<Mostmár muszály őket követni...>-gondolom magamban. <Ebben a nagyvárosban, tutira eltévedek, és nem jutok sehova ha nem megyek valamerre.Igaz, az életemet kockáztatom, de már belevárgatm, innentől az enyém a felelősség....>
Elindulok a srác és a pasas után,némi félszel, de egyenesen.
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
_______________________________________________________________ JK: Raziv Helyszín: Shulur utcáin Időpont: délután _______________________________________________________________ *Az utca enyhén felfelé vezet, kanyargós. Azonban valamivel lassabban haladnak, mert a férfi kissé húzza a bal lábát. Azt észreveszed, hogy a gyerek gyakran tekint hátra, ám sosem kapod el pillantását, néha már-már úgy érzed, hogy rajtad egyszerűen átlát. Azonban az is feltűnik, hogy egyre jobban bevezetnek a város sűrűjébe. Szűkülnek az utcák, a szegényebb népség kerül többségbe. Egy talán három lábnyi széles úton haladnak épp, majd jobbra letérnek. Bizony meg kell, hogy állapítsd itt most már nagyon kockázatos követned őket: egy másfél lábnyi széles döngölt talajú utcának nem egészen nevezhető szűk sikátor szerűségbe tértek le. Itt bizony nincs tömeg egyáltalán, viszont, hogy nem egészen sikátor azt arról állapítod meg, hogy rendszeres távolságokra - úgy 6-8 lábanként - ajtók látszódnak. Középtájon van csak egyetlen lámpaoszlop, de hiába, hogy már szürkül az ég, még nem gyújtották be a mécsest benne.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
*Ahogy lassan leírod a nőt érzed, hogy kedvesed keze egyre kevésbé szorítja a tiedet. Majd amikor végeztél fel is áll, és becsukja az ablakot, mintha csak azt akarta volna - mozdulatai azonban nagyon lassúak, vontatottak. A belőle áradó feszültséget szinte érzed bőrödön.* - Az a nő... az... ő ennek a háznak a tulajdonosa. Nem szokott idejárni, csak... *Mély levegő, majd mégegy. Nem kuporodik vissza hozzád, csak bámul ki az ablakon az egyre sötétedő égboltra.* - Én... Nem egy egyszerű szajha vagyok. Rendelkezem ... öhm... bizonyos képességgel. Bizonyára hallottál már boszorkányokról. Nos... én... az vagyok. - *a vége halkra sikeredett, de attól tisztán értetted; a hangszíne pedig Mirjamnak tele volt félelemmel.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Csendesen felállok és átkarolom Mirjamot. Mivel háttal áll, így nem láthatja szelíd mosolyom, de a hangomból áradó szeretet és nyugalom talán rá is átragad.*
-Tudom. Ran ezt is elmondta. A válaszom egyszerű volt. Nem érdekel, mert szeretlek, mindegy ki vagy mi vagy. Örülök, hogy elmondtad, átérzem mennyire nehéz arról beszélni, hogy mire neveltek, nevelnek. Köszönöm. Köszönöm Életem Angyala.
