a nyakát.
-Óvatosabban hadonászhatnának a vérbeid, Lyssa! Ha rossz helyre csapnak, a sírba üthetnek! Mert ha jól sejtem, ez a hajó Lyssa kapitányé, a shadoni vizek egyedüli női kalózkapitányáé, kinek legénysége csupa nőkből áll, s a kalózvezéri címre tör!
-Elavultak a forrásaid, kalapos. Már az is...-morogta Halfarkas.
-Csodás-húzta el száját Ada.
Ronja monológjára két nő lépett a Kispinty fedélzetére. Mindkettő figyelemre méltó adottságokkal rendelkezett (lásd a lenti képet /link/. Teljesen így néznek ki, ezért nem készítek leírást róluk. A baloldali nő Lyssa kapitány, a jobboldali csíkos gatyós pajzsos pedig a testőre.).
Lyssa szórakozottan intett, fegyverezzenek le titeket, a nála egy fejjel magasabb loncsos hajú nő el nem maradt mellőle.
-Ahogy Halfarkas kapitány mondja. Már vagyok is.
-És ki ez a nősténypéldány? Őt még nem láttam(H)
-Látni nem is, de hallani biztos. A testőröm, Zartar. Néma, ne beszéltesd.
Imoen féltékenyen méregette a kalóznőket, főleg ez utóbbi kettőt. A nők olyan dús, kerek mellekkel rendelkeztek, amik mellett ő jócskán elmaradt.
Halfarkas és Lyssa pergő shadoni szócsatába kezdett, kedélyesen.
-Alkudnak. Lyssa tudni akarta, mit keresünk itt, a kapitányunk meg meg akar egyezni vele, engedjen minket tovább-súgta Ada. Majd megmerevedett. A kalózhajó korlátján egy kék ruhás nő vigyorgott, göndör hajába belekapott a szél.
-Antoh szárítaná le a kezed. Tuti, hogy a vihart ő csinálta tegnap éjjel-morogta az arelita papnő.
Jobban megnézve a kék ruhás nő egy kagylóval játszott és szemteleneül vigyorgott rátok. csak nem egy Antoh papnő lenne a kalózoknál? Hallatlan előny...Domvik orra előtt meg nyílt pofátlanság.
-Mi lesz a sorsunk?(I)
-Jó kérdés...-Ronja szemezni kezdett Zartarral, félreérthetetlenül. Ada utálkozó grimaszt vágott.
-Megint kezdi...
A hajón maradt többi asszony megjegyzést tett rátok maguk között.

http://img0.tar.hu/navaratna/size2/33368300.jpg

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok a kalóznők hajójukra lépését még csendeses, talán belső indíttatású kíváncsisággal vegyítve figyeli. Még kissé viccesnek is találja a helyzetet. Azonban mikor a hajóközből dulakodás zajai hallanak fel, s utána Imoent felpenderítik a fedélzetre, mind ezek után Kendra alélt testét teszik a padlóra kezd elpattanni benne valami.*

< … Albornera! Ez már egyáltalán nem vicces! A rohadt ribancok itt teszik a törvényt, mi meg ölbe tett kézzel várjuk a sorsunk, mint a birkák.!…>

* Halfarkas eredménytelennek tűnő alkudozása, a lefegyverzésükre elhangzó parancs, Ronja „szemezése” azt kezdi sejtetni Erlonnal, hogy attól függetlenül, hogy „csak” nők támadtak rájuk, ez véresen komoly szituáció. Biztos nem a két szép szeméért lett Lyssa sem kalózvezér. Előbbre lép, de azért megtartja a tisztes, két lépés távolságot a kalózkapitány és testőrével szemben, majd megszólal.*

