Keleti szigetvilág

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi, rájőve, hogy szavait nem érti a lány, hátrébb húzódik, hogy hátha a többiek boldogulnak vele, s más nyelveken hátha ért valamit az idegen szőkeség. A különböző kütyük előkerülése még jobban felcsigázza Erlon tudatát. Nagyot nyelve, kitágult pupillákkal figyeli csajt. Mikor az a valami csipogni kezd, rapírjához kap, de ahogy a nőci „elcsitítja” azt a valamit, megnyugszik Erlon is. Megdöbbenésében semmi sem jut az eszébe. Áll, mint aki karót nyelt, mind addig még Adáék „felismerve” a helyzetet, feltalálva magukat el nem vezetik, hogy felöltöztessék. Elkíséri őket szállásuk ajtajáig, majd még ők bent öltözködnek, a bárd fel, alá járkálva a folyosón gondolkodik.*

<… Ki lehet ez a csaj és honnan?! Gépkütyük vannak a kezén, övén! Talán technokrata, vagy Kahrei!? Ahogy halottam anno mentoromtól, ők csinálnak ilyen mindenre jó kütyüket?! Azonban azok értik az északi közöst az ervet?! Albornera! Tippem sincs…>

* Mikor végeznek a lányok, s kilép a jövevény, Erlon bátorító mosoly kíséretében próbálja oldani a feszültséget, feszültségét. Imoen szavain mosolyog egyet, majd valami jelbeszéd félét próbál előadni. Közben artikuláltan, tagoltan ervül beszél, bár tudja ez nem sokat ér. Mármint a beszéd. Ez csak saját magánk jó, hogy mutogatását megerősítse.*

- Én! *Mutat magára.* Erlon! Te, neved? *Kérdi a nőtől, majd rá bök.* Én * Mutat ismét magára.* Szerez neked ennivalót.* Úgy csinál, mintha kanalazná a levest.*

- Nicol! * Szól a fiúnak, aki valószínűleg tátott szájjal lesi a történéseket.* Eredj a konyhába, nézz valami maradék után. *Adja ki utasításait, majd a lányra terelődik figyelme ismét.*

- Hogy kerültél a tengerre? *Kérdi ismét, majd kezeivel hullámzást utánozva próbálja a tengert imitálni.* Hajóval, honnan? *Mutat a hajó ldalára, vitorlát formázva, kezével, de tudja hogy ez így érthetetlen. * Imoen szerez pergament és tollat! Úgy egyszerűbb lesz! * Szól kedvesen a lányhoz, majd a jövevénynek int, hogy üljön e valamelyik függőágyra.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

A nő figyel, s kapaszkodik, mert a hajó az bizony még mindig imbolyog.
-Ahá. Erlon. Kendra-mutat saját magára, majd ügyesen elsorolja a lányok nevét is, bár fura akcentussal.
-Értelmes csaj-összegzi Ada.
Az ételt értette, Nicol fintorgott:
-Persze, teszed itt a szépet, és én kenjem össze magam moslékkal!
A hadonászásod nem érti, csak vállat von és elnézően mosolyog. Majd jobban szemügyre veszi a hajót, elismerően simítja meg a folyosó falát.
-Mit les egy egyszerű hajón ennyit? Jó, ezzel a kapitánynál biztos bevágódik, de akkor se értem(I)
-Nincs itt amúgy nálunk penna meg tinta, papíros sem.(I)
-Nálam sem-vonta meg vállát a kapitány, aki bizalmatlankodva bár, de figyelte, ki került még a hajójára.
-Van egy rossz hírem: ingyem nem viszem ám őt tovább. Vagy kitesszük, vagy lepengetitek érte az ára felét.
Valami villant. A fekete hajú matróz a szemeit törölgette. Kendra egy kis tárggyal rávillantott a matrózra s elégedetten nézte aztán a kövét, mit lát rajta.
-Mi ez, varázsló?! Fényt csinált a kővel!(I)
-Na ne, ezt azonnal fejezze be, nincs mágia a hajómon!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalok érdeklődve figyeli, hogy a lány mit művel.*

<… Hmmmm… érdekes, hogy mennyire tetszik neki a fa!? Olyan, mintha nem is látott volna hozzánk hasonlót, annyira meresztgette a szemét, mikor minket, új ruháját meglátta!?…>

