Szórakozónegyed - Rivini-Aréna

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: Rivini Aréna
____________________________________________________________________________


Otis elmosolyodik:

-Huh Yarradic, meg kell értsél egy két dolgot, mert nagyon át fognak rázni!

-Figyelj!- Otis csillogó érméket vesz elő:

-Ez pénz. Mi itt nem cserélgetjük azt amire szükségünk van, hanem ezt odaadjuk érte.
- Körülbelül egy ilyen -és felemel egy aranyat- meg egy ilyen -és felemel egy ezüstöt- annyit ér mint a kard a kezedben. Illetve ha akarsz egyet ennyit kellene oddadjál, hogy a tiéd legyen.

- A sötétebb sárga a réz, a fehéres az ezüst, és a sárga az arany. Számolni csak tudsz? Nem? Mutasd fel tíz ujjad! ...ha egy emerlin ujjai ilyen sötétsárga réz lenne, 10 emerlin ujja kéne egy ilyen fehér ezüsthöz!!! Így már érted?
- 100 réz ér egy ezüstöt, 10 ezüst pedig egy aranyat.

-Neked mennyi volt a vételárad? ....fúú...jó sok sárgát fizettek érted...na; akkor az pontosan
....nem is mondom mennyi sötétsárga, mert nem ismered annyira a nyelvet...szóval...képzeld azt hogy minden ujjad egy-egy ilyen fehér érme. Tíz emerlin ujja kellene hozzá, hogy szabad légy!!! Vagy elég lenne az összes ujjad, ha az mind fényes sárga lenne! Így már érted Yarradic?
Mennyi érmét adtál az Arénamesternek? Milyeneket?

Otis türelmesen elmagyarázza neked, hogy pontosan mennyi érmével válthatod meg a szabadságod.

-Én...nekem már összegyűlt a váltságdíjam...a mai nap egy kis többletet is kerestem, mert én nem szoktam támadni csak védekezni...tessék itt van még 5 fehér érme...nekem nem kell...hamarább szabadulsz. Nagyon jól tartsd fejben mennyi pénzt kerestél még, mert gátlástalanul ki fogják használni a tudatlanságod.
Ne félj attól, hogy nem írják jóvá...az Arénamester sarkában folyton ott liheg a hercegi adószedő, aki beveszi a napi sápot...de ha nem fogod kinyitni a szád, mikor kitelik az időd, úgy tesznek majd, mintha önként akarnál maradni...vagy csak hazudik majd, hogy átvágjon.
Én most megyek....ég áldjon Yarradic.

***

Egy hétig lábadozol. Még 7 csatában veszel részt az Arénában, mire úgy számolod megkerestél
12 sárgát (az utolsó két érmét ne add oda). Sohasem emberekkel raktak össze mindig nagyvadakkal kellett harcoljál.
//Írj fel a karakterednek : Állatismeret 1. fok (ragadozó nagyvadak)//
Az őrzőizeteddel megbízott lövészek még mindig éberek, de a gúnyolódások elmaradnak, elékezdik benned tisztelni a harcost. Sőt egy-egy keményebb ütközet előtt meg is bíztatnak, vagy elismerően bólogatnak, ha jól harcoltál.

-Oké Yarradic, magában van kurázsi! Mennyi híja van még a szabadságának?
Ők is segítenek neked számolgatni -és Otis kiokításának hála arról is megbizonyosodhatsz, hogy ők nem akartak átvágni- sőt, ügyelnek rá, hogy az ételed is egyre jobb legyen. (Te vagy a "favoritjuk", akire fogadtak, de erről a karaktered nem tud...).

Az Arénamester megpróbál hülyére venni:

-Oké Yarradic, ez még mindig csak öt arany összesen,amit eddig keresett!

