Két város között - úton, tengeren...

[Capricorn]

[Roa Narn]

Az égő kabin látványa meglehetősen felbosszant, és van egy olyan érzésem, hogy foglyunknak van köze hozzá gazdagon.
-Sebes riaszd a legénységet tűzoltáshoz, de gyorsan. Ti ketten menjetek vele, és ha nem találjátok fennt a Kapitányt kotorjatok vissza, mert akkor van egy olyan gyanúm, hogy bent van. Ha fent van a fedélzeten, akkor segítsetek oltani. Akik maradnak próbálkozzanak valamilyen eszközzel oltani.-aztán emberünkhöz fordulok-Addig dióhéjban elmesélhetnéd ki vagy, mi vagy, van-e közöd ehhez, vagy a szakács eltűnéséhez, és an block mi a megveszekedett jó büdös franc folyik itt. Nem mellékesen figyelmeztetlek, hogy kezdek kijönni a béketűrésből, úgyhogy csak az igazat.

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

A csönd már kezd túlságosan is feszültté válni, érzem, hogy döntőbírónak kéne lennem az ügyben, egy olyan ügyben, ahol nem biztos, hogy bárki is tiszta lenne. Mindezek ellenére nem tudok az ismeretlen pártjára állni. Lehunyom szemem és felsóhajtok.

-Nem tudom mit vár tőlem. De a maga szörnyei felfalták a lovainkat, és majdnem minket is. Igaz utóbbinál ez a navor felelőtlenül provokálta őket, de ezért nem halált érdemel. -kinyitom a szemem és mélyen a Gazda arcába nézek, ahol a szemeit sejtem. Erősen megmarkolom rapírom markolatát és készülök a harcra.

<...Morgena légy kegyes...>

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, estefelé
_______________________________________________________________

*Sebes mit sem törődik veled, s szavaiddal tovább lép az égő kabinba.*
- Őt ne engedd elszökni! - *mondja neked a másik tengerész, de már a fedélzet fele meg is iramodik. Míg egyedül vagytok felteszed kérdéseidet türelmetlenül a fogolyhoz, de csak mély hallgatást kapsz válaszul. Mondhatni unatkozó nyugalommal nézi, ahogy te egyre jobban felpörögsz.
A szótlanság megtörik, de Sebes által, aki a vállán cipeli ki az ájult Kapitányt, kinek halántékán vékony vércsík árulkodik arról, hogy miért nem menekült ki a lángoló kabinból.*
- Azt zárd be a kabinodba, vagy kötözd meg alaposan valamivel, most nincs rá időnk. - *közben kiér a lángok közül, melyek egyre jobban elharapóznak odabent hála a rengeteg térképnek, papírnak, amit felhalmozott a Kapitány kabinjában. A folyosón kiérve viszont nem áll meg, hanem megy tovább és a lángoló kabintól lévő harmadikig meg sem áll - tudod, hogy az az övé -, beviszi a Kapitány testét, s egyenlőre csak a padlóra fekteti, majd a fedélzetre indul ő is.*



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Egy hosszú percig elnyúló csend után nyugodt hangú választ kapsz, bár igaz ennek is a hangszíne nem egészen megszokott számodra.*
- Nem bocsátkozom vitába egy magafajtával.
Elmegyünk. - *mondja nyugodtan kijelentve szándékát* - Ajánlom, hogy ne érjen egyikünket se támadás... - *toldja hozzá még az ismeretlen nem kevés fenyegetéssel hangjában.
Megfordul, kezében tartott botját egyszer a földhöz üti, majd elindul - a koppanás után a szörny felemelkedik a földről, s követni kezdi gazdáját.
Zwol egy lépést tesz feléd, de nem szól. Szemében kérdés: "Hagyjuk elmenni őket?" Láthatólag zavart kicsit, ő sem tudja eldönteni mi lenne a helyes - menne is utánuk elégtételt venni, meg nem is.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Nem mozdulok, végig követem szememmel ahogy távolodnak. Fejemben egyre gyűlik a harag, fortyogva, zubogva önti el agyam és szívem minden zugát. Érzem ahogy arcomat égetni kezdi, és lángba borul.