* Nicol szavaira „elnyom” egy atyai taslit.*

- Na, eredj, még szépen mondom kis részeges! * Azért egy mosolyt elereszt, majd ismét a lány válik tudatának, figyelmének középpontjába. Mikor kiderül, hogy nincs íróeszköz, morrant egyet.*

- A fene vigye el! Mindig hordok magamnál pergament, meg tintát! Pont most felejtettem el beszerezni! Na, lássuk azért miből élünk?! * Emelkedik fel helyéről, s a hátizsákjához lép. Belekotor, majd kiveszi onnan fáklyáját, meg az egyik használtabb fehér ingét. Megnézi, hogy a fáklyán van e elegendő korom, majd leteríti a padozatra ingét, tör egy darab kormos véget a fáklyából, amit legutóbb akkor használt, mikor Erionban menekülnie kellett egy férj elől a csatornában bujkálva. Letérdel és épp inteni akar, hogy a lány is kövesse, mikor kitör a „had el had”. Felpattan, s a lány védelmére kel. Persze ő maga is megijedt a fénycsóvától, de most nincs ideje rémüldözni, hisz ő maga is ismeri a fény illúziójának hatalmát. Odaugrik a lányhoz, mutatja neki ujjának ingatásával, hogy „nem szabad”, majd Halfarkashoz fordul.*

- Kapitány! Ígérem több balgaságot nem csinál, s ha kiderül róla valami csúf, hát én magam dobom a vízbe! Ada kifizetnéd a viteldíját? Levonhatod az én béremből! * Tekint Erlon Adára sovárkozó tekintettel.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

-Ja, hogy a te cuccaid? Azokban nem keresgéltem, Erlon!-vont vállat Imoen...

Így ha van nálad tinta, meg penna, meg papíros, nem kell kormos inggel gyatrázni.

A nő nem érti, mi nem tetszik, mit nem szabad, értetlen, vállan von ajakbiggyesztve. Aztán nagyot ásít.
-Mért fontos neked ez a nő, Erlon? A jó szíved fáj miatta, vagy az ágyékod?-fonta össze karját a papnő.
-Nem mindegy? Nőül nem akarsz hozzá menni, és a vendégünk álmos-csettintett nyelvével Ronja.-Az is lehet, mindkettő Kendra után eped -s a kalapos nő beterelte a tengeri lányt a kabinba.
-Hé, az az én ágyam!-sivalkodott Imoen.
-Volt.(R)
-Telhetetlen az uraság?-nevetett fel Halfarkas.
-Persze... A testiség már meg nem érint, csak a lelki szépség, s a gyöngéd vonzalom!-affektált Ada.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok felhúzott szemöldökökkel, félmosoly kíséretében vág „ártatlan” pofát. Miután Ronja „mellé áll”, kissé megnyugszik.*

<… Pfuhh, még szerencse, hogy Ronja észnél van! Na, majd egyszer megköszönöm neki, egy adandó alakalommal! Hmmm… Lehet, hogy van abban valami, amit Ada és Halfarkas mond, de mind ezek mellett, valami különös van a csaj, hogy is hívják, ja igen Kendra körül! Valami azt súggja, hogy nem mindennapi teremtés. Még a végén, ő lesz a „nagy kaland” mindannyiunk számára, nem pedig az eddigi küldetés! Bár az is iszonyat fontos!…>

* Imoen nyafogása után, s a többiek megjegyzéseit végighallgatván, megszólal.*

- Hölgyeim, uraim! Nem el fér?! Szerintem van a lányban valami különös! Még az is lehet, *Tekint Halfarkasra*, hogy ő az a bizonyos nagy kaland, ami az ember életében egyszer adódik! Talán el akarja szalasztani Domwik lehetőségét? Ja, azonban lenne egy kérdésem, Imoent hallva! Nincs véletlenül a raktérben két függőágya, vagy valami másfekvő alkalmatosság? Mivel így sem Imoennek, sem Nicolnak nincs fekhelye! * Kérdi meg a kapitányt, majd összepakolássza a padozatra leterített ingét, és fáklyája darabjait.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