*Kicsit engedek az ölelésen, de csak annyira, hogy gyengéden magam felé tudjam fordítani a nőt. Ha hagyja finoman megcsókolom. Most nem a telhetetlen, heves, szenvedélyes csókról van szó, hanem gyengéd, szerelemmel és együttérzéssel teliről.*
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
- Hogy Ran tudja, hogy én, hogy mi... HOGY MI????????? *Megfordul karjaidban, még jó, hogy csak gyengéden ölelted át. A szeme szinte villámokat szór, dühösnek látszik enyhén szólva, s nem engedi magát megcsókolni, félre fordítja a fejét.* - Te kérdezősködtél utánam? Vagy egyáltalán hogy jöttem én szóba ott. Engem nem vittél el, nem avattál be... Ezt azért tetted, hogy utánam tudj nyomozni? Az én szavam nem számít? Miért nem tőllem kérdeztél??? *belelovalta magát rendesen a vádaskodásba, a negatív gondolatokba. És bizony érzed, hogy teste teljesen meg van feszülve és enyhén remeg - sejted, hogy nem fázik, és nem a félelemtől, hanem inkább a haragtól, dühtől.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Meglep a hirtelen kitörés. Az első ámulat után viszont magamhoz szorítom a karcsú női testet és megpróbálok mélyen Mirjam szemébe nézni. Nyugodt, magabiztos hangon szólalok meg.*
-Most végighallgatsz kedvesem. Nem kérdezősködtem utánnad. Egész nap mindenkivel összeszólalkoztam, aki csak rosszat mert rólad gondolni, mondani. Már a hitetlenkedésekre is elöntött a düh, ha az került szóba miért vettelek el. Egyszerűen Rannál telt be a pohár. Nem bírtam tovább elviselni, hogy mindenki az én Hitvesemet, Drága Mirjamomat meri ócsárolni. Egyszerűen megkértem Rant, hogy ne tegye, inkább azt mondja meg miért ez a nagy ellenszenv, miért oly hihetetlen, hogy tiszta szívből szeretjük egymást. Ekkor hozakodott elő először a lopásokkal és ... végül a boszorkánysággal. Nem mondom meglepő volt és nem is számítottam ilyesmire, de nem érdekelt és most sem érdekel.
*Ezután kicsit fancsalian félrenézek.*
-Nem vittelek el, kizártalak... Ez volt talán életem egyik legnagyobb hibája. Miért nem kérdeztelek Téged? Egyszerűen nem akarok a múltadban vájkálni, hisz semmi sem változtat azon a tényen, hogy...
*Ismét a nő szemébe nézek, de most nem a határozottság süt tekintetemből, hangomból, hanem a szerelem.*
-... szeretlek. Ha ezért szembe kell szálljak egész Toronnal, a Világgal, hát vígan vállalom. Ha ellöksz magadtól minden bizonnyal belepusztulok.
*Miután elmondtam, amit szerettem volna lazítok az ölelésen és ha még mindig küzd, lassan elengedem.*
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
*Mirjam meglepődik, de nem vág szavadba. Az elején még ficánkol kicsit, majd hagyha csak, hogy öleld. Hozzád bújik, és a mellkasodra hajtja a fejét, majd csak azt veszed észre, hogy lassan remegni kezd a teste - a vállától indulva. Kis várakozás után már egy-két szipogás is hallatszik felőle.* - Ne haragudj rám! - *hallod kérlelő hangját két szipogás között, s bizony az inged lassan átnedvesedik csendes könnyeitől.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Ismét magamhoz ölelem Mirjamot és gyengéden megpuszilom a fejecskéjét.*
-Nem haragszom. Csss. Ne sírj Angyalkám. Minden rendben. Gondolj arra, hogy már túl vagyunk az első házastársi vitán és még mindig itt vagyunk egymás karjaiban.