Az őrzőid döbbenten nagyszemeket meresztenek mögötte, sőt még be is intenek neki...némán rázzák a fejüket feléd, hogy hazudik.
Az íjpuskákat -hosszú idő óta előszőr veszed észre- nem fogják rád.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Árgus szemekkel figyelem Otist. Kérdezem menet közben, hogy hogyan lehet hozzájutni az arénán kívül ehhez a pénzhez. Alapvető viszonyításokat kérdezek, hogy ha a kard egy sárga és egy fehér, akkor pl. egy vekni kenyér mennyi pénzt ér nálluk...
Minden magyarázatát, informáct alaposan megpróbálom megjegyezni... bizony ezekre még nagy szükségem lesz.
A pénzt azonban nem veszem el tőlle.*
- Nem, ezt nem add nekem, ott kint innen neked szükség erre még, itt nállatok ez nagy ... nagy... tudás...nem.... hatalom, nagy hatalom. Kell neked és tied, keresni te azzal, hogy éltél itt sokat szenvedve.
*Akár hogy is erősködik, nem veszem el tőlle az öt fehér érmét.*
- Én csalódni kicsit benned férfiben Otis. Te lenni más mint eddig én tapasztalt. Én köszönni neked meg segítség, tanács! Lenni neked odakint szabad élet, boldog együtt természet és isteneddel!

***

Az idő múlásával egyre jobban megtanulom, hogy hogyan bánjak érzéseimmel, hogy hogyan tűrtőztessem magam ... bár az is igaz, hogy egyre kevesebb incidens ér, így csak a szabadság utáni vágyamat kell kordában tartanom - de azt keményen!

Az őrökkel a "barátkozás" igen nehezen és döcögősen indul. Bizalmatlan vagyok velük szemben - majd lassan megtanulom, hogy itt (köztük) sem egyforma minden férfi.
Az addig összegyűjtögetett vagyont nem adom oda az Arénamesternek, hanem egyszerre amikorra úgy számolom elég az összeg. Addig a batyumba relytem a "régi" ruhám közé, s ha valakit meglátok körülötte ólálkodni azt megtorlom istenesen...

A nagy napon igen feszült vagyok.... és igencsak ráncba szalad elsőre a homlokom amikor hallom az Arénamestertől, hogy nem elég a pénz őszerinte.*
- Tanulni meg te számolni ember, ez tíz sárga összeg mit én neked most adtam. De számold meg előttem még egyszer most itten. Borítsd ide ki és számolj együtt velem...
*Azzal kikapom a kezéből a bukszát és kiborítom eléje (ha nincs asztal akkor a földre) és számolni kezdem: külön az aranyat ha van... és az ezüstöket 10-es kupacokba leszámolom neki, ha van rezem akkor azt is átszámolom - mind először 10-es kupacot alkot, majd úgy rendezgetem tologatom, hogy a kis kupacokból nagy 1 aranyat érő kupac legyen. . Majd ha ez is kész akkor számolom hangosan: egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz.*
- No látod már te vaktulok, hogy ez annyi amennyit te mondani nekem. Nem átvágni engem, mert Pagan azt nem szeret sehogy, és Pagan nem szokott szépen vilelkedni azzal ki meri őt szembehazudni. Ez tied - *mutatok a pénzre* - Én pedig mosttól szabad. Add nekem mi kell, hogy más is tudja Pagan szabad és nem hozni ide vissza. - *szememben a harag szikrázik, igen komoly vagyok és mindenre elszánt. Arcomon felfedezheti, hogy nem fogom csendben, nyugodtan eltűrni ha ismét azt válaszolja kevés neki a pénz. Kardom az oldalamon van, kezem pedig rajta pihen... küzdelem előtti vonásokkal tekintetemben...*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: Rivini Aréna
____________________________________________________________________________


Az Arénamester meglepetten elhúzza a száját, és az őrzőidre pillant akik hirtelen nagyon érdekesnek találják a palfon repedéseit és a málló vakolat mintázatát.

- Ezért még számolunk kis f*sz szájúak!!!-morran rájuk.

-Na, jól van Yarradic, de a felszerelést, ami az aréna tulajdona azt szépen pakolja le! Ez itt nem jótékonysági intézmény, nem támogatjuk a szegény levitézlett gladiátorokat!
...
-Jó. És most kotródj!

