Lakhassyn városa

[Sessaryen]

(Eyrinn)

- Északon.
- Nem, semmit. Bár a fogadóban, mikor a leendő munkaadóm szóba került, valami olyasmit mondtak, hogy kemény kezű katonaember. Bátor, vitéz, miegymás. Csak volt valami sebesülése és azóta nem állhatja a mágiaforgatókat. - vállat vonok. - Többet nem tudok és ez is csak pletyka.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*A katona hümmög szavaidon, láthatólag egyet ért. Aztán kicsit elhúzza a száját.*
- Igen, volt balesete... bár semmit nem tudunk az esetről, csak amit ő gyenge pillanataiban elhablatyol, mert némelyik állítása ütik egymást. - *kicsit széttárja a kezét* - Ki tudja mi lett vele. Az egyébként igaz, hogy nem szívleli a mágiahasználókat... Már kétszer rendelt el tisztító hadjáratot ellenük a városban.
*Léptek döngenek fel a pillanatra beállt csendbe. A katona gyorsan feláll a székről, és várakozó állásba helyezi magát, hogyha Victor be találna érkezni azonnal vigyázzállásba tudja magát vágni.
De Victor helyett egy vékonydongájú, de szálkás izomzatú katona érkezik.*
- A Messire? - *kérdi a katonától, aki annak ellenére, hogy nem Victor érkezett haptákba vágta magát.*
- Sürgős levele érkezett futárral magától a dicsőséges császárunktól!
- Ha nem akarod, hogy hanyag munkavégzésed miatt egy hétre összezárjalak a Lelkekkel, akkor azonnal a dolgodra indulsz! - *hangzik minden átmenet nélkül a halk, de annál több fenyegetést rejtő parancs. A katona azonnal ki is iszkol a teremből, míg az újonnan érkezett feléd fordul.*
- És Ön? Ha jól látom az új íródeákja a Messirenek. Jöjjön utánam, megmutatom a szállását.
*Kilép az ajtón, de nem azon amelyiken bejött. A "tróntól" jobbra eső falon egy elfüggönyözött falrészhez lép, mely mögött egy egyszerű vasalt ajtót fedezel fel. Hosszú folyosó fáklyákkal megvilágítva, s 20 lábanként egy-egy kis réssel a falon - valószínűleg a szellőzés miatt.
A folyosó végén egy újabb ajtó állja utatokat, de ez már sima fa ajtó, vasalat nélkül.
Ez mögött egy kisebb kör alakú helyiség, amiből 8 különböző ajtó nyílik.*
- Mivel con Arsamadin személyes szolgája itt lesz elszállásolva. - *nyitja ki a balról a harmadik ajtót.* - Jelenleg nincs időm megmutatni, hogy merre és meddig mehet. Javaslom maradjon inkább itt addig, nehogy valami véletlen baleset érje... - *az utolsó szavai hidegek, de a hangzása furcsa.
Végig mér ismét, mintha egy ragadozó mérné végig a zsákmányát...
Aztán szó nélkül megfordul és távozik amerről jött - érezhetően számára nem tetszik, hogy bővült az "állomány" egy taggal.
A szoba amit kaptál eléggé puritán. Az ajtóval szemben egy ablak, jelenleg becsukott spalettával. Két lámpás a bal oldalon elhelyezett hosszúkás asztalon, mely előtt egyetlen szék álldogál. Az asztal folytatása az ajtó holtterébe egy szekrény, ajtós és fiókos egyben. Jobb kézre egy fakeretes ágy látható, mögötte egy láda. Más nincs a szobában.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

- Köszönöm Pietor. - válaszolok csendesen, és hasonlóan hűvösen.

< Hát ez egyre szebb! Weila... áhh, mindegy, tégy ahogy jónak látod. > Ennyi, fealdtam. Semmit nem értek, csak két dolgot.

Viktorunk nem teljesen "normális". Most már biztos, hogy van valami titok a környezetében. Önnön magával is, meg a környezetével is.

A másik: totális életveszélyben vagyok. Már csak ha az előző tiszt (?) szavaira gondolok, akkor is.

Mindenesetre megfogadom a tanácsot: nem megyek sehova. Most. Előbb berendezkedem...

Gyorsan körbejárom a szobát, majd, ha semmi érdekeset nem találok, a szoba közepén magam köré gyűjtöm a bennem rejlő hatalmamat. Ismét.

