Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Hogy is volt? Már majdnem elérted az öregember zsebét az éjszakai erioni forgatagban, ami meg kell hagyni, hogy gyérebb volt mint általában szokás, bár tudod, hogy nem is a legforgalmasabb helyen kezdtél neki a munkának. Szóval... ott volt az a láthatólag kitömött zseb, de már el nem érted az erős ütés következtében, mit tarkódra mért valaki, s te elájultál.
Amikor magadhoz tértél három vaskos, katonának kinéző fegyveres férfi közt ültél egy kocsiban, melynek ablaka sem volt, s bentről még csak fogantyú, kilincs, mely nyithatta volna az ajtót. Szavaikat nem értetted, de egy szót többször hallottál ismétlődni tőlük: Wyemar.
Semmilyen cuccod nem volt nálad - se egy fegyver, se egy zsák, semmi, csak a ruha amiben épp bújtál reggel.
Szavaidra kaján vigyorokat kaptál, s értetlen szavakat, hanglejtésből ítélve kérdéseket kaptál, majd újra vigyorgást...
Egyszer próbálkoztál csak a szökéssel gyűrűjükből, de a veled szemben ülő pofonja ráébresztett, hogy nem kellene, inkább maradj nyugton, míg megáll a kocsi - majd talán akkor szökhetsz...
A kocsi tényleg megállt egy idő után. Valaki feltépte az ajtót, téged pedig kilöktek a durva földre - elmondhatod, hogy ez kellemesebb volt, mint attól az állattól a pofon.
Az állat viszont felrántott a földről - másnapra szépséges nyomot hagyva karodon - és egy kis házikó felé kezdett el taszigálni. Egy udvaron álltatok meg, melyen egy nagy, kétszintes épület büszkén emelkedett a magasba, s mi mellett úgy 20 lábnyira egy kisebb állt. Ritkán láttál ily épületet, valami nagyon pénzes emberke élhet errefelé.
Mást megfigyelni nem volt időd, mert az állat öles lépteivel hamar elérte a kis házat. Gondoltad bezárnak, de szerencsédre(?) nem így történt.
Az ajtón belépve két további ajtót láttál; jobbra egyet, s szemben veletek. A szemben lévő felé vettétek az irányt tovább - akár hogy is ellenkeztél a vasmarkú szorításodból nem volt menekvés.
Az ajtó kinyílt előtted, hideg szellő borzongatta meg bőröd...
A helyiség talán 3x3 lábnyi lehetett, de tele volt vésve ismeretlen jelekkel, alakzatokkal. Bent egy kopasz férfi állt az egyik sarokban. Koponyáján kanyargós összevisszaságban leledző tetoválás terebélyeskedett, mely a nyakán is folytatódott láthatólag tovább.
Aztán érkezett még két egyén ide - szintén katonai kísérettel. Egy félig vértársad, egy elf és egy törpe. Bár utóbbiban alig volt élet...
Aztán pár csomag is érkezett, csupán az ajtóból hajintották be - felismerted a saját cuccod köztük... de mire elérted volna őket szédülés fogott el ...

***

Nem tartott talán csak egy percig a szédülésed, melynek kezdetekor még láttad a tetovált fazon kaján vigyorát - viszont most nem áll már ott. S arról is meg vagy győződve, hogy az ajtó előbb még nem ott volt.
Az elf megtörten gubbaszt a padlón, a törpe pedig már alig lélegzik szegény.
Aztán nyílik az ajtó. Egy eddig nem látott katona masírozik be, majd mögötte legalább 10-en, de őrajtuk már látszik szolga mivoltuk.
A katonán ugyan olyan ruha van mint a kocsiban ülőkön volt - fekete nadrág, méregzöld kabátféleség. Vértet nem látsz rajta, de fegyver van az oldalára kötve, egy hosszúkard az. A többi szolgafélén viszont egyszerű szürke ruházatot látsz, de egyikőjüknél sincs semmilyen fegyver láthatólag.
A felszerelésekért jöttek - egy tizenéves forma kölyök épp a tiédért nyúl...*

[Con Larrodan]

[Seideas]

Villámként csapott belém a felismerés... ismét meggondolatlan voltam, ráadásul ezerszer megfogadtam már, hogy nem zsebelek többet... Kellett nekem.

