Utak, ösvények, csapások

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Sajnálom, de legyen bármily tapasztalt banya ily képességekkel nem rendelkezhet. Az érzelmeidet, érzéseidet, lelki világodat tudja befolyásolni, de közvetlenül a lelkedre hatni, másik testbe plántálni... lehetetlen. Banya erre nem képes.

*Fájón szisszen fel, és dörgöli meg az orrát... majd erélyesebben szól vissza.*

- Nem akarok eltiporni semmilyen kezdődő románcot, de atyád Sigfrided segítőként rendelte mellém, és kettőnk számára ez az ügy az első. Nem akarom, hogy a turbékolás elterelje a figyelmét... Hogy mit csináltok miután Shadonba értünk? Nem rám tartozik, de addig a banyák elfogása vagy likvidálása az első.

*Ezután igazából szótlan marad, nyugodtan tűrte a gyógyítást és fogyasztotta a kását... Mikor jobban érezte magát, a templom egyik távolabbi zugába tartott, hogy ott istenéhez imádkozzon, s felkészítse elméjét.*

//Feltölteném a Mp-imat újraépítem a statikus és dinamikus pajzsaimat.... kb 1 óra//

***

*Újra a nyeregben...*

- Igyekeznünk kell, nincs több vesztegetni való időnk, ez a kevés is vészesen fogy. Kicsit több mint egy heti járóföldre lehetnek Shadontól, ellenben legalább 2 napnyi előnyük van... Sokkal erősebb tempót kell diktálnunk... sötétedésig megyünk, és pirkadatkor indulunk tovább. Be kell érnünk őket. Négy napunk van rá. Ha ennyi idő alatt nem sikerül, értesítenem kell az Inkvizítort, hogy küldjenek erősítést a fővárosból mielőtt végleg a nyomukat veszítjük. Kérdés?

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: Úton Shadon városa felé
Időpont: este
_________________________________


-Ez nekem nem szólhat, én tudom mi a kötelességem, de ím a fehér banya megkísérti Domvik szent lovagját s bűnre akarja csábítani!-adta a szenvedő alanyt Sigfrid, Monica gyilkos pillantást lövellt a férfi felé.

Második nap leltek nyomot: este egy ekhósszekeres kereskedővel és családjával futtok össze, egy táborhelyet vertek fel s tőlük halljátok, reggel az úton egy tengelytörött kocsinak segítettek, s annak a kocsinak két igen szemrevaló női utasa volt.
-Finom népek lehettek, illatosak, tiszta ruhában, egy úrasszony s a társalkodónője!-magyarázta a kereskedő, egy kövér férfi, ki haját kettéválasztva hordta, s csak orra alatt egy kis sávban hagyta meg bajszát (Hitlerhez hasonlóan )
-Da kocsi nem az övéké' vót, bére'hették valahun-tett hozzá a férfi enyhén aluliskolázott felesége.
-Az a két nő egy tünemény volt, álomszépek!-sóhajtott fel a férfi kamasz lánya, akinek szavai hallatán az öccse szemeit forgatta és nyelvét öltögette.
-Merre felé tartottak?-kérdezte csevegőn Sigfrid.
-A fővárosba. Eh, szerencsétlenül jártak, belehajtottak egy árokba, amit kerülni kellett volna és fuccs a tengelynek.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Imoen „becsmérlő” megjegyzését elereszti a füle mellett, de gondolataiban azért megfordul egy, s más.*

<… Hmmm… kisanyám, ha ez a ványadt kukac ott ficeregne a lábad közt, lehet hogy levegőt sem kapnál, nem hogy szavakkal illesd!…>

