A Hóhérnak is becézett bár a Kikötõnegyedben található a khoórok rengetegének elõterében, a város legnagyobb mólójának tövében. Igencsak népszerû hely, mindenki, aki a városba a tengeren keresztül érkezik, megfordul itt.
Az épület kívülrõl szürke színû, fekete kõerezetes. A kétszárnyú tölgyfaajtó felett bárdját feltartó hóhérral fémjelezett cégér látható, mely mondhatni az egyedüli dísze a fogadónak. Az ablakok keretei faszínûek, többsége kristályüveg-berakásos, ami arról ad tanúbizonyságot, hogy meglehetõsen jó minõségû lehet benn a kiszolgálás, tekintve, hogy csak a gazdagabb helyek engedhetnek meg maguknak ilyen luxust. Belépve az ember a zöldesszürke falaktól nyomban émelyegni kezdhet, ezt hivatott a söntés mögötti világosabb szürke, hóhért ábrázoló háttér kiegyensúlyozni. Az összes belsõ fal derékmagasságig zöldesszürke, egy vékonyabb fekete csíktól kezdõdõen azonban szürke. A mennyezetrõl fekete csillárok nyúlnak alá, mindegyikben széles korongokon láng lobog, bizonytalan félhomályba burkolva esténként a helyet.
A hatalmas méretû bár négyszintes: az alagsorban széles söntés áll a bejárattal szemben, annak két oldalán több tucatnyi asztal, mindegyik körül négy szék. A pult két oldalán lépcsõ vezet fel a felsõ szintre, amely egy térbe van vágva az alagsorral: itt is asztalok, székek várják a betévedõket. Alul faragott, fekete színû tölgyoszlopok tartják ezt a szintet, melynek ugyebár közepe ki van vágva, hogy a szinttel egybe legyen nyitva. A padlózat fából készült, vékony lakkréteg fedi. A második szintre vezetõ lépcsõ kanyarulatot vesz és úgy megy fel a felsõbb emeletekre, ahol a kisebb, egy-két szobás lakosztályok találhatók. Ezeknek mindegyike puritán: egyedül egy ágy, egy kisebb szekrényke, egy kis asztalka és két szék található itt. Minden szobának ablaka van.
Kérdés lehet, honnan is kapta a nevét a fogadó: 1383 éve, az alapításkor a kivégzések a mólóknál zajlottak: cápákat édesgettek a partokhoz a véreskezû papok, hogy áldozataikat a tengerbe vetve veszejtsék el. Késõbb, miután Tharr katedrálisa és a Vér tér megépült a kivégzések központja átkerült a Shagwinnba, ám a fogadó, amely addig a kivégzések által idevonzott tömegekbõl szedte meg magát, nem változtatott nevet. A kivégzések különféle helyi hagyományokat valósítottak meg itt: az idelátogató törzsvendégek minden alkalommal egy arra a célra kihelyezett edénybe köpnek a fogadó mellett, hogy azzal is jelezzék tiltakozásuk az ellen, hogy már nem szórakoztatják itt a dolgos városiakat kivégzésekkel. Senki se mer azonban abba belegondolni, hova is kerül az a temérdek nyál… A Horgas Hóhér névhez azonban csak késõbb csapódott a Varjak szócska.
A Varjak egy kisebb zenésztársaság neve. Három férfiúból álló trió zenél itt, a fogadó közepére, a söntés elé kiállított kis magaslaton. Mivel az elsõ két szint egybe van nyitva, felülrõl is meg lehet csodálni a trió játékát. Az asztalok és a székek félre vannak húzva, hogy legyen elég helye az együttesnek. A trió szószólója Pyd, aki kemény, öblös hangjával a vokál szerepét tölti be. Egyik társa mélyre hangolt pengetõs hangszerrel kíséri õt, a harmadik tag pedig hatalmas timpanin dobol ezalatt. A trió zenéjére igencsak kifejezõ szó a Varjak: Pyn híres fekete humoráról, fekete öltözékével a halál madaráról elnevezett együttesnek karizmatikus vezetõje. Károgásnak is beillõ éneke, mély, hörgésszerû hangja, alkalomadtán morgása egyedi szinkront talált társa hangszerhúrjainak kemény, vágó hangzásával. A timpani ezalatt lassú ütemeket játszik: az összhatás furcsa, túlvilágias hangulatot keltõ hangulatzene, mely egyszerre nosztalgikus, tettrevágyat hajtó és fekete. Szót kell még ejtenünk a hely tulajáról, Hóhér Zwol-ról. Õ a 27. tulaj a sorban, a család egyik kiválósága. Feleségével az alagsor alatti személyes hálótermekben lakik, egy lányukat nevelik. Zwol maga nem túl magas, beesett arcú, sovány alak. Középkorú férfi, általában öltözékével a hely sötét hangulatához igazodik. Nagydarab gorillákat tart, hogy a helyre felvigyázzanak, hiszen a Kikötõnegyed hivatalos kötekedõitõl fontos lenne megóvnia fogadóját.
