Shulur - Víziváros - Gattear

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Az elsõ csók is felkorbácsolja a vágyamat, úgy tapadok a szájára mint egy szomjas ember a kulacsára. Amikor befejezi, hogy elmodja véleményét csalódott sóhaj hagyja el a számat; majd csak egy "Komolyan?!" - csúszik ki ajkaim közül.
A második csók alkalmával, ha tudom nekipaszírozom a ház falának, s egész testemmel hozzásimulok. Olyan szenvedélyesen csókolom vissza/meg, mint egy kölkét védelmezõ anyatigris (ha lehet ezzel a hasonlattal élni...). Nehezen engedem el...
Kicsit ziháltan indulok el vele, nem is válaszolok neki, csak egy apró biccentek, hogy nekem jó...*
<Úrnõm!... Hogy miket hoz ki belõllem.... nem is gondoltam volna... ekkora szenvedélyt eddig csak Drayh tudott elõhozni belõlem....>

[Kalmárfejedelem]

*A férfi átkarol téged úgy vezet végig a negyeden. A holdfényben sütkérezve sétáltok végig bérházak garmadája mellett, mire eléritek Noel otthonát. Egy sárgára meszelt cseréptetõs négy emeletes épület. Az ablakaiból a szemben lévõ épület ablakaihoz szárítókötelek nyúlnak át, a zárt spalettás ablakokban cserepes virágok díszelegnek. A férfi elõre enged a kapuban, aztán a lépcsõn is. Az emeletmászás közben kezét a derekadra teszi és simogat. A harmadikra érve megállít és elõhalássza a kulcsait. Kinyitja az ajtót és felkap az ölébe. Vigyázva, hogy ne verd be magad az ajtófélfába bevisz téged a lakásba. Tényleg nem nagy. Egy nagyobb szobából áll csak. Az ablak alatt van egy kis asztalocska, mellette a falnál egy közepes méretû ágy. Két személynek kicsit szûkös. A másik falnál egy szekrény is található. Az egész szobában makulátlan rend uralkodik. Az ágynemû élére hajtva, sehol semmi sincs elszórva. Minden derékszögben szépen elrendezgetve. Odabent lerak a földre és maga felé fordít. Tenyerébe fogja az arcodat és a szemedbe néz. A hold besütõ fényeinél sejtelmesen csillognak a szemei.*

- Biztos vagy benne? Semmi sem kötelezõ. Azt szeretném, ha jól éreznéd magad amíg velem vagy. Iszonyatosan kívánlak. Ennél jobban kevés dologra vágyom. Szóval tényleg szeretnéd?

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Az úton hozzábújok, fejemet a vállára hajtom, s hagyom vezessen. Kezemmel átölelem a derekát, mellénye alá be-be kúszik tenyerem. A lépcsõn szinte angyali mosollyal veszem tudomásul a simogatását. Az ölbe kapást egy sikkantással veszem tudomásul, majd nevetve bújok vállgödrébe - igyekszek halk lenni, nem kívánom felverni a szomszédokat. A szobán elcsodálkozom, ekkora patináns rendet rég láttam... és mindezt egy férfitól....
Mondataira csak óvatosan a szájához érintem a kezem.*
- Cccccsssssssssss.... szónak itt nincs helye..... bízd rám magad kérlek...
*Noel csillogó szemekkel egyezik bele egy apró bólintással. Leveszem a mellényét, majd az ingjét gombolom ki. Kirángatom nagrágjából, s miközben lassan lehúzom róla apró forró csókokkal halmozom el mellkasát, karját. Ezt követõen a nagrágját oldom meg, csókjaimat egyre lejjebb a hasa irányába lehellem testére, miközben a nadrágot egyre jobban lejebb és lejebb húzom róla. Apránként az ágy felé terelem, amikor elértük egyszeûen rádöntöm. Lábáról lehúzom lábbelijét, nadrágját, majd az alsóját is.
Ha ezzel kész vagyok magam fogok hozzá levetkõzni. Kabát, lábbeli, nadrág, felsõ - mind lekerül testemrõl. Több nem, mert fehérnemût nem viselek magamon.*

[Kalmárfejedelem]

*Láthatóan Noelnek tetszik a magabiztosságod. Semmit nem tesz az ellen, hogy magadhoz ragadod a kezdeményezést. Az ágyon fekve vágyakozva nézi a vetkõzésed és a holdfényben fürdõ tested látványától majd megbolondul. Felül és érted nyúl. Megragadja a kezed és lehúz az ágyra. Áthemperget a fal felöli oldalra és föléd kerül.*

- Gyönyörû vagy. Úgy örülök, hogy ma este az enyém vagy. Csak az enyém.

