Keleti szigetvilág

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Az északi „elhűlve” hallgatja Salquan szavait, de nyugodtságot próbál erőltetni magára. Azonban agya pörög ezerrel.*

<… Ez a rohadék megfenyegetett! Megfenyegetett, ráadásul oly dolgokról beszél, amit én ha jól értek és értelmezek a pyarroni Istenekre nézve kárromlás, szentségtelen! Hisz fő célja nem az, hogy Imoent védje, hanem a lány magzatára, talán Rangol fattyára fáj a foga, s Imoen csak a szükséges „rossz” mindehhez!? ...>

* Különös gondolatai közepette azonban „próbálja” mutatni az érdeklődő, segítőkész egyént.*

- Salquan, nem érdekel származásod, kiléted! Ja, és nem akarom „lecsapni” Imoent a kezedről, s nem akarom én senkin köszörülni nyelvemet! Azért vagyok itt, hogy segítsek nektek.! Segítsek ahogy csak tudok. Nektek?! *Töpreng el egy pillanatra Erlon.* Hmm, inkább csak Imoennek! Salquan kérdésem a következő: Véleményed szerint mit tehetnék én, a hajó legénysége!? Mi lenne az a tett, mivel segíthetnénk neked, nektek? *Teszi fel kérdését a dalnok, de tudja a válasz nagyban befolyásolja későbbi tetteit a férfivel és Imoennel kapcsolatosan.* Én, Erlon Arts! Erigoww szülötte, dalnok és világcsavargó, csak segíteni szeretnék mindenkinek! Kivált képp Imoennek! Jaj, tényleg! Imoen te tudod hova visz majd magával „haza” „párod” miután kihordtad közös „gyermeketek”? * Teszi fel kérdését Erlon, de felkészül a férfivel való, talán számára utolsó és egyenlőtlen küzdelemre. Hisz tudja, érzi, hogy a férfi nagyobb hatalommal bír, mint önön maga.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

-Kéretlen segítség nem kell. Elboldogulunk. Törődj a többi nővel-ajánlotta tenyérbemászóan Néma. Vállat vont, hogy mit kéne tenned a többi nővel, nem incselkedett ízetlen viccel. Imoen nem értette:
-Mért baj lenne velük?
-Rossz szemmel néznek rád kedvesem-súgta Salquan Imoennek-Amiatt, aki benned lakozik. Mert abban igaza van a zenésznek, lakozik valaki...De légy nyugodt...egy szavamba kerül és bántódásod se esik!
-Ahm...már említetted, de ők félnek tőle, én nem is érzem, te pedig imádod...-elfordul tőle, feléd fordul-És a törzséhez akar vinni. Azt mondta, különleges vagyok...(I)

//Kérek egy érzékelés és IQpróbát!//

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok merengőn hallgatja a férfi, majd Imoen szavait.*


<… Áh, ez az átkozott teljesen hatalmában tartja a lányt, s bárkit, akár az egész hajó legénységét, személyzetét megpróbálná elintézni, ha a céljaihoz az tűnne a legjobb megoldásnak. Ki kell nyírni a rohadékot! Mi hamarabb megkell tőle szabadulni! Törzséhez vinné?! Miféle ember ez a Néma?! Hát sejtésem sincs?! Az biztos azonban, hogy a Kosfejest szolgálja az átkozott!…>

* Próbál magára nyugalmat erőltetni Erlon, s mikor a „ mit sem sejtő hölgyemény” beszélni kezd, a „mit sem tudó” Imoenre tekint, s egy „sajnálkozó” mosolyt is elejt. Sajnálja a lányt, sajnálja, hogy ilyen helyzetbe keveredett a szerencsétlen, ki még épp, hogy megkezdte kalandozó életét. Nem nagyon tud már mit szólni, nem is akar. Tudja Salquanal végezni kell bármi áron is….*


