Utak, ösvények, csapások

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: Úton Shadon városa felé
Időpont: éjjel, majd délelőtt
_________________________________

-Egy test kibír két lelket? nem hal bele? Vagy hogyan egyezik ki két lélek egy testen? Mi és hogyan zár két lelket egy testbe? Nem értek én ehhez de rosszul hangzik.

Már hajnalban felkeltetek, mert hideg eső hullott a nyakatokba. Nathan morogva öltötte fel vértjét, s egy ízben majdnem elvágódott a nedves füvön. A tetemmel is kéne valamit kezdeni...
Bármit is végeztetek vele, a délelőtt az úton talált benneteket. A legközelebbi falu, Pirinho, ismerősöket hozott elétek: Sigfrid volt az, vigyorogva. A falu főutcáján állt és felétek nézett, fittyet hányva az esőre s a szürke égre.
-Kirándultatok egyet? De nyúzottak vagytok! Én puha vánkoson aludtam! Monica virrasztott is mellettem-kacsintott.
A vörös lovag igen víg, de majd nem lesz ha beszámoltok neki mindenről...
Behívott titeket a falu papjához, hogy melegedjetek meg s egyetek valamit ha akartok. A menü: kása. Natúr. Kicsit sósan, amúgy meg meleg valami, ami lemegy a torkon ha akar
Monica odabenn volt, menetkészen. Homlokotokra tette kezét:
-Szerintem lázatok van. Megátkoztak titeket is? Szóljak a papnak?

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

- Sötét mágia... az egyik legrosszabb a tiltottak közül... A test kibírja a két lelket, de a nagyobb akaraterővel rendelkezőé az irányítás. Elnyomja, szinte megfojtja a gyengébbet. Még én sem mélyedtem el eléggé ezekben a tanokban... idővel talán... de aludjunk... Neked is regenerálódnod kell.

***

*Reggel fáradtan, kialvatlanul ébred... láz gyötri, egyre gyengébb szervezetét... a rejtélyes kór egyre csak terjed... Vastagon, rétegesen öltözött, amennyire lehetett. A még parázsló tűzre az elkülönített száraz tűzrevalót rádobja, hadd lángoljon minél jobban, s távozásukkor ráveti a holttestet...*

<Domvik legyen lelked végzete.... Neki tartozol számadással>

***

*Egykedvűn kaptatnak Pirinho felé... mikor meglátja Sigfridet fáradt mosoly kúszik arcára, s int felé. Örömmel fogadják az invitálást, és a meleg ételt.*

- Megátkoztak... Elkaptuk azt amelyik megölte a másik két banyát. //elmesélem az egész sztorit//
- De már csak ketten maradtak... mihamarabb útra kell kelnünk, hatalmas előnyük van...

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: Úton Shadon városa felé
Időpont: délelőtt
_________________________________

A hulla nem fog elégni teljesen csak részleteiben, köszönhetően az alacsony hőfoknak és az esőnek, de sebaj, majd a vadállatok...

-Hívok papot, mert nem lenne jó átokkal verfe folytatni az utat-állt fel Sigfrid.
-Te csak maradj Monica...-s mikor mellőzte a nőt, megsimította a karját. Nathan rádnézett s hunyorgott, szemei szinte ezt kérdezte: "Ezek között most mi van?"
Monica viszont félrevont téged:
-Szeretném tudni, te mit gondolsz erről a női boszorkánymester históriáról. Mi áll a háttérben a te olvasatodban?

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok felkacag Ronja megjegyzésén, majd nem bírja tovább, s fennhangon megszólal.*

- Na, ilyet még nem piáltam! Lassan úgy tűnik, hogy kis csapatunk előtt nincs titok!? Még a végén olyan érzésem támad, mint ha egy népes család tagja lennék, akik mindenre és mindenkire odafigyelnek. Mellesleg, Ronja te is nyugodtan kiveheted a kezed az öledből! *Mosolyodik el Erlon saját szavain.* Vége az ingyen „cirkusznak”, ma már ne számítsatok pikáns jelenetekre! Jó éjt nektek és szép, buja álmokat kis kukkolók! *Mosolyodik el ismét az északi, majd visszadől az ágyra, Adát közelebb húzza magához, átkarolja, s megpróbál álomra szenderülni.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________

A többiek kint nem kuporogtak a laknál, egyszerűen minden prímán kihallatszott a lakból

Reggel sirályhangra kelsz, meg hogy valaki lanton játszogat...félrepenget, rémes...és a lantod nincs meletted, ahogy Ada sem.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok szeméből azonnal kipattan a csipa. Úgy ahogy van felugrik az ágyból, majd hatalmas lendülettel kivágtat a házból. Semmi és senki nem érdekli, csak a lantját keresi tekintetével.*

<… Pfuu… Nicol! Ha te vagy az aki a lantomon tépi a húrt, megbánod te kis csirkefogó!…>