- Bassza meg - sziszegtem a tarkómra mért ütéstől, s sötétség kúszott a szemeimre, erőtlenül rogytam előre.

...

Zötykölődünk, lassan magamhoz térek... bár ne tenném. Iszonyatosan hasogat a fejem... marha nagy maflást kaphattam. Résnyire nyitott szemmel mérem fel a környezetem... valamilyen kocsiban ülök... visznek valhova, gorillák korülöttem, egy szavukat sem értem. Kilincset nem látok, ám van függöny, ha függöny van ablak is van! - remény csillan.
Az egyik kanyarban az ívvel dőlök, s megpróbálok kivetődni az ablakon... De a függöny csak dísznek van, ismét erős kezek markolnak meg, újabb ütések záporoznak. Nyugton maradok, különben agyon vernek...
Végre megállunk... - Talán most! Valamilyen puccos helyre kísérnek... de nem. Ott az a kis viskó, oda visznek. - Egyszer talán visszajövök ide... biztos akad néhány mozdítható holmi - De a vigyor ráfagy arcomra ahogy betuszkolnak a kisebb házba. Szobáról szobára járunk, hideg levegő borzolja hajamat ami vértől és izzadtságtól tapad bőrömre. Kellemes a hűvös, jó érzés... a szobában ránk váró tetovált kopasz annyira már nem. Kaján vigyorral bámul rám, ahogy a firkás falú szoba közepére taszít az a nyájas tuskó...

Nem vagyok egyedül... ennek akár örülhetnék is... egy kedves depressziós rokon és egy félholt törpe... mily csodás társaság. Az ajtóból még felénk vágnak néhány zsákot... - Ott a felszerelésem! - Megfordul velem a világ. Elmosódik a tekintetem.

Lassan magamhoz térek, ám gyomrom nem nyugszik. Hányok... epét... alkoholt... de inkább epét. Üres gyomrom jajdulva ordítja magáét, s tiltakozik a kínzás ellen. Hiába... görcsökben törnek rám az újabb ingerek. Néhány pillanat alatt mégis sikerült összeszednem magam. Drága tezsvírem a sarokban számolgatja a poratkákat, a törpe csendesen elvérzik... a kis szőröst jobban kedvelem, már ránézésre is.
Nyílik az ajtó... ekkor jön az újabb felismerés - A felszerelésem! - Tekintetemmel utána kapok... ujjaim lassabban mozdulnak, ám mégis rávetődök. Egyik kezemmel látványosan túrok bele, míg másikkal megpróbálok feltűnés nélkül az egyik oldalsó zsebből egy dobótőrt a kabátom ujjába - onnan a csizmám szárába ejteni.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Rávetődsz a holmidra, de a kölyök gyorsabb volt mint te, s így az orrod előtt húzta el a csomagod, melynek következtében csak a nagy ürességet sikerült megmarkolnod.
Nem úgy a katonának, aki a grabancodnál fogva szó szerint lenyom a padlóra - a levegő is alig fér be tüdődbe.
Ismét hallod azokat az idegen szavakat magad körül, több csizma koppan a kőpadlón, majd erős kezek ragadnak meg és visznek ki a helyiségből.
Idegen udvar tárul szemed elé - ez tuti nem az ahová a kocsival elvittek.
Itt nem áll nagy épület a kicsi mellett, csak egy rendezett utat látsz az éjszakai gyér fényviszonyok közt - jobbról halad balra a szabályosan ültetett fák közt. Kocsi sehol, se semmi más közlekedési eszköz, viszont annál több ember, főképpen katonák.
Nem sokkal utánad érkezik a törpe és az elf is, s hamarjában térdre kényszerítenek benneteket - vagyis csak téged és az elfet, kinek pillantását elkaptad. Tuti, hogy bolondnak tart...
Aztán érkezik egy kocsi. Ismerős fazon lép ki belőle - ezt a manust akartad azzal a bigével kizsebelni... Lenézéssel mér végig benneteket, majdhogynem undorral. Mond valamit - ismét nem értetted - erre a katonák haptákba vágják magukat, de nem mozdulnak.
Aztán a hapsi egyértelműen hozzád szól, immár érthető nyelven számodra.*
- Gondolkodtam azon, hogy megölesselek-e kutya, de jobbat találtam számodra. A halál túl könnyű elégtétel lett volna arcátlanságodért. Csak hogy tudd... Toronban vagy és immár az én rabszolgám...