*Megcsókol forrón és szenvedélyesen, majd akcióba lép. Járatlansága és hevessége fájdalmat okoz, de kibírod. Nem vészes. Érzed, hogy kicsit elveszti a fejét, és kicsúszik az önkontroll alól. Nem tud betellni veled.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A csókot szenvedélyesen viszonzom neki, majd mielõtt bármi mást is tehetnék.... Hevessége fájdalmat szül ölemben, melyet egy félhangos fájdalmas sikkantással "honorálok".
Igyekszem minél jobban segíteni, rávezetni a "helyes útra", de hamar belátom nem fog sikerülni. Így kevés segítséggel, de megvárom míg elõször a csúcsra érkezik, majd kevéske idõ elteltével hamiskás mosollyal nézek rá.*
- Ennyivel nem elégszem meg... - *suttogom neki, majd a hátára hemperegtetem. Ami félig sikerül is... ugyanis legurulunk az ágyról...
Nem törõdve a kemény padlóval szenvedélyesen megcsókolom hosszan, nagyon hosszan - szinte addig, hogy fuldokoljon a levegõhiánytól. Aztán lassan végigcirógatom ajkaimmal a nyakát, mellkasát, hasát - kezeimmel pedig ott becézem ahol csak tudom. Igyekszem ismét felszítani a tüzet benne...*

[Kalmárfejedelem]

*Nem kell sokáig kínlódnod, hamar vége van. Érzed, hogy hosszú évek óta nem hált nõvel. Mozdulatai kiforratlanok, nem igazán tudja, hogy hova nyúljon, hol csókoljon ha örömet akar szerezni. Az esést követõen megint hagyja, hogy átvedd az irányítást. Hanyatt elfekszik és élvezi a kényeztetést. Szemeiben szeretet és szenvedély egyszerre csillog.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Figyelmesen korbácsolom egyre feljebb és feljebb Noel szenvedélyét ismételten, ám tartogatok számára egy kis leckét a szerelem mûvészetébõl.
Két kezét megfogom miközben lovagló ülésben fölébe kerekedek. Lassan centirõl-centire vezetem testemen kezét - elidõzve az érzékenyebb pontokon, mutatva neki mit hogyan is csináljon. Elég idõt hagyva saját magamnak, hogy a szenvedély ismételten eluralkodjon rajtam is. Elérkezvén lassan magamba fogadom férfiasságát, s számára szinte már kínzó lassúsággal mozdulok... Lassú szenvedélyes tempót diktálva, még akkor is, ha Noel másképp szeretné...
Elsõ együttlétünkhöz képest, igyekszem végtelen hosszúságúra nyújtani a gyönyör fonalát nála... majd a szenvedély lassan engem is magával ragad.
Egyre vadabb és gyönyörtelibb mozdulatokkal hajtom mindkettõnket a beteljesülésbe. Noel testén kezeim között izzadság cseppek jelennek meg, majd szinte önkívületben kezd vonalogni, s számára ismételten elérkezik a mindent megsemmisítõ érzés... azonban én már nem tudok megállt parancsolni vágyamnak, s addig folytatom teste szeretetét, míg bennem is nem robban a gyönyör vakító érzése, hogy erõtlenül a melkasára omoljak csapzottan, zihálva, csillogó szemekkel...*

[Kalmárfejedelem]

*Az együttlét után teljesen kimerülsz. Szuszogva merülsz álomba. Reggel azt veszed észre, hogy az ágyon fekszel és az egyik párnába kapaszkodsz. Gondosan be vagy takargatva. Noelnek nyoma sincs. A ruhája nincs ott ahol este hagyta. Az ablak tárva, és a kinti nyüzsgés hangjai beszállnak a szobába. Ez magadhoz térít. Visszasüppedsz a párnába amikor kopogtatnak az ajtón.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Jólesõ álomtalan alvásból valami halk nyüzsgés ébreszt. Ahogy egyre jobban ébredek fel, úgy növekszik a hangerõ. Kinyitva szemeimet már világos van odakinn - s én egyedül a szobában. Felszalad a szemöldököm a homlokom közepére és próbálok valami magyarázatot találni arra, hogy Noel csak úgy itthagyott. Már épp kelnék amikor kopagnak az ajtón - nem nagyon tetszik, így kardomat kezembe veszem. A takarót magam köré csavarom, hogy a kardot eltakarja és így megyek ajtót nyitni - elõször csak résnyire, hogy megnézzem ki az.*

[Kalmárfejedelem]

*A folyosón meglátsz három alakot. Egyik sem bizalomgerjesztõ és elõször meg is ijedsz, de az élen álló kézfején meglátod a klánotok egyik tetoválását. Ebbõl kiveszed, hogy egy fullajtár az. Pár pillanat alatt végignéz rajtad, aztán megszólal a csuklya alól.*

- Drayh mester küldött. Arra kíváncsi, hogy mit derített ki, és hogy mik a szándékai. Ha nem akarja szóban, akkor írja levélbe.