// Off: Érzékelés: dobott: 2 IQ: dobott:7 Így az érzékelés megvan, IQ nincs.//

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

Ahogy nézed Némát, azt látod, egy pillanatra vörösen villan a szeme, de csak akkor, amikor a fény úgy esik rá, tehát nem akkor, amikor sötétbe kerül. Mintha a bőre is kicsit egészségtelenebb színt öltött volna arra a momentumra, afféle halványszürkét. A szemed káprázott? Hisz legközelebbi pislogásod után minden rendben volt vele. Salquan tudón néz rád. Szinte lerí az arcáról, tudja, miképpen viseltetsz iránta és számol veled, hogy akadtok még össze... Imoen nem veszi észre néma fogadalmatokat.
-Ha nem lenne más, felkeresem Adát és azt a másik papnőt, hogy megtudjam tőlük, mik a kilátásaim.
Felálltak, az ajtó túloldalán Ronja állt a papnővel.
-Picim, jobban vagy már?-érdeklődik Ada, Imoen bólogat.
-Beszélnünk kéne...(I)
-Később, még más is van soron, de menj Maurához, ott megkeresünk-vágott közbe Ronja. Tisztes távolba lépett Némától míg elhaladt.
-Mi dolgod volt vbelük? Van valami gubanc?(R)
-Anyám, te szem nélkül jársz? Lincshangulat van a hajón-ingatja fejét Ada-Látom a nőkön, tengerbe dobnák Imoent de sürgősen.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok láván a pillanatnyi „eltorzulást” enyhén szólva elsápad, de próbálja magát tartani. Szerencséjére Ada és Ronja érkezése „megmenti” eme „furcsa” szituációtól. Midőn Imoen és a Néma távozik, s hármasban maradnak, elhaló hangon megszólal.*

- Lányok! Én próbáltam, megtettem mindent, hogy megtudjak valamit. Azt hogy mi is van pontosan Imoennel még most sem tudom. Maximum annyit, hogy állapotos attól a szörnytől, a Némától, aki magával akarja vinni!*Fehéredik el a név kiejtésén Erlon.* Lányok! *Folytatja* Azzal a valamivel Salquannal, a Némával, vagy mivel nagyon nics rendben valami! Uhhh…. * Töpreng el egy pillanatra.* Végeznünk kell vele! Ő, ő, az a valami nagyon, de nagyon veszélyes…………

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, reggel
_________________________________

-Mi van? Néma felnyomta Imoent? de mikor és hol? te meg mért sápadsz?-böki meg Ronját.-Milyen szörny? valaki végre elmondana nekem is valamit, vagy be kell pár orcát vernem érte?
-Ah, Erlon majd beszél, nekem nincs hozzá kedvem. Ha meg akarod ölni, szólok, én nem tudok segíteni. Valahogy nem akarom megtudni, mi van a bőre mélyén és miféle.(R)
-Mi van? Már ott tartunk, hogy meg kell ölnünk valakit, Mért, Arelre, mióta?! Jó, felnyomta a kiscsajt, de ezért megölni! Ja, hogy a sarkában van? Addig se támadják meg Imoent! Na jó van, elő a farbával-tette csípőre kezeit.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok lehajtja fejét a női szavak, Ada szavai hallatán, majd mikor Ronja is őt „kéri meg”, hogy beszéljen a dolgok mibenlétéről, az északi keres egy nyugodt, csendes sarkot a hajón, majd belekezd.*

- A következő a tényállás hölgyeim. * Fujtat egyet, s próbálja rendszerezni kusza gondolatait.*

- Imoen állapotos. Igen a Némától. Méhében valami „szörnyet”, Ranagol fattyát hordozza. Eme szörny, talán Ranagol fia miatt van mellette és védi mindenkitől, bármi áron őt Salquan, a Néma matróz, ki nem is néma, csak ritkán szól. * Rázza meg Erlon fejét, hogy minél jobban, összeszedettebben tudjon gondolkodni, beszélni.* Én beszéltem velük. Imoen szereti Salquant, s miután kihordta „gyermekük” vele akar tartani a férfi hazájába, amiről nem tudom, hogy hol van pontosan. Azonban ez még semmi. A férfi, vagy mi sem átlagos ember. Valami lappang abban is. Mintha szörnyé vált volna, érdes bőrrel, piros, vérszínű szemekkel az imént előttem. Őszintén nem tudom, hogy csak a szemem káprázott, vagy tényleg egy szörny, egy démon volt kit megpillantottam egy szemvillanásnyi időre. Nem tudom, de azt igen, hogy a Néma megöl mindenkit, ha Imoennek egy haja szála is görbül. Még engem is megfenyegetett, pedig én a segítségemet ajánlottam fel. * Nyel egy nagyot Erlon, majd kissé elsápad mikor a férfiből szemvillanásnyi időre felbukkanó szörny képe megjelenik gondolataiban.* Tudjátok , én hallottam Ediomadról, Kránról az ódákban, eposzokban. Ott élnek olyan szörnyek, melyek véleményem szerint hasonlíthatnak a Némából „előbukkanóra”. Hülyeség, feltételezés, egy bárd őrült ötlete csupán, de én szerintem valami olyasmi lehet ez a Salquan. Valami szörny Ediomad mélyéről, s ha feltételezésem igaz, akor mind nagy, de nagy veszélyben forgunk! ÉLETVESZÉLYBEN! *Tekint végig a nőkön, várva azok esetleges reakcióját.* És mégvalami! Imoen. Szereti a férfit, nem vitás, de, de…. hmmmm…. Mintha a segítségkérést látnám a szemeiben, mozdulataiban. Lehet ő maga sem tud róla, de számomra ez jött le a mimikájából, mozdulataiból, szemének tükréből… *Hallgat el pár pillanatre Erlon, majd a nők szemébe nézve megkérdi.*

