Shulur - Víziváros - Gattear

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Búvóhelyen
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Ha a gorviki nem tűnik fel a színen, akkor talán 3 nap, míg visszaindul Erionba a hajójával. A halálukat úgy oldod meg ahogy jónak látod, de ha a nyomunkra vezetel ezzel bárkit én öllek meg.
A gorvikiról elég annyit tudnod, hogy veszélyes bérenc, nem szabad hagynunk, hogy lepaktáljonak.
Mielőtt elmennél keress meg, az anyagiakat majd akkor elrendezzük.
*Továbbra sem mutat semmilyen érzelmet, szándékot a későbbiekre való tekintettel. Két lassú elnyújtott lépéssel az ajtónál terem. Kinyitja az ajtót, de mielőtt becsukná maga mögött hideg tekintetét újra magadon érzed/látod.*
- Ideje változtatni a státuszodon, úgy csináld a feladatodat.
*Majd válasz várás nélkül rádcsukja az ajtót.
Kislábasodban a főzet már rotyog, lassan ideje hozzátenni az utolsó, mozsárban lévő adalékot. Gondolataid azonban el-elkalandoznak. Kicsit hirtelen ez a váltás, az eddigi megszokott életedben.*

[Thor]

<Szóval három napom van a feladatra. Ha megfontoltan cselekszem még talán sok is az idő rá. Bár nem kérdeztem meg, hogy mit tud a kapitányról, de valószínű elmondta volna, ha tud valami fontosat. Végre eljött az idő, hogy megmutassam, mit tudok. Nagyon jó, így talán jobban át fogom látni az alvilág lehetőségeit…, hogy az a ghoul kásás agyamat, a főzet tönkre ment.>

*Szitkozódva oltom el a tüzet, az edény alatt. Az elmélkedés közben teljesen elfeledkeztem a főzetről. Megkavargatom, hátha még meg lehet menteni, de sajnálattal tapasztalom, hogy még egy egyszerű zöldség levesnek, sem menne el.

<Ha ezt a mesterem látná,…”Thor, már megint nem figyelsz oda a munkádra, hogyan akarsz az alkímia és a méregtan mesterévé válni, ha egy ilyen egyszerű főzetet elrontasz”…>

*Elmosolyodok az öregen. Egy kicsit még hiányzik is, rég láttam. Miután Drayen megbízta egy feladattal elment Shulurból, ami már legalább két hónapja volt, és ki tudja mikor tér vissza.

<Merre lehetsz Parhan mester, remélem nincs semmi bajod. Tharr vigyázzon az utadon, hogy időben végezhessél ellenségeiddel.>

*Egy kisebb fohászkodás után, neki látok a feladatom előkészületeinek. Lemegyek a pincébe, az égő lámpást leteszem az egyik hordóra, hogy bevilágítsa a sötét kis raktárat és elkezdek keresgélni pár cucc után. Valami utazó ruhát és hajfestéket keresek, hogy álcázni tudjam magamat. Nem akarom, hogy később felismerjenek, és bajba kerüljek. Ha mind ezeket megtaláltam visszamegyek a laborba, persze a lámpást nem hagyom lent. Siker esetén befestem a hajam, de ha lehet nem feltűnő színűvé. És a ruhát is felveszem, remélhetőleg jó rám. Ezek után az oldaltarisznyámat megkeresem, és bele rakok egy tűzszerszámot, egy kevés üres papírt, egy tollat, egy kis üveg tintát, és egy darabka szenet, amit rajzolásra használnak, becsomagolva egy kis rongyba. Mind ezek után a bal oldalamra aggatom a rövid kardom, és tőrömet az övembe rejtem, majd a tegezt a jobb oldalamra erősítem, melyben 12 nyílpuska vessző van, és utána felveszem csuklyás, barna köpenyegemet, végül pedig magamhoz veszem a könnyű nyílpuskámat.
Mikor ezzel mind végeztem, megkeresem Drayent.