Feltárul előtted a Galadiátorszállásról kivezető kapu.
Ott állsz az utcán a nyüzsgő tömegben, majdnem nincstelenül, de szabadon.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Átveszem a saját ruhámat, ha kell ott előttük nem törődve pillantásukkal - egyedül a fejdíszt hagyom a batyuban. A kardot és a vászon ruhát mit eddig viseltem elébe dobom.*
- Ennyi mit innen kapni én, ezt most visszaadni én. De addig nem menni innen el, míg nem adni nekem papír mi kezes arról, hogy én lenni szabad ettől naptól és ide nem hozni senki jogosan vissza.
*Nem mozdulok amíg ezt a papírt meg nem kapom, ezután pedig a két lövészhez lépek. Elébük teszem a papírt és kérdőn nézek rájuk, mindent tartalmaz-e az iromány.*
- Pagan olvasni nem tud. Mond ti nekem ez iromány jó bizonyít számomra szabadságot?
*Ha igen, akkor a két őrnek köszönök, az Arénamesterre ennyit sem pazarlok időmből, erőmből.
Ha viszont nem, akkor puszta kézzel esek neki az Arénamesternek nem fékezve magamat és ha a helyzet adja a letett kardot megkaparintanám.
(harmadik variáció ha az őrök sem tudnak olvasni, ekkor követelek egy harmadik személyt aki tud és valamennyire bizonyította azt felém, hogy nem fog átverni - a többi ugyan az)

Kilépve a kapun az első dolgom az, hogy kíváncsian és tüzetesen megszemlélem környezetemet.*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: Rivini Aréna
____________________________________________________________________________


Logan, az Arénamester felsóhajt:

-Legyen hát. Írnok! -kiáltja el magát.

Görbe hátú, sötétköpenyes deák érkezik, írótáblával, kalamárissal.

-Fogalmazd ne az elbocsátó szép üzenetét, és pöcsétet reá. -mondja Logan.

Az íródeák törökülésbe helyezkedik és szép kalligrafikus betűkkel kiállítja az okiratot, és aranyporos festékkel Pecsétet nyom rá. Logan ingerülten a kalamárisba mártja a lúdtollat és kaparászik vele a papíron, majd faépnél hagy.

-Tessék. -mondja és feléd nyújtja.

Kérésedre az őr, elveszi az írást.

- Add csak ide nyugodtan Yarradic, apám Arel pap volt ennyit hagyott rám örökségűl.

És akadozva elkezdi olvasni az írást:

"Ezennel a mai naptól a Rivini Aréna elbocsátja a szolgálatóból Yarradic Pagan-t aki leszolgálta és visszafizette a vételárát, 10 aranyat. A mai naptól szabad ember, pontosan anyyi joggal, amennyi bármelyik idegent megillet a városban.
Aláírás: Logan Gilroy, Arénamester

-Na. Ez van benne Yarradic. Szabad vagy. -mondja az őr.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*A levélre bólintok elégedetten és hosszú idő óta talán először játszik arcomon egy enyhe mosoly.*
- Köszönöm mindent. - *elveszem a papírt és összehajtom, beleteszem batyumba.* - Menni én most, az Ég álldása legyen itt rátok!
*Azzal elindulok kifelé a feltáródó vaskapun. A kint nyüzsgő tömeg látványa mellbevág - így nem mozdulva súlyos percekig csak figyelek környezetemre (az emberekre, épületekre és minden másra mit csak felfedezhetek).*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: Rivini Aréna előtt
____________________________________________________________________________


Kint állsz a Rivini Aréna előtt. Végre kívülről is megláthatod a kör alaprajzú épitményt, és megpillantod azt a várost, ahová kerültél.
Egy nagy fehér díszburkolattal borított téren állsz mögötted az Aréna ovális kör alakú és kariatidákkal díszített tömbje.