- Mit tegyünk? Én beszéltem nem rég Lyssaval, ő tőle kaptam két nap haladékot. Addigra érünk egy szigethez, hol utánpótlást fogunk vételezni, s megindulunk az unokahúgodat felkeresni. Azonban, ha addig nem javul Imoen állapota, ha nem tudunk valami megoldást keresni, akkor Lyssa „szabadjára engedi” matrózait, akik biztosan nekiugranak Imoennek és a Némának! Ezzel együtt lehet, hogy nekünk is, hisz nehéz visszafogni magát a felbőszült embernek, s mi is célpontok lehetünk, mivel mi hoztuk a fedélzetre a tolvajlányt! Azonban én úgy érzem, hogy még száz matróz sem biztos, hogy bírni fog Salquannal…..

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, délelőtt
_________________________________

Ada első reakciója:
-Mi ez a szar?!-homlokát ráncolja, keze csípőre téve-Úgy látom, jól el voltam havazva, ha a háttérben ti ilyesmit agyaltatok ki. Na hadd vegyem sorra ezt a hű de sok mindent!
-Imoent felnyomták. Ennek nem örülök, akkor se örülnék ha egy teljesen átlagos akárki farka lenne benne. Nem sokáig járhatja velünk a világot, hacsak nem akarja elvetetni a kis fattyút. Nem kell rám csúnyán nézni, aki házasságon kívül fogan, az az. Várj, Erlon, kitalálom: a kiscsaj meg akarja tartani. Balfasz.
Csücsörít szájával, folytatja:
-Eszem megáll, milyen élénk az agyatok. Egy egyszerű magzatból ti szempillantás alatt démoni izét kreáltatok. Erlonnál ez érthető, bárd, kell a sztori, de te Ronja! Mi a bánat igazolja, hogy a gyerek ördögi, he? Van bizonyítékotok? És legyen bármi, mi a francot akartok kezdeni bármilyen ténnyel?
Felröhög, rátok nézve úgy, hogy kifejezze nevetségesnek tart több pontot is.
-Orwella szőrére, ti a Némát egyből Ranagol fiának veszitek? Nem elég a porból életre kelt állítólagos lánya, csináltatok egy fiút. Gratula.
-Mi nem viccelünk, Ada.(R)
-Halld már magad kívülről! Két hülye babonás nyafogása és szűkölése! Megmondom nektek, szarok bele, ki néma és ki nem. Hadd szeresse ezt a senkiházit Imoen, ha ettől lesz nedves a tudjátok milye. Engem az se érdekel, hova akarja vinni gyerekestül, de azután tegye, hogy kikapartuk belőle azt a valamit.
-Nem figyeltél. Pont azt akarjuk veled közölni, Néma nem fogja hagyni kivenni belőle, mert védi. Tiszteli azt a valamit.
-Mintha úgy állnánk, hogy bárkiből bármit ki tudnánk venni...- görbült le a papnő ajka.- Figyu, bárd. Ha egy ediomadi túró van itt, akkor se megölni, se jobb belátásra bírni nem fogjuk tudni, csak megdöglünk. És hiába csípem Imoent, akarok még pár kalandot, nem meghalni egy olyan lény keze által, amivel nem fair kezdeni.
-Befostál, hős arelita? Mondd, az istennőd most nem okád nyakon?-gúnyolódott Ronja-Nem úgy van, hogy véditek a gyengét és bárkivel szembeszálltok, akkor is ha esélytelen?
Ada nem vág vissza.
-Ha Lyssa ugrasztja az övéit, nekünk annyi. Ha eláruljuk neki a feltételézeseket, neki az elég, nem fogja érdekelni a bizonyíték, kitesz minket az első földnyelvre...

