Shulur - Víziváros - Gattear

[Quiasse Limenel Umassyras]

- Ha anyagi gondjaik voltaka szüleimnek, akkor miért vállaltak engem. Ráadásul hallottam olyasmit is, hogy testvéreim is voltak. Ha valaki nem képes felnevelni egy gyereket, akkor ne szülje meg. Vagy ha késõbb szegényedik el, akkor ne eladja, hanem adja árvaházba legalább. De rabszolgának ... Phö. Ennyi becsület sem volt bennük. Az csak a véletlen és Ilho Mantari kegye, hogy nem áldozati oltárra, vagy obsornak vettek meg. És igenis jó sorsom volt. És nincs ezért lelkiismeretfurdalásom. A bûbájos dologról gondolj amit akarsz. Ha kíváncsi vagy kérdezd Morgenától. Talán álmaidban választ találsz rá.
És nem szeretek a babérjaimon ülni. Vágytam a nagyvilágba. Meg akarom ismerni az Alidaxon kívüli életet is. És nagyon jól elvoltam amíg nem szálltatok rám. Pedig semmi közötök hozzám. Nem zavarom a köreiteket. Csak élem az életem és próbálok saját lábra állni.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Saját lábra... - *mondta enyhén szólva gúnyosan. Azonban nem fûzte tovább. Érzései, gondolatai a régmúltba kalandoztak vissza. Felsejlett elõtte gyermekkori megpróbáltatása, s végül az hogy anyja miként adja át õt és két húgát egy idegen férfinek... a szeme sem rebbent, ellenben megcsillant egy kis erszény láttán, melyet meg is kapott. Feltolultak emlékezetébe azok a keserves napok, amikor egy falatért is úgy verték meg, hogy két napig nem tudott leülni... amikor az utcán porba hullott, patkányok és még ki tudja mik álltal megrágott száraz cipómaradványokon élt; nem beszélve a giliszták, csótányok és még ki tudja mik elfogyasztásáról...
Láthatóan megrázkódott teste, majd megfeszült. Erõvel hesegette el magától a képeket és meredten nézte beszélgetõpartnerét.
Nem sokkal késõbb a csuklya takarásából két világító szempár bukkant elõ. Nem olyan volt mint a macskáké, de világított...*
<Semmi hasonlóság nincs köztünk, bár miért is volna.... Kitudja melyikünknek ki az apánk. Hogy nem hasonlít még nem jelenti azt, hogy nem lehet.... Áááááhhhh... Kezdek meghülyülni?... Nem... túl sok a véletlen egybeesés, túl sok. Morgena kegyelme nem lehet ekkora; vagy inkább nevezzem átoknak?... Nem, ebbe még bele sem gondolok. Ha kiderül, hogy ártó szándéka van, mely akár a rendet is fenyegeti pusztulnia kell akár ki is legyen. Nem... nem a testvérem, az nem lehet....>
*A szempár úgy szegezõdött a lányra, mintha odaszögelték volna...
A szobára telepedõ már-már kínos csendet, kissé rekedt hangon törte meg Ryni.*
- Mindent megtudtam egyenlõre amit akartam. Elmehetsz, vagy itt maradhatsz, bár ez nem a magadfajta úrihölgyek színvonala. Ezek alapján nem kell félned tõllünk, de a döntést nem én hozom.
Egy jó tanácsot azért adok: jobban ügyelj legközelebb arra, hogy kihez költözöl ismeretlenül. Ha fölfedõdik kiléted nem fognak kegyelmezni életednek....
*Ezt követõen a köpeny megmozdult, hallhatóan egy középhosszú fegyfer csusszant a helyére. Egy kéz nyúlt ki a köpeny alól - fekete kesztyûs kéz - és az ajtó kilincsére helyezõdött.
Ha Nyna nem szól utána, akkor Ryini kilép az ajtón, maga után csendesen behúzza és elhagyja a fogadót.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Csendben hallgatja az idegent és kicsit furcsálja annak érzelmi kivetüléseit. Nem szól amikor amaz kisétál a szobából. Még hosszú percekig gondolkozik. Nem érti, hogy miképp tudott elõhozni az idegen belõle ilyen érzéseket. Végül felpattan és õ is távozik a szobából.*

<... Na egyenlõre ezt is megúsztam. Remélem a fõnökei sem látnak bennem veszélyforrást. Túl sokat tudnak rólam. Túl nagy veszélyben vagyok, és túlságosan függök a jóindulatuktól. Lehet, hogy el kéne hagynom Shulurt. Viszont nem akarok csak így megfutamodni. NEm mutatom a gyengeségemet. Remélem ha rosszul döntenek, még akkor is lesz alkalmam menekülni. ...>