A téren emberek sétálnak, férfiak és nők vegyesen. Ki kézen fogva, ki karon kísérve, sokféle nép nyüzsög itt.
Van itt nyakig sötét felöltőbe, utazóruhába öltözött asszony, de olyan fiatal cseléd is, ki nem fél olyan ruhát húzni és megmutatni amilye van.
Látsz vaspáncélba bújt fegyvereseket, férfi harcosokat, ritkábban rapírt, tőrt vagy íjat viselő nőt is.
Láthatólag itt mindenki úgy öltözik, ahogy akar, bár dominál a nyárra jellemző kevesebb és könnyebb szövésű ruhadrab.
Sok-sok idegen nyelv hangjait hozza feléd a szél, de megérted a közös nyelv szavainak foszlányait.
Közömbös vagy az emberek számára láthatólag láttak ők már sok-sok fura szerzetet ezen a téren. Az épületek hatalmasak eddig még alig láttál egy szintnél magasabb épületet, de itt van két, sőt háromemeletes lakóház is, az Arénáról meg nem is beszélve. Idegen kőrengeteg, a házak között kövezett ösvény vonul, amit közlekedésre használnak a gyalogosok. Ez az idegen város akkora, hogy nem látod a határait! Tekinteted elvesik a háztetők, árkádok, kis utcák, a nyüzsgő embernép rengetegében. Csak becsülni tudod hogy hány ezren lehetnek itt...ezek nagyon régóta itt letelepedett népek, a szállásterületük akkora, hogy nem látod a határait, csak sejted, hogy merre kellene elinduljál, hogy zöld füvet és hegyeket láss.
A tér közepén egy szökőkút -és egy kis zöld színfolt- kicsiny parkocska kerti tóval, ahol szerelmespárok... bújnak össze a padokon.
Egy csapat galamb száll le a térre, hogy az oroszlánfejes ivókút kávájából igyon.
Katona féle emberek vonulnak el előtted rendezett sorokban, mellkasukon hímzett jelzéssel, de annyi ember van itt, hogy te senkinek nem tűnsz fel.
Életedben nem voltál még ekkora idegen és telljességel közömbös tömegben.

[Yvett de Crei]

(Yarradic Pagan)

*Ami látvány először mellbevágott, az másodszorra fojtogatóvá válik számomra. A kis park látványa hívogat az embertömeg elől, amit igen nehezen tudok elviselni. Szinte rohanok a zöld fűre, oda ahol kevesebben vannak, nem ennyire fojtogató a légkör számomra, oda ahol sokkal közelebb érezhetem magam a Földanyához. Igyekszem a legtávolabb elhelyezkedni a parkban tartózkodóktól is - hogy egyedül lehessek gondolataimmal...*
<Anyám! Ez valami borzasztó! Hogy tudnak így élni, távol mindentől mit csak a Földanya biztosíthat számunkra.... És ezek az épületek taszítók.... magasak, egymást érik, zsúfoltak.... hol a szabadság, hol a természet, hol az élettér?...>
*Becsukom szemem, felidézem kicsiny városom látképét, a szellősen épülő egyszintes épületeket, ahol utcák szinte nem is voltak, mert az egész város átjárható volt, ahol fák, bokrok ott nőttek ahol épp a Földanya akarta...
Újra kinyitom a szemem és ismét körbenézek.... a látványt még mindig nem bírom nézni, így újra belekapaszkodom emlékképeimbe.
A boldog élet, mely megváltozott lassan, s végül csúfos véget ért... a városom bukása, társaim halála, s a háló, mi rámtekeredik.... sötétség.... Vége....
Kinyitom a szemem, egy könnycsepp csillan sarkában. Rájövök lassan, hogy azoknak az időknek vége, és valószínű soha vissza nem tér már életemben. A várost elpusztították, népemet kiírtották, akik életben maradtak lehet még mindig rabszolgasorsban élnek, vagy ők is megváltották már szabadságukat, de csak a Földanya tudhatja, hogy hol tengődnek ebben az idegen világban. Vagy ők is halálukat lelték a szabadság hiánya-szeretete miatt...*
<Meg kell tanulnom életben maradni, meg kell tanulnom alkalmazkodni ehhez a világhoz, ezekhez az emberekhez. Hiába, hogy annyira taszít és rideg, idegen. Nem hiába maradtam életben, van még feladatom, melyet a Földanya nekem szánt... Tudom, hogy velem van és figyel rám.... Ajándékot kell neki adnom, hogy megóvott, hogy a sok-sok nap-hét alatt mikor nélkülöztem, felé sem fordítottam szívem nem hagyott el, hogy megvédett és támogatott erejével.>
*Felállok, batyumat megmarkolom, újra szétnézek...
Összeszorított szájjal, lelkem egy darabjának halálával elindulok bele az épületrengetegbe.
Nem kérdezek senkitől semmit, hagyom, hogy sorsom vezessen - nem keresek egyenlőre semmit célirányosan, csak bolyongani akarok, hogy szokjam ezt a rideg, idegen világot. Járom az utcákat, figyelve mindenre, az emberek viselkedésére, szokásaira, vérmérsékletükre. Megyek ahová-amerre visznek a lábaim, amerre sodor a tömeg mindaddig míg meg nem szomjazom és éhezem.
A körülöttem hömpölygő tömegből egy nőt állítok meg.*
- Bocsásson meg, de én lenni itt nem ismerős, én keresni olyan helyet ahol én kaphatni enni, inni. Tudni nekem segíteni?

