Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Bizony, hogy nem csak Urc érzete a helyzetet vészesnek, ugyanis Tall is igencsak tekinget körbe, s keres valamit. Mozgása megfontoltabb, nem siet, nem kapkod, s tartása feszült, mint egy ragadozó fenevad, aki épp az áldozatát cserkészi be és bármelyik pillanatban ugorhat.
Milla valamit megsejthetett a dologból, hiába, hogy a két harcos hallgatott a közelgő veszélyről, mert közelebb húzódott Urchoz, és arcán látható az aggódás, félelem egyre jobban megmutatkozó jelei - de az is lehet, hogy ő is érzi, valami történni fog...

Pár métert haladtok, amikor Tall megáll, és csak meredten figyel előre. Szemből (bár szellő, légmozgás nincs az alagútban) egy idegen orrfacsaró bűzt érzel Urc. Ez már bizony hasonlít arra a szagra amit a hajón voltál kénytelen megszokni ideérkezvén.
Tallt 2-3 lépéssel beéritek, s bár neked még a nyakadat sem kell nyújtóztatnod, hogy lásd miért torpant meg a nő. A fáklya fényétől tőlletek úgy 20 lábnyira valamivel magasabban mint egy láb, két vörösen világító szempár mered rátok. Nem mozdul, s még csak pillanatra sem takarja el sötétség - bármi is legyen az nem pislog. Alakja a sötétségbe vész, pusztán csak körvonala az ami látszódik - Két lábon álló valami lehet, de közelebb kell menni, hogy lásd jobban vagy megvárni míg ez a valami közelebb jön felétek. A vészharang rendületlenül csilingel odabent, nem jót súgnak az ösztöneid jelenleg.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg látván a veszély forrását, ami, vagy aki ösztönein keresztül „már” jó ideje „csilingel”, megfogja az előtte haladó Milla kezét, s megállásra ösztökéli némán. A korg miután a napleány megtorpan, óvatosan előre lép, Tall mellé, majd suttogva megszólal.*

- Urc hoz fény! * Emeli maga elé a fáklyát.* Sötét hely élő lény Urc agya szerint elvakul tűz, talán fél tőle!? * A barbár minden izma megfeszülve várja a lény esetleges támadását. A korg tudja, hogy nem szabad hibáznia, s ha a kb. egy méter magasságú lény támadásba lendülne, egy jól irányzott rúgással tud a leghatékonyabban védekezni, ellenállni a lény rohamának.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Milla belekapaszkodott Tallba, aki átölelte a törékeny lányt, majd neked bólintott egyet, hogy rendben.
Közelebb lépsz pár lépésnyit óvatosan, de a lény nem moccan, csak figyel.
Alakja még mindig nem vehető ki normálisan, de már látszik tömzsi alak, érdekes fejformával. Még közelebb kell lépned, hogy lásd - s bár félő, hogy ez a valami megindul feléd (felétek), de vállalnod kell a kockázatot, hisz tovább kell mennetek. Bízol magadban, az érzékeid kitisztulnak lassan - már rég éreztél ilyet; a harc előtti felkészülést érzékeled testedben, lelkedben.
8-10 lépésnyit lépsz előre összesen, amikor a fáklya fénye már láthatóvá teszi a figyelőt.
Egy ronda teremtmény, de nem igen zavarja a fáklya fény, ugyanis nem mozdul kurta szőrös lábaival semerre, nem is remeg. a lábak inkább hasonlítanak valami torzszülöttére, ugyanis karmokban végződnek, mintha valami egér/patkány nagyobb lába lenne. A lábak egy tömzsi testben folytatódnak. Bunda van rajta - a törzsből kezek bukkannak elő, melyek nem épp emberiek, de nem is állati - inkább a kettő keveréke, de vaskos karmokban végződnek. Talán a lény feje a legvisszataszítóbb. Egy túlméretezett patkány fej ül a rövid nyakon. Szája groteszk vicsorra húzódott, orra igencsak jár - szagol. Szemei még most is vörösen fénylenek, de még mindig nem mozdul. Alaposan végigmunstrálva veszed csak észre, hogy farka is van, s nem is akár mekkora - úgy egy lábnyi hosszú lehet, s csupasz.
Fejedben hallod Tall hangját kicsit aggodalmasan megszólalni.*
~Mit látsz Urc? Mi az mi megállított bennünket? Ellenség vagy barát?~