*Sietõs léptekkel elhagyja a fogadót és visszasiet a nemes kúriájába.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Nyugodt léptekkel hagyta el a fogadót, még mindig úgy, hogy a csuklya a szemébe volt húzva. Az események nem várt fordulata felzaklatta lelkét, olyan dolgokat hozott elõ benne, melyekre azt hitte rég elfelejtette, rég maga mögött hagyta õket.
A gondolatot, hogy ez a nõ a húga mindig elhesegette magától, de makacsul vissza-vissza tért elméjébe.
A Menedékbe sietett vissza, most nem volt kedve elcaflatni a Horgas Hóhérba, és nem volt kedve Artunoval sem együtt tölteni az éjszakát.
A szobájába érve sem nyugodott meg, valami belülrõl hajtotta, hogy újra elõvegye azt a bizonyos naplót és olvassa. Egyszál fehérnemûben kuporodott fel az ágyra, és húzta lábaira a takarót, majd az éjjeli szekrényén álldogáló lámpás fényénél beletemetkezett a sorokba.
...
Már elmúlt éjközép órája amikor kiolvasta az egész könyvet újra. Sokáig csak nézte az utolsó bejegyzést, bár látni nem látott belõle semmit. Tudata messze járt attól a Shuluri apró szobától mind idõben, mind távolságban.
...
Csapzottan, vizes testtel ébred fel. Takarója úgy tapadt testéhez, mintha a második bõre lenne.
Idegenül nézett szét a szobában, hogy hol van; súlyos percek után eszmélt csak rá a valóságra.
Lelke még akkor is háborgott rémálma után, amikor egy fertályórával késõbb kikecmergett az ágyából, s lassú mozgással magára húzta ruháit.
A kabátjáért nyúlt, amikor a földön meglátta a naplót, kinyitva, lappal lefelé.
Megfogta, hogy felteszi a polcra és mintha villám hasított volna bele

egy csecsemõt látott maga elõtt, amint gügyögve nézi õt, mint akkori 6 éves önmagát. Egy nyakláncot a csecsemõ nyakában, amit épp kiakarna tépni a csecsemõ nyakából, és egy rávillanó sárgás szempárt, amitõl megijed és elfut...

A napló visszahullott a földre, õ pedig úgy hagyta el a szobát, mintha kikergették volna belõle. Megnyugvást akart keresni magának, ki akart törni a helyzetbõl, de egyre jobban rántotta saját magát bele...
Annyira igyekezett menekülni az elõl, ami elõl nem menekülhet, hogy nem vette észre két mentorát - Branos mestert, ki az alkímiát, balzsamozást és Krogvai mestert ki az õsi kyr nyelvet tanította neki. Telibe találta mind a kettõt rohanása közben; szerencséjére egyikük sem esett el, nem úgy mint Ryni. Zavartan tápászkodott fel és amint felállt Branos egy jókora pofont kevert le neki. Ryni meghajolt elõttük és esedezve kért bocsánatot. Krogvai mester értetlenül szólt hozzá.*
- Ryni! Mi baj van? Nem szoktál te így viselkedni.
- Én... sajnálom... bocsássanak meg nekem, egy kicsit... ki kell mennem...én nem bírok.... túl sok...
- Lányom! Nyugodj meg! Vegyél egy nagy levegõt. - *elmaradt, látszott a fiatal nõn, hogy valami igencsak felzaklatta.* - Keresd fel nevelõanyádat, Líciát. Ma reggel érkezett vissza rendünkbe Drayh mentoroddal együtt.
*Ryni amint meghallotta Lícia nevét és eljutott a tudatáig, hogy itt van, úgy iramodott el a két tanítója mellett, hogy a falakon felfüggesztett fáklyák lángja meglibbent utána. A két férfi értetlenkedve néztt utána még sokáig.
Ryni pedig meg sem állt Letícia szobájának ajtajáig.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Az ajtó elõtt állt csak meg, de amikor mozdult kopogásra a keze az ajtó nyílt is kifelé. Letícia pompás ruhában lépett ki rajta, boldog, õszinte mosollyal fogadta Rynit; azonban hamar le is hervadt az a mosoly, amint felfedezte a másik feldúlt lelkiállapotát.*
- Ryni! Téged meg mi lelt?
- Beszélnünk kell, azonnal. Én...
- Nem, most nem jó az idõpont. Este lesz csak idõm a beszélgetésre, ha nem tudod elmondani míg kiérünk.
- Nem... Nekem az már késõ.
- A rend ügyeit megyek intézni és ez nem tûr halasztást. Kénytelen leszel várni. Egyébként is... Úgy hallottam, hogy feladatot kaptál. Miért nem azzal foglalkozol?
- Foglalkoztam, de...
- De?... De nincs de!.... Parancsot kaptál, amit teljesítened kell! Ide figyelj: ha szégyent hozol a fejemre, hogy a parancsot megtagadod, akkor a saját kezemmel tekerem ki a nyakad. Megértetted?
- Igen, anyám. Értettem. Végzem a dolgomat a legjobb tudásom szerint. De muszáj...
- Amíg a parancsot nem teljesíted semmi mást nem muszáj tenned. Sõt, semmi mással nem foglalkozhatsz, ami elterelné a figyelmedet. Este beszélünk, most már nagyon feltartottál - Te pedig menj és végezd a dolgodat. - *Parancsoló volt Letícia hangja, választ nem várva sarkon fordult és ott hagyta a folyosón Rynit. Lépteit megszaporázta, tényleg siethetett. Ryni pedig csak némán nézett utána. Egész testében, lelkében reszketett.*
<Mennyi éve is? 6? 8?... A fene sem tudja már. Felkarolt, nevelt, tanított... Most szükségem volna rá és .... .... Nem, nem bírom ki estig. Valakivel beszélnem kell. Letícia a rend ügyeit intézi, azok fontosabbak tõllem. Mással kivel beszélhetnék? Nem hinném, hogy rajta kívül lenne itt olyan személy, aki megértene és tanácsot adhatna. .... Drayh... A vén Krogvai azt mondta õ is itthon van. Igen, talán õ az akivel még beszélhetnék errõl...>
*Két kezével túrt bele hajába és fordult sarkon. Határozott léptekkel indult meg mestere szobájához. Mire odaért a legnagyobb vihart már lecsitította lelkében. Így kopogott be az ajtón.*