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Csalódottan, és mérgesen puffanok a földön, épp ott ahol az előbb a táskám volt, gyilkos pillantást lövellve a gyerekre. Felmordulok ahogy megpróbálok feltápászkodni, de a hústorony megelőz és a padlóba döngöl... :S
Próbálok ellnállni, de hasztalan. Mérgemben a földre csapok, és elengedem magam. Kicipelnek...

A kinti világ teljesen ismeretlen, amennyire lehet körül nézek... A látottak alapján fogalmam sincs hol vagyok. Biztos valamilyen térkapu volt a szobában... Eddig azt hittem, Erionban csak az ott ezzel foglalkozók képesek kaput nyitni... tévedtem. :S

Újabb léptek... katonák jönnek mennek.*

- Mi az Isten van itt? Egy egész hadsereg, hova a francba kerültem???

*Ekkor megpillantom az érkező törpét, és a depresszióst. Az elf pillantásán elvigyorodom, s ezt a vigyort az érkező kocsi sem képes letöröni arcomról. A kiszálló ember olyan ismerős, csak a ruha más.*

- Ilyen az én szerencsém... *csóválom a fejem... az idegen nyelvű beszédre nem is figyelek... egy szavukat sem értem. Ekkor fordul felém az idősebb férfi... a szavalatát hallva felszalad a szemöldököm...*

- Végre, csak akad itt egy ember aki alkalmas az érthető beszédre... Csaholjak, azt szeretnéd? Figyelmeztetlek, a láncon tartott kutya harap. *újabb vigyor*
- Toron? Tán te is a Kosfejűt szolgálod? *kivárok egy picit* Legyen hát, elfogadom az állásajánlatodat. Mikor kezdek és mi lesz a fizettségem?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Beszédedre csak egy apró kézmozdulatot láttál a férfitól - valaki a hátad mögé lépett. Ekkor szólal meg ismét az öreg.*
- Már megkezdted és ez a fizetséged - *egy vékony pálcával talán(?), de jól meghúzta a hátad valaki //1k6 = 1 [1] Fp veszteség// - mely neked csípett-csípett, de kaptál már ettől nagyobbat és erősebbet életedben.
Viszont az ami ez után történik...
Kivágódik ismét a kocsi ajtaja és egy fiatal, talán 16 év körüli puccos nemes leány vágódik ki rajta - csillogó szeméből olyasmit olvasol ki, hogy "de édes... ne bántsátok, ő az enyém!"
Az érthetetlen nyelvén nyafogva mintha kérlelné az öreget - bár inkább tűnik még így is hisztinek, s egy bólintás után nyávogós parancsokkal fordul a katonákhoz. Ketten közrefogják, így lép oda hozzád.
Beszél, de a jó ég tudja, hogy mit... aztán újabb parancs feltételezhetően a katonáknak, akik erre két oldalról a nyakad felé tartják fegyverüket - ha itt heveskedsz tuti lefejeznek.
A leányzó pedig - mint egy édes cukorfalat gyereknek az arcodba jól belecsíp két oldalról, nyálas mosollyal valamit gügyög, miközben jobbra-balra mozgatja a fejed... aztán a fejed megpaskolja, mint a jó kutyának szokás és ellép tőled. Ekkor a kardok is elkerülnek nyakad mellől, csakhogy egy öv váltsa fel őket. Az öv egy póráz... Egy másik katona áll a túlsó végén - bal kezében a póráz vége, míg jobbjában kivont fegyvere, egy kard.
A leány pedig újra megszólal. Ő elindul előre a két katonával, rajtad pedig löknek egyet, hogy indulj utána.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Vertek már eleget, ez igazából meg se kottyan... ha visszagondolok, bezzeg az a nyavajás Barean majd letörte a derekamat mikor kenyeret loptam tőle... ez, csak simogatás.

