Raddaqnak
-Nekem nem parancsolsz, Venyige...-mondta halkan és határozottan a nõ, de mereven túlnézett a férfin. Most látszott, az elõbb, bár nyelvet öltött, esze ágában sem volt kikezdeni a férfival. A szeme közönyös maradt. Aztán a hajó megbillent. Nem a nõ miatt.
-Van valami a csónakunk alatt.
Óvatosan visszaült, a billenés megismétlõdött. A víz fodrott vetett. Mintha megbökte volna valami a fatákolmányt. A nõ elmosolyodott.
-Rád bízom, úgyis olyan elégedett vagy magaddal, idegen.