<...Magamfajta? MAGAMFAJTA?!?!... HOGY MERÉSZELI!!!...>

Már nem látok senkit magam körül, csak a távolodó két alakot, sem Zwol, sem a falu, sem a reszkető kocsis. Határozott léptekkel utánuk indulok, mint a harcra induló becses pietorok. Kezemben a rapírom fenyegetően előreszegezve az idegen feje felé. Fejem hátra vetem, szemeimben megvetés és gyűlölet villámai, hangom rekedt a gőgtől és mély, mint a viharmorajlása.

-Még nem végeztünk!

Nem fogok megállni, támadok és harcolni fogok, amint beértem őket. Számítok arra, hogy az alak mágiát fog ellenem használni, ezért készülök, hogy elugorjak egy esetleges villám, vagy hasonló útjából. Biztos vagyok benne, hogy a szörnyet fogja rám küldeni, de nem érdekel. Szemem előtt, csak a kibelezett lényt látom.

//Megejtsem a támadó dobásokat?//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Bár nem látod, de Zwol meglepődik cselekedeteden, s pár szegmens eltéréssel utánad ered. Viszont a falusiak nem mernek mozdulni.
Feldühített az ismeretlen mondata. Nemcsoda. Famorként ezt a hangvételt nem nagyon hallottad neked címezve; s mi az hogy "magafajta"? ...
Azzal a szándékkal közelítessz felé, hogy elégtételt veszel sérelmedért, s erre más módot nem látsz csak a vérontást.
Öt lépés ... négy ... három ... kettő ...
Lépnéd az utolsó lépésed mielőtt eléred ellenfeled, de lábad a levegőben marad. Meglepődsz ezen, s kicsit zavartan ocsúdol fel: mozogni nem bírsz semmiddel sem! Kisebbik baj ez csupán, mert a következő pillanatban elvágódsz a durva földön mint egy homokzsák - hát igen, a lendületed vitt tovább. Fájdalom hasít testedbe, egész bal oldalad sajog a lábfejedtől egészen a fejedig - de talán hálát is adhatsz Morgenának magadban, nem dőltél a kardodba, amit még mindig a kezedben fogsz.
Hallasz és látsz mindent magad körül, csak mozdulni vagy képtelen, mintha minden izmodat vaskos bilincsek szorítanák.
Egy földet seprő barna ruhadarab kerül látószögedbe, majd valaki föléd hajol.*
- Szóltam famor, hogy ne támadjatok! Most öljelek meg? Ez is jogtalan lenne?
...
Számodra rosszabb, ha most szégyenben hagylak eme parasztok előtt... - *suttogja a füledbe az ismeretlen mágiatudó, majd felemelkedik mellőled.*
- Ha bűnös az apa, bűnhődik a fiú... Ha bűnös a nemes, bűnhődik a paraszt ...
*Tehetetlenül hallod, ahogy a dögöt az emberekre uszítja. Riadt kiáltások, sikítások... Egy fájdalmas kiáltás, majd még egy és még egy ... Húst hallasz szakadni, csontot reccsenni... Számodra órák telnek el mire a harc(?) elül, s néma csend vesz körül.
Pár pillanattal később tompa léptek zaját hallod egyre távolodni, míg teljesen megszűnik.
Sokáig nem bírsz mozogni ezek után, több perc is eltelik ebben az állapotodban. Aztán lassan engednek izmaid görcsössége: mozdul kezed, lábad, majd keservesen, de fel is tudsz állni - ha akarsz.
Szétnézel magad körül.
Tőled úgy 10 lépésnyire Zwol szétmarcangolt testét látod, tőle távolabb az ifjú kocsisét. Az ifjú kocsis testétől balra egy fiatal suhanc teste hever vérben ázva - kezét tőben harapta le a szörny.
A többi falusi paraszt megrendülten állnak egy kupacban. Arcukról a borzalmat és mély fájdalmat lehet leolvasni - már akinek látod arcát, mert bizony van olyan, aki feltápászkodásod után inkább elfordult tőled, s a köztetek lévő borzalomtól.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Üvöltök mint egy oroszlán, de csak a lelkemben visszhangzik, amíg a mészárlás véget ér. Amikor testem újra képes a mozgásra nehezen vallom be magamnak is, de nem merek felnézni. Csak kuporgok a földön, arcom még mindig torz a tehetetlen dühtől, mikor végig nézek a csatatéren.
Zwol halála keserűséggel tölt el, be akartam ajánlani egy harcos képző iskolába. A kocsis navor nem érdekel,meg nem akartam ugyan ölni, csak örök életre emlékeztetni, hogy ne csináljon ilyet. De a gyerek... a gyereket miért?

