"...a hajnal a szabad ég alatt, a rákövetkezõ a dorani országút egy apró fogadójában találta. Meghalgatta a legfrissebb híreket, megtérített egy hegyi rablót, aki az élmény hatására tíz arannyal támogatta Darton evilági birodalmának ügyét..."
_____________________________________________________________ HM esemény [Airun al Marem] Helyszín: Rumilant tenger Időpont: PSz. 3701. Sólyomszárny hava 12. nap délelőtt Résztvevők: Amaryen [Ayra]; Jomadar [Warai] _____________________________________________________________
//Warai//
Amióta elindultál Navran felé, hogy testvéred megkeresd nem nagyon volt időd unatkozni. Sajnos pont az esős évszak kellős közepén kellett, hogy hajóra szállj. A tiadlani kikötőben egy idegen, aki eléggé furcsa ember, de segítőkésznek bizonyult feléd, fizette ki azt a pénzt, amiért cserébe egyáltalán hajóra szálhattál. Cserébe csak egy szívességet kért tőled, amit az ő megfogalmazása szerint, majd eljön az ideje amikor behajtja rajtad. Aki segítségedre sietett egy bizonyos Calimore, aki mind később megtudtad dorani varázsló. Így vele utaztatok Navran felé, meg egy csapat vadállattal, akiket még tiadlanban fogott össze egy csapat kalandozó, akik szintén a hajón utaztak. Egy viharos éjelen, azonban hatalmas csata zajra ébredtél, de még ezt is elnyomta a vihar zaja, ami ahhoz vezetett, hogy a hajótok a vízbe fordult. A szívességet viszont leróttad, mert minden erődet latba vetve, megmentetted a sajt, és a varázsló életét, és egy Talavra nevű helyen vetődtetek partra. Rajtad és a varázslón kívül, egy középkorú tudós nő és egy barbár élte túl, valamint egy matróz, aki megbolondult, azóta a tragédia óta. A helyiek felettébb kedvesek voltak veletek. Befogadtak poltak benneteket, cserébe csak annyit kérek, hogy ne híreszteljétek, hogy hol vetődtetek partra. Rólad és a csalódodról egy Ayra nevű fiatal lány és a családja gondoskodott. Különösen közel került a tudós hölgyhöz, akinek Amelia a neve.
//Ayra//
1 héttel ezelőtt egy biharos éjszaka után hajótörötteket találtak a parton, és most a ti családotokon volt a vendégszeretet kifejezésének a sora, így találkoztatok, egy barbár idomárra, egy meglehetősen különc varázslóval, egy látszólag tudósnak látszó hölgyel, akiről megtudtad, hogy mélyen vallásos is, és elég sokat beszélgettetek az elmúlt egy hétben, de még nem vagy benne biztos, hogy a bizalmába fogadott. Valamint velük volt még egy tiadlani harcművész. Miután mindannyian felépültek, indulni készültek az első Navranba tartó hajóval, és te úgy döntöttél, hogy a kiváncsiságod már elég erős, hogy velük tarts.
//Mindketten//
Már csak alig 3 napi hajóút választ el titeket uti célotoktól. Az idő eléggé szeles, de egynelőre - Antohnak legyen hála - esőnek semmi nyoma.
//Warai: sajnos a hátasodat nem tudtad magaddal hozni így túl adtál rajta, ebből maradt némi pénzed, meg a kosztott kifizetted a hajóútra, a könyved sajnos elázott, de néhány fontos papírlapot megtaláltál belőle, és a többi holmidat is vagy megtaláltad, vagy a helyiek pótolták neked.Jelenlegi pénzed 6 ezüst 20 réz.//
"...a hajnal a szabad ég alatt, a rákövetkezõ a dorani országút egy apró fogadójában találta. Meghalgatta a legfrissebb híreket, megtérített egy hegyi rablót, aki az élmény hatására tíz arannyal támogatta Darton evilági birodalmának ügyét..."