*Csednesen, ölelkezve várok egy kicsit, hogy megnyugodhasson kis feleségem. Közben a pillanat varázsát tekintve nemszeretem gondolat kúszik tudatomba.*
<Mennyi lehet az idő? Legszívesebben így maradnék, itt maradnék Mirjammal kettesben és vígasztalnám. Ahogy megtapasztalhattam van a szavaknál sokkal nyíltabban és tisztábban beszélő mód is. Viszont kötelezettségeim... nem-nem... kötelezettségeink is vannak. Ran várja a házasságlevelet és a csomagot is ide akarja adni lassan. Ráadásul a kapitánytól is el kellene búcsúzzak. ... De ezek várhatnak még néhány percet. Most csak Mirjam fontos és az, hogy itt tarthatom a karjaimban. :K >
*A gondolatmenet végére ismét megnyugodva újabb puszit adok kedvesemnek.*
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
- Milyen jó vagy hozzám! - *magához szorít ahogy csak bír. Jó pár perc eltelik így, hogy élvezitek egymás közelségét. Majd lassan Mirjam kibontakozik karjaidból és lassan a szekrénykén lévő gyertyához megy és meggyújtja. Az ablak spalettáit pedig behajtja.* - Mondd Farro, mit csinálnál szívesen a nap hátralévő kevés óráiban? Van sokminden amit meg kellene tanulnod az itteni illemről, s a nyelvet is jó volna tanulgatni. Persze... ha mindehez nincs kedved, hanem máshoz.... - *az utolsó szavait már előtted állva mondja mélyen a szemedbe nézve csábítóan.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*Csak csendesen szemlélem karcsú, tökéletes alakját kedvesemnek. Ahogy említi az időtöltési lehetőségeket ismét beleveszek a smaragdtüzű pillantásba. Úgy érzem nem kell válaszolnom pontosan tudja Mirjam is mi a válaszom, így csak cinkos mosollyal átkarolom a derekát és közelebb vonom magamhoz. Tudom, hogy most nem szabad belefeledkezzünk semmibe, hisz várnak már a Vasmacskában, de most még nem tudom, nem akarom megtörni a varázst. Egy kis játék még belefér indulás előtt. Kicsit még kivárok, hogy felcsillanjon Mirjam szemében is a vágyakozás, de végül csak nem tűrtőztetem magam, hanem megcsókolom. Először csak játékos könnyedséggel, majd szépen lassan átadom a helyet a szenvedélynek. Végül nagy nehezen mégis megálljt próbálok parancsolni magamnak, magunknak, ahogy lazítok a fogásomon. Persze csak, ha Mirjma hagyja, mert most nem vagyok önuralmam teljében ilyen közelségben szerelmem, vágyaim tárgyához.*
-Akarlak Drága Hitvesem. Mégis sajnos azt hiszem ismét el kell halasszuk a nászéjszakánk kezdetét, de csupán egy kis időre. Ran este nyolcra várja a házasságlevelet és nem tudom mennyi lehet most az idő, illetve mennyi lesz mire odaérünk. Ha nem bánod bemutatnálak az öreg Kapitánynak is, mielőtt kihajózik. Persze csak ha Te is szeretnéd látni a sok kérgesszívű matrózt szipogni a meghatottságtól. Had tudja meg a vén tengeri medve és a fiúk is, hogy miről maradnak le ezzel az örökkön vándorló élettel. Kedves feleség, csinos asszonyka nélkül.
*Az utolsó becézgetéseket vidáman csillogó szemekkel, vigyorogva mondom és derékon ragadva szívem hölgyét lopok még egy röpke csókot tőle indulás vagy ki tudja mi előtt.*
-Bárcsak lenne még időnk a megbeszélt nyolcig. Ha csupán egy órácskánk lenne...
<Nah most mit csináljak?Bíztam a képességeimben, és lám semmit sem érek...Sajnos, be kell vallanom kudarcomat.>
Azért nem csüggedek el, elvégre ha a sivítígot túléltem valahogy, akköor ez a városka sem fog majd ki rajtam.
Próbálom továbbra is követni őket, ha látom,hogy matatnak valahol, akkor megszólítom őket pyarr nyelven.
-Elnézést, segítenétek nekem egy kicsit?
„Lüktet a vér ereidben, ha kardcsörgést hallasz... Jóbarátod a Halál, fegyver-a-kézben rámosolyogsz... Fejed felett zászlót tép a szél, hogy gyõzelemre vidd... A Dicsõség Istene veled van, hát hiába lesnek téged a varjak. Kiválasztott vagy, amilyen sokezerbõl egy, ha akad - Harcosnak születtél!”