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: A negyed utcáin
____________________________________________________________________________


A város hatalmas, valóban el lehet tévedni benne, bár kis megnyugvást kapaszkodót találtál a parkban...szerencsére ezek az idegenek nem teljesen elrugaszkodottak a Földanyától, az utcákon, tereken sok beültetett fát, a házak udvarán virágoskertet látsz.
Van ezeknek igényük a természetre, csak jobban szeretik, ha a saját kezük alkotta környezetben élhetnek...

***

A megállított nő egy testesebb, idősebb kofaasszony, aki egy kis szamarat vezet kantáron. A teherhordó állaton átvetve két nagy szalmahombár, amiben őszibarackok vannak.

-Dehogynem kedveském. A Piacra tartok, de útbaesik egy fogadó. Éhes vagy? Tessék itt van néhány szem őszibarack mondja a piros arcú néne és a kezedbe nyom vagy három szem kövér, húsos barackot.

//folyt. köv. az Enrawell Csillagánál//

//Ui: Elfelejtettem mondani, hogy Yarradic az Arénában eltöltött napokért 5 hírnévpontot kap. //

[Yvett de Crei]

//Én ezt még ide írom ... majd a következőt már oda.//

(Yarradic Pagan)

- Én köszönni, de ezt nem fogadhatni el, nincs mit adni cserébe érte... - *majd eszembe jut a bebugyolált vagyonom* - Hacsak.... hacsak ez nem tetszik elégnek lenni érte elfogadni. - *és a batyumból egy fehér érmét halászok elő.*
- Megmutatni nekem azt a fogadót? Egyáltalán mit érteni ez alatt? - *arcomon látszik, hogy abszolult nem tudom elképzelni, hogy milyen egy fogadó, mit lehet ott csinálni.
Ha a néni hajlandó addig kísérni, akkor vele tartok természetesen, ha másfele van dolga, akkor a megadott irányba elindulok - remélhetőleg a kapott információkból megtalálom.*

[Kalmárfejedelem]

____________________________________________________________________________

HM: Kalmárfejedelem (helyettesítõ HM)
JK: Yarradic Pagan
Esemény: Túl a küzdelmen
Helyszín: A negyed utcáin
____________________________________________________________________________


Mikor az ezüstöt előveszed elkerekedik a kofaasszony szeme:

-Jaj, lelkem, tegye el azt a temérdek pénz, még kirabolják érte! 3 réz kilója, azért az ezüstért, oda is adnám az egyik tele kosarat, aztán cipelheti a hátán! -mosolyog a néne.
-Edd csak meg, szívesen adom, finom, édes.