- Üdvözöllek Lyssa kapitány! Én Erlon Arts vagyok! *Hadarja a bemutatkozási formulát, hogy minél hamarabb a lényegre térhessen.* Nem tudom mit akarsz tenni a Kispinty legénységével és utasaival, de előtte tudnod kell valamit.* Ekkor jelenik meg az Anthon papnő a másik hajó fedélzetén. A bárd tudja, hogy ha mágikus cselhez folyamodna, a kagylóval babráló csaj biztos ellene is használná Istenétől kapott hatalmát. A pillanatnyi hatásszünet után azonban ismét a kalózvezérre próbál koncentrálni.*

- Nem tudom mit akarsz velünk tenni, de kérlek hallgasd meg szavaim! Mi számodra értéktelen portéka vagyunk, hisz egyszerű kalandozók vagyunk magunk is, s mi is csak egy gazdag nemes megbízását teljesítjük, aki épp otthonában egy karosszékben ülve majszolja dél gyümölcseit, „fényesítteti bohócát „ egy fiatal cselédlánnyal az ősi családi címere árnyékában! * Nyel egy nagyot, s az Istenért nem árulná el, hogy maga Ada is nemes és az ő megbízásából vannak itt, mert az biztos rabság, vagy halál az értéktelen emberek számára Adára meg hosszú rabság várna, amíg családja kifizeti érte a kalózok által kért váltságdíjat.*

- Azért vagyunk a tengeren, hogy ama nemes leányára ráleljünk, s busás jutalom fejében hazavigyük, ha egyáltalán él még. * Kezdi töprengőre fogni a dolgot, és egy félmosoly jelenik meg arcán.* Még jó hogy Isteneink úgy hozták, hogy találkoztunk veletek, veled a tengeren! Ugyanis szükségünk lenne a segítségetekre. Pontos helyét én magam nem tudom, hogy hol tünt el a nemes lánya, de Halfarkas és Ada tudja. Te mindenkinél jobban ismerd a szigetvilágot, így mit szólnál hozzá, ha egyezséget kötnénk? Te hajóddal, legénységeddel együtt elkísérnél minket, hajónkat az adott szigetig, ezzel oltalmazó biztonságot adva nekünk más kalózokkal szemben. Mi ott felkutatnánk a lányt, majd miután ráleltünk és „leszállítottuk” felezzük az érte kapott bőséges fizetséget. Ami nem kevesebb, mint 100arany! Felezünk, s ti nem bántjátok a Kispinty fedélzetén lévőket. Mit szólsz hozzá?* Hazudik Erlon, de nincs mit tennie. Valahogy elkel kerülni a halált, vagy a fogságot. Az ellenállásra, harcra pedig nem sok esélyt lát. Főleg úgy, hogy a kalózok már az ő hajójuk fedélzetén vannak túlerőben. Adára pillant szavai után Erlon, hogy lássa a nő reakcióját, a hírtelen tárgyalósba átment viselkedése végett, de reméli a bárd, hogy Arel felkentje méregelve a helyzetet talán rájön, hogy itt nincs más kiút.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

Lyssa látszólag közönyösen fordult feléd, a testőre is rád fókuszált, nem Ronjára. Ada kíváncsian hallgat, mit akarsz kihozni. Ám amikor szád a kalandozó szót kimondja, Ronja arca megrándul egy jaj ne értelemmel, a kalózhajó legénysége felhujjogott, a kapitányuk elmosolyodott:
-Kalandozók vannak a fedélzeteden, Halfarkas? Ez neked nem érték?-s nevetett.
-Nekünk épp kalandozókra van szükségünk...
Ada szeme elkerekedett, félmosolyt eresztett meg és máris lazábban állt. Kaland? A papnő benne van
Lyssa magyarázni kezdett, halfarkas, csípőre tette a kezeit, nemn tetszett neki valami, majd sumákolva elvigyorodott és bólintott:
-Fiam, a barátnőiddel innentől Lyssa kapitánnyal és a "Csavard lazára" fedélzetén utaztok! Mint utas, nem minf fogoly...-és a fegyvereket visszaadták nektek. Zartar rákacsintott Ronjára, aki ujját a kalapjához emelte. de egy váratlan dolgo megzavarta ezt a békés egyezséget. A hosszú hajú matróz megugrott. három lépéssel a korlátnál termett és a vízbe vetette magát.
-Csendes!-rohant a korláthoz Halfarkas.
-Ahogy jött, úgy távozott... -morogta a szőke matróz. Imoen rémülten nézte végig szíve választottjának felszívódását, aztán arcát kezeibe temette.
-Lépjetek át a hajómra, indulunk! Mielőtt a magatok küldetését megtennétek, elébb a miénket fogjátok! Vagy az életetekbe kerül!(Lyssa)