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________

S lőn... Valóban Nicol volt az, meg Ada, aki arrébb ült és reggelizett. Vigyorgott, sejtette, hogy így reagálsz.
-Nenene!-pattant fel sivalkodva a fiú, letette a lantot és az egyik dűne tetejére futott.
-Épp csak hozzáértem!
Hangszered ép, karcmentes, ezt most megúszta.
-Nem kell hazarugdosni engem, fontos hírek bortokában vagyok!-s odafut hozzád, súgja:
-Imoen meg Ronja a parton fürdik. Tudom.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok haragja egy szempillantás alatt elillan. Felemeli hőn szeretett lantját, végigméri, hogy tényleg egy karcolás nincs e rajta, majd a fiú szavaira ördögi mosoly ül ki orcájára. Azért egy taslit „elereszt”, s hozzáfűzi.*

- Nicol! Ha még egyszer az engedélyem nélkül hozzáérsz eme becses hangszerhez, békává változtatlak! *Szavai után a reggeliző Adához fordul, majd köszönti.*

- Szép, jó reggelt szépségem, s jó étvágyat eme gyönyörű napon. * Azonban gondolatai már a két mezítelen csajon járnak. Megvakarja kócos hajkoronáját, majd „tök ártatlanul” folytatja.*

- Mindjárt csatlakozok is hozzád, de előtte lemosom az út porát! * Elindul „tudattalanul” a tengerpart felé, úgy egy szál ágyékkötőben és ingben, baljában a lanttal. Nicolnak azonban odaveti.* Te meg tedd addig magad hasznossá. Adj inni a lovaknak!

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________

Nicol nyelvet ölt a taslira és rebben is arrébb, hogy a lovakat ajnározza.
-Ha visszajöttél, egyél, mert indulunk!-szól utánad Ada.
Nyár vége lévén még elég meleg van ahhoz, hogy egy szál alsóban ficegj, megfázási következmények nélkül. Ahogy elfogynak a dűnék, s a látóhatárt a tenger tölti ki, meglátod Imoent. Egyedül van, ruhakupac a parton, ő épp belerúg az egyik felé rohanó hullámba vidáman. És mellesleg pucéran. Háttal állt neked, de nem sokáig: játékos kedvében lehet, mert hirtelen megfordul, és háttal beledől a vízbe. Nem vett észre. Nagyot csattan, de baja nem esett, mert nem kezdett el sivalkodni.
Amire eddig a ruha csak következtetni engedett, az mostanra világossá vált: még pár év és hamvas bombanő lesz. Most még látszik, hogy fiatal, keble nem érte el még végleges teltségét, csípője is inkább keskeny még mint nőiesen széles, s a huszonéves lányok testi párnázottsága sem érte még őt el. A vékony alkatú süldő lányok előnye... Imoennek mindene a helyén volt, formás alakját épp hasonfekve áztatta, s hagyta, hadd csapja állon a következő hullám, s bukjanak túl vállain, hátán, hogy aztán popója mögött bevégezze útját.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A férfi nagyot nyel az üde, enyhén még gyermekies vonásokra.*

<… Pfuu.. Kisanyám! Ha így folyatod nem lesz meghagyva az a hőn áhított szüzességed a férjednek! Hamvas popó, hamvas, feszes test! Vauuuuuuu…. Vonítanék ha farkas lennék, de hol van Ronja?! Nicol azt mondta, hogy ő is itt fürdőzik! …>

* Tekint körbe a dalnok, majd ha nem látja a nőt, elindul a tenger irányába. A parton ahol még nem csapnak ki a hullámok, leveti ingét és ágyékkötőjét, majd óvatosan rájuk helyezi lantját. Mind ezek után elindul kimért léptekkel a víz felé, s belegázól abba. Vesszeje ott himbál combjánál, direkt nem takarja, hátha a fiatal kanca észreveszi. Mivel Erlon ezt akarja. A lányt esetleg zavarba hozni. Tudja jól a tapasztalt róka, hogy egy íly „fedhetetlen múltú” nőszemélynek erre van szüsége.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________

Mikor már pucéran a vízhez sétálsz, meghallod Imoent:
-Azonnal húzz vissza! Nem látod hogy a part már foglalt?!-kiált rád, de már mélyebbről a vízben. Szégyellősen takarja magát a vízzel és dühös.
-Fogadjunk hogy leskelődtél te perverz!-folytatta s egy hullám oldalba csapta a fejét, prüszköl.
-Ronja! Hol a picsában vagy?!-néz a part felé, de a nő sehol.
-Kurva anyád hogy pont most hagytál itt!-visíttotta.
-Ide ne merj jönni a lőcsöddel vagy megbánod!-villogtatta rád szemeit Imoen.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok felnevet, majd komorrá válik tekintete, persze ez álca, mellyel meg akarja nyugtatni a „felhevült” csajszit.*

- Jé, te itt vagy?! Azt hitem, hogy egy fóka gubbaszt a vízben! * Mosolyodik el a bárd.* Ne félj! *emeli fel megadóan mindkét kezét Erlon, ezzel még jobban „kitárulkozva” a lány előtt.*

