Két város között - úton, tengeren...

[Chorax]

(Yossarien)


*Megpróbálom elolvasni a táblán lévő írást. Ha nem látszik a portól, hogy mi van rajta, akkor kissé leporolom.
Bár nem nagyon értek hozzá, de azért próbálok figyelni, hogy nehogy aktiváljak valami csapdát, ami esetlegesen a táblához van rögzítve.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a házikóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*A táblácskát le kell porolni, hogy olvasható legyen. Toroni nyelven íródott rá egy vers féle:*
E terembe, ha belépsz óvatos légy
Nem tudhatod hová lépsz, s így meddig élsz.
Repülhetsz, izzadhatsz, kiszakadhat ruhád,
S megfulladhatsz akár.
Vigyázz!!
*Nics hozzákötve semmi - simán leakasztható a falról ahonnan egy szögön lógott elég régóta.
A versnek van több része is, azonban az az írás ismeretlen nyelven íródott Yossarien számára.*

[Chorax]

(Yossarien)


< Jó kis vers! Ezek szerint ez egy csapdáktól hemzsegő terem. Ha rossz helyre lépek, akkor akár eshetek tűzbe, vízbe, karóba. Akár itt is hagyhatom a fogam. Jobb lesz más utat keresni…>

*Visszafordulok, és az első kereszteződésnél a másik utat választom. Hátha az is vezet valahová…*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: a házikóban
Időpont: hajnalban
_______________________________________________________________

*A táblácskát elolvasván inkább a másik utat választod.
Ez a járat csak egyenesen vezet tovább, nem kanyarodik, s nem ágazik el sehova sem tovább.
Sok idő - talán két, három fertályóra is eltelik mikor a fáklyád kezd elaludozni. Újat kell lassan gyújtanod, mert ez már nem bírja sokáig. És még ki tudja hol a vége ennek a járatnak.
Ahogy megállsz kicsit szusszanni és elgondolkodni a dolgokon furcsa morajlásra figyelsz fel. Előtted morajlik valami, de nem közelít feléd - egyenletes a hang erőssége.
Néha, néha a fáklya pislákoló fénye meg-meg lobban, mintha valami légmozgás mozdítaná meg, ám ebből te nem érzékelsz semmit sem. Különös helyen jársz, ezt viszont érzed egyre jobban minden porcikádban.*

[Chorax]

(Yossarien)


< Légmozgás?! Talán kiérek végre valahol…>

*Amikor kialszik a fáklyám fénye előretekintek infralátással is. Mivel ez (ha jól tudom) amolyan hőlátás, elég jól el lehet boldogulni vele. Ha csak a falak gyenge hőjét látom, akkor haladok tovább így. Vigyázok, ha netán hirtelen érne véget a járat, akkor le ne pottyanjak valahova.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Ahogy haladsz előre a járatban egyre jobban érzékeled, hogy fényesedik a hely. Különös jelenség, mert sehol sincs még a járat vége, s fáklyák, lámpások, egyéb világítóeszközök sincsennek. Hogy honnan jöhet a fény nem tudod megállapítani, de olyan mintha egy napsütötte réten sétálnál - pedig még mindig az alagútban vagy.
Ahogy a fény derengeni kezdett az alagút fala is megváltozott. A durva felület szép átmenetesen tükörsima csontszínűvé változott, majdan először ritkábban, s fokozatosan egyre több és több koponya kezdett kirajzolódni a falban - a földtől egészen a boltíven keresztül a másik oldal talajáig.
Talán két fertály órát gyalogolhattál, mire a koponyák sűrűsége elérte azt a szintet, hogy közéjük már élével a tenyered nem férne be - persze, ha egyáltalán hozzájuk tudnál férkőzni. Ugyanis nem kidomborodnak a falból a koponyák, hanem olybá tűnnek, mintha a furcsa csontszín falba be lennének süllyesztve, s rájuk egy vékony csontszín, de mégis átlátszó "üveg?" "vagy valami más anyag?", lenne helyezve.
Pár száz lábnyi gyaloglás után az alagút szélesedni kezd, majd rövid időn belül egy hatalmas - úgy 20-25 lábnyi széles - csarnokban végződik.
A csarnok magassága talán 5-6 lábnyi lehet, s kupola formálya van. Itt is tökéletesen lehet látni, mintha napfény lenne, s itt is a falba temérdek koponyát foglaltak be.
Sem ajtó, sem kiugró/bemélyedő rész nincs sehol - sem a falban, sem a talajon.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Tátom a számat, hogy hol a fenében lehetek.
Kicsit körbejárom, hátha észreveszek valamit ami elüt az amúgy is fura koponyás teremtől (amolyan hevenyészett titkos ajtó keresés). Ha első megfigyelésre nem veszek észre semmit, akkor véletlenszerűen megtapogatom a falakat.*

< Vajon minek mutatta meg nekem a lejáratot még odafent a macska? >

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A falakat megszemlélve sem veszel észre különöset, s nem bukkansz rá titkos ajtóra. Sehol egy benyomódás, egy dudor...
Pár perdes vizsgálódás után azonban olyan érzés kerít hatalmába, mintha valaki figyelne. Körbenézel, ám sehol senki a csarnokban, s az idevezető folyosón sem látsz senkit - pedig élesek a szemeid.
A macskán jár az agyad, hogy vajon miért mutatta meg neked a lejáratot, amikor halk sóhajtozásra figyelsz fel. A sóhajok nem egy helyről érkeznek, hanem mindenfelől - apróak, alig hallhatóak (talán egy átlag emberi fül meg sem hallaná őket).
Ismét szétnézvén alaposan azt veszed észre, hogy mintha a koponyák állása változott volna... hajszálnyit, de mintha figyelnének üres szemgödrükkel enyhén feléd fordulván...*