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok lehajtott fejjel hallgatja Ada becsmérlő szavait, de tudja, érzi, hogy most egyáltalán nincs igaza az arelitának. Midőn Ronja érvei után kissé átgondoltabban kezd el viselkedni Arel papja, megköszörüli torkát Erlon, majd belekezd.*

- Igen! Igen, őrültségnek, babonásnak tűni, mit mi az imént előadtunk, s hidd el én szeretném legjobban, ha ez az egész feltételezés, csak a mi fantáziánk szüleménye lenne, de azt súgja valami, hogy nagyon közel járhatunk az igazsághoz! * Csendesedik el egy pillanatra az északi, majd folytatja.* Az is igaz, hogy ha Lyssa minderről tudomást szerez, akkor Imoennek és talán nekünk is „végünk”, s legjobb esetben is egy lakatlan szigeten kötünk ki! Így nem maradt más hátra, csak az, hogy mi így hárman összefogva végére járjunk a dolognak! Legyen ellenfelünk akár egy ediomadi szörny is akár! Benne vagytok?! Imoen velünk jött, mi egy csapat volnánk vagy mi, s segítenünk kell neki, kelljen szembeszállni akár a tizenhármakkal is! * Fejezi be Erlon mondandóját, várva a nők beleegyezését, vagy esetleges elutasító válaszát.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, délelőtt
Esemény: megbeszélés Imoenről
_________________________________

Az eltúlzott kráni 13as beszólásodra mindkét nő fejét rázza:
-Na, akkor már inkább haza Toronba-köpi be Ronja.
-Khm, az egy kicsit már túlzás...-így Ada.
-Maradjunk annyiban, felmérjük a lehetőségeinket és jobban körülszaglásszáétok a célpontot. Részemről esélytelen a fickót likvidálni, de szűz kéz majd szerencsét hoz-vereget vállon-Egyezik a véleményünk, ez a fickó nem ember, csak annak látszik, és inkább teszem szét a lábam Tharr főpapjának, mint neki. Józan ész határain túl nem fogok a lányért küzdeni. ha azt látom, a dög nyert, akkor annyi. Engem az jobban izgat, nem tudjuk, mennyi időnk van hátra, a dög mikor teljesedik ki benne, hogyan, mivel jár az, és hogy a picsába szedjük ki hozzáértő nélkül. Imoen nem tudja kipaterolni magától. Ahhoz gyenge. Néma nyalja a seggét, szóval alkalmi testőrt is beszerzett ágyas mellett. Nem jól mondom?
Ronja szavaira Ada csak bólogat.
-Eh, én nem tudok ketté szakadni! Ott van a rokonom, erre még ez is tetézi a bajt! Mondhatnám, hogy bánja a kánya, hullajó, buli van, pörgünk, én mégsem érzem jól magam a bőrömben.
-Te is terhes vagy?
És Ada nagyon csendben lesz, gúvad a szeme.
-Most hogy mondod...bassza meg, ha igen?!
Ronja rádnéz és felnyerít.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok kissé hitetlenkedve hallgatja a két nő szavait. Úgy érzi, hogy a két nőszemély mintha „meghátrált” volna a feladat, a kihívás súlya alatt. Nyel egy nagyot, nem szól semmit. Talán úgy érzi „elárulták” őt, s „magára maradt” eme szörnyű teherrel a vállán. Azonban eme röpke gondolatmenet megszakad, midőn Ada esetleges állapotosságára terelődik a szó. Szemei kigúvadnak, hírtelen kiszárad a torka, se köpni, se nyelni nem tud. Végigfut agyán élete.*

<… Alborne! Alborne! Ezt már nem hiszem el!!!!! Ilyen nincs! Ennyi szarság egyszerre!!! Itt van Imoen, a benne leledző szörnnyel, Salquan a gonosz emberidegen démon, vagy mi! Kendra, a titokzatos külhoni! Lyssa és az ő elvetemült matrózai! Ronja, kiről kiderült utóbb, hogy toroni! Pengéről a két én-ű pszichopatáról nem is beszélve! Arról szólni sem merek, hogy nem rég halt tűzhalált vagy száz szerencsétlen ember, meg jó pár elfajzott gorviki! Erre fel Ada meg állapotos, valószínűleg tőlem! Ilyen nincs!!!! Milyen próbatétel ez számomra Istenem!? Mit vétettem, hogy ezt kell megélnem!? Egyenként is nehéz próbatétel mind amit elmondtam neked zenék, vidámság, művészet Istene, Istenem! Mit vársz szolgádtól, hívedtől, mit tegyen! Adj útmutatást, vagy elveszek, elveszek végleg, visszafordíthatatlanul! …>

