Shulur - Zadon - Calowyni Hõsök sétánya

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna)

*Cartyss nem ébred fel sem arra, hogy eltávolodtál mellõle, sem arra, hogy késõbb visszatértél a szobába fürdés után, s felöltözöl.
Az ajtóban találkozol össze egy idõsödõ szolgálónõvel, aki megadva neked a tiszteletet fejet hajt elõtted. Biztosít róla, hogy személyesen adja át az úrnak az üzenetet, majd kellemes napot kíván, s távozik az épület belseje felé sietve.
A kapuban nem sokkal elõtted egy fiatal férfi távozott - ahogy elköszönt a szolgálatot teljesítõ õröktõl gondolod, hogy bizonyára õ is a ház védõinek, õreinek egyike. Jobb kézre indul el, utad neked is arra vezet. A háztól nem messze lévõ keresztezõdésnél a férfi egy nõvel találkozik, láthatólag kettejük között igencsak feszélyezett a hangulat. A nõt mintha már láttad volna valahol, vagy csak nagyon hasonlít valakire kivel eddig összefutottál itt Shulurban. Nem vett egyikõjük sem észre és lassan eltünnek szemed elöl a bal oldali utcácskában. Számodra viszont jobbra vezet az út, hogy célodat elérd.
Alig egy fertályórát kellett gyalog megtenned a célodig. Nem zavart senki, nem állított meg senki, s nem bámult meg senki hála az incognónak - így minden incidens nélkül eljutottál az örömnegyedbe.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Nyna jól a szemébe húzza a kámzsát, hogy ne látsszon az arca. Összehúzza magán a fekete kelmét és keres magának egy örömtanyát, ami nem igazán tûnik védettnek, és a minõségi szolgáltatásokban is hiányosnak tûnik. Valami egyszerû bordélyt szemel ki magának majd belép és a madame-ot, vagy a tulajt keresi.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna)

*Nem kell sokáig keresgélned, a negyedben elég sok ilyen bordély van.
Az épület viszonylag jó állapotban van, melyet kinéztél magadnak. Belülrõl a vörös szín uralkodik, feketével vegyítve. A tisztaság átlagosnak mondható.
Egy kis folyosószerûségre érkeztél a kicsiny elõtér után. Bal kézre egy pult látható, mögötte iszonytató sminkkel kikent, talán 30 éves nõ fogad kifejezéstelen arccal, mûmosollyal.*
- Jónapot! Miben lehetünk szolgálatára? Mit parancsol?

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Végigméri a helyiséget, aztán a nõhöz fordul. A kámzsa alatt elszörnyülködik, aztán halk kissé eltorzított hangon megszólal.*

- egy fiatal lány kell estig. Semmi más.

*Azzal a köpenye alól elõkerül egy ezüstpénz és csörögve a pulton landol.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna)

- Egy fiatal lány... - *kicsit elcsodálkozik az ezüstpénzen, majd villámgyors mozdulattal eltünteti a pultról.* - ZENETIH! - *kiált egy hangosat, mire a tõlle alig 4-5 lábnyira lévõ ajtó mögül egy alig 14-15 éves leányzó lép ki. Édes arca van, törékeny és vékony. Egyszerû ruhát visel - egy egyberészes halványkék ruhát, mely igen mély dekoltázzsal rendelkezik, s az allja alig takar el valamit fenekébõl. Szemében beletörõdés látszik csak, szája szegletében egy erõltetett vidám mosoly bújkál. Cérnaszál hangon szólal meg.
- Igen, Madame!
- Ez a személy egy fiatal lányt kér, és te épp szabad vagy. Ne hozz csalódást lányom, mert megtorlom!- *recsegte a Madame a lánynak, majd feléd fordul* - Szórakozzanak ameddig jólesik... A bézs szoba üres.
*A fiatal lány kicsit méregetett, majd az erõltetett mosollyal elindult a folyosón elõtted csípõjét ringatva. Felötlik benned, hogy egy kis ápolás, kupálás után még normális nõ is válhatna belõle...*

(Ezt nem Yvettként írtad!!! Navaratna)
(Tudom, mert Limenel karakterjének mesélek. )

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Biccent a madamenak, aztán követi a lánykát. A szobába érve nem veszi le az inkognot, csak ugyanazon a hangon szólal meg.*

- Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Csak légy jó kislány.