A kiszolgálás jól szervezett: fekete egyenruhás felszolgálók sündörögnek a pult mögött, oda várják az éhes avag szomjas vendégek elkészíteni kívánt ételeiket, italaikat. Jó minõségû borok és mindenféle ételkülönlegesség is kérhetõ. Helyi hagyományok alapján keverik a tömény szeszt a gyenge lõrékkel. Ilyen különleges ital a Vérnek becézett vörös nedû, melybe valamilyen szárnyas vérét, vörösbort és pálinkát kevernek. Másik hagyományos ital az Átok, amelybe 65%-os alkoholtartalmú tömény csodát töltenek össze némi különleges, csípõs fûszerrel. A továbbiakban néhány ételkülönlegességet fogok ide leírni.
Részlet a Morgena Könnyei c. könyv függelékébõl:
A császárváros lelke a tenger, ennek meg¬felelõen a különféle halételek kerülnek itt elõtérbe. Legfeljebb néhány szárnyasfélét tekintenek még jó szemmel az asztalukon a helyiek.
A fûszerezési technikák külön fejezetet érdemelnének, hiszen a kyrek örökségeként, a konyhát sem kerülhetik el a számok. Mivel a páros számjegyek rossz elõjelet hordoznak, sosem kerülhet egya¬zon dologból páros számú a kondérba, serpenyõbe, stb. Ugyanak¬kor elképzelhetõ, hogy amibõl egy maroknyi még kevés, három viszont már sok. Ezért számtalan konyhai mértékegység létezik. A toroniak szeretik a hasukat, ezért nem engedhetik meg, hogy a számok szeszélyei kifogjanak rajtuk. Ha nem tehetnek valamibõl két nagykanálnyit; azt megoldják egy nagykanállal, egy leveseska¬nállal és három gyûszûkanállal. Számos példát hozhatnánk még, de ezek semmivel nem vinnének bennünket közelebb a célhoz. Éppen ezért a leírásoknál jócskán egyszerûsítettünk. Következzék hát néhány recipe, úgy, ahogyan azt Shulurban szeretik. Nem fényûzõ lakomák leírásai ezek, csupán néhány egy¬szerûbb étek, mégpedig a Víziváros közkedvelt Három Rák ven¬dégházának szakácsa szerint:
Alapleves halból
1 kg tengeri hal (5 féle), 2,5 liter víz, 1 palack fehér bor, 3 zellergumó, 3 sárgarépa, 3 fej vöröshagyma, 1 szál póréhagyma, 3 csõ csípõs paprika; 1 fej fokhagyma, olaj, olajbogyó, só, fehérbors, babérlevél.
Majd minden shuluri étek alapja, az egytálételek lelke. Talán nincs is olyan konyha a székvárosban, ahol hetente legalább egy alkalommal ne készítenék. Egy nagy üstben vizet melegítünk. A forró vízbe beledaraboljuk a megtisztított zöldségeket, hozzá¬tesszük az olajat, a bort, majd húsuk megfövésének sorrendjében a halakat. Ezután belevetjük a többi fûszereket is és készre fõzzük. A halakat külön szokás enni, egynémely szószokkal, esetleg a leszûrt és áttört, hallével feleresztett zöldségekkel.
Shuluri rákragu
Fél kg aprórák (páncél nélkül), 1 csõ csípõs paprika, 3 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, olaj, 3 kanál rákszósz (sós vízben erjesztett, õrölt rákból és halból készül), egy marék liszt, 11 kanál alaplé.