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg óvatosan halad előre, s meresztgeti szemét a félhomályban. Mikor kibontakozik a „szörnyalak” egy pillanatra megtorpan. Ekkor „érkezne” Tall szavai, s halkan megszólal Urc.*

- Jószág talán!? Olyan, amit mi lát előtt járat, csak ez ni él! Urc nem tudni jószág-e, vagy ember írtelem leledz ő koponya?! * Mondandója végeztével, még egyet lép előre, felkészülve az összecsapásra, s tudva, hogy a gerincét kell törnie a jószágnak, ami talán a leggyengébb a teremtményben. A feje, ahogy Urc a csontvázon látta erős, lábai rövidek, de karmai veszélyesek. Vesz egy mély levegőt, majd megszólal, hátha érti a lény a szavakat.*

- Urc nem bánt te, ha te állsz el út!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

~Vigyázz vele Urc! Nagyon vigyázz!!!~
*Jön még válasz Talltól, s a két lány nem mozdul, megvárják míg a barbár kideríti ellenség-e vagy nem ez a lény előttük.
A lény orra egy pillanatra megállt amikor hozzá szóltál. De még mindig nem tudod eldönteni értelmes-e vagy nem, értett-e amit mondtál neki.
Nem kell azonban sokat várakoznod, hogy mindez kiderüljön, mert pár pillanattal később előrébb lép feléd - lassan. Szemében talán kíváncsiság jelentkezik, s karja mozdul, de nem ellenségesen. Olyan mozdulatot tesz, mintha intene neked, hogy menj oda hozzá... majd újabb értelmet nyer a mozdulat - azt akarja kövesd (kövessétek), ugyanis megfordul és pár lépést tesz előre. Majd megáll, visszafordul, ismét int feléd és ismét elindul lassan előre.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg eltöpreng egy pillanatra, hogy kövesse-e a „szörnyet”, majd miután átfut az agyán, hogy egy sötét alagútban járnak, ami akár egy útvesztő is lehet, rááll a dologra. Hisz ki ismerné jobban a „terepet” annál aki itt él! Hátraszól a lányoknak.*

- Kövessetek! *Ez után elindul a lény után. Pár lépés után azért megszólal.*

- Urc akar kijut alagút, oly hely, hol már vége város! Urc nem tud ad csere semmi, de ha te tud dolog ami te érdekel, s Urcnak van, odaad vezetésért cserébe!

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

~Ne menjünk utána... És ha csapdába csal? Nem tetszik ez nekem Urc! Se fegyverünk, se semmink, csupán az életünk. S nézz hátra! Milla teljesen használhatatlan, nem képes másra csak magában nyüszíteni és remegni, mint egy három éves kisgyerek. Urc kérlek beszéljük meg!~
*Hallod Tall hangját ismét csak az elmédben. Picit visszafordulván látod, hogy Milla úgy kapaszkodik Tallba, mint egy csecsemő az anyjába, de azért lassan, nagyon lassan utánatok indulnak - valószínű, hogy ne maradjanak le nagyon tőlletek.*
- Csak jussunk ki mielőbb innen, én nem bánom ha az az izé vezet, csak érjünk ki innen! - *hallani Milla hangját reszketegen, elfúvódva, s tele félelemmel. Tall egy nagyot sóhajt, majd valamivel gyorsabb tempóra vált, húzván maga után félős társnőjét, így pár lépés alatt beérnek téged.*
- Akkor sem tetszik! Nem jót súg az előérzetem! Ne lankadjon a figyelmed Urc, mert so.....
*Tallba Milla elhaló sikolya folytja belé a szót. A napleány hullafehér arccal nézi a mögöttetek hagyott járatot. Tall fordul, neked csak fel kell kapnod a fejed, s a látvány hátborzongató.
Apró pici gombszemek világítanak a sötétben narancsos-vöröses színben - temérdek. Pár pillanattal később már az is látszik, hogy miktől származnak ezek - patkányok.... milliónyi patkány tart felétek. A fáklya fényének határán megállnak az elsők tovább nem nyomulnak felétek.
Elölről egy halk morranás vonja el a figyelmet a közelgő szörnyűségről - az a különös lény úgy 4-5 lábnyira van tőlletek és morog - de nem nektek ez biztos, mert a járat széllére húzódott, hogy rálásson ő is a közelgő állatseregre.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A barbár eltöpreng egy pillanatra Tall szavain, de mikor látja, hogy Milla mégis hajlandó őket követni, megindul. Mikor azonban „fény” derül arra, hogy rengeteg patkány követi őket, megtorpan. Rásandít „vezetőjükre”.*