Elfojtom a kuncogásomat. A kivágódó ajtón megilletődöm...
- Mily kis szemrevaló tüzes teremtés... Te leszel a szabadulásom záloga.
Nyugodtan tűröm, hogy rám adják a pórázt... kiváncsian várom hová visznek... A hátulról jövő taszításra viszont felmordulok...*

- Ne lökdöss te birka, értek én a szóból is, csak beszélnél ha akarsz valamit...

*Egy szökkenéssel jövök fel térdelésből guggolásba majd egyenesedem fel... elindulok a férfi után, igyekszem tartani a tempót, hogy a póráz ne legyen túl feszes.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*A "Ne lökdöss te birka" szavaidra nem jön válasz, de érzékeid azt súgják, hogy a hátad mögött lévő katona igencsak feszült állapotba került...
Viszont térdelésből guggolás - még megy.
Guggolásból felállás, hogy elindulj - ez már nem. Hátulról ugyanis kapsz egy akkora taszítást mikor még guggolsz, hogy négykézlábra esel. Ekkor hallod meg undorral kiejtve a következőket.*
- Így közlekedsz kutya!
*E kis közjáték közepette van némi időd megpillantani "útitársaidat". Az elf szintén kap épp most egy pórázt a nyaka köré. A törpe viszont ott hever, mint aki már nem is él. Vele nem foglalkoznak jelenleg.
Az öregember - kit ki akartál zsebelni - az elf előtt áll. Mosolyra akarja fakasztani. Ez nem sikerül - csattan egy pálca az elf hátán, majd újabb ordítás... de az a mosoly nem jön...
A többire viszont nincs időd, téged sürgetnek hátulról...*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Ahogy látom a depressziós még mindig a világfájdalmával küzd, a kis szőrösnek meg lassan reszeltek... kár érte, érdekes figurának tűnt. Kissé fájdalmasan dörzsölöm lehorzsolt tenyeremet, s gyűlölettel telt pillantást küldök az őr felé.*

- Remélem anyád jól van, s újra van hangja... tegnap este nagyon sikítozott mikor a kutyák hágták... hallhatóan élvezte a korcsokat... *szinte köpöm felé a szavakat, ám pattanásig feszült izmokkal várom, hogy támadjon, s ha kell akkor arrébb vetődjek.*
- A kisasszonynak szó nélkül engedelmeskedek, de számomra te is csak egy kitartott öleb vagy mint itt az összes többi akinek hosszú pórázt engedtek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Szavaid nem maradtak hatástalanok az őrnél. A pálca lendül, ám te időben vetődsz arrébb előle, így az első suhintás ártalmatlanul siklik el melletted (azt viszont a suhogásból tudod, hogy ha ez eltalált volna kemény és fájó csíkot hagyott volna testeden).
Viszont a második csapás már elér, "hála" a póráznak amin vezetnek. A combod éri a pálca, így ott hagy neked igencsak fájó emléket (-5 Fp).
Viszont a dühödt további csapásokat új "gazdád" akadályozza meg. Kis ripacsként, forgószél sebességével vetődik közéd és a katona közé. A katona még időben korrigálja ütését és csak erőtlenül ereszti le kezét a leányzó előtt. Aki viszont úgy felképeli erre az őrt, hogy szinte pislogni sincs ideje. Térdre borul, remegő hangon szól, de csak dühödt ordítást kap cserébe. Majd a kiscsaj megkapja a pórázod és ránt rajta egyet. Nem túl kíméletes, de legalább nem esel el és nem fáj úgy mint a pálca helye. Indulnod kell, mert a leányzó nem áll meg.
Azt viszont észreveszed, hogy erre a jelenetre több nyílpuska kerül elő és bizony mind rád szegeződik.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Az az átkozott póráz... szúr, éget a combom ahogy a pálca büntetőleg izmaimba mar... Kissé eltorzul az arcom...

- Ha nem lettem volna megkötve sosem talál el, ez holtbiztos!