Egy serpenyõbe beleöntjük az olajat, beledobjuk az apróra vágott paprikát és egy kicsit pirítjuk. Hozzávetjük az összevágott hagymát és fokhagymát és rövid ideig együtt sütjük, míg az ízeiket kieresz¬tik. Egy tálban elkeverjük a rákszószt, a lisztet és az alaplevet. A megtisztított rákokat az üstbe dobjuk és rázogatva sütjük, amíg egy kis színük lesz. Ezután hozzáöntjük az elkészített mártást és sûrûre fõzzük. Ha a rákszósztól nem lesz elég sós, tehetünk bele még sót is. Egyes helyeken a mártásba kis mézet kevernek, hogy ellensú¬lyozza a csípõs ízeket.
Matrózfazék
Fél kg tengeri hal vegyesen, nagy darabokra vágva, fél kg aprórák (megtisztítva), 1 kg fekete kagyló (héjastul), 3 fej hagyma; 3 gerezd fokhagyma, 1 csõ erõs paprika, 1 kg krumpli, olaj, 1 liter alaplé, 1 palack fehérbor, 1 kupica almapálinka, só, bors.
A hagymaféléket összevágjuk és egy jókora üstben megpároljuk az olajon. Erre kerülnek a haldarabok. Addig pirítjuk, amíg szépen megfehéredik. Felengedjük az alaplével, beledobjuk a rákot és a kagylót, a megtisztított, kockára vágott krumplit, a fûszereket és kipótoljuk a hiányzó levet egy kis borral. Összefõzzük. Mielõtt kész, belelocsoljuk a pálinkát. Rozscipóval adjuk az asztalra. Egyes kerületekben a kész ételt savanyú tejjel vagy uborkalével ízesítik.
Paradicsomos halszeletek
I kg tengeri halvastagabb szeletekre vagy csíkokra vágva, 1 fej vöröshagyma, 1 csõ csípõs paprika, fél kg paradicsom (forró vízbe mártva, meghámozva), olaj, olajbogyó, babérlevél, 1 gerezd fok¬hagyma, 1 pohár víz, 1 pohár hallé, 1 kevés méz, só, fehér bors, szurokfû.
Az összevagdalt hagymát egy nagy serpenyõben olajon megfut¬tatjuk, s ráhelyezzük a halszeleteket. Rövid ideig pirítjuk mindkét oldalukat, majd beborítjuk az összevagdalt, kimagozott paradi¬csommal. A fokhagyma kivételével beleszórjuk a fûszereket és egy pohár vízzel feleresztjük. Megvárjuk, amíg jól össze%. A mézet elkeverjük a hallével, azt is hozzáöntjük és készre fõzzük. Mielõtt levennénk a tûzrõl elkeverjük benne az apróra vágott fokhagymát.
Shunnar khyll - Narancsos csirke 1 fiatal csirke, 3 narancs, 5 narancs leve, egy kevés szárított narancshéj (a fehér része nélkül) vékony csíkokra vágva, 5 gerezd fokhagyma, só, bors, 1 csõ erõs paprika, olaj, 1 nagy póréhagyma; 1 pohár víz, egy kis marék rizs.
A csirkét feldaraboljuk és egy estére páclébe tesszük, amibe olaj, 5 narancs leve, az összevágott fokhagyma; só és bors kerül. Másnap egy magas peremû serpenyõben olajat melegítünk, azon pedig megpirítjuk a csirkedarabokat, hogy mind a--két oldalukon arany¬színûek legyenek. Ekkor rájuk dobjuk a szárított narancshéjat (ha forró vízbe dobjuk elõtte, könnyebb szeletelni), kevéssel késõbb pedig a karikára vágott pórét és egy darabig együtt sütjük. Erre kerül a három, gerezdekre szedett, lehártyázott és összevágott narancs. Felöntjük a páclével, s hozzáadjuk a maradék fûszereket. Egy marék rizset fõzünk bele, ha kész a csirke, hogy sûrû legyen. Ha idõ elõtt elfõné a levét, óvatosan pótoljuk. Ezt kerületenként másként értelmezik. Van ahol vízzel, másutt narancslével, megint másutt vörösborral pótolják.