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok szemei elkerekednek, mikor szavai ilyen hatást váltanak ki a kalózvezérből, majd Halfarkasból. Adára , majd Ronjára pillant, végezetül végigméri Imoent, s az alélt Kendrát.*

<… Na most segíts Alborne, hogy most ezt jól elcsesztem, vagy siker koronázta e esetleg szavaimat?! Az ember fia sem tud elmenni ezeken a nőkön!? Hol van Nicol?…>

* Tekint körbe a fiút keresve, majd ekkor következik be a matróz „akciója”. Erlon elmosolyodik, miközben a férfi a vízbe veti magát.*

- Na, egy gonddal kevesebb! Ne sirasd Imoen, ennél szarabb alak meg sem tetszhetett volna neked, még ha direkt ilyet kerestél volna sem! *Köp a férfi után a vízbe egy hegyeset, majd a kalózkapitány felé fordul ismét.*

- Lyssa! Rendben, veletek tartunk, segítünk nektek, ha ti is segítetek nekünk! * Elmosolyodik, majd csendesen megszólal.* Oh, bocsánat, beszélek itt bohón többes számban!? Egy pillanat hölgyem! *Megperdül és Adáékhoz fordul* Na, lányok! Ki tart velünk? * Próbálja átvenni a kezdeményezést az északi, bár tudja, hogy pengeélen táncol.* Nicolt láttátok valahol? Kendrát is vigyük szerintem!. * A nők válaszai után megperdül ismét, s kalapja karimáját megérintve megszólal.* Lyssa, kis türelmedet kérném, még holmijainkat összeszedjük! *Ha a kalóz nem szól semmit, elindul a többiekkel együtt a fedélközbe, hogy hátizsákját felmarkolva, lantját magához véve „átköltözhessen” a Csavard Lazára fedélzetére. Pakolászás közben azonban figyeli Ronja, Imoen és Ada reakcióit, véleményét.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

Válladon lök egyet Imoen, hogy fogd be Halfarkas mérges, egy matrózzal kevesebb. A szőke viszont megtalálta az elbújt kölyköt. Ő nem akart a nőkhöz menni, pakolás közben fintorgott.
-Még több didkó...Hányingerem van!
-Én megyek!-rikkantotta Ada és nyarhalt is le holmijaiért.
-Ha megszívjuk, segítek fogyni, Erlon-morogta arcodba Ronja.
Kendra lassan kelt, fejét fájlalta. Imoen úgy mászott át a másik hajóra, mint aki ravatalhoz járul. A hajó legénysége kevesebb ellenségeskedéssel, több kíváncsisággal méregetett titeket, valaki fenekedbe csípett, akadt, aki csókot küldözgetett feléd, vagy füttyögött. Marica ráhúzott a bús imoen farára, aki ettől nagyott ugrott és nevetni kezdtek a nők.
-Ez érdekes lesz. Leszbik és nem leszbik. Készen állsz, Erlon?-vigyorgott Ada. A korlátnál az Antoh papnő gunyorosan mosolygott. Nem volt szépség, de haját elkezdte apró tincsekbe fonni.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok örömmel nyugtázta, hogy Ada fellelkesült, de Ronja szavain eltöpreng egy kicsit.*