- A fóka egy állat, mely a hideg tengerekben, azok partján élő emlősállat. Halakkal táplálkozik a jeges vízben érzi jól magát. Képzeld, két mellső lába két uszonyban ér véget. Ezekkel kúszik a parton. Hátsó lábai összenőve ismét egy nagy uszonyba végződnek. A parton igen nehézkesen mozog, de a vízben iszonyatos gyorsan úszik, s egy szusszal rengeteg időt tölt a víz alatt. Északon, ahonnan én jöttem van jó pár kolóniájuk. * A biológiai órába épp hogy belemelegedő dalnok is figyelmes lesz a közeledő nőszemélyre. Nem fordul meg, de érzi, hogy mögötte áll. Hátra tekint, s mikor Ronja sebhelyektől teli, de telt idomokban dúskáló felsőtestét meglátja, meglepettségében hasra fordul, s jól végigméri a nőt. Eszébe villan, hogy valami frappáns megjegyzés közepette rákérdez a sebhelyek mivoltáról, de inkább nem teszi. Az már tőle is bunkóság lenne. Bólint Ronja szavaira, de szemeit nem tudja levenni a forradásokról. Feláll, mit sem törődve mezítelenségével. Ez az utolsó dolog ami eszébe jutna ebben a pillanatban. A forradások látványa minden gondolatot, minden szót elűzött Erlon agyából. Pár határozatlan lépést tesz saját holmija irányába, majd észbe kap, s a síri csendet egy kis „poénnal” akarja elterelni.*

- Jó reggelt! Szép melleid vannak te nő! *Mondja ki az éppen nem átgondoltnak tűnő mondatot, majd kissé határozatlanul kezdi felvenni ruházatát.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________

-Cicis állat? -értetlenkedett Imoen az emlős szót hallva. Ő és a tudomány nem egy partot mosnak
Ronja érkeztére elmosolyodott, örült, hogy elvonta figyelmed, kiszökkent a partra s magára próbálta kapdosni ruháit.
Ronja türelmesen és nyugodtan viszonozta pillantásod. Mikor felállsz, nem stíröl végig, továbbra is csak a szemed nézi. Egyik szemöldökét felvonja, észrevette bámulásod.
-Még szép hogy szépek-s rácsapott a fenekedre úgy, hogy meg is markolta kicsit. Imoen a nedves bőrére nem tudta felvarázsolni a nadrágját, sikkantva hátraesett. Ronja szemeit forgatta.

Mikor már mind menetkészek voltatok, Ada kiadta az indulást. Nicole széles vigyorral kéreckedett fel hozzád.
-Na, milyenek voltak a nők? Olyan csendben vagy!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok kissé „megenyhül”, mikor Ronja a farára csap, meg is ugrik, mikor a nő belemarkol tomporába, felkapkodja holmiját, majd felnevet Imoen „bénázásán”, Ronja felé fordul, mikor ingének utolsó gombjaival bíbelődik, s egy félmosoly kíséretében folytatja.*

- Na, majd ha szakítasz rám időt a nagy esti táborhely átkutatás közepette, megtekinteném közelebbről is azokat a domborműveket! *Füttyent egyet a bárd, majd elindul a szállás irányába. Felveszi „maradék” göncét is, amit a reggeli „riadalomban” a szobában hagyott, evett pár falatot a reggeli maradékából, felnyergelte lovát, s felpattanva arra, várja a többiek elkészülését. Körbetekint a három nőszemélyen. Megcsóválja fejét, s mosolyra „biggyeszti” száját.*

<… Alborne! Te direkt „küldted rám” ezt a három szukát! Hogy fogom én ezt bírni!?…>

* Gondolatmenetéből Nicol „felkéredzkedése” és kérdései zökkentik ki.*

- Kisapám! *Tekint a mögötte ülő srácra, a dalnok, persze ahogy ilyenkor lehet.* Köszi a reggeli kis eligazítást a hölgyek tartózkodási helyével kapcsolatban! Látom értesz a lovakhoz is! *Csapkodja meg elismerően a hátas nyakát a dalnok.* Foglalkoztál már régebben is lovakkal? *Kérdez rá a srácra. „Megadva” az első jutalmat a fiúcskának, ami nem más mint a dicséret. Azonban ezeket után "kényesebb" kérdést tesz fel.* Szüleid mit szóltak, hogy csak úgy a kenyérkereső "lelépett"?

<... Hmmm.. Még a végén tényleg jól járok ezzel a Nicol fiúval! Sokat beszél, néha rossz helyen van, rossz időben, de a helyén van az esze és szorgalmas is! Remélem azért a családja nem sínyli meg az én nagy ígéretemet és csábításomat!?...>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________


-Attól függ, művészi, vagy barbár szándékokkal-szólt Ronja. Amikor hátat fordít neked, akkor nagytotálba látsz egy bonyolult, egész hátát betöltő, geometriai mintás, művészi kidolgozású tetoválást.