* Fohászkodik, s talán enyhé szemrehányóan „beszél” Istenéhez, útmutatást, segítséget kérve. Kezd ismét átcsapni feje felett a hullám az északinak, de most nem megtörik, hanem kényszerű elszántság üti fel fejét benne.*

<… Áh! Ami nem öl meg az erősít!!!!…>

* Végigméri a nőket, Adán megállapodik tekintete.*

- Tényleg állapotos vagy Arel felkentje? * Kérdi meg kimérten, józanésszel átgondolva a történteket.* Ha igen, s kiakarod hordani gyermekünk én ígérem semmiben sem fogtok hiányt szenvedni, de előbb akad „pár elintéznivalóm”. Ha más nem is segít, jómagam fogok végére járni ennek az őrületnek, ami köröttünk zajlik, mely életveszélyben tart mindenkit, ki a hajón tartózkodik! Pihenj addig Ada! Ronja! * Tekint a toronira.* Ha segítesz, segítesz, ha nem, nem, de én valamit kitalálok a néma végleges elnémítására! * Méri végig enyhén szúrós tekintettel Ronját.* Hmmm, azt hittem több vér van a pucátokban! *Indul meg a fedélzetre, hátha út közben kitud ötleni valamit, hátha felleli Imoen és Salquan jelenlegi tartózkodási helyét. Azonban válla felett visszaszól a toroninak.* Azért arra megkérnélek vigyázz Adára, Nicolra és Kendrára! Ha megdöglök meneküljetek el valamelyik mentőcsónakkal! * Megigazítja hátán lantját, övén rapírját, dobótőrét, majd ha nem szól senki semmit, fujtatva egyet a gondok terhe alatt, kilép a fedélzetre….*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, délelőtt
Esemény: megbeszélés Imoenről
_________________________________

-Fingom nincs, hogy felcsináltál-e, de remélem nem!-morog Ada.
-Tudd meg, nem lenne szerencsés, ha viselős lennél. Nem kell ajánlkoznod, Erlon, nem hiszem, hogy szükség lesz rá.
Sima mosollyal hallgatja, hogy mennyire elmarasztalod az ő hozzáállását a dologhoz:
-Tudod az olyan álmodozók, mint te, akik sose találkoztak igazán beste dolgokkal, könnyen düllesztik a mellüket és azt hiszik, rajtuk semmi sem fog ki. Én ismerem a határaim, és tudom, hogy az élet nemhogy nem fair, de nem is veszélytelen. Majd a magad kárán te is megtanulod, hol a helyed ott, ahol az erőviszonyok túllépnek az emberin.
Odafenn a fedélzeten helyzet van: Salquan áll Imoen előtt, akinek vérzik a széája, valakitől kaphatott egy öklös fülest. A matrózok vicsorognak, kezükben kés, tőr, vasrúd, kötél, lánc és kiabálnak:
-Láttam amit láttam! Elváltozott a szeme! Tirhuljatok innen a picsába!
-Úgy, le velük! Miattuk nyel el a tenger!
-Mit a tenger! A pokol önt ki mindjárt, mint esőkör a latrina!

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* A dalnok egy „mosollyal” konstatálja Ronja szavait. A lány szemibe néz, majd szelíden, minden hátsó szándék, rosszindulat nélkül, őszintén megszólal.*

- Tudod Ronja lehet igazad van, s jól seggbe rúgatom magam, vagy talán túl sem élem ezt a „találkozást” a pokolfajzattal, de úgy érzem segítenünk kell! Segíteni, s nem csak Imoenen, hanem saját magunkon is! Rajtunk, rajtad, Adán, Kendrán, mindenkin ki eme hajón utazik. *Fordul meg Erlon, s kilép a fedélzetre. Az ott eluralkodó állapotokon enyhén szólva ledöbben. Pár pillanatig eltart, még felméri a helyzetet. Vesz egy mély levegőt, s határozott léptekkel megindul a matrózok által közrefogott Imoenék irányába. Végigméri a kalózokat, a kialakult szituációt. Megáll a vérző szájú lány előtt, rátekint szelíden, majd a matrózok felé fordul. Enyhén megemeli oldalvást kezeit, mutatva „békével érkezett”. Int jobbjával, hogy szót kér a hatalmas perpatval közepette. Miután lecsendesedik talán a tömeg, megköszörüli torkát, s talán „átszellemülten”. Csendesen, határozottan beszélni kezd.*