<… Albornera! Még a végén mi is keresett kalózokká válunk önön hibánkon kívül! Vagy én tehetek az egészről?…>

* Gyorsan lemegy a többiek után a fedélközbe és összerámolja cuccait, felveszi lantját. Elmosolyodik Nicol szavain, majd hozzáveti.*

- Na, gyerek! Te akartál kalandot! Most garantálom, hogy megkapod és tök mindegy, hogy dudája van e az illetőnek, vagy egy hatalmas csüngő himbál lábai között, ezek akkor is kalózok, s most velük kell, hogy tartsunk! Azért is kerestelek, oly hevesen, hogy véletlenül ki ne maradj ebből a kalandból! * Kissé arrébb lép, nehogy a fiú hirtelenjében neki ugorjon, hogy elvegye a maradék, talán már a „minden, mindegyből” származó jókedvét. Felsétál a fedélzetre, kalapjához ismét hozzáér, és biccent Halfarkas felé.*

- Kapitány! Megtiszteltetés volt önnel utazni, de sajnos most mennem kell! * Csal egy röpke mosolyt arcára, majd áthág a Csavard Lazára fedélzetére. Leteszi maga mellé hátizsákját, lantját nyakánál fogva tartja maga mellett. Kalapja karimáját kissé feljebb tolja, majd körbetekint a fedélzeten. Megnézi a hajó árbocát, vitorlázatát, a fedélzet „állapotát”, a fedélzeten tartózkodó kalóznők létszámát. Társaira pillant, átért e mindenki, s számba veszi őket. Kendrát különös tekintettel, hisz ő a „legfurcsább útitárs” akivel eddigi élete során találkozott. Elmosolyodik enyhé fogalmazva kényszeredetten Ada szavain, majd a „kagylós” csajhoz lép.*

- A Tengerek Úrnője hozzon neked szerencsés és szép napot! Én Erlon Arts vagyok Erigowból! Benned kit tisztelhetek?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

A kölyök jelenléte megmosolyogtatta a nőket.
-Melyikőtök fia?
-Háremet tarthat fenn a bárdos uraság.
-Nem bárdos, hanem egy bárd, te nagyon hülye. Te tényleg ennyire barom vagy, vagy csak tetteted?-szólalkozott össze két nő.
-Honnan gondolod hogy bárd? Van nála egy lant, és?
-Kalandozó! Azok vagy kurafik, vagy bárdok, vagy bajvívók, vagy idegen ország papjai, mint Maura! Ennél hangszer van, tehát bárd.
Sajátos kép élhet itt a kalandorokról..
A papnő, akit megszólítottál, fonogatta tovább a haját:
-Maura vagyok. És el fogtok bukni, erigowi. Addig élvezd ki a hajó hölgytársaságát, ameddig tudod-fitymált végig, aztán hátat fordított neked.
Lyssa kapitány a kabinjába hívott titeket. A hajója kétárbocos volt, úgy 60-100 nő lehetett rajta. Ez maga a földi pokol...
-A csajok majd megnyugodnak. Vágynak már egy jóféle bunyóra, de hamarosan erre lesz is alkalmunk-kezdett bele a nő. A kabinja tágas volt, és elég rendezett. Asztalán papírosok tömkelegehevert, testőre felmarkolta az egészet és egy ládáab tette, lezárta.
-Ugyan is rámászunk egy hajó nyakára. Gorviki felségjelzésű. És ti segíteni fogtok nekünk benne. Mondhatnám azt, ehhez nem kellenek kalandozók, számtalanszor haraptunk már a kosimádók hajóiba, de ez a hajó kicsit más. Különleges rakományt visz shadoni partok felé. De titokban, és a fedélzeten papok is vannak, meg pplovagok is, már ahogy a hírek igazak-dobolt ujjaival a nő.
-Ranagol papok és paplovagok? Rakomány? -simogatta állát Ada, szemeiben hajszafény csillant.
-Ez azt jelenti, nagyon veszélyes rakományuk van, ha így védik és nem sajnálják rápazarolni az embert-vélte Ronja.
-Titokban? Nem háború van, és ez szinte lehetetlen?
-Menekülteket szállító hajónak álcázzák magukat. Ez a divat napjainkban.
-Cincáljuk szét őket. Menjenek a pokolba a kráni vallásukkal!-dörzsölgette kezeit Ada.
-Dícséretes ez az elszántság. Maura, a papnőnk egyedül nem bírna velük.De most már itt vannak maguk.
-És meggondolatlan is. De Arel felkentjétől mit várhatok?-fonta össze karjait Ronja. Nem ijedt be, de ő a földön járt. Imoen rácsapott Nicol kezére, aki fel akarta nyitni a ládát, amiber az előbb a papírosokat belesüllyesztették. Kendra hullára nem értett semmit. Csak nyakát tekergette.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok egy röpke mosollyal nyugtázza a két nő bárdokkal kapcsolatos párbeszédét, de enyhén szólva meglepődik a Anthon papnő kijelentésén.*