-Én meg a lovak ritkán találkoztunk. Ha unta magát a lovász, engem hítt be és befogott ganajozni. De volt egy kedvencem, azt gyakran fésülgettem. A szüleim miatt sem kell aggódni, mikor megpattantam, Desinek szóltam, hogy megcsinálom a magam szerencséjét!
S vigyorgott tovább. De nem soká. A part mellett haladva alig áltatok meg, törni kezdte fenekét a ló, fájlalta a lábát, egy szóval nyafogott ahogy fáradt. Addig, amíg Ronja komótosan oda nem sorjázott a lovával. Közönyösön a kisfiúra nézett, elővett egy béltépőt és lassan megnyalta a lapját. Nicole befogta.
-Helyes. Legközelebb a te nyelveden és élével tisztítom le-de a nő szeme ragyogott, azaz viccelt. Mint aki jól végezte dolgát, újra arcába húzta a kalapját s előrébb léptetett hátasával.

Alkonyatkor Imoen is nagyokat kezdett ásítani, Ada viszont felélénkült. Halászfalu száradni kitett hálói, háztetői s a tengerről visszatérő csónakok jelezték, nem nomád körülmények várnak rátok.
-A faluban nincs fogadó, ide a kutya se jön. Viszont itt lesz az emberünk. Ronja, azt mondtad, a falu lelkésze ismerősöd.
Ronja bólintott.
-Elszállásolna minket?
-A pajtában igen. Viszont kis adomány fejében lesz vacsora, nem ingyen.
-Reggel kéne meglátogatni a férfit. Ugye nem halász? (A)
-A hajótörés óta nem hiszem.

Így történt, hogy egy kis foltos korcs kutya kergetőzése közepette érkeztetek meg a halszagú álmos faluba. Bár Ronja feltűnő volt kalaposan, senki nem botránkozott meg rajta.
-Mert egy ízben itt élt fél évet, ismerik már a képét-magyarázta Imoen.
A pap szerencsétlen himlőhelyes volt, és ha ideges volt, heherészett. Most is izgatottan simítgatta haját, járt fel s alá a gigája.
-Nem egy tekintélyparancsoló jelenség, mit gondolsz, mért egy büdös halászfaluban pap?-súgta oda neked Ada.
Ám javára legyen szólva, örült az adománynak, amit Ada fizetett, nem sokat kérdezgetett és injább Ronjával fecserészett merre járt, mi járatban a faluban. A magos cipó és csupor tej, amit a pap girhes ám meleg szemű felesége szolgált fel jól sett, Imoen egyre laposabbakat pislogott, Nicol már a fejét az asztal lapjának támasztotta.
Tényleg a pajtában kaptatok szállást, létrán kelett a szalmába felmászni, alant tehén kérődzött flegmán. Nicol belehanyatlott a szalmába és durmolt is, Imoen fészkelődni kezdett a 10x20 alapterületű szalmakupac egyik puhosabbik végén. Ada csak a holmijait tette le:
-Ideje a magam istennőjét is köszöntenem, ez el fog tartani egy darabig-mondta, Ronja pedig a papnál maradt egy lócán pöfékelni. Hármasban maradtál Imoennel és az alvó Nicole-lal.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Ronja tetoválásán is megakad egy pillanatra Erlon szeme. Egy pillanatnyi kétsége sem támad a bárdnak, hogy ez egy egyszerű tatoo, így azt jól agyába is vési elméjének erejével. Rákoncentrál a tűvel „vésett” alakzatra, s annak megjegyzi minden részletét. (Emlékfelidézés, vésés 1pszi pont), majd a nő szavain jót vigyorogva még hozzáfűzi.*

- Az attól függ!? Mit kíván meg ő nagysága! *Nevet fel a dalnok, majd távozik. Nicol szavait figyelmesen hallgatja, de mikor az fészkelődni kezd mögötte, megszólal.*