[Chorax]

(Yossarien)


*Biztos kiráz a hideg, de próbálok megnyugodni.
Ha eddig nem jártam volna a terem közepén, most oda állok, és onnét nézek „farkasszemet” a koponyákkal.
Ha néhány percen belül sem történik semmi, akkor hangosan megszólalok, toroniul:

- Érdekes hely, de úgy tűnik nincs tovább út. Jobb lesz más utat keresni.

*Elindulok kifelé a teremből, más utat keresve.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A csarnok közepére állván figyelve tényleg olyan a hatás, mintha az ezer és ezernyi koponya téged figyelne. Ám nem történik semmi más. A sóhajok megmaradtak a hátborzongató érzéssel együtt, de senki és semmi sem mutatkozik meg.
Szavaid is csak elhalkulnak a sóhajok között, arra bizony semmi válasz nem érkezik sehonnan.
Ide vezető utad alatt nem láttál más leágazást, így két választásod maradt: vagy visszamégy oda, ahol a ládikó a kandallóval lesüllyedt, ahol csapdákat sejtessz, vagy vissza mégy a felszínre és folytatod utad tovább itthagyván ezt a helyet.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Rövid gondolkodás után visszamegyek a szerintem csapdás teremhez.
Most sem megyek be, hanem megnézem nincs e valami változás. Ha eddig nem tettem volna, akkor elteszem a kis verses táblát, hátha valahol le tudom fordíttatni az ismeretlen részt.
Utána elindulok a le, illetve mostmár feljáró felé, és felmegyek.
Odafent aztán szétnézek, hátha látom a macskát.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A táblát magadhoz veszed, s elindulsz vissza a felszín felé. Ott viszont ahol a lépcsőnek kellene lennie nem találsz semmit, csak egy durván kifaragott falat. Vége a járatnak.
Már-már kezded nagyon unni ezt az értelmetlen mászkálást, amikor is csoszogásra leszel figyelmes. Így hallomás alapján is megmondod, hogy az egyik lábára sánta az illető - s ha már így csoszog, akkor öreg is valószínűleg.
Nem kell sokáig várnod (vagy ha elindulsz abba az irányba, akkor még kevesebb időbe telik), hogy meglásd azt az idős bácsit, aki hajlott hátával alig éri el az 1,3 láb magasságot, egy göcsörtös éjfekete botra támaszkodik, ruhája pedig szintén fekete egyöntetűen - mondjuk az öreg testét körülölelő fekete köpenyen kívül, és az alóla kikandikáló fekete nadrágon kívül nem tudsz mást megfigyelni rajta. Haja ősz, vacskorba van fogva, szemei homályosak, erőtlenek, keze láthatólag remeg - de még így is van egyfajta erős kisugárzása, amitől viszont enyhén áll a szőr a hátadon.*
- Ember! Mit keresel te itt? - *kérdez téged érdes, öreges hangján, alig 10 lábnyira megállva tőled.*

[Chorax]

(Yossarien)


*Biccentek neki, majd válaszolok:

- Véletlenül keveredtem le ide. Egy lépcsőn jöttem le, de úgy tűnik, hogy eltűnt…Hogyan lehet innen kijutni Apó?

*Bátorítóan elmosolyodok, talán gerjesztek benne egy kis bizalmat…*

< Na, biztos ráfaragok, amiért ide tévedtem! Vajon a kis öreg is a lépcsőn jött ide, vagy valami más úton? Ehh, végülis mindegy…>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Yossarien
Helyszín: az alagútban
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

- Véletlenül Ember?!?... - *hangja nem kis gyanakvással teli* - Ide nem szoktak csak úgy véletlenül lekeveredni. Főleg hogy már manapság senki nem tudja mi rejtezik idelent, s hogy nyílik a lejárat onnan fentről. Szóval te sem véletlenül jöttél ide, hisz tudtad hol és mit keress és mit csinálj, hogy ide érkezzél le.
Elhiszem, hogy ki akarsz menni, ám ahoz át kell menned a Szobán. - *kétséged nincs afelől, hogy melyik szobára gondolt - arra amelyik tele van csapdákkal.*
- De mond csak Ember, van neved is? Vagy már manapság nem szokás ott fent bemutatkozni a házigazdának?

[Chorax]

(Yossarien)


*Őszintén válaszolok az öregnek:

- Én sem tudtam, hogy mi vár idelent. Érdekesnek tűnt, ezért jöttem le. A lejárat nyitjára is véletlenül jöttem rá…egy nagy macska mutatta meg a mozduló kockákat a kandalló falában…Bocsánat a modortalanságért amiért nem mutatkoztam be idáig: a nevem Yossarien. A házigazdában kit tisztelhetek?

*Beszéd közben kissé közelebb megyek, de azért tartom az egy-két lépés távolságot…*

< A fene, csak át kell mennem azon a szobán! Vajon mit jelenthet a táblán lévő többi írás? Az Apó biztos tudja! >