- Elmennek! Elfognak menni! Vezéretekkel, Lyssa kapitánnyal megbeszéltem! Ő eme hajónak az ura, s ígéretet tett nekem, hogy két napig nem esik bántódása sem nekem, sem senkinek! Ő a vezéretek, ő itt, ki a törvény maga, s remélem ti betartjátok az ő törvényeit! Kérlek titeket tegyétek el fegyvereiteket! Tegyétek el fegyvereiteket, s ígérem bántódásotok nem fog esni! Ugye!? *Tekint Imoenre és Salsquanra Erlon.*

[Lianna Pentangelin]

_________________________________
Résztvevő: Erlon Arts
Helyszín: Csavard lazára
Időpont: 12. nap, nyár vége, délelőtt
Esemény: megbeszélés Imoenről
_________________________________

Az egyik izmos karú nő tenyerébe ütött egy fadoronggal:
-Köpök bele az egyezménybe, ez addig állt, amíg nem láttuk azt, a kiscsaj szemének színe megváltozott!
-Még a pupillája is másképp állt! Le vele a vízbe, egyék meg a cápák!
-Szóval öregem, a két nap fuccs, köddé vált, mert azt láttuk a lánnyal nagyon nem stimmel valami, és úgy nézett ránk, mint más a kajára! Úgyhogy állj félre, vagy mész vele te is!-vicsorgott. Lyssa a hátsó felépítményen állt, komoran, összekulcsolt karokkal. Látszott, igazat ad embereinek és nem szívesen fogná le a kezüket.
-Te már hiába ígérsz bármit, ez a rém a fejed fölé nőtt és szarik arra, amit mondasz!-recsegte egy másik matróznő is, nála szablya volt. Néma haláli nyugalommal állt, szórakozottan mosolygott, ő nem aggódott. Imoen viszont igen, értetlenül nézett szerteszét. Ronja lezserül állt, de látszott rajta, ha itt elszabadul az indulatok árja, kiveszi belőle a részét.

[Joe Lyon]

/ Erlon Arts /

* Erlon a matrózok szavait hallva kissé hátrébb lép, Imoen mellé, úgy hogy, bal oldalára kerüljön Salquannak. Érzi, tudja, hogy ha a matrózok rohama megindul a vérmes fenevad előfog törni a „férfiból”. Úgy tesz, mintha még mindig Imoent védené, óvatosan rapírjára csusszan a keze. Farkas szemet néz a matrózokkal, de öszötöneit kiélesítve már a Néma leszúrásán agyal.*

<.. Alborne adj erőt! Tudom, ha itt elszabadul a pokol pár nőstény is sírba száll, remélhetőleg a Néma korccsal egyetemben. Tudom jól, hogy Imoenen csak is akkor tudunk segíteni, ha eltávolítom mellőle Salquant!…>

* Azonban szavai teljesen mást tükröznek a bárdnak, mint gondolatai.*

- Lyssa kapitány! * Szól hangosan a kalózvezérhez.* Tudom, az alkunk rád eső részét teljesítetted, de arra kérlek adj még egy esélyt! Adj egy csónakot, tedd ki őket egy közeli lakatlan szigeten! Így biztonságban tudhatod magad és legénységedet! * Ha a kalózvezér nem reagál a kérésre, Erlon megmarkolja rapírját, s felkészül a kalózok támadására. Azonban esze ágában sincs a nőkre támadni. A helyett teljes mértékben Salquanra koncentrál. Elméjének erejét felhasználva erősen koncentrál, hogy saját karját, s rapírját és azok helyét „megváltoztassa”, vagyis a fény erejét segítségül híva mások, Salquan számára illúzió fegyvert hozzon létre. A támadás pillanatát használja ki, mikor is a máglyát alkalmazza. Azonban a helyett, hogy a matrózokra támadna, kirántja fegyverét annak hüvelyéből, s oldalra szúrva a Néma „démont”, Salquant próbálja nyakon szúrni.*


// Off: Bűvharc. Varázslás ideje: 1 szegmens. MP: 16 //