Shulur - Víziváros - Gattear

[Kalmárfejedelem]

*Meghátrálásodra kicsit megijed. Megragadja a válladat de véletlenül sem erõsen. Maga felé fordít.*

- Bocsáss meg ha túl gyors vagyok. Nézd. Nem tudom pontosan, hogy mit is érzek, de az biztos, hogy jól érzem veled magam. Nagyon jól. Jó veled beszélgetni, a csókod édes mint a méz, és ... és nem tudok betellni a szépségeddel.

*Elenged és megint elmosolyodik.*

- Na? Mit szeretnél még csinálni? Elõttünk az egész este.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Ne haragudj... Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki megérintse - *nyulok a forradáshoz* - Nem zavar, csak ... váratlan volt.
Az érzelmek terén, azt hiszem az lesz a legjobb, ha megmaradunk a "Jólérezzük magunkat egymással" szitunál.
*Megragadom a kezét és belekarolok, mosolygok immár.*
- Talán enni nem ártana ... kezdek éhes lenni. Ismersz valami csendes helyet a környéken? Ne legyen puccos, mert attól kiráz a hideg....

[Kalmárfejedelem]

*Felcsillan a szeme a vacsora hallatán. Tartja a kezét, hogy belekarolhass, aztán elindul veled a kikötõ felé.*

- Van egy jó kis étterem. Semmi giccs, semmi puccosság, de nagyon hangulatos. Már régen ki akartam próbálni, de egyedül nem volt kedvem elmenni. Felavathatjuk.

*Ha nem ellenkezel, akkor a cápa negyedbe vezet, ahol egy elég magas épület elõtt áll meg, ami egy nagyobb sugárutakat összekötõ téren van. Cégérként egy hajónak a kormánykereke van az ajtó fölé rakva.*

- Menjünk fel a teraszra. Majd meglátod milyen hangulatos.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Rendben van, menjünk oda. - *A környék ahová vezetett nem ismerõs számomra annyira. Érdeklõdve tekintek szét, merre is járunk...
A vendéglõ elõtt megállok és felnézek a tetejéig - keresem hol van a terasza. Gyomrom kordulása viszont jelzi számomra, hogy bizony ma még egy falatot sem ettem - nézelõdés helyett inkább igyekezzek.
Torokköszörülés után elnézéstkérõen tekintek Noelre.*
- Jó lesz a terasz bizonyára. Megbízom benned... A magasból biztos szép a kilátás a városra.

[Kalmárfejedelem]

*Noel felvezet az épületben elhelyezkedõ csigalépcsõn a lapostetõre. Vagy tucat gyertyafényes asztalt látsz és van szerencsére szabad hely is. A férfi az egyik szélsõ asztalhoz vezet és illedelmesen leültet. Õ is leül, aztán lemutat oldalra. Ahogy lenézel meglátod a teret felülrõl és a távolban már látod a tengert is. Tényleg jó magas az épület. A parti sáv jól ki van világítva, és most, hogy leszállt az éj, teljesen romantikussá válik az egész környezet. Noel odahív egy muzsikust, akinek ad pár rezet. Az letámaszkodik tõletek két méternyire a korlátra és lantján lágy dallamokat kezd megszólaltatni. A pincér is kijön, és megkérdezi mit kértek. Fõleg tengeri ételeket kínál.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Amikor kezd kirajzolódani számomra milyen is itt a hangulat már késõ... az asztalnál ülünk. Kicsit fészkelõdöm a széken, arcomra ki is ül a feszélyezettség. Még mielõtt Noel kérdezne megszólalok.*
- Tényleg hangulatos... Nézd el nekem viselkedésemet, nem igen volt még ilyenben részem. Ez a világ eddig távol állt tõllem.
*A muzsikusra rámosolyodom, majd Noelre - szívbõl. Magam sem tudom miért, de valahogy egyre jobban szimpatikusabb, egyre jobban õ miatta maradok mellette, s nem a tervemmel foglalkozom.
A pincér kérdésére szemlesütve válaszolok.*
- Nekem mindegy, rábízom magam az Úr ízlésére.

[Kalmárfejedelem]

*Noel elmosolyodik. A vibráló gyertyafény mégjobban kirajzolja vonásait. Egyre jóképûbbnek találod, és viselkedése az aránylagos tanulatlansága ellenére kellemes.*

- Akkor legyen mindkettõnknek egy tenger gyümölcse tál. Úgy hallottam az különlegesen finom itt.
- Parancsára Uram. Netán valami italt elõtte?
- Hozzon egy üveg gyümölcsbort.
- Azonnal hozom.

*A pincér elslisszol. Noel átnyúl az asztalon és megfogja a kezedet.*

- Lazíts. Érezd jól magad. Engedd el magad. Ne gondolj semmi rosszra, semmi kötelezettségre, csak légy vidám. Olyan szép vagy ha mosolyogsz.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Megpróbálom... - *nézek rá kedvesen, majd szemem újra az elõttem lévõ gyönyörû látképre szegezõdik.*
<Ne gondoljak kötelezettségre, rosszra?... Ha tudnád.... Úgy látszik nem ismerem magam eléggé... Kezdem egyre jobban élvezni a társaságát. Lehet igaza van... lazítanom kellene kicsit. Hmmmm .... Miért is ne....>
*Gondolatom közben arcom változik - elõször egy árny suhan át rajta, majd egy kis szomorúsággal teli grimasz, mely egy enyhe mosolyba torkollik. Így fordítom ismét arcomat feléje.*
- Azt hiszem fog sikerülni .... - *a férfi kezét nem engedem el, gyengéden cirógatom ujjaimmal kézfejét, ujjait. Csendesen mosolygok rá, szó nélkül várom a vacsorát. Szemem beszédesebb mindennél - a hála, egy kis boldogság táncol benne a vággyal keveredve.*

[Kalmárfejedelem]

*A pincér kihozza az étket és a bort is. Tölt a poharakba és elétek rakja az evõeszközöket is. Az étel gusztusosan néz ki és az illata is csábító. Noel felemeli a piharát koccintásra.*

- Igyunk kettõnkre. A találkozásra, és hogy jól érezzük magunkat.