Innuor Imperali: Isshae Ianarak alias Tysson-Lar
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A kikötõbe megérkezik egy karcsú szállítóhajó. A helyi rakodók tudják, hogy rendszeres járat Alidax és Shulur között. Mikor kikötik, a matrózok leeresztik a rámpát. Az utasok sietõsen lépkednek le és tûnnek el a tömegben. Egy alak marad a rámpa aljánál csomagokkal a lábai elõtt. Egy fekete selyeminkognós karcsú nõi alak. Nem tellik bele sok idõbe és megjelenik két hordár is. meghajolnak az utazó elõtt és felajánlják szolgálataikat. A nõ bólint és fekete csipkés selyemkesztyûs kezei a köpeny alá nyúlva rezeket varázsolnak elõ. Odadobja a hordároknak és a közeli fogadó felé mutat. Azok nem haboznak. Felkapják a koffereket és a hátizsákokat és elindulnak a mutatott irányba. A nõi alak követi õket. A finom selyemanyag könnyed táncot jár a délelõtti tengeri szélben és a csukja alól néha elõvillan egy finommetszésû lágy vonalú áll és egy fitos csinos kis orr. Az érzéki ajkak unalmat sugároznak, de csak ennyi árulkodik egyenlõre az alak hangulatáról. Mozgása elegáns és minden póriasságot mellõz. Járása szinte lassított felvétel. Mintha a járás örömét is a végletekig ki akarná élvezni. A kámzsa alól néha körbepillant, de nem tûnik riadtnak, láthatólag nem támadástól tart. A fogadóhoz érve a hordárok leteszik a holmit és újabb utasításra várnak. Az alak hanyag kézmozdulatokkal jelzi, hogy elmehetnek. Ekkor már nyílik a fogadó ajtaja és a felszolgálók megragadják a csomagokat. Elõreengedik a köpenyest és követik. Az ajtó halk nyikordulással becsukódik mögöttük.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Hangja végtelen unalmat sugároz, és mintha nem is figyelne a fogadósra, gondolatai már messze járnának.*
- Természetesen kisasszony. Napi 20 réz lesz, ehhez jön az étkezés. - Nem kívánok itt étkezni.
*Azzal megint köpenye alá nyúl és letesz egy ezüstöt a fogadós elé. Amikor a kulcsokat kiadják, követi a hordárokat az emeletre, és amikor azok leteszik a holmikat és kiszállingóznak, magárazárja az ajtót. Körülnéz ideiglenes otthonában és elrendezi holmijait. A munkájához szükséges dolgokat a belsõ szobába hordja, többi holmiját a másikba. Lekanyarítja magáról a köpenyt és az ágyra dobja. Megszabadul csizmáitól is, végül szépen lassan többi ruhadarabjától is megválik. A függöny takarásában kinéz az utcára és figyeli egy darabig az alant hömpölygõ tömeget. Sokatsejtetõen elmosolyodik, aztán elhúzza a sötétítõ alkalmatosságokat. Bebújik az ágyba, nyakába húzza a takarót és elszundít. Mély álomba merül és kipiheni a hajóút minden fáradtságát.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*A puha ágy és a nyugalom megteszi a hatását. Délután Nyna kipihenten ébred. Még lustálkodik egy kicsit az ágyban. Nyújtózkodik mint egy jóllakott macska, aztán rászánja magát és feltápászkodik. Átmegy a másik szobába és rendezgeti még kicsit a könyveit, majd eljut a naplójáig. Elõveszi az írószerszámait és leül az asztalhoz. Belemártja az írótollat a tintába és nekiáll lefirkantani pár sort.*
" ... A hajóút gond nélkülisége egy kicsit megnyugtatott. Furcsa önállóan, minden feladat nélkül nekivágni a nagyvilágnak. Shulur semmit sem változott. Az emberáradat mindig magávalragad. Nem is volt kétséges, hogy utam elsõre ide vezet. Mindig is vonzott az a szenvedély ami ebbõl a városból árad. Sajnos lemaradtam a fesztiválokról, de nem baj. Érzem, hogy Toron tartogat még számomra elég izgalmat. Egy ideig itt maradok. Pénzt kell szereznem és ismeretségeket kötnöm. Sok itt az unatkozó pénzeszsák. Nem ártana kicsit belefolynom a nagyvilági életbe. Ez a fogadó nem rossz, de nincs sok kedvem ennyi pénzt elvernem szállásra. Kell szereznem egy alkalmi szeretõt. A hóhajúak úgysem tudnak ellenállni a vonzerõmnek. Anyu hiányzik nagyon. Nem érzem magamon a figyelõ tekintetét, nem hallom megnyugtató szavait. Kicsit egyedül érzem magam. Ezért is kellene már egy férfi. Na majd meglátjuk. ..."