<... Phö. alig vagyok idõsebb nála. Szerencsétlen kislány. Akár én is lehetnék egy ilyen helyen, ha másnak adnak el. Nade mindegy. Táplálkoznom azt kell. ...>

- Feküdj az ágyra és dobd le a ruháidat.

*Ha a lány megteszi, Nyna odaül mellé és hasra fordítja. Leveszi a bõr kesztyüit és gyengéden simogatni kezdi a lány hátát. Amikor úgy érzi, hogy a lány nem figyel, akkor ledobja a köpenyét, gyorsan kigombolózik és ledobja a felsõjét, a szoknya is lecsúszik a földre és pár pillanaton belül már hozzá is simul a lányhoz. Elkezdi csókolgatni végig a derekától a tarkójáig, közben pedig lágyan, selymesen simogatja ahol éri. Teste elkezd vonaglani a lány testén és elméjében felszabadítja a tomboló vágyait. Teste forrósodni kezd. Mintha láz gyötörné annyira felhevül. Ölelése egyre jobban feltüzeli partnerét is és a szexuális energiák a magasba csapnak. A kis kurtizán teste is elkezd bizseregni és egyre jobban közelít a csúcs felé, pedig Nyna öleli és simogatja, sõt még sem kebleihez, sem ágyékához nem ért. A beteljesülés elõtt Nyna félretûri a lányka haját és csókjaival elárassza a nyakát. Nyalogatni is kezdi és a robbanáselõtti pillanatba megnõnek a szemfogai. A tûhegyes kis ragadozófogak behatolnak a lányka hamvas bõrébe és szívni kezdik a vérét. Nyna melegséget érez, ahogy az éltetõ testnedv megtölti pociját. Egyre csak szív és szív. Egy skarlátvörös csík elindul az ajkaitól le a lány nyakán, de Nyna elkapja, mielõtt a fehér ágynemûre hullana. Megfékezi magát és nem szív annyit, hogy baja legyen a lánykának. A forró ölelés õt is kimeríti, a végére tûzben égõ teste elernyed és erõtlenül terül el a kiszipolyozott kurtizánon. Pár percig aléltan fekszik rajta, aztán felébred. Lenyalja szája szélérõl az oly kívánatos nedû maradékát, és a lányka sebének környékét is letisztítja. Simogatja kicsit az enyhén sápatag arcocskát és el is mosolyodik. Látja, hogy elájult a lány a vérveszteségtõl és a gyönyöröktõl. Hanyatt fordítja és gondosan betakargatja. Ad egy csókot neki, aztán felöltözik. Magára veszi a kámzsát és jól arcába is húzza. Az ajtóból még suttogva visszaszól az alélt lánynak.*

- Finom a véred kicsim.

*Lesiet a lépcsõn, aztán a madame elõtt megáll. Ugyanazon a kicsit torzított hangon megszólal.*

- Hamarabb végeztem. Még hagyja aludni a lányt estig. Megdolgozott a pénzért.

*Azzal kisiet a városi forgatagba és elvegyül a tömegben. Visszaindul a palotába.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*Az emeleten van a szoba, egyszerûséggel van berendezve, egyetlen ággyal benne... Színe kicsit egyhangú... minden bézs színû benne, bár már takarítani kicsit rég mehettek be...

A leányzó engedelmesen levetkõzik és lefekszik az ágyra, majd a hasára fordul ahogy te kívánod. A simogatásodra lassan, nagyon lassan lazul el, majd amikor mezítelenül melléfekszel megpróbál megfordulni - kevés sikerrel.*

- Nem kellene inkább nekem... - *sóhajtja, és inkább elengedi magát, átadja testét a következõ percek gyönyörének.
Hogy mibe ájult bele nem tudni, lehet már a beteljesülés tette elméjével...