[Kalmárfejedelem]

*Az ajtó mögül egy hang csak ennyit mond.*

- gyere be.

*Kinyitva az ajtót meglátod a férfit az íróasztala mögött. Éppen papírtekercsekkel babrál. Ókuláréja mögül pillanatra felnéz és mikor meglát elmosolyodik.*

- Kit látnak szemeim ... hallom valaki a rend ügyeiben tevékenykedett amíg távol voltam. Mesélj.

*A megszokott alapossággal osztályozza a tekercseket, aztán elõvesz egy szép, mintás térképtartót.*

- Ne ácsorogj ott. Ülj le.

*Kezével az asztal másik oldalán lévõ székre mutat.*

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Amint meghallja az invitáló szavakat egybõl benyit és belép. Tisztelet tudóan üdvözli, bár ez csak egy röpke meghajlásból áll.*
- Remélem nem vágsz ki te is. Egy nagyon fontos dologról szeretnék veled beszélni. - *mondta miután helyetfoglalt a széken. Látszott rajta, hogy zaklatott kissé, és ideges.*

[Kalmárfejedelem]

*A szavak hallatára Drayh keze megáll a levegõben. Tekintetével végigméri a lányt. Azután lassan leveszi az ókulárét és a mellényzsebébe teszi. Lekönyököl az asztalra, állát az öklére támassza és figyelmét Ryninek szenteli.*

- Na csiripelj. Ne kímélj.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Izéééé ... - *kezdett bele nem túl normálisan. Hirtelen nem is tudta hogy kezdjen bele. Belenézett Drayh szemébe, majd felsóhajtott.*
- Kaptam tõlled egy feladatot, hogy figyeljem meg azt az ismeretlen, egyedüli, Alidaxból érkezõ nõt. Nos a naplója nállam van és tegnap beszéltem is vele. És ... És nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ... hogy a húgom. Az éjjel álmodtam... rémes volt.. és valós... és... és.... - *idegesen túrt bele a hajába.*

[Kalmárfejedelem]

*Összehúzza a szemöldökét és elgondolkozik pár pillanatig. Feldolgozza a kusza információkat aztán halkan megszólal.*

- Ez komoly dolog. Mik a bizonyítékaid? Nem hinném, hogy valaki meg akar viccelni ezzel. Túl kicsi pont vagy, hogy a múltad után kutakodjanak. Még Alidaxból sem nézném ezt ki. Ráadásul közünk sincs hozzájuk. Szóval halljuk, hogy miért ez a megérzésed. Minden részlet fontos lehet. Szedd össze magad.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