//Tudom hol van a vasmacska fogadó?//

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Búvóhelyen
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Hát igen. Idő közben annyira elkalandoztál, hogy tönkrement a második főzet.
A mesteredtől meg nem csak szitokáradatra számíthattál volna, de persze az ilyenbe nem is igen kellene mélyebben belegondolni.
A pincében megtalálod a ruhát - megfelelő méretűt találsz magadra, és hajfestéket is találsz, de csak feketét.
Hajfestés után nem túl sok a változás, de több mint a semmi végül is.
A hajfestéssel és a többi felszerelés összepakolásával eltöltötted a délelőtött, így ebéd tájékán keresed fel Drayent. Kivételesen a szobájában találod meg amit oly ritkán használ.*
- Látom elkészültél. Tessék itt ez az erszény. Összesen egy arany van benne ezüst és réz dukátokban. Urunk kísérjen!

*Ha van kérdésed, mondanivalód meghallgat és válaszol, de utána elküld egy intéssel.
A Vasmacskát tudod hol van - a Kikötőnegyedben. Eléggé sűrű utcákkal körbeszőve, apró megvilágítatlan sikátorokkal. És még azt is tudod, hogy a tulaj egy féldzsad ex hajóskapitány, akiről hírhedt pletykák keringenek. Ám mindig betartatja a fogadójában a rendet, aki ellenszegül saját kezűleg rakja ki, és bizony volt akit azóta sem láttak...*

[Thor]

*Megköszönöm és elveszem az erszényt, majd az oldaltarisznyámba rakom. Bólintok felé és kilépek a szobából. Még egy kicsit vissza megyek az alkimista szobába, hogy megnézzem mindent rendben hagytam, illetve elő veszem az erszényt és megszámolom az ezüstöt és rezet, hogy tisztában legyek, mennyi pénz van nálam. Az érmék számolása után körbe pillantok, és ha a helyén van minden, elhagyom a házat. A sikátorok rejtekében haladok, egészen addig, míg nem egy forgalmasabb utcára nem érek. Nem voltam még igazán bevetésen, ráadásul egyedül. Ezért izgatottabb vagyok az átlagnál. Próbálok minden neszre oda figyelni, és a nyílpuskát is úgy tartom, hogy könnyebben meg tudjam tölteni, ha szükség van rá. Sosem lehet tudni, nem szemelt ki éppen egy fejvadász, hogy rabszolgaként adjon tovább, vagy egy elszabadult élőholt útjába kerülök. Ha probléma nélkül kiérek az utcára, eggyé válva a tömeggel sodródok a fogadó felé, persze a tolvajokra odafigyelek.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Thor
Helyszín: a Búvóhelyen
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Az alkimista szoba rendben van. Az erszényben 10 ezüst dukát van, valamint 30 réz. Igaz nem sokkal több mint amit mondott Drayen, de mégis van apró erszényedben.
Itt a vízivárosban alig tudsz haladni a sikátorok rejtekében, csak amíg az első csatornát el nem éred. A partján még tudsz egy kicsit haladni száraz lábbal, ám egy szimpla kopott hídnál kénytelen vagy beszálni egy keskeny csónakba, melyet egy unott arcú vékony dongájú férfi hajt a Gattear felé mihelyst megmondod az uticélodat.
Tudod, tolvajoktól igazán csak innentől kell tartanod.
A csónakázásért nem kell fizetni és hála Tharnak az út csendes volt.
A Gatterar előtti téren picit beleveszel a látványba, hiába ez a féle "szabadság" először érint meg. Furcsa. De feladatod van, és előrébb van mint minden más.
A Vasmacska a Kikötőnegyedben van úgyhogy, ha nem akarsz két-három fertályórát gyalogolni, akkor kénytelen leszel kocsit bérelni az útra.
A két negyed határa alig egy fertályórányi járóútra van, s hosszabban kell menned majd a kikötőnegyedben.*

//Off: mindegy, hogy gyalog megy-e tovább a karakter, vagy kocsit fog az utcán, a következő reagodat légyszíves a "Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó" c. topikba írd.
Köszi!//

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Miután befejeztem a játékomat, meglepve fogadom a hálás közönség visszafogott tetszésnyílvánítását. Ez némi bátorságot ad a folytatáshoz, de nem csapok egyből a húrok közé. Kicsit kivárok, s van időm elmosolyodni hallgatóságom kedvességén. Kupám felé nyúlok, ami most is mellettem áll a pulton. Kortyolok egyet az ízletes nedűből, majd visszatéve a pultra, halkan megköszörülöm a torkomat. Lassan felvezetem a következő dalt, amiben halk éneket is keverek. Lassú, melankólikus nóta hangzik fel, s a hozzá illő mondatfüzérek hangjai is utat találnak a teremben:

"Magam vagyok, magam élek. A Magány az egyedül, amitől úgy félek.