<… Mi a frászt akart mondani ezzel az elfogtok bukni szöveggel?…>

* Vállat von a „barátságos” fogadtaásra, majd ismét a többiekre terelődik a figyelme. Mikor kiderül, hogy több mint hatvan nő zsúfolódott össze a kétárbocos hajón, azért Erlon gondolataiban viharfellegek gyűlnek , s gyűlnek….*

<… Albornera! Ez azért már túlzás! Ennyi nuni egy rakáson nem jó Ómen! Ebből jó nem sülhet ki! Ketten Nicollal rohadtul kevese vagyunk ahhoz, hogy féken tudjuk tartani a „női szeszély” nevezettű, pusztító orkánt! …>

* Lyssa hívására a dalnok is lesétál a kapitányi kabinba. Ismét maga mellé teszi zsákját, jobbjában tartva lantját. Mikor körvonalazódik elméjében a kalózvezér terve elhűlve „pislog kifele fejéből”.*

<… Na, most már tudom miről zagyvált nekem Anthon felkentje! Ez a nő nincs eszénél! Egy ilyen szedett, vetett társasággal akar rajtaütni egy gorviki „elitbandával” megrakott hajón?! Azt nem éljük túl! …>

* Csendben hallgatja Ada okfejtését, de alig bírja kivárni azt, hogy ő is szóhoz jusson. Elmosolyodik Imoen és Nicol közjátékán, majd mikor egy kis csend támad belekezd.*

- Ronjának igaza van kapitány! Ez őrültség! Gorviki paplovagokkal, papokkal megrakott hajóra támadni egy ilyen csapattal? Nem akarom lebecsülni embereidet, félre ne értsd szavaim! Ahogy látom jó harcosok, elszánt matrózok, de ez ehhez kevés. Csak úgy, feltűnés nélkül nehéz rajtaütni egy hajón! Napokig követni, beérni őket a nélkül, hogy észrevennének minket, szinte lehetetlen! Egyedül úgy lenne egy hajszálnyi esélyünk ugyan is, ha váratlanul támadnánk rájuk, a nélkül, hogy ők feltudnának készülni a védekezésre! * Támaszkodik a kapitány asztalára két kézzel, s kutatón figyeli a nő ravasz szemeit.* Ranagol kutyái nem arról híresek, hogy egykönnyen feladják magukat, halálig tartó küzdelem lenne, amiből egyáltalán nem biztos, hogy mi kerülnénk ki győztesen! Lyssa, tudod hány paplovag, pap tartózkodik azon az átkozott hajón? Mekkora a gorviki hajó legénysége, fegyveres ereje? Ha nem esélyünk sincs, bár ha tudjuk sem hinném, hogy megvalósítható lenne a terved. Papokkal versenyre kelni nem tudunk trükkökkel, illúzióval, két össze nem szokott pappal, meg pár jó fegyverforgatóval! * Lép hátra Erlon, majd pár pillanatnyi néma csend után megszólal.* Esetleg tudsz valamit, amit még nem tártál elénk? Valami kis titkot, valami gyenge pontot az ellenen, mert szerintem, ha nem lenne valami biztos infód, ekkora marhaság nem fordulna meg még a te furmányos agytekervényeidben sem!? * Teszi fel kérdését az északi kíváncsian fürkészve a kalózvezér szemeit.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard Lazára fedélzetén
Időpont: délelőtt
_________________________