Feltápászkodom, és percekig csak bámulom a holttesteket. Nem először látok hullát, gladiátor viadalokon szokványos dolog. Ez azonban mégis teljesen más, olyan amit még nem éreztem... ez személyes. Zwol halála, és a gyermek megcsonkítása személyes ügy, az én vétkeim. Még ha csak navorok is, akkor is.

<...Mit érthetett az apa bűnén?... csak egy metafora lehetett a helyzetre, vagy... vagy tényleg Atyámra értette?...> cikáznak a fejemben a gondolatok, miközben testem szinte bénább, mint az előbb. Büszkeségem bemocskolódott, és csak vérrel moshatom tisztára.

///EDIT: OFF levontam az Fpket///

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

*Nincs erőd felkelni, s nem is akarsz - bár nem tudod milyen a halálba menni, de ez a helyzet egész életedre a lelkeden marad nyomasztólag hatva rád. Igaza volt a mágiaforgatónak. Rosszabb, mintha megölt volna.
Gondolataidba, fájdalmadba roskadva csak későn veszed észre azt az igen öreg navort, aki eléd csoszogott - eddig még nem láttad őt. Egyszerű barna ruhába öltözött, mely több helyen foltozva van, s bizony a tisztasága is kétséges. Keze koszos, mint aki nemrég földmunkát végzett. Arcára a kor mély barázdákat szántott. Nem szól hozzád, csak csendben letérdel eléd és lehajtott fejjel megállapodik előtted. Még ebben a helyzetben is megadja számodra a nemeseknek járó tiszteletet - tudod, csak akkor szól, ha kérdezed vagy engedélyt adsz neki erre.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Lassan feltápászkodom, arcom sápadt és üres. Üresnek érzem magam, mind becsületem, mind ruhám mocskos, senki más nem adna tiszteletet nekem ezen az öregen kívül. Mikor végre megszólalok, csak egy szót tudok kipréselni magamból reked, szárazon kongó hangon. Nincs benne semmilyen érzelem, nem bátorítom, nem feddem, semmi sincs benne csak a puszta jelentés.

-Mond.

A rapír még mindig a kezemben lóg, mintha odaragasztották volna, de csak erőtlenül csüng.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

- Messire! Bocsásson meg, lehet nem kellene előhozakodnom most ezzel...
Nem tudta volna megmenteni a falu lakóit. Tőle nem. Csak azért nem rontott nekünk, mert a Messire itt volt.
Szóval Messire, csak meg szerettem volna köszönni a falu népe nevében, hogy jelenlétével megmentett bennünket, még ha lett is egy-két fájó áldozatunk...
Szeretném megkérni... ha érdemesnek találtatik minket Messire, hogy segítsen nekünk örök nyugalomba helyezni szeretteinket egy búcsúbeszéddel.
*Közben a falu népe is kezdi összeszedni magát, hisz így nem maradhat a falu. A holtesteket el kell temetni. Talán az a három fiatal férfi ásóval a kezükben azért indulnak az erdő felé egy kis ösvényen.
Majd a gyászoló családok is kibontakoznak. A fiatal kocsis mellé egy idős nő kuporodik le zokogva; míg a suhanc testét egy alig 6 éves lányka rázza némán, akit nem sokkal az után egy harmincas évei vége felé járó nő kap fel a test mellől és az egyik házhoz viszi erőszakkal. Egy a nőhöz hasonló korabeli férfi áll meg a fiú mellett üres tekintettel, majd megfogván az élettelen testet ő is elindul az erdő felé, amerre az ásóval felszerelkezett férfiak mentek.
A fiatal kocsis testét is megfogják ketten, hogy segítsenek a nőnek.
Zwolhoz viszont egyenlőre senki sem megy.*