Egyhangú napok, egyhangú évek. A Magány keserű, akár a méreg.

Az egyedüllétet: nem akarom! De szívem kemény, akár egy kőhalom.

Érints meg! Szólj hozzám! Erre nagyon kérlek... S talán felébred bennem, újra a szomorú lélek.

Nem sikerült! Ettől tartottam! „Így lesz…” Én megmondtam.

Belül csak csend, kívül a zaj-ár... Nem baj! Rég megszoktam már.

Küzdöttem eddig, eztán nem fogok. A Magány legyőzött, s én egyedül halok."

Fejezem be az utolsó sorral, majd néhány akkordot még játszok, s elhalkul a zene. Lehajtom fejem, hogy arcomba hulljon a félhosszú fekete haj, mintha csak magam is átélném a Magány fájdalmát. Rövid mozdulatlanság után, hátravetem fejem, hogy ismét láthassak, majd ismét megpendítem a húrokat. Úgy döntöttem nem tördelem szét a zenét, mert az állandó megállás után, sokkal nehezebb újra ritmust találnom, ráadásul a varázs is töretlen marad. Következő játékom idomul az előző ének hangulatához, de alig észrevehetően emelem a hangerőt, s a ritmus gyorsaságát. Több zenét is egybefűzök, így ez eltart jónéhány percig. A bárszék egy halk nyögéssel enged, ahogy felemelkedem róla. Játék közben lassú léptekkel indulok el az asztalok közé, s lopva a távolságot, a háromfős hölgytársaság felé kerülök. Mivel még nem érkezett melléjük férfi társaság, úgy intézem a dolgot, hogy egy újabb zeneszámba kezdhessek bele. Vidámabb dallam csendül, s ahogy az első akkordok elmúlnak, a társaság közelében helyezkedek el, bal lábamat az egyik székre támasztom, fél hátsómmal pedig az asztalra ülök. A húrok pendülése mellett ismét ének kél életre, s miközben a dalt éneklem többször keresem az egyik hölgy pillantását:

"Mint szellő szárnyán hópihe, úgy repülök én. A szerelem vad erejét, magamban érezvén.

Megperzsel legbelül, nyomot hagy rajtam. De őszintén: nem bánom. Ajándék mit kaptam.

Örömmel tölt el, bár kézzel nem fogható. Teljessé tesz engem, mint Rosszat, a Jó.

Látni akarlak, örökké, csak egyedül téged. (Itt félreérthetetlenül rámosolygok a nőre.) Nem bánom már azt sem, ha el kell égnem érted. (Erre a részre felkészülve, az utolsó szavak kimondása után apró lángnyelvek lobbannak felső testem körül, s a ruhaám szív tájékon elszenesedik, mintha szívem sosem múló tűzzel égne. Mivel számítok rá, hogy esetleg megijednek a hölgyek, az illuziót elhessegetem néhány röpke pillanat múlva, s eddigi nyugodtságommal folytatom a dalt.)

Vállalnék bármit, hogy boldogok lehessünk. Azt szeretném: együtt nevessünk, szeressünk.

De várnom kell még rád, szép szemű szeretőm. Nevetve jössz felém, ezt látom merengőn.

Álmaimban is te vagy, nem enyhít a sötétség. Fekete-éjből előlépsz, kápráztató szépség. (Állok fel az asztalról, s teljesen közel lépek, a széke háta mögé.)

Hajad, bőröd illatát, nem feledve érzem. (Közel hajolva mélyet szippantok nyakánál a levegőbe.) Szád íze, melege, bódító énnékem. (Mondom érziki hangon kissé halkabban.)

Álmom egyre forróbb, mind-jobban gyűrött az ágy. (Egyenesedek fel.) Elsöpör végül mindent, a reám törő vágy.

Nincs gyógyír bajomra, csak ha szívedbe fogadsz, és úgy, ahogyan én teszem, viszont szerelmet adsz." (Fejezem be a dalt, s az akkordok befejezése után, szabad kezemmel kezet csókolok - ha hagyja -, és meghajolok.)