<… Hmmm! Nekem is nagyon rossz az előérzetem, de ahogy látom nem csak a fáklya fénye tartja vissza a dögöket, hanem a szörny is „velünk” van!!! Valakiben meg kell bíznunk, hogy innen élve kijussunk! Hát, ha az pont egy ilyen csúfság, hát legyen! Inkább mint a dögök!…>

* Urc Kikerülve a lányokat a „sor” végére lép, közben egy bátorító mosolyt ejt Milla és Tall irányába.*

- Induljatok el lassan! Urc marad hát! Fáklya távol tart dögök! *Szól oda a lányoknak, majd óvatosan hátrafele araszolva követi a nőket, fáklyáját mindig a patkányok felé tartva.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*A lénytől a mormolás hamar abbamarad, majd újra sarkonfordul és elindul.
Milla Tallba kapaszkodva, remegve indul utána.
Zárod a sort kezedben a fáklyával, de azt tudod, ha ez a "sereg" beindul, akkor esélyetek sincs, akár 10-szer ennyi fáklyával sem lenne.
Szerencsére azonban nem úgy néz ki, hogy a patkányok támadni akarnának - pusztán követnek benneteket. Több perces séta után megáll a lény egy elágazásnál. Ő a baloldalihoz állt be és a lányok felé fordulva "megszólal".*
- Lenni ez járat menni vár haz. Lenni szabad ti üt nem mi lenni jó. Lenni megy ti világ ki förmedve néz én, de enged. Megy út bal - *és mutatja is a nektek jobb szélső járatot* - lenni ész, lenni erő, fény, így lenni ha élni meg járat vége szabad.
*Ebből te szinte semmit sem értettél, Milla fordított nektek eléggé nehézkesen és bizony néha gondban, hogy mit is mondjon. Eléggé kusza lett a fordítás, de látszott Millán, hogy ő megtett mindent, hogy azt mondja el nektek, amit valójában a lény is akart veletek közölni.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg minden érzékét kiélesítve, a patkányok támadásától tartva követi az előtte haladókat. Mikor a „lény” megtorpan, s Milla fordítását hallja, óvatosan közelebb húzódik, még mindig a patkányok hadát kutatva tekintetével megszólal.*

- Tall indul akkor jobb járat! *Miután a lányok elindulnak a feltételezett „szabadság felé”, s Urc az eddigi „vezetőjük” mellé ér, rá tekint.*

-Urc hála örök feléd! Te ha utál e terület jöhet vel, szabadság, más lét! Ha mégsem, te lenni jó „ember”, ki ritka eme kőfalak, terület! Köszön Urc minden! * Mondanivalója után, óvatosan a lányok után ered, s ha a „torzó” velük tartana, akkor maga elé engedi azt.*


// Off: Köszi a türelmet! Vége a tanfolyamnak, így mától ismét leszek! //

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Beszélsz a lényhez, de az csupán valamilyen furcsa, morgás szerű torokhanggal válaszol. Nemlegesen megingatja fejét alig észrevehetően, s nem is indul utánatok a jobboldali járatba. A patkányok megálltak a hátatok mögött, nem közelítenek, s ahogy a jobb szélső járatban tovább haladtok nem is követnek.
Magatok mögött hagyjátok a furcsa lényt, ki bír a patkányok felett (legalább is erre következtettetek mindhárman, hisz nem lett volna olyan csoda sem ami ennyi éhes száj halálos harapásaitól megmentett volna - hacsak valaki nem tud parancsolni az állatoknak.
Szótlanul telnek el a percek és a járat megváltozik. Durva faragásúvá válik az oldala, néha-néha fából ácsolt támasszal van megerősítve a járat teteje - és szép lassan szűkül befele - ezt csak onnan veszed észre, hogy hozzád képest "közelebb jönnek a falak, és a plafon is lejebb látható a fejed felett".*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* A korg, midőn látja, hogy a szerzet nem tart velük, vesz egy mély levegőt, s öles léptekkel követi társait.*

<… Ahhh… Azért jó, hogy a barlangok szelleme összehozott minket a csúf döggel! Nélküle nem úsztuk volna meg eme kis kiruccanást épp bőrrel, s most telis tele lennénk a patkányok fogai által feltépett sebekkel!…>