A vagyon számomra nem érték inkább csak veszélyforrás, mint tudjuk "A nincstelen utazó nyugodtan jár". Nem is nagyon tudok bánni vele. Azért némi pénzmag jól jött volna a hajóútra, még szerencse, hogy összetalálkoztam ezzel a dorani varázstudóval. Jó hátasomat is rá kellett bízni egy nem teljesen bizalomgerjesztő lókupecre, hiszen a hajóra nem engedték fel. Micsoda egy tákolmány ez a hajó. Folyton recseg-ropog, billeg, hogy azt hinném rögvest beleborul a tengerbe. Még meditálni sem lehet rendesen, alig tudom kizárni elmémből a folyton változó ingereket. A testmozgás is alig lehetséges, folyton idegenek lábatlankodnak a közelben. Az álom csak ritkán látott vendég itt, bezzeg mindig akad valaki a közelben, aki olyan harsányan horkol, hogy beleremegnek a deszkák. Amikor mégis sikerült elbóbiskolnom, harc hangja vert fel. Mi a fene történhetett? A doranival a fedélzetre kászálódunk, de csak a hajón átcsapó víz fogad és a hullámok közé esettek jajveszékelései. Egymásra nézünk és hamar rájövünk, hogy erre egyikőnknek sincs receptje, de nincs is idő gondolkodni, egy erős dobás a hajón, és már mi is a hullámok közt találjuk magunkat. A dorani nem tűnik jó úszónak, így próbálom a víz felett tartani, és hálás vagyok annak a hatalmas gerendának, amit mellénk sodor a következő hullám. A hajó recseg-ropog, és nem is áll ellen sokáig. Egy utolsó örvénnyel még beránt pár kétségbeesett lelket és aztán már csak a lehullott darabok emlékeztetnek rá, hogy valaha létezett. Elcsüggedve várjuk, hogy vége legyen az égiháborúnak, és idővel valóban csendesedik az idő. A távolból egy öblös férfihangot hallunk: Vitorla jobbróóóól! és hangos röhögés. Először azt hiszem, átkozott jó szeme lehet, mert én semmit nem látok, de később kiderül, hogy egy elmeháborodott matróz az. Amikor egy partra vetődünk, már biztos vagyok benne, hogy a végzetnek dolga van velem, nem hagyott hullámsírban elsüllyedni. Még a hátizsákom is többé-kevésbé megúszta, csak a könyvecském lapjai sínylették meg az utat igazán. Olcsó árnak érzem a történtek után. Egy sziklás de alacsony partra érkezünk, össze kellett szednem az erőmet, hogy a varázslót úgy segítsem ki a vízből, hogy ne essék baja. A hangos röhögés alapján megtaláljuk a másik három túlélőt is, a matróz simán kiúszott, a tudós nőt egy barbár férfivel segítjük partra evickélni. Amint szilárd sík talajra ér elengedi remegő tagjait és mély álomba zuhan, a varázsló atyáskodón ráteríti a köpenyét és leül mellé. Pár perc és ő is félájultan alszik. Én is ólmosnak érzem a tagjaimat, de próbálok körülnézni, hová is vetődtünk. A matrózon nem is látszik a fáradtság, pajkosan kérdi: Hol a rum? Összenézünk a barbárral, de nincs kedvünk nevetni. A távolból házak halvány fényei látszanak, a helyiek kedvesen fogadnak és hamarosan fűtött helyiségben pihenhetünk. Meleg ételt is kaptunk, kissé különös, hogy diszkréciót várnak a vendégszeretetért cserébe, de hát gondolom ahány vidék annyi szokás. Illik tiszteletben tartani. Már megint egy kikötő felé tartunk, hogy újra hajóra szálljunk. Bármi más megoldásnak jobban örültem volna, de a nehézségek csak erősítenek, nem tántoríthatnak el. Bárcsak valami logikus magyarázattal más kifogást lehetne találni... Még egy helybeli mosolygós lány is velünk tart, azt mondta, neki is arra van dolga. Lopva rálestem olykor és vonzó társaságnak tűnik. Ez kicsit össze is zavar, eszembe jut egy lány a kolostorból, aki vonzón nőies volt és egyszer rám is mosolygott. Amikor szabad küzdelemben kerültünk párba, nem is tudtam, mit kezdjek vele, törékenynek és esendőnek tűnt. Hát így kaptam meg első KO-mat. Szinte erőfeszítés nélkül emelte a lábát a fejemig, a következő pillanat számomra a feleszmélésről szólt... Szóval újabb hajóút.
