JK: Don Kermorwan, Róka, Brognar, Zaida Azadyr
Helyszín: A nyílt tenger
Időpont: délelőtt
___________________________________
A vihar továbbra is kitartóan, csillapodni nem akaróan tombolt tovább, mintha az Istenek kegyetlen haragja csapott volna le a hajóra. Az egybefüggő éjszínű felleget minden fényt eltakartak a horizont előtt, mintha a nap s a csillagok az örök sötétségbe vesztek, és elérkezett volna az idők végezete. A tajtékzó tenger úgy dobálta a kétárbocos hajót, mintha roppant kezében egy apró játékszert tartana, melyről több tengerész is a dühöngő habok feneketlen sírjába hullott.
Róka harmadik szemét a fátyolon túli világra nyitotta. Érzékeire azonnal ránehezedett a kaotikusan, határtalan erővel kavargó manna, milyet még rövid élete folyamán sosem látott. Úgy tűnt számára, mintha földöntúli mágia keltette volna életre a roppant erejű, végtelennek ható kegyetlen vihart.
Don és Brognar minden erejüket latba vetve ragadták meg két oldalról a kormánykereket. A törpe hiába birkózott a ránehezedő irdatlan súllyal, képtelen volt azt megtartani. A kormánykerék kicsúszott kezei közül és egyensúlyát vesztve, nagy csattanással vágódott hanyatt a tenger és a lehulló eső által vizessé és síkossá vált fedélzeten. A robosztus barbár izmai pattanásig feszülve kidagadtak, mikor Togar által biztosított segítő ellenállás hirtelen véget ért. Emberfeletti erejének köszönhetően éppen meg tudta tartani a kormányt, de visszahúzni már nem tudta, a hajó nyikorogva, recsegve kezdett oldalra dőlni, mikor egy hatalmas hullám oldalba kapta. Nem látszódott több remény, mindet elfújta a még nagyobb erővel tombolni kezdő orkán, és a nem túl messzi távolból nagy sebességgel közeledő torony méretű fekete hullám, mely egyenesen a hajó felé tartott...