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Játékod szó szerint lenyűgözi a Kék Éjszaka vendégeit. A beszélgetések a párok között is a minimálisra csökkennek, és észrevehetően rád, a muzsikádra figyelnek jobban. Úgy néz ki az első estéd jól alakul, s sokmindent ígér a jövőre nézve.

A hölgykoszorú tagjai érdeklődve figyelik ahogy közelebb és közelebb araszolgatsz hozzájuk, majd kitüntető mosollyal jutalmazzák a játékod.
Figyelmed a fekete szépségre és a játékodra összpontosul - a külvilág lassan egy bordó-fekete összemosódó masszává enyészik el - szinte vibrál köztetek a levegő már az első pillanat óta.
A fényjátékra több helyről is felhangzik egy-egy elhaló női sikoly - az hölgykoszorú két tagja is felpattan egy picit ültő helyükből - valószínűleg azt hiszik ők is megéghetnek - de látván hogy a tűz ahogy jött már el is enyészik kicsit pihegve, és ámulattal figyelnek tovább.
Ebből a jelenetből te mindenesetre csak annyit veszel észre, hogy valami mozdul a bordó-fekete masszában. Szemed ugyanis nem képes elszakadni a fekete hajú szépség tekintetétől, akinek a szemében szintén látod a félelmet megjelenni, de valami erősebb mégis fogvatartja, érzékei másra vannak ráhangolódva.
Valami elpattan - a külvilág lassan visszanyeri formáját, a nő lesütötte szemét kissé szégyenlősen. Ezek után lépsz a széke háta mögé. Lehajolsz, beleszagolsz a hajába - érzed bódító, édes és egyben vadító illatát.
Befejezed a dalt - a hölgy hagyja, hogy kezetcsókolj neki.
Az étteremben mindenki tapsol - kivéve az asztalnál ülő másik két hölgy. Ők elkerekedett szemmel néznek még mindig hol téged, hol társnőjüket. Nem igazán érted miért is ez az értetlenség. A konytyolt hajúnak elkapod a rosszaló pillantását ráadásul, keze az asztal alatt van elrejtve a bordó abrosz alatt - tartása olyan mint egy éppen ugrani készülő macskáé.
A többi vendég, és a figyelmeddel kitüntetett hölgy ezt nem veszik észre - ők ünnepelnek.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az igazat megvallva eszem ágában sem volt, hogy valóban udvaroljak bárkinek is, ez pusztán az előadás része volt. Volt mégis valami, ami egy cseppet megszédített engem is. Az a pillantás több volt, mint egy vágytól lángra lobbanó nő tekintete. Az asztaltársaság többi tagján érzékelt zavarodottságot nem tudom mire vélni, minden esetre jobbnak látom nem feszíteni a húrt, hiszen fogalmam sincs, kik is valójában.
Hirtelen felötlik bennem egy gondolat: "Valahogy mindig sikerül beletenyerelnem a szószba, még akkor is ha inkább kerülném a bajt..." A Weila idézte újabb lehetetlen helyzeten láthatóan elmosolyodom, amit valószínűleg nem tudnak mire vélni a hölgyek. Egyikük, kedves bóknak, két társa pedig újabb pimaszságnak vélheti... Minden esetre megtartom a megmaradt lehelletnyi távolságot vendég, s zenész között, s inkább lassan elsétálok az asztaltól, vissza sem fordulva. A tapsolók felé szerényen biccentek, arcomon halvány mosoly látszik. Úgy döntök rövid időre abbahagyom a játékot, s csak később kezdek neki ismét. A pulthoz szeretnék menni, ahol boroskupámat hagytam...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Ténylegesen sikert arattál - akkor maradozik abba a neked szánt taps, amikor a pulthoz érsz, és a kupádért nyúlsz - ami érdekes módon tele van.
A pincér jelenleg az egyik asztalnál serénykedik, viszont a lépcsőnél mozgást látsz - ismerős alak ballag épp lefelé - a munkaadód az.
Jól eső érzések kavarognak benned a siker után, de érzed azt is, hogy fáradt vagy. 1-2 órát még bizonyára kibírsz, de kétséges, hogy ebből több lehetne.
Szemed elzarándokol a hölgyek asztalához.
A fekete hajú szépség neked háttal ül így arcát nem láthatod, azonban társnőinek igen. Ők dühösek. Bizonyára veszekednek folytott hangon egymással.
A fekete hajú feláll az asztaltól, sértett és dacos az arcvonása. Szemei szikrázóak a dühtől ebben a gyertyafényes pillanatban. Úgy néz ki először, hogy egyenesen a lépcsőhöz megy, hogy távozzon - ám ott megfordul és egy pillanatra rád függeszti a szemét. Vissza is indul egyenesen feléd. Nem sok a távolság, így hamar odaér. Ekkor társnői már fel is pattantak az asztaltól.
A fordulat azonban meglepő - nem szavak érkeznek feléd, hanem tettek, ott mindenki előtt a bárpultnál. Két kezébe fogja a nő az arcod és megcsókol puha nedves ajkaival lágyan.
Alig két lábnyira lehet ekkor a kontyolt hajú, aki félhangosan sziszegve, felháborodottan szól felétek.*
- Na de Úrnőm!... - *a csók azonban elcsattan.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