* Halad Tallékat figyelve. Mikor a folyosó szűkülni kezd, felröppen előtte a remény, hogy itt van a vége az alagútnak. Szemeit meresztgetve figyeli az előttük elhelyezkedő útszakaszt.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Sajnos Urc hiába mereszted a szemed, nincs még vége az alagútnak. Sehol egy fényforrás előttetek, csak az ilyesztő sötétség.
A helyzet számodra tovább romlik. Nem áll meg az alagút szűkülése, s úgy öt percnyi haladás után már a fejedet le kell hajtanod, hogy elférjél magasságban. Még további 5 percnyi araszolás után pedig meg kell hajolnod, hogy a kemény koponyád ne ütközzön az alagút plafonjának.
Sokat jöttetek a lénytől való szétválás óta, de sem egy ajtó, elágazás, csontváz - csupán a mérhetetlen pókháló, melyeket a két lány kezeikkel húz el a továbbhaladás érdekében.
Csendes az utatok. Milla remeg, Tallba kapaszkodik, de azért töretlenül haladnak előre szótlanul. Tall néha hátratekint, hogy ott vagy-e még, s néha haloványan el is mosolyogja magát.
Már érzed, hogy huzamosabb ideig nem tudsz így meggörnyedve haladni, amikor a hátad mögül neszezésre leszel figyelmes.
Megfordulsz, hogy a fáklya fényét arra irányítsd, hogy lásd vajon mitől/kitől származhat. Meglepetésedre egy hasonló (vagy ugan az?) lény jön feléd mint aki megmutatta az elvileg kivezető utat. Szemei vörösen izzanak, száját csattogtatja, a groteszkül vigyorgó szájából pedig nyál csorog a talajra. Most úgy 8-10 lábnyira lehet tőlled. Mögötte nem látsz semmit - sem további vörösen világító szempárakat, sem olyan jelenséget, mint korábban a patkányok megjelenésekor - úgy néz ki egyedül van.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)


* A szűkülő járat egyre feszültebbé teszi Urcot. Mikor már fejét is le kell hajtania, s görnyedten kell járnia megáll egy pillanatra, rossz előérzetével küzdve. Azonban ösztöneire hallgatva, jobb kezének mutató ujját megnyálazva, majd azt eltartva magától, várja, hogy „észlel e” valamiféle légmozgást, áramlatot. Fáklyájának fényét is figyeli, hátha a tűz mozgásából megtudja állapítani, van e légáramlat, esetleg kijárat a közelben. Tall mosolyát látva, ő is elereszt egy biztató vigyort, de mikor észreveszi, hogy valaki követi őket, megáll, s megfordul. Mikor ismét az előbbi „vezetőjük”, vagy az ahhoz nagyon hasonlatos lény áll vele szemben, egy pillanatra megnyugszik. Viszont mikor az elkezdi állkapcsait csattogtatni, s nyáladzik, a korgnak leesik, hogy ez nem az akivel az imént „beszéltek”, vagy ha az, akkor csapdába csalta csak őket.*

<… Oh, a szellemek vájják ki szemed te féreg! Megdöglesz!…>

* Gyors iramban megindul a lény felé, s ha az nem torpan meg, vagy nem fogja menekülőre, Urc teljes erejéből próbálja pofán vágni a kezében lévő fáklyával. Más fegyvere nem lévén.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Urc
Helyszín: az alagútban
Időpont: a délelőtti órákban
_______________________________________________________________

*Neki iramodsz. Még eljut a tudatodig Tall kiálltása, hogy "Neeee!", azonban nem tudnál már akkor sem megállni, ha akarnál.
Egy kicsit mondjuk nehézkes "rohamoznod" a számodra szűk járatban, s talán ezért is van az, hogy éppenhogy csak elkapja a lényt a fáklya. Azonban nem sebezhettél rajta sokat, mondjuk úgy szinte semmit, mert még csak a bundája is épphogycsak megpörzsölődött. A lény eléggé fürge. Mire másodjára lendíted a fáklyát a kezedben már támad is viszonzás képpen - eredménye az hogy közel került hozzád, és épp harapni akar a lábadba. Magatok mögött a lányok hangját hallod visszafolytottan beszélgetni, de hogy miről nem figyeled, van épp elég bajod jelelenleg.*