*A lámpa előtti ajtónál állnak meg, és a férfi egy kulcsot bányász ki zsebéből, amit az ajtó zárjába illeszt. Elfordítja a kulcsot, az ajtó kinyílik. A gyerek belép a házba, ekkor már úgy 10 lábnyi távolságban vagy. A férfi kotorászik valamit a zsebében mielőtt a gyerek után menne. Pyarr nyelvű kérdésedre a férfi szeme gyanakvóan villan rád.* - Osztán miben kőne segíteni? - *A közös nyelvet enyhén töri, de nem kell nagy erőfeszítés, hogy megértsd. A bal keze a nadrágja zsebében nyugszik - ott kotorászott mielőtt megszólítottad. A ház ajtaja nyitva van, de bent sötétség honol, nem látod mi vagy ki van odabent.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
*Csókod mint olaj a tűzre, úgyhatott Mirjamra. Vágyait eleresztette, belefeledkezve mindenbe ölel és csókol ahol csak ér. A vágy tüze benned is ég, de még annyi önuralmad van, hogy megállj, s elmond mit is kellene tennetek, miközben ő vágyától remegve zihál karjaidban. Szeme a gyertyafényben úgy csillan meg, mintha abban saját belső fényforrás égne, s a körötte lévő smaragd selytelmesen ontja fényét, szeretetét. Ahogy szavaid eljutnak tudatáig a szikrázó fényességet felváltja a csalódottság tompább fénye.* - Én csak egyet akarok most jelenleg. Téged. - *mély sóhaj szakad fel mellkasából* - De menjünk. Ha megígérted Rannak az estét nem szabad elkésni nagyon tőlle. - *a falhoz szegez, és szenvedéllyel teli csókot ad, szemében pajkos fény játszik, amikor hirtelen elneged, hátrébb lép tőlled* - csak azért, hogy emlékezz egész este, hogy mi vár ha hazaérünk. Indulhatunk?
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak
*A tompább csalódott csillanásra és a belenyugvó válaszra már épp elindulnék mikor Mirjam hirtelen a falhoz szorít és csókol tovább. Ezt már nem bírom és kapok utánna, hogy eddig nehezen megfékezett szenvedélyem beteljesedjen, de ellép és így csak egy halk sóhaj tör elő belőlem, de azért elvigyodorom.*
-Indulhatunk?!? Már haza kellett volna érnünk. Ne aggódj emlékezni fogok és megkapja mindkettőnk, amit akar.
*Ezzel kicsit beharapom a szám szélét, hogy még érezzem ajkának megmaradt ízét és ellökve magam a faltól megigazgatom kissé a poncsót. Majd már valamivel szelídebb, de pajkos mosollyal emgfogom kezecskéjét és elindulok az esti "programunkra". Az ajtóban megtorpanva még eszembe jut egy fontos részlet.*
-Drágám hol a házasságlevelünk?
*Ha megkerült tényleg indulhatunk. Mondjuk nagyjából az utcáig megy a magabiztos vezetés ott csak megvakarom a fejem búbját és a jólismert tejbetök vigyorral megvonom vállam jelezve fogalmam sincs merre menjek, pedig már nem is egyszer jártam erre, de eddig mindig elvesztettem a fonalat az utcalabirintusban. *
_______________________________________________________________ JK: Farro Luma Helyszín: a Menedékben Időpont: késő délután _______________________________________________________________
- Ott bent a szekrényben. - *mutat a másfél láb magas bútordarabra. Tényleg ott van bent szépen összetekerve, vérvörös gyűrűvel átfogatva, hogy ne tekerődjön ki szállítás közben. A selytelmesen megvilágított folyosón Mirjam a fenekedbe csíp, ám nem várja meg, míg reagálsz rá, hanem abban a pillanatban kuncogva elszalad előled. Csak a bejárati ajtóban éred utól. Az utcán a vigyorodat elnézve ő összébb húzza a szemöldökét, durcás arcot vág be, csípőre teszi a kezét.* - Szóval csak azért kellek, hogy eljuss a Vasmacskáig, hogy ihass a cimboráiddal?!? *Először még komolyan is veszed, azonban a szeme csillog, szája gyanúsan meg-megremeg, de továbbra is csípőre tett kézzel áll előtted.*
"Shulur megtanít, hogy a bukás csak pillanatnyi állapot. Véglegessé az teszi, ha feladod a küzdelmet" - Isshae Ianarak