-Félreértettél, Erlon: én nem magamat, titeket féltelek...-vett elő sodrott füvet Ronja és lazán rűágyújtott. A testőrnő horkantott egyet.
-De nagy lábon jár valaki-morogta.
-Toronban nőttem fel. Van mire nagy arcomnak lenni, kisanyám-fújt ki füstöt Ronja. Ada kinyitotta a száját aztán bezárta.
-Mi van? Azt mondtad, csak tanultad valahol a toronit.
-Hm, hazudtam-vont vállat a kalapos nő. Nicol felvihogott. A kapitány megőrizte hidegvérét, blúzának egyik zsinegével babrált.
-Mint mondtam, menekülteket szállító hajóról van szó. Talán ideje pontosítanom: valóban vannak rajta menekültek. Közéjük vegyült el 5 paplovag és 3 pap. Nem tudom, honnan szedett maga össze hirtelen egy seregnyi gorviki katonát, de visszafoghatja zenés fantáziáját. A többi utas nem katona. Ami meg azt illeti, hogy hogyan kell hajót becserkészni, végleg nem a maga asztala, ne találgasson, bízza a tengeri szakértelmet ránk.
Közelebb lépett és a hangja hűvösebb lett:
-Csak azért, mert dudáink vannak, és nincs pöcs a két lábunk között, higgye csak el, különbül vívunk tengeri csatát, mint némelyik shadoni cirkáló!
-Ne szívózz velük, jó?-súgta Imoen.
-És ami a lényeg: maguk kalandozók, Halfarkas is megmondta. Ő pedig nem hülye. Márpedig aki kalandozó, az többre képes, mint egy átlagos földi halandó, és az istenek is jobban kegyeikbe veszik. Szarok bele, hogy ezzel több baj jár, a baj említett ranagoliták formájában már itt is van. Előnnyel indulunk, mert ezt tudjuk. És ha kiderül, hogy csalódnom kell, s egy elcseszett toroni, egy kékvérű arelita ribanc, egy babaarcú szűzkurva meg egy kis taknyos került a hajómra egy holdkóros cafkával, egy pipereillatú gipszpöccsel, akkor csúnya véget érnek mindannyian. Áldozat nélkül nincs győzelem, vésse eszébe dalnok uram! Vagy megmarad negyedrangú parfümmel hintett farkú lantpengetőnek, vagy hallgat az istennője szavára! Nem vagyok olyan hülye ám!-nyomta meg az orrod a mutatóujjával.
Igazzá kezd válni az, amitől tartottál: hogy egy naftával töltött hordón ülsz, kezedben lámpással...S ha a hordó széttörik, te meg beleesel, belobban az egész...
Vajon, a káromkodó részt lefejtve, van abban igazság amit a nő mond? Hisz a regék, hősi dalok mind kalandozókról szólnak, nem a sarki kocsmárosról, vagy parasztokról a mezőn...Igaz, nem csak győzelmeket, de vereségeket is ismersz dögivel. Vajon ti hogy jösztök ki ebből? Ez pont az a kaland, mondhatni A KALAND lenne, ami az életben egyszer kerül az ember elé, aztán soha többé? Alborne lenne olyan kegyes és kegyetlen egyszerre, hogy ekkora falatot dob elétek, körítéssé alacsonyítva Ada rokonának megmentését? Ez inentől véresen komollyá kezdett válni, nem láblógatós cirádává...
-Baszki, tudod kit sértegess te felhígult picsájú haleledel!-lett vörös Ada arca.
-Bizonyíts, papnő, de addig fogd be!-vetette oda a kapitány, de szemei végig élesen figyeltek. Nem becsülte le Adát, de cukkolta.
Ada vicsorgott.
-Hozd elém a kibaszott ranagolitákat és megmutatom neked, mi több, szent tőrük nyelét fel is dugom neked!-ezzel kiviharzott.
-De csúnyán beszéltek!-szeppent meg Imoen, Nicol zavartan álldogált.
-Nőj fel, kiscsaj, mert mától megfordul a világ...-fütyörészett Ronja. Fürdőzött az idegesség hullámai között, apró mosoly bújkált szája szegletében. Imádta a káoszt...Tharr nem véletlenül a káosz istene?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok enyhén fogalmazva meglepődik, hogy ily heves reakciót váltottak ki szavai, de nem „hátrál meg”. Áll az asztal mellett, figyeli a történéseket. A kalózkapitány szemeibe mereszti tekintetét, még akkor is, mikor az arcához közelít ábrázatával. Elejt egy félmosolyt, mikor megböki a nő az orrát, s enyhén megrázza fejét a két nő, Ada és Lyssa vitáján.*