- Ne ficeregj, mert jöhetsz gyalog! * Ronja „ötletes” csitítása közben a nő felé kacsint a bárd, de azért tudja, hogy szar érzés mikor véresre töri valami az ember seggét, így egy pihenő alkalmával, előhúz egy pokrócot a nyeregtáskájából. Összehajtja, s a nyereg mögé helyezi. Így már Nicol számára is kényelmesebbé válik az utazás. Ahogy haladnak a parti fövenyen vidáman szemléli a nyár végi tájat. Dúdolászik, s útitársait figyeli. Figyeli a kalapos Ronját, ki a hegeivel, mentalitásával, tetoválásával a legtitokzatosabb, Imoent a kis tolvajcsajt, kit barátnői húzhattak ki a posványból, Adát, ki egy úri hölgy, akinek viszket a feneke állandóan, s a kalandot keresi. Menet közben, Nicolra terelődik a figyelme, s megkérdi a sráctól, hogy nála van e a furulyája. Ha iigen, akkor megkéri, hogy játsszon rajta egy egyszerű dallamot, s ha hibát észlel a fiú játékában elmagyarázza neki, hogy melyik lyukat fogja le, annak érdekében, hogy zenéje tökéletes legyen. Miután rájuk alkonyodik, ismét körbetekint a kis társaságon. Érzi, Nicol kifáradt az egész napi lovaglásban, de tudja, hogy csak így tudja az ember fia megszokni. Így, ha „gyakorolja” azt. Imoen felé is elejt egy „atyai” mosolyt, látván,, hogy a csitri is fárad. Ada és Ronja párbeszédét is figyelemmel kíséri azért. Imoen megjegyzésére felkapja tekintetét, s válaszol neki.*
- Hát még a végén kiderül Rojáról, hogy ismerik erre, mint a rossz pénzt! Néha jó, néha nem ez a tény! Imoen te mit gondolsz?! Előny, vagy hátrány ez a tény számunkra? * Teszi fel a költői kérdést Erlon, és reméli, hogy a lány válasza kissé jobban megismerteti az északival Ronja mentalitását. Hisz ő az a nő, aki a „legsötétebb” arculattal rendelkezik számára. A kalapos, heges, tetovált nőt nem tudja még Erlon hova tenni.*

*Miután megérkeznek a faluba, saját nyelvén köszönti a zavarban lévő atyát, Ada szavait nem kommentálja, de egy félmosoly kíséretében bólint rá. Segít leszerszámozni, ellátni a fáradt hölgyek lovait, s a saját hátasát is alaposan megitatja, bőven vet elé a szénából is. Az atya feleségén is végigfuttatja „nőcsábász” tekintetét. Nem tehet róla, a vérében van. Meg hát eszébe jutnak tanítója szavai: „ Légy jóban a háziasszonnyal! Jobb falat, jobb kiszolgálás vár reád akkor édes fiam!” A királyinak nem mondható, de bőséges vacsora után a dalnok is elkészíti fekhelyét a pajta padlásán, majd csak bólint Ada szavaira. Végignéz még utoljára Nicolon, a „durmoló” tanítványon, majd Imoent is szemügyre veszi.*

<… Hmmm… Nézzük csak! Mik a lehetőségeim?! Alvás. Hát jól esne, de hát előtte jó lenne egy kis hancur! Mi a felhozatal? Az álmos és szende Imoen, aki biztos nem adná magát! EGYENLŐRE!!! Ada elhúzott biztos egy imát „lejteni” Istenének. Ő később ér vissza, de nála van esély! Ronja leült pletykálni egy régi ismerőssel. Hát, ha beülnék és szóba elegyednék velük, talán hamar véget érne a nagy beszélgetésük, s „közös élményekkel telítve” jöhetnénk vissza a pajtába a titokzatos nőszeméllyel! Na, akkor marad a beszélgetéses akció!...>

* A dalnok miután „ felkészítette” fekhelyét az éjszakára, Imoenhez fordul.*

- Jó éjszakát, s Alborne hozzon szép álmokat! Én még nem tudok aludni, sétálok egyet! * Búcsúzik el a lánytól, meg sem kísérelve a közeledést, ha az nem engedi persze! Lemászik a padlásról, majd lantja kíséretében, visszatér a beszélgető Ronjáékhoz. Belép az ajtón, s hanyagul leül egy székre. Megköszörüli torkát, majd megszólal.*

- Bocs, a zavarásért, de nem jön álom a szememre! Atyám, nincs valami kis misebora? * Tekint kérdőn a papra, átvéve a kezdeményezést.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________

