Utak, ösvények, csapások

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.01. 21:45

Raddaqnak

-Nekem nem parancsolsz, Venyige...-mondta halkan és határozottan a nõ, de mereven túlnézett a férfin. Most látszott, az elõbb, bár nyelvet öltött, esze ágában sem volt kikezdeni a férfival. A szeme közönyös maradt. Aztán a hajó megbillent. Nem a nõ miatt.
-Van valami a csónakunk alatt.
Óvatosan visszaült, a billenés megismétlõdött. A víz fodrott vetett. Mintha megbökte volna valami a fatákolmányt. A nõ elmosolyodott.
-Rád bízom, úgyis olyan elégedett vagy magaddal, idegen.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 7:36

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

Egy szemvillanás alatt megkomolyodtak vonásai ... S lendülõ kezével intetette csendre a lányt ...

- Nyughass ... Maradj csendben ...

Próbált lassan mozdulni, hogy kiakasztva helyérõl az evezõt, magához vehesse ... S jelképesen egyik ujja ajkaira simult ...

- Nem tudom mi lehet ez, de hatalmas ha így billegeti a csónakot ...

Suttogta halkan ... S, hogy örvény lenne-e ... Eme gondolatot hamar elvetette ... Kezében ütésre készítve az evezõlapátot kémlelte a vizet ... Hol jobbra, hol balra pislogva ...

~ Lehet, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ez a csónakázás ?

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 8:18

Raddaqnak

A nõ is figyelt, bár õ kevésbé volt feszült. Egy ideig semmi. Aztán a férfitól balra mozdult a víz, s egy uszony állt ki élesen a vízbõl, valahogy így...
Ahogy õ is észrevette, halkan mondott valamit:
-Squalo...
Érdeklõdve nézett az evezõs taktikára, állát kezdte el simogatni. Az uszony közelebb jött, majd lebukott, még az evezõ határán kívül, s újra megbökte valami a csónakot, s a férfi csak ügyességének köszönhette, hogy nem billent úgy a tákolmánnyal, hogy a vízben kössön ki. Ez a böködés már intenzívebb lesz.
-...kíváncsi és éhes...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 8:25

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

- Sa ... Mi ?

Kérdezte a varázsló, és ahogy tisztán látta a vízbõl kiálló uszonyt ... Oda is bökött az evezõvel a tövéhez ... De az a valami megint eltünt a csónak alatt ... Az imbolygásnak hála, majdnem a vízbe esett Raddaq ... Döntenie kellett, s inkább feladta, míg a deszkáról egyenesen a csónak aljára ült, s kinyújtóztatva lábait, megint a lány lábszáránál motoszkált ... S valahol a az evezõ közepénél fogott rá harci szerszámára ... Várva, hogy most megint balra, avagy jobbra kelljen lesújtani ...

~ Ha ezt a mester látná ...

Bár nem hitt benne, hogy ez a módszer célre vezetõ lehet, és elveszi a tengeri szörny étvágyát ... Még egy kísérlettel megpróbálkozik, feltétlen ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 8:38

Raddaqnak

-...esetleg ha többet szeretnél tudni arról, ami most odalenn cirkál, talán kérdezned kellene, nem?-sandított a nõ Raddaqra, aki végignézett a következõ koppintásra kész férfin.-Így hergeled.
Nem lehetett nem észrevenni, valahol jól mulat, de nem kárörvendõ. Idegesítõ.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 8:54

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

Raddaq látván a nõ szemtelen arcát ... Legszívesebben hozzá vágta volna az evezõt ... Indulatoktól vezérelve, a többi közé vágta a fadarabot ...

- Igen ? Akkor szerinted még is mit kéne tennünk ???

Rivallt rá a másikra ... De épp, hogy kimondta megvilágosodott a reá törõ gondolatoktól ... S inkább elméjéhez fordult segítségért ...

- Evezzünk inkább partközelbe ...

Felelte immár halkabbra fogva, mit sem törõdve már az éhezõ fenevaddal ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 9:00

Raddaqnak

-Gyakran vagy ilyen ingerült?-ragadta õ is meg az evezõit, hogy induljanak. Amennyiben a férfi is hasonlóképpen tesz, el is kezd evezni. A csónak nyomában már 3 uszony bukkant fel.
-Lehet, csak miattad jöttek...Megérzik a beteg, legyengült testet...

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 9:05

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

- Csak ha felbosszantanak ... És Te jó úton jársz afelé ...

Felelte halkabban ...

- De lehet megkéne etetnem velük, és akkor gondtalan elérném a partokat ...

Megragadva az evezõket aztán, neki feszült s húzni kezdte ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 9:13

Raddaqnak

-De heves vagy. Ilyen hamar fel lehet húzni? Mamma mia Santo Benedikta!
De evezett õ is. A ködben, sötétben nem lehett jól még becsülni sem, mennyit haladtak, s mennyi idõ telt. Talán a nehezedõ szemhéjak mutaták, jóskán benne járnak már az éjszakában. Aztán szél támadt, elfújta a ködöt, hûvöset hozott s a hullámokat kezdte táplálni. Ez már más volt, mint a hajón, a férfi gyomra tiltakozott, mocorgott, aztán nyilvánvalóvá vált, most nem köhögés, hanem hányás lesz.
-Közel vagyunk. Lassan úszunk, Venyige.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 9:21