<… Albornera! Tényleg egy nagyrakás kiéhezett, s egyenjogúságát bebizonyítani akaró szuka közé keveredtem! Mi lesz ennek a vége, ha már egy reálisnak tűnő, egyszerű kérdésen is ekkora vita, veszekedés lobban fel!?…>

* Mevárja még a kedélyek kissé csillapodnak Ada távoztával.*

<… Jól csinálja Lyssa! Engem férfiasságommal basztat, hátha beadom a derekam, Adát a kékvérűségével, s hitével már ha kissé furcsa mód, de a küldetés mellé állította! Ronjáról nem is beszélve! Toroni! Albornera! Mi derül még ki erről a nőről!?…>

* Miután egy kis csend ál be a vitába, megköszörüli torkát Erlon majd megszólal.*

- Kapitány! Egyáltalán nincsenek fenntartásaim a női nemmel szemben! Tudom jól, hogy akad köztük, köztetek jó pár harcos, s más személyi ki „kenterbe veri” a férfinép legígéretesebb egyedeit is! * Töpreng el egy pillanatra, majd folytatja.* Szégyen, nem szégyen, a minap pont Ada kerekedett fölém, s tisztességes párviadalban legyőzött! Ez van, nincs mit kertelni! Én nem azért kérdeztem az imént amit kérdeztem, hogy kibúvót keresek, csak szeretek tisztában lenni az erőviszonyokkal, mielőtt valamibe belekezdek! Főleg, ha egy gorviki hajóról van szó! Bízok józanságodban kalózvezér, s veletek tartok! * Elmosolyodik, s végigméri egy szempillantás alatt a nő idomait.* Mit is tehetnék?! Hisz ha akarok, ha nem, akkor is veletek kell tartanom mivel egy hajón tartózkodunk. Na, ha már így hozta a sors akkor inkább megteszek mindent küldetésed sikerében, minthogy hajóddal együtt én is és társaim is a hullámsírba „száguldjunk”. Tudnál számunkra szállást biztosítani, mivel nem sok kedvem van így állva kivárni a gorviki hajó beérését? * Kezd ismét a dalnok „vidám” Erlonná válni.* Elfoglaljuk szállásainkat, ha neked megfelel, utána tudunk beszélni a részletekről, a tervedről! Ja, és nem utolsó sorban a mi fizetségünkről! *Szélesedik ki mosolya Erlonnak.*