*Bólint egy picit, majd összeszedi magát - igaz beletelik pár hosszú percbe.*
- Nem vicc. Ha az volna akkor max te állhatnál mögötte, vagy Lícia. Más nem ismeri annyira a múltam mint ti. De vannak olyan dolgok, melyeket még ti sem ismertek, amik pedig nem lehetnek a véletlen mûvei. Ahhoz túl sok...
Mint mondtam nállam van a naplója. Beleolvastam, és egyszerûen stimmel minden. Erionban született, de még pici volt, az írás szerint kisbaba amikor rabszolgának adták el. Nem tudom Drayh... A kora is stimmel. 16 éves ez a nõszemély... a hugom 2 éves volt akkor... 14 évvel ezelõtt. És a szeme... mint a macskáé sötétben világít. A húgomnak is világított a szeme... Kapott egy réz nyakláncot. Sosem értettem miért õ kapta meg, elakartam venni tõlle, pedig még törött is volt. Kicsit félhomály volt a szobában ahol feküdt, erre emlékszem, és amint felényúltam és õ rámemelte tekintetét sárgásan megvillant a szeme, megijedtem és elfutottam tõlle akkor, pedig csak kisbaba volt. Tegnap amikor beszélgettünk ez a csitri is babrált a nyakláncával. Bár nem értek hozzá, de nem lehet nagy értéke, egy hollót ábrázol a függõje és a bal szárnya le van törve.
Elvesztettem a kontrollom érzelmeim felett... Az álmom... az álmom olyan valóságos volt... de rémes is... és nem tudom mit akart vele az Úrnõ.

[Kalmárfejedelem]

*Drayh mégjobban összeráncolja a homlokát.*

- Felettébb érdekes. Fõleg a sötétben világító szempár. Ez a hiddonban látás jele. Azoknak a szeme villan meg éjszaka, akik képesek a sötétben látni. Ilyenek az elfek, félelfek, törpék. De nem hiszem, hogy a testvéred akármelyiknek betudható lenne. Felettébb érdekes.

*Pár percig némán ül és gondolkozik, aztán sóhajt egyet.*

- Szerintem képes vagy rá, hogy kiderítsd az igazságot. Alaposan ki lettél tanítva. Tisztában vagy a szimpatikus kötelékekkel. Oldd meg a helyzetet. Ez is egy próba, de magad számára. És ha kideríted az igazságot, akkor lehet, hogy a mi általunk kapott küldetést is teljesíted. Gondolkodj. Van valami, ami régrõl a testvéredtõl maradt nálad? Ha van, akkor használd fel. És most menj. Sok még a dolgom.

*Amikor Ryni kifelé megy, Drayh még utána szól.*

- Aztán kíváncsi vagyok a fejleményekre.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Mágiával is el lehet érni nem? Mármint a szemvilágítást. De nem... hisz akkor még pici volt, tán egy éves. És tényleg világított...
*Megvárja míg Drayh befejezi a gondolkodást, majd az eszmefuttatást.*
- Lehet már végeztem is a feladattal. A naplóból és a tegnapi beszélgetésbõl a következõket tudtam meg: Erionban született, rabszolgakereskedõtõl vette meg nevelõanyja - név nem volt írva és nem is mondta. Elõször itt Shulurban, majd késõbb Alidaxban nevelkedett, tanult. Boszorkány, vagy ahogyan õ nevezte magát bûbájos. Hogy miért jött ide.... hát... valami ilyesmit mondott eléggé szenvedélyesen: Meg akarom ismerni a nagyvilágot, a más életet mint Alidaxban éltem. Nem zavarom senki vizét. Csak élem az életem és próbálok saját lábra állni. Bálozni akar, élvezni az életet. Egyébként Cartiss on Wyemarhoz vackolta be magát még jövetele napjának estéjén.

Egyébként volt nállam két kis hajfonat... de még régen Lícia elvette... hogy megvan-e még neki nem tudom. Vele akartam elõször beszélni, de van ettõl fontosabb ügye is. Csak este fog ráérni, de addig én nem bírtam ki.
*Várakozóan tekint a férfira, hogy a fejleményekre mit mond. Szemében egy kis remény csillog - de hogy miért...*

[Kalmárfejedelem]

*Drayh ránéz Rynire és elnézõen elmosolyodik.*

- Na jó meglátom mit tehetek.

*Elõszed egy üres papírost, tintát, tollat, viaszt. Leír pár sort, legyezgeti pár másodpercig, aztán összehajtja a levelet és lepecsételi a viasszal. Odanyújtja Ryninek.*

- Menj el Líciához és add oda neki ezt a levelet és utána kérd vissza a hajfonatot ... na sipirc amíg meg nem gondolom magam.

[Yvett de Crei]

(Ryni)

- Lícia elment itthonról. A rend ügyeit intézi. De átadom neki. Tudhatom, hogy mi van benne? - *kérdezte miközben átvette a levelet. Majd valamivel huncutabbul csillant meg a szeme.* - Ha meggondolod magad, akkor mit csinálsz velem ha maradok még egy kicsit?