Imoen csak motyog valamit, aztán te már lenn is vagy a létra aljában. Jöttödre nem szakadt meg a beszélgetés. Főleg, hogy shadoniul ment s te azt nem értetted Az atya sem a kérdésed.
-Ha lenne se adna neked-nézett fel Ronja.
-Jól időzítettél, épp most köszöntem el tőle-állt fel, nyújtózott, megropogtatta hátát.
-Azt hittem, már Imoent hámozod ki a ruhájából odafenn-intett fejével a pajta felé. Agyagpipáját kiverte, s lassú léptekkel megindult a pajta felé. Adát sehol nem látni, sötét borult a falura, csillagok kúsztak az égre s verte őket vissza a közeli tenger.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok elmosolyodik, mit sem törődve azzal, hogy a pap nem értette szavát. Célját elérte, nem úgy ahogy akarta, hamarabb, de vége a beszélgetésnek. Bólintással elköszön a paptól, majd Ronja után kilép az ajtón. Miután becsukta azt maga után, feltekint a csillagos égre, s halkan megszólal, ezzel talán „megtorpanásra” ösztökélve a nőt.*

- Hmmm… mily szép csillagos az ég! Neked van kedvenc, kiválasztott csillagod, amit magányos perceidben fürkészel? Nekem van! Gyere megmutatom! *Lép a nőhöz, s gyengéden megfogja Ronja kezét. Úgy tesz, mintha tényleg „csak” megakarná mutatni az adott égitestet, de hát Erlon is tudja, hogy egy ilyen tapasztalt nőszemélynek azonnal leesik a „tantusz”. Azért a bárd műveli a „színjátékot”. Gyöngéden maga elé „tereli” a nőt, úgy hogy Ronja hátához simuljon mellkasa. Jobbjával egy hírtelen kiválasztott, fényes csillag irányába mutat, közben mély levegőt vesz, hogy érezze a nő illatát.*

- Látod? Az a fényes ott középen! *Folytatja a színjátékot, majd halkan a nő fülébe súg.*
- Mellesleg Imoent nem akarom „kihámozni”! Rendes fiatal süldő lány, aki talán tényleg többet érdemel, egy elhamarkodott esténél! * Vesz a dalnok még egy mély levegőt, majd folytatja.* Te azonban egy tapasztalt, határozott, céltudatos nő vagy aki tudja mit akar, s mikor! Én is ilyen vagyok talán, s én most téged akarlak! Nem kertelek, nem tépem a számat, hisz szerintem te egy olyan gyönyörűség vagy, kinél a szép szavak helyett, inkább a tettek dominálnak! * Csendesedik el a bárd, majd óvatosan megcsókolja a nő nyakát, ha az hagyja, majd még egyszer, s még egyszer. Lassan maga fele fordítja a nőt, átkarolja, s hevesen az ajkaira tapad ajkaival.…*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________

Vajon milyen arcot vághatott Ronja, amikor a csillagokkal indítottál?
-Nem igazán van-hallod a hangját, de te már vezeted, mész... Mögéd állva dohányszaga csapja meg orrod. Mikor mögé simulsz, nem merevedik meg. Akkor sem, amikor elhal a hangod, és inkább a nyakán folytatod a néma beszédet. Ám amikor megcsókolod, hideg fémet ér a szád. Ronja béltépőjének pengéje áll ajka és ajkad közé. A nő pedig egykedvűen néz rád.
-Lehet. De nem most.
Hátralép, talányosan felvonja szemöldökét és fütyörészve elsétál melletted a pajta felé. A késével szórakozottan játszott a kezében. Elsétált Ada mellett is, aki utánanézett majd pedig egyenesen rád. Úgy belefeledkeztél a kalapos nő hódításának hadműveletébe, hogy csak most vetted észre, a papnő tanúja volt a közeledésnek. Ám Ada nem haragos. Összefonta karjait és somolyog.
-Ezt jól megkaptad Ám ha velem csináltad volna, tuti fölizgulok.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok nagyot nyelve veszi tudomásul Ronja nem éppen „finom” elutasítását. Érzi a fém közelségét, s megdermed egy pillanatra, majd a nő szavain elmosolyodik óvatosan.*