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

A hideg szél, vagy a világ távoli életkörülményei ... A megszokottól élet cserbenhagyása ... Avagy valami más, sokkalta borzasztóbb ... Mi gyomrába markolt ... Raddaq úgy érezte, hogy ez a nálánál sokkalta hatalmasabb erõ testébe markolva, próbálja kiszorítani belõle az életet ... Egy szemvillanás mûve volt, hogy az evezõket elejtve a csónakon kívülre hajoljon ... S az az ismerõs érzés utat törjön magának ... Minden levegõ kiszökött tüdejébõl, s véres miazmaként a gyomra fordult ki önmagából ... Bár már napok óta alig evett, vér bõségesen eredt bensõjébõl ... S ahogy elterült a víz tükrén, egybe olvadt az éjszaka sötét foltjaival ... Csak a könnyektõl terhes, csillogó arca sejtette, míly fájdalmas is ... Újra és újra megélnie mindezt ... Ahogy tüdejébe levegõ áramlott, s újra lélegezhetett vizet merített a tengerbõl s arcát, ajkait mosta vele ... Káromkodott is volna, ha nem fájt volna úgy a torka is, de ez elmaradt ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 9:28

Raddaqnak

-Élve rohadó emberi húscsomó, ilyet sem pipáltam még. Na erre biztos idejönnek majd a cápák, tapsold meg magad.
A hangja bosszús volt. Aztán a nõ vetkõzni kezdett. Elõször a köpenyt vette le, összetekerte, egy kis tarisznya követte, majd egy ing, szoknya, míg csak egy mellét leszorító anyagsáv és sötét kisnadrág maradt rajta meg a lábbelije.
-Nagy levegõ, hogy fenn maradj a vízen, aztán tempózz, vagy úgy, mint a kutya, vagy úgy, mint a béka. Ha egyiket se láttad még úszni, találd fel magad! Ha elrontod, kérd urad és istened, hogy hamar egyenek meg!-ezután egyszerûen a vízbe ugrott.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 9:52

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

Bár Raddaq már nem látta a cápákat, érdeklõdve szemlélte helyette inkább a lány érdekfeszítõ mutatványát ...

~ Nem is rossz ...

Állapította meg magának ... Bár magának semmi kedve sem volt levetkõzni ... Elméletben zsákja tartalmát méregette, de semmi olyan nehezet nem talált benne ... Így a lány ugrását követõen maga is nekilendült ... Lépve ketõtt a csónakban, az orráról rugaszkodott neki ... S ahogy a hideg víz zsigereibe markolt ... Csak áldani tudta magát, hogy nem vetkõzött mezítelenre ... Szerencse, hogy annak idején kölyökként, tanítói erre is figyelmet szenteltek ... Ahogy felért a víz alól nem látta a lányt, csak igyekezett egyenesen úszni, amerre is a csónak tartott vala ... Remélve a part is arra keresendõ, s a cápák a zsengébbik húsra vadásznak ...

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 10:07

Raddaqnak

Talán a lány nem véletlenül vetkõzött a hideg ellenére...Raddaq tudott úszni, de többrétegû ruhája megszívta magát vízzel és nehézzé vált, lefelé húzta. Az idõ pedig telt. örökké nem képes így haladni, mert inkább az ellen kell fordítani kitartását és kevés erejét, hogy fenntartsa magát a vizen, de így elõre haladni szinte csekélység. A hullámok mozgása és a sötét miatt nem látta, merre lehet a nõ.
Aztán bal lábába hirtelen görcs állt. Éles fájdalom, merevség, ami az arcra is torz grimaszként szokott kiülni. Valami nagy test elsiklott a férfi mellett, érezte, mert teste végigsimította a férfi oldalát. Jobbról csobbanás hallatszott.

Szerző: **Raddaq** » 2007.04.02. 10:13

- Raddaq -

[ Valahol a Gályák tengerén … ]

~ Hát ez még sem volt olyan jó ötlet Rad ...

Átkozta magát, még sem ilyedt meg a testét körül úszó dögtõl ... A part még iszonyú messze lehet, s hogy még a lába is begörcsölt kiálltani támadt volna kedve ... De inkább ajkába harapta fájdalmát ... Minden igyekezetével próbálkozott kinyújtani lábát, míg karjaival a víz felszínén próbált maradni, figyelve az uszonyokat hátha legalább szembe nézhet a végzetével ...

// Érzékélesítés - Látás ... //

Szerző: **Lianna Pentangelin** » 2007.04.02. 10:28

Raddaqnak

Egy jelenés jött vele szembe? Vízi állat hátába kapaszkodva mintha Hermelint látta volna, vállára omló szõke hajzuhatagával... Ám közelebb érve a káprázat szertefoszlott: csak a csónakbeli nõ volt, sötétbarnán, holmijával, de valóban egy állat hátán.
-Egy melletted köröz. Nem cápa. Delfin. Ragadd meg az uszonyát. Nem esz meg téged, Venyige...
Ha a férfi eleget tesz a kérésnek, valóban lát egy kisebb, tompább uszonyt a közelben. Ez a test ért volna hozzá az elõbb? Ha belekapaszkodik, az állat nem húzódik el. S kapaszkodni kell ám, mert megindul az, sebesen, egy meghatározott irányba. A görcs tart, de lassan enged ki. Ám a hideg és a lehúzó ruhák állandók.

Ki van itt