-Köszönöm, de az én kalandom és küldetésaem a rokonom, nem habokból halászott sellők, akik lékelésre várnak!-öltött nyelvet Ada és kizárt téged a kabinból
-Az éppen van, de csak egy függőágy...-somolygott Halfarkas:-Túl sok ennyi nő egy férfinak, amondó vagyok, a fejére fognak nőni. Válasszon egyet, a többit meg hagyja a csudába, nem éri meg a strapát. Bár ahogy nézem, ma kabin nélkül maradt...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok megvakarja a füle tövét Ada szavaira és a kabinajtó bezáródására, majd elejt egy mosolyt Halfarkas felvetésére.*

- Kapitány uram! Igaza lehet, de hát én már csak ilyen vagyok! * Nevet fel, s körbetekint az üres folyosón azért kissé megszeppenten *

<… Alborne-ra! Ezek tényleg kizártak! A krán köves ménkű az összes fehérnépbe! Állandóan variálnak, sosem jó nekik semmi. Ha kedves vagyok az a baj, ha más nővel foglalkozom az. Ha nem szólok akkor az, ha igen akkor meg épp az nem tetszik nekik! Bár lehet, hogy pont ezért imádom őket!?…>

* Rátekint a kapitányra, akiből valamiféle barátságféle árad.*

- Uram! Volna egy hely valahol ahol felköthetné azt a bizonyos használaton kívüli függőágyat egy megfáradt vándor? *Teszi fel kérdését, amit kissé „fekete humorral” szeretett volna megfűszerezni.*

<… Hmmm, Nicol! A srácról teljesen megfeledkeztem!? A konyhában van, vagy talán elbújt a lányok kabinjában, s most kushadva, csendben figyeli őket, hogy az ő szűrét ki ne tegyék?! Hol láttam azt a fiút utoljára?…>

* Teszi fel önön magának a kérdést, s eltöpreng azon egy pillanatra.*



// Nicol hol lehet? Ha jól emlékszem utoljára a dalnok vacsiért küldte, de a fiúnál nem lehet tudni, nagy lókötő! //

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

-Nos, a matrózaimnál talán, ha nem borul ki a szagoktól, amik ott uralkodnak. Most lepihennék, odafenn nem kis semmiket álltam ki!
Nicol teli szájjal kerül elő, karján étellel.
-Mért nem nyílik az ajtó?-hökken meg. Aha, elmaradt dézsmálni
-Mit csináltál már megint?-mérgelte fel magát az öcskös-Lőttek a fekhelyemnek!

[Joe Lyon]

/ Erlo Arts /

* a dalnok felhúzza a szemöldökét a kapitány kijelentésére.*

- Jó éjt kapitány! Akkor inkább alszok a folyosón keresztbe kifeszített függőágyon, ha megtudom hol találom! * Miután a férfi válaszol neki, Erlon figyelme az érkező Nicolra terelődik.*

<… Na megjött már a kis zabagép!…>

* A fiú beszólását nem bírja ki szó nélkül.*

- Micsoda!? *Kikap a gyerek kezéből egy falat kaját, majd utána ismét nyomat neki egy taslit.*

- Fiatal voltam én is, de szenvtelen nem! Mellesleg kizártak minket a hölgyek, s elfoglalták fekhelyünk! Halfarkas azt mondta, hogy van egy szabad függőágy. Az persze az enyém! Tegnap én aludtam kényelmetlenül, ma te fogsz! Na, gyere! Nézünk valami fekhely után! *Int Nicolnak, majd ha Halfarkastól megtudta merre van a függőágy akkor oda tart, ha nem akkor a raktérbe, ahol reméli van pár zsák, ruhakupac, egyéb dolog ami derékaljnak is alkalmas.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

A kapitány kinevetett finnyáskodásodért. Nicol tényleg szabadabban szólt, mint illett volna, de amikor a tasli elszállt, elvörösödött:
-Nem vagy az apám, hogy füleseket ossz!-s legórta eléd a kajákat.
-Szolgáld ki magad, de ne légy az apám, abból egy is elég s akkor maradtam volna otthon! És tuti nem miattam zártak ki, biztos megfogtad annak a halnőnek a fenekét...-durcásan leült a folyosóra, hátát a fának vetve. A ringás élénk volt, de már nem viharos. A dörgés is eltávolodott, csak a hullámok dörrenése jelezte, nem egészen nyugodt a víz.
Egy kamrában, ahol hajójavításhoz való eszközök is hányódtak, meglelted a pótágyat. Nicol fittyet hány arra, neki vajon mi jut. Ő most duzzogva ült.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok észbe kap a fiúcska szavain, de nem szól semmit. Nyel egy nagyot, s elindul a kamrába.*