*Utána jóízûen elfogyasztja az ételt. Nem eszik disznó módjára. Eleget látott fõurakat étkezni, és látszik rajta az igyekezet, hogy tartson bizonyos etikettben foglalt szabályokat. Az igyekezete kicsit néha megmosolyogtató és jókedved lesz tõle. Amúgyis egy kis nyugalom száll a lelkedre. A bizonytalanságnak átadta a helyét a tudat, hogy megvan a hugod. Már csak a találkozást és az információ felfedését kell megszervezni, de az ráér. Most egy fiatal, jóképû pietor ül veled szemben, aki még talán a testvéreddel való találkozásban is segíthet. Az étel valóban finom, a bor mézédes, a látvány fenomenális.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Ahogy az étel megérkezik elengedem a kezét Noelnek. Én is felemelem a poharam, alig észrevehetõen az övéhez érintem.*
- Kettõnkre... a jövõre...
*Az étel finomabb mint sem gondoltam volna. Bár néha megmosolygom Noelt, azért tudom, hogy valaki meg rajtam mosolyoghat... az úri, illedelmes, etikás étkezés viselkedéssel eddig nem nagyon találkoztam - de azért nem vallok szégyent teljesen.
Lassan kiûzöm fejembõl a gondokat, a rendet, a hugomat... egyedül csak Noelre fókuszálok.
Nem szólok a vacsora alatt, amikor felpillantok is csak mosolygósan csillan meg a szemem.*
- Ez nagyon finom volt! Hálásan köszönök mindent Noel. Gyönyörû ez a hely, az étel finom, a látvány, a város látványa innen nagyon szép, hangulatos. Szeretném ha nem érne véget ez az est...

[Kalmárfejedelem]

*A mondat vége reményt csal a férfi szívébe. Megörül, hogy ennyivel nem akarod letudni az estét.*

- Mire vágysz még? Mondd bátran. Ha tudom teljesítem.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A kérdésre megáll a kezemben a pohár. Latolgatok kicsit, majd mélyen Noel szemébe nézek.*
- Rád.... - *suttogom halkan, nagyon halkan neki.

[Kalmárfejedelem]

*Noel a válaszodkor éppen belekortyol a poharába. Mikor felfogja mit is válaszoltál majd kiköpi meglepetésében a bort, de ami biztos, hogy prüszkölve félrenyeli. Köhög még pár másodpercig, aztán elkerekedett szemekkel rádnéz.*

- Húha. Hát ... én ... izé ... amit csak kívánsz. Na ... szóval ja. Hova menjünk? Hol teljesítsem kívánságodat?

*Látszik, hogy nyeregben érezte magát, és most sikerült zavarba hoznod. Legmerészebb álmában sem számított ilyen válaszra.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*A köhögésre megriadok kicsit, viszonzom neki a délutáni hátbaveregetését. Bocsánatkérõen mosolygok rá.*
- Azt mondtad mondjam bátran... De nehogy úgy érezd, hogy kötelesség, vagyhogy.... hogy... teljesítened kell a kívánságomat. Ha úgy gondolod nem, meg korai, meg ... mittudom én... nem szeretnéd nem haragszom meg érte. ... - *kicsit elszomorodom, lehorgasztom fejem*
- Most biztos azt gondolod rólam, hogy milyen könnyûvérû vagyok. Azt hiszem sikerült elrontanom az estét, a legjobb lesz ha a szállásomra megyek. Sajnálom... - *azzal felállok kicsit hevesebben a székrõl, nem törõdöm mások pillantásával, és leindulok a teraszról a csigalépcsõn. Nem rohanok, de az esetleges kérõ szavakra nem állok meg, max. ha megfogja a kezemet. Ha Noel akarja, akkor az épület elõtt utolérhet, miközben a kabátomat összehúzom magamon az éjszakai hidegebb idõ miatt.*

[Kalmárfejedelem]

*A pincérnek való fizetés miatt csak az étterem elõtt ér utol. Amint beér megragadja a karodat és maga felé fordít. Ujjai a tarkódra kúsznak és forrón megcsókol. Utána rádmosolyog.*

- Ne légy buta. Már hogy lenne kötelesség. Jobban vágyom rád, mint gondolnád. És ezt szerettem meg benned. Ezt a nyílt õszinteséget. Hogy egyenes vagy és nem kertelsz. Nem tartalak könnyûvérûnek. Nem szeretem az álszent nõket.

*Erre újból megcsókol, aztán megfogja a kezedet és elindul veled az éjszakába.*

- Elmegyünk hozzám. Jó? Egy bérházban lakom, nem tul nagy a szobám, az ágyam sem valami hatalmas, de elég otthonos.