*Közben a köpeny alól elõvesz egy papírt és egy dobozkát, ami valószínüleg írószereket tartalmaz.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Már épp kérdezném hogy kik és kit keresnek amikor a tetoválást meglátom a kézfején.*
<Tudtam, hogy sokhelyre elér a keze, de hogy semmi titka nem lehet az embernek... >

*A kis dobozkára tekintve csak nemlegesen megrázom a fejem.*

- Nincs szükség rá. Öltözöm és megyek én is vissza. - *azzal résnyire nyitvahagyom az ajtót, ledobom magamról a takarót és felveszem a ruháimat. A kardot visszateszem helyére, kabátomat összehúzom magamon. A takarót és párnát a helyére teszem, elõbbit szépen összehajtva.
Ha megvártak, akkor egy rövid "Mehetünk"-öt mondok nekik, ha nem vártak meg, akkor egyedül indulok vissza a menedékbe.
Bármelyik is áll fenn, az ajtót magam után behúzom. Kicsit fancsali lehet az arcom - zavar, hogy Noel csak úgy eltûnt szó nélkül.*

[Kalmárfejedelem]

*Minden terveid szerint alakul, kivéve a lépcsõn lemenetel. Az egyik társad elõl megy, kettõ másik pedig mögötted. Félúton az elsõ és a második emelet között szembetalálkoztok Noellel. A srácnál egy kosárkát látsz élelmiszerrel. Mikor megpillant titeket pár pillanatra leblokkol. Végigméri a három alvilági alakot és mintha világosság gyúlna a szemeiben. Eldobja a kosárkát és elõrántja hosszúkardját.*

- Ne félj kedvesem. Nem hagyom, hogy csak úgy elraboljanak.

*Látod a szemében az elhatározás tüzét. Társaid zavartan pislognak rád, de kezük már köpenyük alatt. Ki tudja mit takar a három inkognó.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Megdöbbenek amikor megpillantom Noelt. Még meg is torpanok. Amikor a kardot elõveszi riadtan lépek hozzá, úgy hogy eltolom magam elõtt a fickót.*
- Kérlek, tedd el azt a fegyvert Noel. Nincs rá szükség. Nem akarnak elrabolni, bántani. Ismerem õket személyesen. Tudod...

Menjenek le, várjanak meg kérem! - *fordulok a futárok felé, ha elindulnak akkor bûnbánó arccal nézek Noelre.*

- Én nem mondtam el valami fontosat neked magamról. Úgy is lehet mondani, hogy hazudtam. Van egy cél amiért itt vagyok Shulurban, nem csak a váltás miatt jöttem ide. Az okot kérlek még ne kérdezd, még nem állok úgy érzelmileg, hogy ezt bárkivel megosszam, még akkor sem ha ... ha olyan közel áll hozzám mint te. Õk tudnak nekem segíteni, hogy elérjem a célom... Ugye megérted?

[Kalmárfejedelem]

*Most Noelen a meglepõdés sora. Szavaid teljesen ledöbbentik. A három társad nem habozik kihasználni az alkalmat és gyorsan eliszkolnak a helyszínrõl. Nincs kedvük balhézni egy kiképzett katonával. A férfi lehajol és összeszedegeti az ételeket majd feláll és a szemedbe néz. Csalódottságot, kiábrándultságot látsz benne.*

- Éreztem. Túl szép volt. Mit is hittem. Eddig sem volt szerencsém a nõkkel. Most miért lett volna. Tudhattam volna, hogy akarsz tõlem valamit ... De vajon mit? Talán az Uramhoz akarsz közel kerülni?

*Hangjába már vádló él is belekerül.*

- Beszélj! Mit takargatsz? Mit titkolsz? Összeesküvés? Merénylet Wyemar Úr ellen?

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Én azt hittem.... -*motyogom magam elé. Majd belenézek Noel szemébe, tekintetemben fájdalom bújik meg, s ezt nem nagyon kell tettetnem sem.*
- Nem ismerem az Uradat, fogalmam sincs ki õ. Egyedül miattad, teérted maradtam veled tegnap, s az éjszaka. Hol rontottam el, hogy nem érezted, hogy ilyet feltételezel rólam?