*Hagyja kicsit száradni a tintát, aztán becsukja és elrakja a naplót és az íróeszközöket is. Visszalépked a hálóba és szétpakolja ruháit. Gondolkodik, hogy melyiket is kellene felvennie, aztán a bordó mellett dönt. Rangja megengedi, de ennek ellenére sosem hordott fehérnemût. Most sem változtat ezen szokásán és belebújik a finom anyagú ruhába. Élvezi, ahogy a selymes kelme símogatja a testét, és tudja, hogy hogyan áll rajta a ruha. Nem túl hivalkodó, mégis elegáns egészen sötétbordó ruha. Szoknyája hosszú és bõ. Fûzõje kényelmes, hisz Nynára készült. A fûzõ kiemeli kebleit, a puha cirádás mintájú ruhaanyag pedig megmutatja formáját és vállát is meztelenül hagyja. Emellé egy ugyanolyan színû kis topánkát húz. Köpenyét nem veszi fel. Az idõ jó, nem akarja eltakarni szépségét. csak kis kézi ernyõjét viszi magával. Haját felköti egy csavart kontyba, amibõl körbe lelógnak barna hajtincsei. Így hagyja el szobáját, amit be is zár, majd lesétál a fogadórészbe. Szinte megáll az élet, ahogy eltipeg a kijáratig. A férfiak álla leesik a földöntúli szépség ilyetén megnyilvánulásán. Az egyik szolgáló észbekap és kinyitja a lány elõtt az ajtót. Nyna kényelmes könnyed léptekkel kisétál, és nekivág a városnak.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Amint Janyna elhagyja a fogadó légterét, arcát hûs sószagú tengeri szellõ csapja meg. A dokkokban munkások pakolják a hajók fedélzeteire az értékes áruval telerakott ládákat, hogy elõkészítsék a hajót a másnap reggeli indulásra. Így megy ez: a legénység még nappal megteszi azt, amit kell, éjjel beleveti magát a tivornyázásba... hajnalban jön a macskajaj, akkor azonban már nincs helye semmiféle gajdolásnak... Janyna pedig a durva munkásembereket megpillantva midnen bizonnyal másfelé venné leginkább az irányt...
Ryni hamar a Horgas Hóhérhoz ér... hogy ki lehet az alidaxi valaki, hát az kész rejtély. Az egyszerûbb fajtából, meglehet, de ha alidaxból jött, mit lehet tudni... talán Drayh azért pont õrá bízta és nem valami kisebb rangú tagra, mert tud valamit az illetõrõl. Talán azok a Ropogtatók is közrejátszhatnak... a boszorkánymester csak egyszer mesélt róluk. Sunyi információval kereskedõ kisebb alvilági bagázs. Néhány elcsípett utalásból lehet csak sejteni, hogy a Ropogtatók testvéri szövetséget kötnének a Drayh és társai által vezetett triáddal. Talán azért ilyen morc, mert akadályokba ütközött az terv... ki tudja. Midnenesetre ha ryni a klán életében nagyobb szerepet szeretne betölteni, okvetlen ki kell derítenie, kicsoda az illetõ. talán legegyszerûbb lenne kérdezõsködni, érkezett-e valamilyen leányzó ide az este. Drayh szerint itt fog megszállni. Tegnap este. Majd kiderül... Ryni a fogadó épületéhez érve egy gyönyörû nõvel találja szemben magát. Ruházata valahogy pontosan úgy néz ki, mint a Limenel által leírt karakteré Hmm...