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Bólintok és ugyanúgy szinte élettelen hangom mondom az öregnek:
-Rendben, majd szólok pár szót.
Figyelem ahogy a családok, apák, anyák, testvérek gyászolnak. Nincsenek könnyeim, de nem tudom miért. Látom, ahogy elindulnak, de még maradok és Zwol testét figyelem. Keresek egy erőseb alkatú férfit és ráparancsolok.
-Te! Gyere és hozd a kocsisom testét. Megérdemli, hogy a szülő földjében nyugodjon.
Aztán én is elindulok a tömeg után, mint egy élőhalott úgy vonszolom magam. Nem tudom, hogy mit fogok mondani, lehet csak elmormogok egy imát Tharrhoz, vagy Morgenához inkább. Ezek a navorok úgysem ismerik az Árnyékúrnőt.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

- Köszönjük Messire! - *hajol meg az öreg férfi előtted amennyire csak a csontjai engedik, majd lassan elcsoszog tőled.
Míg alkalmas embert keresel tekinteteddel a falu többi tagja is előmerészkedik. Alig vannak úgy hatvanan-hetvenen - gyerekekkel, öregekkel együtt. Találsz köztük markos embert, kiből kinézed, hogy Zwol testét elbírja. A férfi szavaidra alázatosan meghajol, s elindul. Látod, hogy már Zwol sincs egyedül. Az öreg áll mellette, egy vele egykorú öregasszonnyal együtt, egybe borulva sírnak csendesen. Nem tiltakoznak, amikor a testet felemeli falubélijük és elindul vele a többiek után.
Ahogy elhaladsz mellettük hallod az öregasszony hangját, ahogy zokogás közben beszél.*
- ... Miért kell nekünk eltemetnünk mindenkit? Miért nem minket visz magával a halál? ... az egyetlen unokánk ... odalett...
...
Zombi agyad látomásokkal traktál talán...
Hallod amit mond az öreg, látsz magad körül mindent és mindenkit, talán többet is mint kellene. Az erdő szélén egy fekete ruhába bújt alak jelenik meg hangtalan léptekkel. Félre áll Zwol testét cipelő alak elől, majd tovább jön feléd... előtted mélyen meghajol, majd az idős párhoz suhan a jelenség. Mert mi lehet más? Egy alig 160 cm magas, nem túl sovány, de nem is vastag tesalkatú (mondhatni nőiesen gömbölyű), fekete libbenős ruhába bújt tünemény, kinek arcát nem látni szintén fekete fátylától.
Az öregasszony a mellkasára borul, kicsit megtántorodik a hirtelen ránehezedő plussz súlytól, de állva maradnak - mégsem képzelődsz, ez a fátylas nő valódi, nem látomás.*

[Capricorn]

[Roa Narn]

Leszáll a lila köd. Egyrészt a hallgatás miatt, másrészt a kapitány látványa miatt. harmadrészt Sebes gyakorlati tanácsa is színesíti. Nemes egyszerűséggel halántékon ütöm a hallgatag fazont. Nem takarékoskodom az erőmmel. Ha elájul könnyebb a dolgom. A sebesülthöz illő bánásmódot viszont nem mérem bőkezűen. Csuklóit a bokáihoz erősítve gúzsba kötözöm, és behajítom az égő kabinhoz közel egy sarokba had szokja, aztán én is a fedélzet felé veszem az irányt, hátha tudok segíteni az oltásban.

[Enor ak Mverrys]

(Jahrn on-Meryarss)

Elkerekedett szemeimmel követem a jelenést. Olyan misztikusan gyönyörű és veszélyes... Önkéntelenül egy ritkán hallott (szinte tiltott), megszólítás formálódik ajkaimon, áhítatosan halkan.
-Csendet vigyázó...-suttogom magam elé. Megvárom míg mellém érnek és velük haladok tovább, a temető felé.

Illetlenség, de nem tudom levenni a szemem a fátylas tüneményről, akárhogy igyekszem képtelen vagyok egyszerűen nem bámulni. MEg akarom szólítani, de nem merem megtörni a gyászt és fájdalmat.