A kupát felemelve, örömmel tapasztalom, hogy a figyelmes Tod, nem hagyott szomjan halni, így az ismét teli kupát emelhetem ajkaimhoz. Alig kortyolok azonban a borból, amikor megpillantom Solenot. Már-már elvigyorodok, de ebben megakadályoz a fekete hajú teremtés asztalánál történő események. A lány, láthatóan nem osztja két asztaltársa véleményét, akik valószínűleg a testőrei és a társalkodónői egyben. Kicsit fellélegzek, amikor a lépcső felé indul, de az elterelő hadművelet után belémnyilall a gondolat, hogy itt bizony baj lehet. Először arra gondolok, hogy pusztán a látszat kedvéért móresre tanít egy jókora pofonnal, hogy két másik társnője megnyugodjon végre, de legnagyobb döbbenetemre nem ez történik - pedig mennyivel jobban örültem volna, ha bejön a számításom. Meglepettségemben el is felejtem viszonozni a csókot, s szintre a pultra terít a lány hevessége. Elernyedő kezem megcsuklik, s némi bor löttyen a pultra mire magamhoz térek. Viszonzom a csókot, hiszen nem vagyok fából, de miután elenged már tudom, ez csak olaj volt a tűzre. Karom mozdulata félbe marad, hiszen átöleltem volna a lányt, most mégis inkább a levegőben állapodik meg. Kicsit rájátszok a pillanatra, s levegőért kapkodva, zavrtan nézek körül, arcomon halvány pír jelenik meg. Csak remélhetem, hogy nem esnek nekem itt helyben a fekete hajú kísérői, ahogyan azt is, hogy Soleno nem gyanúsít meg azzal, hogy kikezdek a vendégekkel. Hogy teljes legyen a kép, mitegy hála képp ennyit rebegek:
- Köszönöm... - mondom elhaló hangon, s a nőiesség iránti végtelen tisztelettel.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: este
_______________________________________________________________

*Senki nem áll közétek. A kontyolt hajú nő is megáll tőlletek egy lábnyira, de azt látod, mikor észhez térsz, hogy kezében egy vékony pengéjű hosszú tőrféle pihen - szúrásra készen tartással.
A csókot adó/lopó hölgy kedvesen a szemedbe fúrja tekintetét mosolyogva és éppen hogy csak te hallod szavait, oly halkan súgja.*
- Nem. Én köszönöm... - *azzal megfordul és mint aki jól végezte a dolgát nyugodt léptekkel a lépcsőig sétál, és vissza sem nézve elhagyja az éttermet.
Társnői fáziskéséssel utána indulnak - utoljára maradva a kontyolt hajú, aki paprikás ábrázattal néz pár szegmensig, majd elteszi ruhái redőjébe a fegyverét és a másik kettő után siet.
Természetesen eközben az étteremre síri csend települt. Kíváncsian és meglepetten néz mindenki. Miután a hölgykoszorú minden tagja elhagyta a helyiséget szinte az összes szempár rádszegeződik. Még Todé is, akinek kezében a pohár megállt - elfelejtette letenni az egyik vendég elé.*