Csendes, udvarias utitárs, nem kezdeményez beszélgetést, de szívesen válaszol és amiben tud, kérés nélkül is segít.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
Éppen a házunkban segítettem szegény jó anyámnak a takarításban, nehogy túlerőltesse magát mikor a partról kiabálást hallottam. Gyorsan kifutottam. Partra vetődött embereket láttam, körülöttük pár halásszal. Eszembe jutott a bátyám. Ideje követnem téged, most rajtam a sor. Gyorsan odafurakodtam a szerencsétlenekhez. A halászok csak bámészkodtak. Rájuk ripakodtam, hogy segítsenek már, ne csak álljanak ott, így bevittük a hajótörötteket a házunkba. Gyorsan megágyaztam, majd anyámmal készítettünk elő tiszta, száraz ruhákat, enni és innivalót a vendégeinknek. Csupán egy hétig voltak nálunk, míg összeszedték magukat. Elég sietős lehet az útjuk. De mennem kell, nincs időm gondolkozni. Már elterveztem, ki tudja mikor adódik még egy ilyen lehetőség. Gyorsan összepakoltam a holmijaimat, elbúcsúztam a szüleimtől, barátaimtól és hajóra szálltam az idegenekkel. Még sose hagytam el a várost. Biztos fura lesz kinn. De majd csak feltalálom magam. Az otthonunkban és a hajón is azzal töltöm az időm, hogy próbálom megismerni vendégeinket. Beszélgetek velük a történtekről, ha nem zaklatja fel őket nagyon, a múltjukról, hogy kik ők, honnan jöttek. Mondok pár szót magamról, hogy egész életemben itt éltem a szüleimmel, stb. (A városról és magunkról igyekszem kihagyni az információkat, hogy kik is vagyunk valójában. Nem hazudok, csak nem mondok el mindent.) A hajón imádkozok olykor Antohhoz, hogy szerencsésebb utat biztosítson nekünk ezen a hajón, mint az idegeneknek az előzőn. Annak ellenére, hogy tengerparti városból származom, nem kedvelem különösebben a nagy vizet, ezért nem is tanultam meg úszni. Remélem nem lesz akkora pechem, hogy mégis beleesek.
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Amaryen 2011.12.20. 12:29-kor.
_____________________________________________________________ HM esemény [Airun al Marem] Helyszín: Rumilant tenger Időpont: PSz. 3701. Sólyomszárny hava 12. nap délelőtt Résztvevők: Amaryen [Ayra]; Jomadar [Warai] _____________________________________________________________
//Mindenki//
A tengeren a felhökből eső kezd hullani a hajó fedélzetére, szerencsétekre Antoh kegyes, és csak emléketekbe igyekszik vésni, hogy aki a tengeren jár az legyen nagyon óvatos. Az esőcseppek nem esnek sűrűn alig érezhető, de ez is elég ahhoz, hogy erősebb hullámok kezdjék lökdösni a hajótokat. A matrózok kivételével mindenki elhagyja a fedélzetet, és az utasok jó része a fedélközi konyhába húzódik vissza.
//Warai//
Nem sokkal később miután helyet foglalsz egyszercsak a varázsló ül le melléd. Feletébb furcsa fickó, ha nem úgy öltözne, mint egy mágiatudor, és nem a botjával látnád, még közönséges csavargó is lehetne. Úgy ült le melléd, hogy hátát a falnak vetette és majd lefolyik a padról, pedig csak igyekszik kényelmesen helyet foglalni. Közbe folyamatosan az arcod fürkészi.