// Mágia felfedezése - 1 szegm, 1 MP, 2 körig //

Amint végeztem, kikukkantok a folyosóra. Ha ez a folyosó a belső szolgálók körének folyosója, akkor abból nem lehet baj, ha végigsétálok rajta. Megjegyzem az én ajtóm, majd jobbra és balra is végignézem az ajtókat. Ha egyértelmű jelét látom, hogy a szoba lakott, akkor továbblépek, miután megjegyeztem az ajtót. Aztán visszatérek a saját ajtómhoz és bekopogok a balra eső ajtószomszédomhoz.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Szobádban újra szétnézve az oly kevesek által bírt hatalmat keresve megakad a szemed az egyik téglán. Kékes színben villódzik előtted, de közelebbről megvizsgálva semmit sem látsz rajta. Ugyan olyan egyszerű tégla mint a többi - mely a fal azon részén van amelyik a kinti térrel érintkezik. Egy apró jel, vonás, színbeli eltérés nem látható rajta, csupán szemed előtt villódzik mutatván, hogy átjárja a mágikus erő. Ez a tégla az ablaktól jobbra esik, és úgy 1-1,2 lábnyira van tőle kb. derékmagasságban.
Körbejárod ezek után a kis előteret a szobák előtt. Minden ajtó zárva van, és egyik mögül sem hallani neszezést, zörgést, s senki sem mutatkozik kopogásodra. Úgy néz ki egyedül vagy itt.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

Aprót bólintok, csak úgy magamnak...
Visszatérve a szobámba, keresek egy helyet, ahonnan a bizonyos tégla nem "lát". Gyorsan felhajtok egyet azon üvegcsék tartalmából, mely a hatalmamat biztosítja.

A folyadék simán csúszik le a torkomon, majd a gyomromba érve dolgozni kezd.
A bennsőmet két marokra fogva tekeri meg a szer, miközben a testem energiáit felhasználva az éltető manát sűríti az elmémbe. Pár perc szenvedés után - összeharapott szájjal - enyhül a fájdaom és görcs. Viszont szinte fizikai nyomásként érzem a halántékom és a tarkóm táján: újra képes vagyok megmerítkezni a mindent átható manahálóban, hogy két kézre ragadva azt, akaratom szerint alakítsam a valóságot.

A tégla piszkálja a fantáziám, ezért visszatérek hozzá. Finom mozdulattal érintem meg, felkészülve a legrosszabbra. Ha nem történik semmi az érintésemre, akkor komolyabban megvizsgálom. Húzom, tolom, amit lehet...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Türelemmel próbálgatod a téglát valamilyen módon megmozdítani, ám az nem enged akaratodnak.
Se ki, se be - masszívan áll a többi között.
Míg próbálgatod neszt hallassz a kis előtér felől. Cipő koppan a kövön, kulcs csörög, majd kis nyikordulással enged valaki akaratának az egyik ajtó odakint. Újabb cipő koppanás, de nem nehéz lépések ezek. Biztos vagy benne, hogy egy nő jár odakint.*

[Sessaryen]

(Eyrinn)

Hagyom a fenébe a követ, gyorsan az ajtómhoz osonok és felrántom azt.
Kidugom a fejem, megnézem ki jár itt ilyenkor.
Ha látok ott valakit, akkor illőn üdvözlöm:

- Dicsőség a Császárnak...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*Kudugva a fejed a folyosóra a melletted lévő ajtóban épp egy szürke csuha libben be kecsesen. A tulajdonosa alakjáról minden bizonnyal nő - de arcát nem látod, fejére egy csuklya van húzva.
Szavaidra megtorpan, de nem fordul hátra; kissé rekedten, kissé meglepetten kérdez vissza hátra sem fordulván feléd.*
- Ki maga és hogy került ide? Nem ajánlom, hogy hazudjon, mert én látom az igazságot...

[Sessaryen]

Eyrinn

EZEN a kijelentésen már csak nevetni tudok. Hát ilyen nincs! Csak bolondokkal futok össze mostanság? Hova kerültem?

- Eyrinn vagyok és a lábamon. Ide kísértek a teremből, ahol a nagyúr magamra hagyott.
Azt nem látja véletlenül, hogy meddig kell itt eltemetve várakoznom?
- És egyáltalán: kicsoda Maga?

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Eyrinn
Helyszín: a Kiképzőhegyen
Időpont: kora délután
_______________________________________________________________

*A nő megfordul. Vonásait alig látod az arcába húzott csuklya miatt. Kicsit furcsa az állása, mert kissé oldalt fordul, nem teljesen szembe van veled. Arca így is lefele tekint, talán derékmagasságban szemlélhet téged.
Amit tisztán ki tudsz venni, az a szája vonala, mely most enyhe mosolyra húzódott.*
- Már rég hallottam e falak közt enyhe gúnyt, iróniát...
...
Ezek szerint maga lesz az új krónikás.
Layla vagyok. Szintén szolga akár csak ön.
Ha azt mondták, hogy várjon, akkor várjon; majd csak jön önért valaki előbb-utóbb. De ha most megbocsát lepihennék.