- Hátha nem, hát nem! Nem erőszak a disznótor, csak a disznónak! Jó éjt és csodaszép álmokat!* Próbálja magát frappánsan „kivágni” Erlon, tudván, hogy a valóság az: VISSZAUTASÍTOTTÁK.*

<… Hmmmm… én meg azt hittem, hogy Ronja várja ezt a pillanatot, de hát most az egyszer becsaptak ösztöneim! Hát még a magamfajtának is van mit tanulnia a kiismerhetetlennek tűnő női nemről! Na mindegy! Egy próbát azért megért! …>

* Gondolataiba feledkezve áll, figyelve, ahogy a nő a pajtába lép. Ekkor éri „menykő csapásként” Ada mondata. Rásandít a nőre, de mikor meggyőződik arról, hogy nincs a papnő lelkében harag, megenyhül. Elmosolyodik ismét, majd közelebb lép a nőszemélyhez.*

- Tudom, most a kiéhezett ficsúrt látod bennem,* Süti le egy pillanatra szemét a dalnok.* de nem biztos, hogy minden az aminek látszik. * Tekint fel a csillagos égre, kis szünetet tartva mondandójában, majd „témát vált”.* Remélem Istened, Istennőd előtt meghallgatásra talált fohászod!? *Lép ismét közelebb a nőhöz, hogy kartávolságra álljanak egymással szemben.* Lenne egy kérésem feléd, amire ha választ kapnék, elkerülhetőek lennének eme közjátékok, mit az imént is láthattál. Tudod, sok esetben jobban megismerhetsz valakit, ha a közelébe férkőzöl. Imoent már nagyjából ismerem, de Ronjáról és rólad csak sejtéseim vannak. Ő egy fejvadász, bár azt még nem tudom, hogy melyik klánból szakadhatott ki. Te egy papnő vagy, ha jól tudom. Ronjához azért közeledtem, hogy többet megtudhassak kilétéről. Hozzád viszont nem azért közeledem, mert számító vagyok.* Simít végig a nő arcán.* Hanem azért mert ténylegesen kívánlak! Mesélj magadról, magatokról kérlek, hogy a későbbiekben elkerüljük a félreértéseket. * Szavai után ott áll a nővel szemben kérdőn, a válaszokra kiéhezetten.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________

-Elhiszem, hogy nem minden az, aminek látszik, te is nagyon benéztél valamit Ronjával kapcsolatban. Miótra ismerem, egyszer sem láttam, hogy kifejezte volna férfi felé, hogy kívánja és vele akarja tölteni az éjszakát. Vagy diszkréten intézi, vagy nem a férfiakat szereti-vont vállat Ada. A nőt nem érdekelte az igazság.
-Hm, nem feltétlen az ölén keresztül kéne mindenkinek a közelébe férkőzni, erre még nem gondoltál? Bár mindenki azzal dolgozik, amihez a legjobban ért, nem igaz?-vigyorgott jókedvűen.
-Élénk a képzeleted-somolyog, hallva mit tartasz Ronja felől.-Ám ha többet szeretnél megtudni róla, rám ne számíts, nem adom ki. Ezt a ládikát neked kell kinyitni! Magamról viszont szívesen mesélek...
Ezzel közel lépett hozzád, fürge ujjakkal kicsatolta nadrágod, hagyta lecsúszni, aztán kacsintott, letérdelt eléd, megsimította hátsódat hogy ezt követően mihamarabbi csókokkal halmozzon el alant. Itt tiltakozni, amikor az "oroszlán" szájában vagy, nagy felelőtlenség lenne
Hamar elfátyolosodott a szemed, s megroggyant a lábad, nem lacafacázott, arra törekedett hogy mihamarább Ellana színe elé küldjön