Ahogy a kislány közénk vetődik... nos, erre számítottam. Vigyázni fog a játékszerére... mily szégyen a katonának, hogy egy külhoni miatt alázzák meg...
Számszeríjászok minden hol... kiszámítható volt... még véletlenül sem csinálok semmit, nem adok tetteimmel okot, hogy lelőjjenek... bár.. ezek után biztos nem fognak. A kislány vigyáz rám .

Összeszedem magam... rávigyorgok az őrre, úgy hogy csak az lássa, majd a lány tempójában követem "gazdámat", s közben a szemem sarkából figyelem a környezetem.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Szépen elindulsz a leányzó után. Az őrség szemmel kísér, felajzott nyílpuskák mögül míg a gyöngykavicsos úton el nem kanyarodtok a viszonylag sűrű fák közt.
Érzékeid azonban azt súgják, hogy még mindig nem vagytok egyedül, hiába, hogy jelenleg csak a kiscsaj és te lépkedsz a kocsiúton. Viszont senkit nem látsz, és nem is hallasz, pedig jobban ki szoktad szúrni a nem illő zajokat, mint mások általában. Viszont abban is biztos vagy, hogy ezt a bigét előtted nem hagyják egyedül veled.
Percekig sétáltok az apró kanyarokkal tarkított úton, amíg egy hatalmas hodályhoz nem érkeztek. Hodály... Palotának is beillő épület. 8 torony nyúlik a sötét égbe, s még így az éj leple alatt is kiveszed, hogy a falak tele vannak szobrokkal, vízköpőkkel. Több tucat fáklya ad annyi fényt, hogy minden botorkálás nélkül eljussatok a hatalmas kétszárnyú ajtóig, ahol viszont már három egyenruhás őr áll - egyértelműen rátok várva.
Talán 10 lábnyi távolságotok lehet az ajtóig, amikor az kinyílik és egy inas - annak is pöpec - fekete-fehér díszöltözékben lép elétek és beszédbe elegyedik "gazdáddal". Úgy 40 év körüli lehet, ápolt külsővel, lenyalt világos barna hajjal, egyenes háttartással.
Hát... a hangneme a csajnak hasonló mint amikor a katonával beszélt, de jelenleg nem kiabál. Az undort kiolvasod az inas szeméből, amikor rád néz.
A kiscsaj feléd fordul és beszél hozzád, de persze nem érted. Megpaskolja arcodat, majd az inas kezébe nyomja a pórázt, s ő bevonul a házba.*
- Gyere. - *hallod az inas kicsit reszelős hangját, de ő legalább érthető nyelven beszél hozzád.* - És ha élni akarsz, akkor jössz is ellenkezés nélkül.
*Aztán elindul, de ő legalább nem rángatja a nyakad körül a nemkívánatos eszközt.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

*Nem túl szorosan, de minden ellenállás nélkül követem a lányt... ahogy előttem jár tüzetesebben is végigmérem...
- Szerencse, hogy nem rusnya ez a kis cafka... lehetne rosszabb is Na sebaj, valahogy majd csak túlélem. - mosolyodom el ahogy magamban gondolkodom.
- Viszont nem lesz könnyű dolgom meglógni. Valaki követ minket, és érti a dolgát... piszkosul jól rejti a jelenlétét... nem tudnám megmondani hogy hol bújik meg... tudom hogy itt van, de hol... átok rá.

Ahogy haladunk a fák közt halkan előre szólok.*

- Kisasszony, beszéli a pyarr nyelvet?

*Ha válaszol, ha nem ezek után csendben maradok és inkább a környezetemet figyelem... minél hamarabb minél több részletet kell megismernem a környékről...

Az épület elé érve elismerően füttyentek.*

- Ejj, szép kis kégli.

*Továbbra is csendben figyelek, ám az inas pillantására összevonom a szemöldököm...*

- Ne féljen bátyám, maga sem egy matyó hímzés... de vezessen hát.