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Kiérve beszívja a jellegzetes illatot. Nem fintorodik el. Alidaxból jól ismeri a kikötõ jellegzetes illatait. A munkásemberek sem zavarják. Itt toronban mindenki tudja a helyét, és õ nincs egy szinten velük. Kényelmes tempóban sétálni kezd a város belseje felé. Csodálja a hatalmas khoórokat, és azok stilizált és gazdagon díszített dombormûveit, amik jelzik is egyben, hogy melyik kereskedõház tulajdonában vannak. Célja a belsõ kerületek egyike, ahol nyugodtabban sétálgathat, és talán talál is magának egy-két balekot. Egy csendben eltöltött vacsora sem ártana egy kellemes kis vendéglõ teraszán. Gondolataiba mélyedve sétálgat hát tovább és egyre jobban elterelõdik a figyelme közvetlen környezetérõl.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Nem törõdve a forgataggal ami körbeveszi útja során célirányosan masírozik a fogadóhoz. Útja alatt végigzongorázza magában a lehetõségeit, de csak a kérdezõsködés tûnik a legjobbnak. Utána meg... attól függ... - húúúú, de semmi kedve nem volt ehhez, de nem tehet mást. Parancs az parancs, ráadásul sok múlik rajta. Tudja, hogy jó pár napig le lesz foglalva ezzel, s a titkos könyvek közelébe sem fog kerülni. Kicsit kedvtelenül szaporázta meg lépteit, amikor megpillantotta a szürkés erezetû hatalmas épületet. Már csak pár lépés volt számára az ajtóig, amikor kilépett rajta egy gyönyörû fiatal lány. El is csodálkozik, hogy nem lát utána koslató kutyákat, magában meg is jegyzi.* <Meddig akarsz ugyan élni? Vehh, az elsõ sikátornál annyi lesz neked, de ha szerencséd van a másodikig eljutsz...> *Nem áll félre a nõ útjából, talán rangbéli lehet, szinte súrolva õt lépked el az ajtóig, s lép be a fogadó épületébe. Bent tanácstalanul szétnéz.* <Ah, ki kell vennem egy szobát, 1-2 napra egyenlõre. A fene, még az én pénzem bánja, de majd bevasalom, csak érjen haza...> *Azzal kicsit tétován, de a pulthoz lép. Az ott várakozó feketeruhás személyzethez fordul, s az anyanyelvi szinten beszélt köz-toroni nyelven szólal meg.* -Üdvözletem! Szeretnék kivenni egy egyszerûbb szobát. Egyenlõre 1-2 napról lenne csak szó, a többit majd meglátom. Az étkezéseket külön rendezném, nem szándékozom állandóan itt enni.
//Karakterleírás:
Kissé alacsonyabb termetû mint az átlag, testalkata arányos, karcsú - már amit ki lehet venni a hosszú ujjú, rafinált fém kapoccsal záródó, ’A’-vonalú, bokáig érõ, sötétszürke kabátszerûség alól. Fekete cipõ bukkan elõ a kabát alól, meg egy barna vászonnadrág szár. Felsõtestén világosbarna szín ütközik ki. Jobb csuklójára - mellyel a hátizsákját fogja a vállához - egy piros színû kendõcske van kötve. Öltözékét lehet csak felületesen nézi meg az õt figyelõ, ugyanis arcán lévõ furcsa jegy-jel szerûség vonza a kíváncsi és meghökkenõ tekinteteket. Bal arcféltekéjét egy sötétlilás folt csúfítja el, mely a homlokától egészen a szája vonaláig húzódik, s olyan formát ölt, mint egy égen futó villám vonala. Ha ez nem lenne rajta, igencsak szép nõ lenne. Bõre se nem világos, se nem sötét. Félhosszú kócos, tépett haja csak úgy száll össze-vissza a lenge szélben kissé hosszúkás, ám szabályos arca körül. Szürkés szemei hidegen és határozottan néznek a nagyvilágba kissé magas homloka alatt. Ajka szépen ívelt, kissé telt, de ezt sötétlila kencével palástolja.
Ékszerek láthatóak rajta: fülében feketére festett, apró csontfülbevaló virít. Nyakában két láncot visel, az egyik ócska selejtes, talán rézbõl készülhetett. Míg a másik gyöngyfûzött több rétegben, és szabálytalan közönként ki is lóg belõle 1-2 szál – mintha több vége lenne egyszerre.//
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
* Ryni alakját megpillantva az asztaloknál ténykedõ fogadós a pulthoz lépked... kimért férfiú, tartása enyhén hajlott, tekintete szellemi frissességet és különös nagyságot sugároz. Igézõ fekete szemeivel a lány két szembogarába bámul. Kezeivel ap ultra nehezedik, majd szájával jól artikulálva a következõt kérdi...*
- Mi hozta a gyönyörûséges primessát a kikötõnegyedbe?