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A nő szavain még, még csak „elmegy” a bárd , de amit az azután művel, teljesen leblokkolja. Álmában sem gondolta volna, hogy Ada ilyenre is képes. Főleg ebben a szituációban. Elmosolyodik, mikor a nő kicsatolja övét, s nagyot nyelve várja a további fejleményeket. Rég nem volt nővel, ágaskodó szerszáma tanúskodik is erről. Mély levegővétellel „konstatálja”, ahogyan a nő kényezteti. Jólesően felszisszen, mikor a nő végigsimít hátsóján, kezeivel a hölgyemény hajába dúr, élvezi a gyönyör pillanatait. Az aktus nem tart soká, a férfi érzi, nem tudja magát visszafogni. Nem gondol semmire, csak a földöntúli kéjre, melyben részesül. Torka kiszárad, lábai megrogynak, majd felnyögve adja át magát az élvezetnek a dalnok. Az aktus után óvatosan „felsegíti a nőt, a szemébe néz révedőn, magához öleli jó szorosan, majd forrón megcsókolja. Kezei a nő domborulataira csusszannak, ott játszadoznak kissé a csóközön közepette, majd Ada fenekébe markol jó erősen. A pajta falához „támasztja a papnőt, nadrág övtől megszabadítva egy kézzel. Forró ölelések közepette lejjebb tolja Ada nadrágját, majd ő térdel a nő elé. Óvatosan közeledik, hasonló módon akar a nőnek örömet szerezni, jobbjával a blúz alá nyúlva, baljával a nő fenekét cirógatva.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: egy halászfaluban
Időpont: este
_________________________________

Szándéknak jó volt, hogyhasonló kedvességgel ajándékozd meg a nőt, de a pajtához már nem hagyta magát szorítani a csókjaid után:
-Örömet akarsz nekem okozni, Erlon? Akkor menjünk le a partra, gyújtsunk kis tüzet és énekelj nekem egy lendületes harci nótát, de valami hosszabbat! Nekem attól jobban pezsdül a vérem. S ha tényleg egy jóféle dallal örvendeztetsz meg, talán másképp is megjön a kedvem, nem mintha a csókod közömbös lett volna nekem.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok, beletúr ismét a nő hajába, óvatosan végigsimítja annak arcát, majd elmosolyodik szerényen.*

- Hölgyem! Kérése számomra parancs! * Szavai közben Ada tekintetét keresve figyeli a szépséges hölgyet, majd óvatosan belopódzik a pajtába, kiveszi zsákjából a tűzszerszámait, s amilyen halkan belépett, úgy távozik is. Kiérve „gyerekes” bohósággal megfogja a lány kacsóját, majd vidáman elindulnak együtt a part irányába. Menet közben, szabad kezével felkap pár száraz gallyat, leérvén a partra tüzet csihol, s már ropog is a kis éjjeli tábortűz. Mosolyogva figyeli, ahogy a nő elhelyezkedik, majd mellé ül. Hátáról leemeli óvatosan lantját, törökülésbe helyezkedik el, balljával akkordot fog, jobb keze ujjait megmozgatja, s halkan megszólal.*

- Eme csatadal az északi zászlósháborúkból való. Nem tudom mennyire ismered Észak történelmét, jelenét, a dal, talán nem rendhagyó. Mivel nem az embernép, hanem az orkok szerezték, de talán ez a vers tükrözi legjobban, hogy kik is élnek, mely nemzetek, fajok küzdenek ott fent a szabadságért a túlélésért! Én eléneklem neked, de kérlek, ha van kedved, közben, utána te is mesélj magadról nekem! * Nyom egy puszit Ada szépen ívelt homlokára Erlon, majd belekezd a nótába csendesen, teljesen átszellemülve.*

Gewur csatadala


Kürtök zugnak, dobok megperdülnek,
Harci lobogók szelnek feszülnek.
Darton lovagjai nyergükben ülnek,
Halál varjai csatának örülnek.

Két napja dúl az ádáz ütközet,
Nem féltik egymástól a vasat, a tüzet.
Készen várjuk az induló parancsot
S figyeljük közben a völgybeli harcot.

Vihargárdisták harcba lendülnek,
Dwoonok alakzati megrendülnek,
Asziszok melléjük segítségül jönnek,
A mi vezéreink is nyeregben ülnek.

A lovagok szinte a föld felett repülnek,
Kétkezi pallossal csonthúron hegedülnek.

Vérivók riadtan menekülnek,
Gárdisták tetemi mellejük dőlnek.
Rowoni szívek elhidegülnek,
Mikor bárdjaink beléjük merülnek.

Fordítják lovukat Orwella kutyai,
Hadurakat mentik császár katonái.
Sok ezer test fekszik alant a síkon,
Bizonyara mosolyog odafent Darton.

Jajgatás, sírás, tűz, csatazaj csendesülnek,
Hallgatag-orkok győzelemünnepet ülnek