<… Albornera, ma mindenki meghibbant! Nicolnak igaza van, de azért nem tűrőm, hogy teljesen elszenvtelenedjen! Nem a játszótársa vagyok, nem azért mondtam neki, hogy jöjjön velem, mert egy állandóan cseszegető, morgó gyereket akartam magam mellé! Jó srác, helyén van az esze, de néha megválogathatná a szavait! Bár lehet, hogy én is kissé kimerült vagyok az utazástól, ezért veszem fel hamarabb a dolgokat?!…>

* Körbetekint a helyiségben, majd ha megfelelőnek tartja azt az alvásra, a függőágyat ott köti fel, utána valami sátorponyvából, használt vitorlából készít még egy derékaljat majd kimegy a folyóra a duzzogó Nicolhoz.*

- Na, gyere te ifjú kalandor! *Mosolyodik el szerényen.* Kész vannak a fekhelyek, válaszd ki melyik legyen a tiéd.

[Lianna Pentangelin]

//SzeNVtelen nem egyenlő a szeMtelennel.

Szenvtelen: közönyös, érzéketlen.
Szemtelen: arcátlan, pofátlan, pimasz//

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: éjjel
_________________________

- Fáj a hátam a tegnapi alvástól, inkább maradnék a földön -helyezkedett el a derékaljon. Az étel illata csábított: barna kenyér, sajt. Ennél változatosabb étket nem szerzett a fiú, de ez is több mint a semmi.
-Utálom a hajókat, mindig mozognak. A föld biztosabb hely. Mikor kötünk már ki?
Haha, szerencsétlen ha tudná, hogy odébb van még a part!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok látván a kaját, nekiül falatozni, mikor látja, hogy Nicol a földön elhelyezett derékaljat szemeli ki alvóhelyének, nem szól semmit, de szavaira, kérdésére teli szájjal válaszol.*

- Nicol, őszintén! Nem rég indultunk csak el. Beletelhet két, három hétbe is, mire elérjük úti célunk! * Lenyeli az utolsó falatot, megtörli szája szélt, s elterül a függőágyon, leteszi maga mellé lantját, majd fekve folytatja.*

- A folyosón történtekért meg bocsánat! Kissé elragadtattam magam! Ne haragudj, nem neked szántam, csak szerintem engem is „kikezd” a hajóút viszontagsága! Ígérem még egyszer nem fog előfordulni! Azért remélem te is majd megpróbálsz normálisabban szólni a másikhoz a későbbiekben!? Na fátylat a múltra! *Könyököl fel az ágyon, majd a fiúhoz fordul.* Na, oszt, tudsz e már bánni a tőrrel? Ronja jó tanító szerintem! Bár én sem vagyok kutya, de én jobb szeretem a muzsikát! Nálad van a sípod, mutatok pár fogást, ha nem vagy túlságosan fáradt!?

[Lianna Pentangelin]

_________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Kispinty fedélzetén
Időpont: reggel
_________________________

-Akkor is utálom a hajókat, szárazföldi gyerek vagyok én-sóhajtozott.
A tőrről úgy nyilatkozott, fura még neki, de alakul, bár egy napos próba után sehol se tart még A síppal elügyködik egy darabon, de aztán egyre laposabbakat pislog, szétszóródik a figyelme, elálmosodott. Nem úgy bírja a strapát, mint egy felnőtt férfi.

Reggel a hajó ringása kézzelfoghatóbban finomabb. Arra keltél, az egyik matróz átlép Nicolon és vigyorog, hogy kinn aludtatok a folyosón. A nők ajtaja nyílik, Ada volt az, egy szál ingben, formás combjait semmi sem borította. Nicol fejére húzta a derékalját, ő még nem akar kelni.
-Hogy esett a fekvés? Ez a nő buggyant. Mosakodni akart reggel, alig értettük meg vele, mondjon le róla. És éhes. Meg azzal a kis dobozzal szórakozott, a végén dühében majdnem földhöz vágta, nem jönnek neki össze a dolgok...
Szavai nyomán Kendra lép ki, derekát dörzsölve, felöltözve. Rácsodálkozik a hadiállapotra, ami a folyosón uralkodik.
-Mi ez a nagy csend? Halfarkas emberei nem végzik odafenn a munkájukat?-fülelt Ada. Valóban, még lépéseket se lehetett hallani fentről.