*Azzal az inast követve belépek a házba.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Megkerülitek a házat és egy hátsó bejáraton át beléptek az épületbe. Úgy másfél-két lábnyi széles folyosó, mely takaros, nem úri, de nem is csupasz. Szemben egy ajtó, s ezen kívül jobbra és balra egyaránt lehet menni. Ti a bal oldalt választjátok.*
- A pórázt még nem vehetem le, de ha szót fogadsz ezeknek, akkor hamar lekerülhet rólad itt bent a házban. Sajnos sok beszélgetésre nincs időnk, mert a kisasszony igényt tart rád. Viszont holnap délelőtt... Addig is a legfontosabbak: te házi kedvencnek, háziállatnak lettél idehozatva. Így várják el a viselkedésed. Ha nem azt teszed amit akarnak korbácsolnak. Szökni szinte lehetetlen, hála az udvari őröknek. ...
*Közben a folyosón elkanyarodtatok; itt már több ajtó nyílik egymás mellett, de sehol nem álltok meg még egyenlőre. Más emberrel egyáltalán nem találkoztok utatok során.*

[Con Larrodan]

[Seideas]

- Hmm... megértettem... *bólintok* ám van amit mégsem. Ha azt várják, hogy teljesítsem a parancsaikat, legalább olyan nyelven mondják amit megértek... különben... *elhallgatok*

*Út közben folyamatosan nézelődök, és próbálok minél több részletet memorizálni az előttem feltáruló hatalmas házról.

Nem lesz könnyű dolgom, ha innen meg akarok lógni, de ez a terv, nem vitás. Nem olyan fából faragtak, hogy ily könnyen feladjam.*

- Amúgy, hogy hívják a kisasszonyt, és hol vagyok pontosan ha megkérdezhetem?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Seideas
Helyszín: az istenek tudják csak, hogy hol...
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

- Ők nem fognak másképp beszélni veled. A vadászkutyájukhoz is így beszélnek, az is megtanulta a fontosabb szavakat. A cselédekkel tudsz majd csak beszélgetni, feltéve, ha akarják, mert te még ő alattuk helyezkedsz el a ranglétrán. Rabszolga vagy ugyanis, csak jobb sors jut számodra, ha meghúzod magad, mint egy sötét pincébe kerülő társadnak, akin a Család mágusa úgy kísérletez ahogy neki tetszik.
*Egy rövid lépcsősoron felmentek, majd újabb folyosók, elágazások jönnek. Kész labirintus a ház így elsőre.
Aztán megálltok egy sárgára mázolt ajtó előtt. Az inas benyit és mutatja lépj be elsőnek.
Egy tágas szobába jutottatok. Úgy 4x4 láb lehet alapterületre. Egy cseresznye színben harmonizáló fürdőbe érkeztetek. Van itt egy hatalmas álló tükör mindjárt jobbra, mellette egy törölközős szekrényke szépen behajtogatott kellékekkel. Szemben egy fehérre festett vas kád áll lábakon, s jelenleg benne gőzölgő víz. Balra egy ládikó közvetlenül az ajtónyílás mellett. Mellette egy állvány, azon túl egy alig térdig érő asztal, s az asztal mellett egy fésűkkel, kefékkel, apró kellékekkel telerakott polcos szekrényke áll. Abból amit látsz viszont arra következtetsz, hogy itt bizony nem emberek fürdenek általában...*
- A kisasszonyt Ilinyta cwa Hyacinthe-nek hívják. Pontosan Shulurban vagy, a Zadon kerületi családi rezidencián.
*Tudod, hogy Shulur Toron fővárosa, s azt is, hogy Toron hellyel-közzel hol van. Az országról is hallottál már. Többnyire, hogy dívik a rabszolgaság, hogy a templomokban itt vér folyik a falakról, hogy a nemesek orgiákat rendeznek minden este, s nem ritka a vérházasság sem, hogy kegyetlenek az itt élők, s minden második ember fejvadász, s aki nem sötét praktikákat űz. Persze sejthető, hogy mindennek a fele szóbeszéd, de azt is tudod, hogy "nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja".
Az ajtó kinyílik és a kiscsaj toppan be rajta. Az inas hajbókol, majd hajolva is marad míg pár szót nem váltanak. Pattogós parancsosztás, ideges arcrángás az inas részéről, majd újból hajbókol és kimegy a szobából. Ketten maradtatok.
Ilinyta körbejár pajkos vigyorral az arcán. Aztán leveszi rólad a pórázt. Mond valamit toroni nyelven és a fejével közben a gőzölgő vízzel teli kád felé int.*