-tudod fiú - hirtelen előre döl, és szinte az arcodba mászik. -A te arcodról nagyon nehéz bármilyen érzelmet leolvasni. Emlékszel arra az éjszakára...amikor kimentettél?
//Ayra//
Épp ekkor érkezel a fedélközbe látod, hogy csak hárman vannak lent az idomár, a tiadlani no meg a varázsló, aki mintha kötekedni akarna a tiadlanival.
"...a hajnal a szabad ég alatt, a rákövetkezõ a dorani országút egy apró fogadójában találta. Meghalgatta a legfrissebb híreket, megtérített egy hegyi rablót, aki az élmény hatására tíz arannyal támogatta Darton evilági birodalmának ügyét..."
Gyűlölöm a hajózást. "A helyes utat járd, ne a könnyűt", nem feledtem el Sorin mester szavait, de ez nem egyszerűen félelem. Botor dolognak tartom a természet vad kiszámíthatatlanságára bízni a sorsomat. Nem is számolom, hány éve legfőbb feladatom, hogy uraljam a testem, a vágyaim, ha kell a gondolataimat is, és a tökéletesedés útját járjam. Most pedig itt ülök egy lélekvesztőben és várom, hogy egy vihar vagy egy korán elkorhadt deszka bizonyítsa be, hogy minden akarat, minden hiábavaló? Nem kétlem, hogy a természet hatalmával szemben porszem vagyok csupán, de miért kell egy porszemnek a tengeren járnia? Ekkor szólítja meg a varázsló. Furcsállja a viselkedését, de rezzenéstelen tekintettel válaszol: - Csak pár napja történt, világosan emlékszem. Milyen érzelmet kellene látnod? Ahogy a furcsa idegen behatol az intim szférájába, érzi a természetes reakciót, a védekező ösztönt, a harci készültség belső jeleit, de jól megtanulta leplezni azokat. Ő is mélyen az idegen szemébe néz (mint mindig ha valakivel beszél), és próbálja kitalálni a szándékait.
Ki egyszer megtapasztaltad a repülést, a földet ég felé fordított tekintettel járod, ahol egykor ott lehettél és ahova mindig visszavágysz.
Leonardo Da Vinci
<Ajjajj, eső. Jobb lesz ha behúzódom a fedélközbe,mielőtt baj lesz. Nem szeretnék a cápák közt megtanulni úszni. Amúgy is, lehet el kéne kezdenem építgetni a hírnevem.> Ezzel elindulok és járkálok a hajón, olyan dolog után nézek, amit meg tudok majd lovasítani. Ha valaki esetleg kérdezősködik, hogy miért járkálok, akkor majd azt mondom eltévedtem, a szobámba szeretnék eljutni, vagy a fedélközbe.(Attól függően, melyik hangzik ésszerűbbnek, melyikhez nehezebb az út. Ha mindkettőhöz egyszerű út vezet, akkor azt mondom, hogy rosszul vagyok, erre próbálok hihetően rájátszani a színészkedés képzettségemmel.) Ha valakinek így hazudok, akkor annak megfelelően cselekedek. Később a fedélközi konyhába megyek. Ha jól láttam oda mentek le a többiek, nem értem hogy tud valaki ilyenkor ételre gondolni. Mikor belépek kicsit meglepődöm a varázsló viselkedésén. <Mintha azt mondták volna az a fickó mentette volna meg a varázsló életét. Nem értem mit akar a varázsló. Nem szeretnék belefolyni egyelőre, azt hiszem úgyis meg fogom tudni. Remélem nem lesz semmi csetepaté.> Tőlük kicsit távolabb ülök le, lehetőleg a hölgy mellé. -Valamin talán összevesztek?-kérdem meg halkan.