* A lány kérdését hallva...*
- Semmi akadálya. A számlát utólag nyújtom be. 305-ös. A 303 és 307 között találja. 3. emelet. Egy ágyas, egyszerû szoba. A magáé.
* Azzal görcsösen megmarkolja a kulcsot, majd darabosan a nõ felé nyújtja...*
- Remélem gyönyörû napoknak nézünk elébe.
* Janyna az utcákat róva hamarosan a kerület határaihoz ér. Egy sor kisebb vendéglõ sorakozik errefelé... az igazán nívósak beljebb találhatóak, a város szívében. Ekkor jut a lány esébe, hogy elfelejtette kulcsát leadni a fogadósnak. Márpedig ha valaki elfelejti, a fogadós NAGYON morc lessz. Márpedig nem kifizetõdõ morccá tenni a fogadóst... talán vissza kellene térni és gyorsan rendezni az ügyet. Egy fertályóra kiesést jelenthet...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A férfi tekintetét állja a szokásos hûvös nézésével. Amikor megkapja a válaszokat megenyhül arca, még egy kicsit el is mosolyodik. A kulcsért határozottan nyúl, és egy fejbiccentés kíséretében veszi el.* - Köszönöm Uram! Bízzunk benne, hogy mindannyiunk számára gyönyörûek lesznek napjaink. Az enyém már az, és nem akarom elrontani egy esetleges eltévedéssel. Tudná rendelkezésemre bocástani az egyik emberét, aki megmutatná az utat a szobáig?
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
* A férfi unottan felfelé mutat...*
- Semmi szükség rá. Tényleg rátalál. Felmegy a harmadikra, majd jobbkéz felé azonnal. 305. Elnézését kérem, dolgom akadt ahoyg elnézem...
* Azzal egyik ittas vendég felé indul meg...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
(Ryni)
*Egy kicsit lebigyeszti száját, hogy nem kaptt segítséget.* - Azért köszönöm!
*A kulcsokat markába fogva elindul felfelé, de a lépcsõ alján még visszanéz, hogy a fogadós mit csinál a részeggel. No meg hogy esetlegesen lássa ki kapja el róla a tekintetét - márha volt aki figyelte. Ezután felmegy a harmadikra, megkeresi a szobáját. Kinyitja és leteszi a hátiját, majd szétnéz a folyosón, hogy lát-e valakit a személyzet közül odafent.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Szerző: Harnyn Re Hokmet karBelag » 2007.03.04. 21:20
*A legnagyobb kikötõi móló mellett érdekes jelenség a lassan bevánszorgó törött árbócú és lógó vitorlájú hajó. Talán már csak a Hekkák eggyike tartja össze, habár a parancsokat ordítozó maranor hangja még a szikrafûtõl kába kikötõi léhûtõket is mozgásra bírja. Hamarosan elõkerülnek a kikötésre szolgáló kötelek, az ütközés erejét csökkentõ parafa rönkök, és mire a viharvert Belag egy idõre végleg kiköt, a kikötõmester és a hajókhoz értõ scaraugor már azon vitatkozik a láthatólag saját hajóját irányító maranorral, hogy mennyibe fog neki ez kerülni...*
(Remélem az öreg medve nem haragítja ránk megint a vén kujont, tavaly elõtt is egy doboz szikrafûbe került kiengesztelni! Habár ahogy látom a legényeit, alaposan felszerelkezhetett belõle...)
- Apám! Utánanézek az Ossyornak és a cadaratoroknak, ha gondolod! - *Szól egy frissen öltözött fiatalember a korlát mellõl a parton álló hármas felé aszisz-közös nyelven. A szólított komoly férfiú helyeslõeg int, majd azért toroniul odakiált a sietõsen távozónak: - Ne feledd, hol vagyunk, fiam!*
*A nehezebb munkáktól emígyen megszabadult fiatalember félvállra kanyarított köpennyel és gondosan eligazgatott háromszögletü kalpaggal máris a Horgas Hóhér felé tart, komikusan ingadozó járással. Pillantásra se méltatja a mólón robotoló embereket.,Csak annyi idõre fékezi meg sietõs lépteit és teszi jobb kezét szívére, míg félreáll a kikötõi gárdisták menete elõl.*
(Hogy a tengeri vész essen belé! Ma se ittam égetett szeszt, mégis mozog a föld, mintha Sogron lángjai izgatnák!)