- Nem azért jöttem, csak én is meg szeretnék mártózni a friss és üde vízben! * Lép távolabb a lánytól, bele a vízbe. Majd leül, s tenyereit összetéve vizet merít, lemossa arcát, majd hanyatt dől, s bevizezi a haját! Élvezi pár pillanatig a hullámok ringatását, s megszólal.*

- Ne izgulj! Nem nézek oda, ígérem! *Folytatja tovább a tisztálkodást, most már úgy hogy intim részét takarják a tenger habjai. Tekintetét a tenger irányába fordítja, nézve a hatalmas víztömeget, kerülve a lány szemeit.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Úton
Időpont: reggel
_________________________________


-Mi az a fóka egyáltalán? Meg tudod kinek mutogasd a ványadt kukacod! Ezzel vagy olyan nagyra? Csoda ha eléri a mutató ujjam hosszát!-nevetett ki.
Lépteket hallottál mögüled. Majd megállt, valamit a földbe szúrtak.
-Bájos-jött Ronja hangja. A fejedhez közel állt, valahol mögötted... De nem pucéran, csak félpucéran. Nadrágot viselt. Kiderült, nincsenek is kis keblei. Igaz, nem olyan peckes halmokat hordott, mint egy 16 éves, de szépen tartotta magát, szoptatás nem csúfította el. Viszont a felsőteste teli volt forradásokkal. Fekete haját hanyagul hátracsapta, karjait összefonta melle alatt. Egy kard volt a homokba szúrva.
-Sietni kéne, nem nyaralunk.

[Con Larrodan]

(Con Larrodan)

*Sigfrid ajánlatára csak egyetértően bólint... Nathan tekintetére hasonló értetlen képpel bámul, és vállát vonja...*

- Őszintén? Fogalmam sincs hogyan lehetséges mindez. Eddig csak banyákra vadásztam, hímszajhákkal nem foglalkoztam, alig ismerem mire képesek. Mielőtt megöltem vallása szerint 5 hónapja még férfi volt... és mivel Lilith testében volt, ezért minden bizonnyal a lelkét zárták be. A lányon nem volt a jáspis jele, tehát ő is csak egy külsős segítő...
Aki a köztes időben hozzánk szólt biztosan nem a lány lelke volt... a boszmester irányítója lehetett...
- Hogyan börtönözték be a lelkét? A fene se tudja... Ismerek olyan papi szertartást, mellyel ki lehet szakítani a lelket, de ez szigorúan tiltott, és csak nagy hatalmú pap végezheti... Teljesen tanácstalan vagyok... ilyennel még nem találkoztam, még nem is hallottam. Boszorkány ilyenre nem képes, erre a nyakamat teszem... sokkal nagyobb hatalmak állnak emögött az egész mögött mint először gondoltuk...

- Mi van közted és Sigfrid között? *kérdezi vigyorogva* Mintha összemelegedtetek volna

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Con Larrodan
Helyszín: Úton Shadon városa felé
Időpont: délelőtt
_________________________________

Minél többet fedsz fel, Monica annál riadtabban pislog. Majd még mielőtt a személyes kérdést feltennéd, megszorítja karod:
-Jaj, Con, biztos nincs valami mód, hogy kiderüljön, mégis egy erős banya műve volt az, s nem valami olyané, amit egyáltalán nem ismerünk?

Muszáj innia egy kis bort, le is hajt férfiasan egy adagot. Hallva kérdésed róla meg a vöröshajúról, megtekeri az orrod:
-Ne üsd olyanba a nózid ami nem rád tartozik.
-Azért Con mégis csak egy mendraiosz, furcsa látvány, mit művelsz az orrával-nézett fel a kásából Nathan.

A falu papja igen alacsony ürge volt: csoda ha a válladig ért. Élénk fekete szemei értelemről árulkodtak, izgága mozgása pedig arról, ez a férfi sosem bír egy helyben a fenekén ülni.
-Még két beteg. Ejnye. Átokszagot érzek a levegőben. Gubancos ügyben járhattok. Sebaj, Johann atya segít. De egy pillanat, most jártam Cico-nál, a bikája az istennek se akarta meghágni a tehenét, hát segítettem kicsit...-most látszik, jobb karján a ruha ujja vállig fel van hajtva s egész karja kissé szaros.
Monica hunyorog, hogy most ez mit is jelent, Sigfrid szája elé tette a kezét, majdnem felröhögött az arcotokat látva. A pap kezet mosott, szappannal(!) majd nekilátott kis pihenéssel közbeiktatva gyógyításotoknak.

Dél lett mire kitisztult fejjel, csökkent lázzal elmondhattátok, jól vagytok és nem émelyegtek. Jó votl újra lóra ülni, ám bosszantott, hogy időben jócskán elmaradtatok a kitérő miatt. Viszont egyben vagytok mind
-Mi a következő terved?-kezdte el haját fonni Sigfrid a nyeregben ülve.