-Persze hogy megmutatom hogy hol a fogadó. Igazából vendégfogadónak hívják, de így rövidebb. Olyan hely ahol idegenek pénzért aludhatnak és ehetnek, ameddig meg tudják fizetni. Kapsz egy külön szobát ami addig csak a tied, amíg pénzt adsz érte.
Itt is vagyunk. -mondja a néni.

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rukh
Esemény: Körbeszaglászás az Arénánál
Helyszín: Aréna
Idő: 14.40.
_____________________________________________________________________________


Könnyen megtalálod a Szórakozónegyed legnagyobb látványosságát, a Rivini Aréna ovális tömbjét. Csak követned kell a főutca irányát és a tömeget, amely az Aréna körül hömpölyög.
http://www.filmunio.hu/kepek/upload/200 ... _arena.jpg

Közlebb nyomulsz az Aréna bejáratához.

Nagy festett táblákon hírdetik a mai napi viadotokat:

Párviadalok:
Axel, a Mészáros-Beron, a Csonttörő
Omasu a Mosolygó-Vendolin a Bélkitépő
Gnob a Kannibál-Hedun a Pusztító

Csoportviadalok:

Gro-Ugoni Halálkiáltók-Lándzsás Talpasok
Oroszlánok-Veterán Gladiátorok Társasága

A legolcsóbb belépő 10 réz. Sokan állnak sorba, hogy jegyet váltsanak. És természetesen látod a Játékok elmaradhatatlan hiénáit és fő hasuonélvezőit: a bukmékereket és a kis fogadóhelységek épületeit.

[Schinter]

Rukh

LAssan,de biztosan olvasgatva a küzdelmeket szivesen bemenne.Hisz Gro-Ugoni is van ottan Ám meglátva,hogy 10 rézbe kerül a legolcsóbb belépő úgy dönt,hogy még sem megy be.Innen kintről hallgatni sincs túl sok értelme,hisz a közönsség moraja elnyom mindent.Nincs hát más megoldás...Megfordul és elindul kifelé a városból,hogy keressen magának egy alvó helyet vhol a városon kivül.Majd holnap ugyis bemehet ingyen az arénába

[Kalmárfejedelem]

//Off: Rukh-nak a Kalandozó Küldetésben c. topicban folytatom a mesélést! (a változó helyszín miatt)//

[Kalmárfejedelem]

________________________________________________________________________________

JK: Rukh
Esemény: Küzdelem az Arénában
Helyszín: Aréna
Idő: 10.00.
_____________________________________________________________________________

Az előző nap megismert összekötő messziről int a tömegből.

-Jó reggelt Rukh. -Akkor felkészültél? -Gyere velem a Gladiátorszállásra. Éppen eszünk.

Az összekötő bevezet egy nagy terembe, ahol rengeteg különböző rendű, rangú és felszerelésű harcos üldögél az asztaloknál és esznek.

Az összekötő az egyik 12 fős társasághoz vezet.
Mindenki tengerészruhában van, mindenkin van egy jelmez ruhadarab; egy díszes kalap, egy fejkendő, de különböző fegyverekkel vannak felszerelve. Pyíarroni és dzsad származású harcosoknak tűnnek.
-Jó reggelt Kalózok! -köszönti őket a viadalszervező. -Bemutatom a 12. harcost, ő Rukh; Rukh ők a harcostársaid. Ismerkedjetek össze, mert az Arénában egymáson kívűl másra nem számíthattok. 12 abasziszi falanxossal álltok ki. Ahogy megegyeztünk, ha túlélitek az ütközetet minenki kap öt aranyat olyan érmékben, ahogy kéri. Készüljetek, két óra múlva ti jöttök. És nyerjetek nekem fiú, mert rátok foagadtam! -mondja vigyorogva a viadalszervező.

Az asztaltársaság előszőr kicsit idegenkedve méreget, majd az egyik dzsad handzsáros kiböki:

-Osztán a fegyvert is tudod forgatni, he?