*Végre megérkezik a szürke épülethez, aholis hódol a jó szokásnak, a kikötõ megpillantásától rágott valamikori mentalevelet beleköpi a kitett edénybe.*
(Na, ha holnap mentol ízû lesz a sör, mindent tudok...)
*Nagy lendülettel nyitna be a kétszárnyú ajtón, amennyiben az engedelmeskedik szándékának. Háromszögletû kalpagja alól szemei kiváncsian ide-oda villannak, felmérik a helyiséget.*
//Kinézet: Viszonylag jóképû, izmos ifjú. Sötét haja és még sötétebb szemei jó keretet adnak napbarnított, szél és esõvíz cserzett bõréhez. Kicsiny bajsza és kecskeszakálla jól ápolt. Ruházata a tengerészekre jellemzõ rövid csizma, nadrág, és ing, mely alatt egy láncon amulettet hord. Köpenye alatt baloldalán rövid tengerészkard lapul, de nyiltan viseli a kagylóbontogatásra használatos sarlókését jobb keze ügyében. Bal kezének gyûrûsujján apró ezüst pecsétgyûrû csillan. //
*Ryni a folyosón szétnézve senkit se lát... ha keresni indul, az elsõbb szinteken talál tagokat a személyzetbõl...*
//... Azt, hogytalálsz-e vagy ilyenek, nyugodtan írd meg. ha komoly dologról lenne szó, akkor majd írok én, de nyugodtan megírhatod, hogy keresel egy személyzetist és tána megkérdezed tõle ezt vagyazt, aztán majd arra írok ...//
*Harnyrt a fogadóba betoppanva enyhe füstszag csapja meg. Az asztaloknál ülõ, pöfékelõ alakok az emberes iszogatás mellett osztják meg egymással napi élményeiket... még nincsenek sokan, de hol van még az este... nagyrészt a munkásokat koordináló shedular kasztú valakik, de akad itt egy-két navor szolgáló is. A fogadós továbbra is az asztaloknál ténykedik, egy részeg dokkmunkákat irányító toronival vezsõdve pöröl egy asztaltársasággal... az épület hátsó részébõl két kidobóember tart a hely felé eközben...*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Mivel nincs senki a folyosón bezárja a szobájának ajtaját, s úgy indul le. Az elsõ emeleten a legelsõ útjába akadó egyenruhás férfit állítja meg.* - Remélem tud nekem segíteni Uram! A harmadikon kaptam szállást, s érdekelne, hogy fürödni hol tudnék? Mert bizonyára ebben a hatalmas fogadóban az is található. S nem lennék hálátlan, ha meg is mutatná nekem a fürdõhelyiséget. - *megerõltette magát, s egy nõhöz mélt mosolyt csalt az arcára, miközben szeme kérõn fúródott bele a férfi tekintetébe.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
Szerző: Harnyn Re Hokmet karBelag » 2007.03.05. 22:40
*Harnynt a fogadóba betoppanva enyhe füstszag csapja meg. Látva a kikötõi emberek hangoskodó csoportját arrafele indul, útközben felismeri a kocsmárost és kidobólegényekkel egyszerre ér oda. Habár azok könnyen vehetik részegnek is, hiszen a dülöngélése aligha hagyott alább.*
(No hisz, én is hozzájuk öltöztem!) *méri végig saját magát a kidobóemberek és az asztaltársaság tagjainak tekintetével. Fekete csizma és nadrág, fehérnek mondható ing, valamint kissé kiszürkült incognóvá silányult haquitess..* (No, mindjárt engem is kidobnak...)
- Szép napot, egy szabadnapos ossyort keresek könnyed tüdõgyakorlatra. (Remélhetõen azt mondtam, amit kell ezeknek a patkányoknak!) - *kivár, hátha történik valami, majd látva a morcosságukból semmit se vesztõ tekinteteket, felmutatja bal kezén lévõ gyûrûjét* - Küldjék a Belaghoz a nagymólóra, de sietve, mert kissé süljedünk!!
*Már lép is arrébb, próbál távolmaradni a segítõ kezektõl, és a meghökkent tekintetektõl se hagyja zavartatni magát. Körbenéz, de az egyetlen mulatságot és esetlegesen kezdõdõ korai kocsmai verekedést szinte testközelbõl szemlélheti.*