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Az eltűnő hármas után pislogok, s rövid ideig észre sem veszem, hogy minden szempár rámszegeződik. Hamar feltűnő lesz azonban a szinte tapintható csend idebent. Észreveszem az érdeklődő-döbbent pillantásokat, s a bejáratnál tétovázó Solenot. Elkapom róla pillantásom, s próbálom menteni a helyzetet.
- A női lélek szeszélyes, akár a Lindigass, talán, e ringató hullámzás nekünk a férfiú-vigasz... - tárom szét karjaim, afféle "ki tudja?" arckifejezéssel, mosolyogva. Nem tudom, hogy fogadják a bent lévők e szavakat, mindenestre nem szégyellem a véleményem, ezek ugyanis a saját gondolataim.
Ahogy korábban terveztem, letelepszek a pulthoz, s lopva a bejárat felé pillantok, vajon munkaadóm elvonul, vagy lesz hozzám néhány keresetlen szava. Arra gondolok, hogy a bajkeverést valószínűleg nem nézi jó szemmel.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Szavaid különböző reakciókat váltott ki a vendékekből. Van aki egy szelíd mosolyfélével folytatja az estét, van aki rosszallóan vet rád pár pillantást. Lassan azonban mindenki visszatér a saját estéhez, asztaltársaságához, lassan visszaáll a csendes zsongás.
Tod is megérkezik miután alaposan bocsánatot kért attól a kicsit pökhendinek kinéző úrtól, akinek elfelejtette a poharát letenni az asztalra elcsodálkozása közben.
Úgy intézi lépteit, hogy a pult mögé bemenve tudjon neked pár szót súgni.*
- Ez ám meleg helyzet volt! Szerencsés vagy hallod-e! Az a két testőr fel is koncolhatott volna. Főleg a kontyolt hajú....

[Enriquel]

Rychor Occhys (Arnan)


Megnyugszom kicsit, hiszen az emberek mind különböznek, nem is lehetet volna másképp, minthogy különféle reakciókat kapjak válaszul. A lényeg, hogy annyira nagy port nem kavart látszólag az ügy, s lassanként mindneki, újra a megrendelt finomságokkal, vagy éppen társával foglalkozik. Soleno szerencsére szó nélkül tűnik el, igazából nem is vettem észre melyik pillanatban. "Ha valami gondja van úgyis közölni fogja" - gondolom magamban vállrándítva, hiszen ami történt megtörtént, felesleges ezen tovább elmélkedni. Sokkal érdekesebbnek tűnnek Tod szavai, saját gondolataimnál.
- No és mondd csak Tod, kik voltak ezek? Az utóbbi, akit említettél, igen harciasnak tűnt, még jó, hogy meglehetős önuralommal rendelkezik az a bestia... - pillantok ismét a bejárat felé, mintha csak attól tartanék, bármikor visszajöhet.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Rychor Occhys (Arnan)
Helyszín: a Kék Éjszakában
Időpont: éjszaka
_______________________________________________________________

*Tod közel hajol hozzád és az igazi pletykafészek ábrázattal kicsit öntelt mosollyal mondja információit.*
- A csókosszájút Ninának hívják. A shuluri Albarante di Eklezhint ház egyetlen leánygyermeke. Jövőhéten lesz a mennyegzője. Márha, az előbbit elnézve...
*A név hallatára megdermedsz - az Occhys család rezidenciájának tőszomszédságában élnek a di Eklezhintek. Politikai és kiterjedt katonai befolyással bírnak Shulurban. Ninára is emlékszel. Egy törékeny tizenéves lány képében, aki még a hintóba is segítséggel tudott felszállni állandóan, mert az alkatához képest oly súlyos többrétegű ruhákat aggattak, hogy szinte súrolta a nevetségesség határát. Csendes volt, visszahúzódó, s emlékeid szerint a szóbeszéd alapján különös kór uralta gyakorta.
Pár szegmens alatt lefutnak elmédben az információk, emlékek. Tod meg észre sem veszi hirtelen támadt dermedtségedet, tovább folytatja.*
- Lakhassyn városából való a leendő férje, valami báró... Kényszerházasság, tudod, ahogy náluk ez lenni szokott. Állítólag makacs a kis Ninácska és ellenszegül apuci parancsának. Ilyen kiruccanásokkal teszi próbára az öreg türelmét. Állítólag már egyszer megfenyegette a kitagadással is. Láttam ám, hogy az a konytyolthajú hogy nézett. Vérbeli gyilkos az nekem elhiheted, még akkor is ha testőr, de hidegvérrel megölt volna tétovázás nélkül.