[Isshae Ianarak]

______________________________________________________________
JK: Roa Narn
Helyszín: a Panka nevű hajón
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, este
_______________________________________________________________

*Halántékon ütöd a foglyot, aminek hatására az el is ájul. Ám a gúzsba kötés kissé nehezebb, lévén nincs nálad/közeledben semmilyen kötözőzsineg. Viszont kis kutakodás után Sebes kabinjában találsz megfelelő kötözőt. Magára hagyod az égő kabin közelében, aztán te is felsietsz a fedélzetre, ahol már csak a hajón lévő lámpások fényei világítanak - besötétedett, és az égbolton gyülekező felhők eltakarják a hold és a csillagok fényét teljesen. A szél kissé erős, bár már voltatok nagyobb viharban is.
A matrózok egy része már vödörrel felszerelkezve vizet húznak a tengerből, s az első kör el is viharzik melletted. Látod, amint Sebes parancsokat oszt a többieknek, a matrózok pedig csinálják is azt amit kell. A fővitorlát épp bevonják, a kormányt pedig rögzítették - a legénység felkészült, hogy teljes erőbedobással a hajó gyomrában keletkezett tüzet fékezze meg.*
- Ha segíteni akarsz, akkor inkább az utasokat tereld vissza a kabinjukba. Ha megérzik a füstöt, akkor itt pánik tör ki. Nincs rosszabb mint egy égő hajón utazni.
Mond nekik, hogy kis tűz és kezelésbe vettük, nemsokára már el is oltjuk, csak ne szaladgáljanak, maradjanak a kabinjukban. A Kapitány állapotáról nem kellene szót ejteni... - *fordul feléd Sebes két parancs kiadása közben, ahogy melléd ér.* - Rád bízhatom?



_______________________________________________________________
JK: Jahrn on-Meryarss
Helyszín: úton Shulur felé, kitérővel Talamny falujába
Időpont: P.sz. 3701, Meleg évszak, Áldozat hava 270.nap / Kyr sz. Langy évszak - Igere hónapja, Levelek hava, 3.hét, 93.nap, délután
_______________________________________________________________

//Bocsi, azt nem írtam, hogy a sarlókés nincs a kezében a nőnek - anélkül jelent meg.//

*A nőnek bár fátyol takarja az arcát többször észreveszed a feje mozdulatából, hogy rád pillant. Ezt főképpen akkor tapasztalod, amikor a kis gyalogúton elértek addig a kis tisztásig, melyen sok földhalom látható szépen gondozott virágokkal a tetejükön. Mindegyik sírhalmon középen egy kis faragott oszlopszerűség áll, s ezen az oszlopon valamilyen tárgy van, melyet megett már az idő vasfoga. Bár vannak jobb állapotban lévők is - ilyen egy ostor az oszlop köré tekerve, vagy az, amelyiken patkók vannak felszögelve, de a hozzád legközelebb eső, a többitől jóval kisebb halmocskán egy kukoricababát látsz felerősítve. Az egész tisztás - vagyis a falu temetője - úgy 100 lábnyi átmérőjű lehet és szabályos kör alakú, bizonyára mesterségesen alakították ki ilyenre. Az erdő széléhez közel már ássák a három sírt egyszerre, s lassan a falu népe is beszivárog a temetőbe. Mezei virágokat látsz asszonyok, gyerekek kezében többnél.
A nő idő közben halkan pár szót váltott még az öregekkel, majd elindult a temető átellenes oldalára. Szemeddel követed, ott is látsz egy gyalogutat az erdőbe vezetni.*

[Capricorn]

[Roa Narn]

Mikor felérek a fedélzetre kissé elszégyellem magam. Az imént nekiálltam szárazföldi patkány létemre parancsokat osztogatni egy hajón a matrózoknak Pedig most tisztán látszik, hogy Sebesnek helyén van az esze, és a szíve. Természetesen ezek után nem tehetek mást, mint elfogadom, és azt teszem amit mond. Már csak azért is, mert tök igaza van.
-Hogyne ne aggódj elintézem-mondom neki és a fedélzeten őgyelgő, nézelődő utasok felé indulok.
-Hölgyeim, és uraim. A legénység nevében megkérném önöket, hogy azzal segítsék a munkájukat, hogy lemennek a kabinjaikba, és nincsenek láb alatt. Minél tisztább a fedélzet, annál hamarabb végeznek ennek az apró kellemetlenségnek az elhárításával. kérem fáradjanak le.
Míg ezeket elmondom a lejárati ajtóhoz megyek és megpróbálom egyenként leinvitálni őket, a hölgyeknek segítek is, ha kell.