Odalent a Madame kicsit elcsodálkozik, de ravaszkás mosollyal nyugtázza a mondandódat.*

- Úgy lesz, ahogy szeretné...

*A vissza utad már nehézkesebb, lévén megindult a délutáni forgalom Shulur utcáin, így a vissza felé utad kicsit hosszabbra nyúlt...
A kapuban két morc alak vágódik eléd - a kaput vigyázó õrök, és nem úgy néznek ki, mint akik beszándékoznak engedni.*

- Mit, kit keres itt?

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Meglepõdik az õrök agresszív reakcióján. Pár pillanatig köpni nyelni nem tud. Végül eszébe ötlik, hogy az inkognóban nem a leg bizalomgerjesztõbb. Leveszi fejérõl a kámzsát és kicsit haragvó arccal néz a két õrre.*

- Egyet találhatnak!

*Várja a reakciókat és a bocsánatkéréseket, de nem haragszik rájuk. Végülis csak a munkájukat végzik. Ez pedig örvendetes, hiszen Nynát is védik ezáltal.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*Hiába vetted le fejedrõl a csuklyát, az õrök szemében nem gyúlt megvilágosodás kilétedet illetõen.
A 30 évesnek mondható fiatalabbik szemében megvillan valani - de nem épp jóérzések töltenek el ennek láttán. Kardját hirtelen vonja ki hüvelyébõl, szobormerev arccal szegezi neked.*
- Nem találgatunk! Vagy nyögd ki kiscsibém mit akarsz, vagy kotródj vissza ahonnan jöttél.
*A másik õr, ki úgy 35 körüli lehet tétovázni látszik egy pillanatra, de az õ keze is a fegyvere markolatára siklik. Az õ szemében látsz egy kis csodálkozást, egy kis zavartságot, meg egy jóadag vágyakozást.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

*A lány el sem hiszi ami vele történik. Büszkesége és öntelltsége haragot szül, de jólneveltsége nem hagyja, hogy elragadtassa magát. Vesz egy mély levegõt és artikuláltan, minden szót kiemelve belekezd.*

- Na figyeljenek! Én Cartyss on Wyemar vendége vagyok. Ha nem hisznek nekem, akkor szóljanak neki. De nem lennék a maguk helyében. És most döntsenek. Vagy engedjenek be, vagy valamelyikük nagyon gyorsan húzzon be tudakolózni, mert lejártam a lábamat és semmi maradásom itt a kapuban.

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

*A fiatalabbik arcán is átsuhan egy kétséges árny, de fegyverét nem teszi el, továbbra is neked szegezi.*
- Razgan! Menj be a házba, hívd ki az Urunkat! - *parancsolta a másiknak, aki azonnal elindult befelé a házba. Mikor kettesben maradtok ismét hozzádszól megvetéssel hangjában.*
- Majd meglátjuk, hogy egy ilyen jött-ment mennyire vendége Wyemar Úrnak.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Ránéz a kardra és magában elmosolyodik.*

<... Mit fogsz te azért kapni, hogy nekemszegezed azt a kardot. Kezdelek sajnálni ... vagy nem is. Talán még élvezni is fogom a játékot. Jöhetne már Cartyss. ...>

*Egyszer a férfira néz, máskor a palotára. Várja szeretõje érkeztét.*

- Szerinted mit fogtok kapni, ha nekem lesz igazam?

*Próbál játszani az õr idegeivel. Arcán árnyalatnyi mosoly suhan végig.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Nem neked van igazad... - *állítja, bár látszik arcán már kezd jobban kételkedni benne.
A ház felõl lassan hangfoszlányok érkeznek hozzátok, majd az apró kavicson hallatszik a sietõs léptek zaja. Cartyss érkezik elõször, közvetlenül nyomában ott van a másik õr is - láthatóan nagyon ideges...
Amint meglátja munkaadóját az õr haptákba vágja magát, de kardját még mindig feléd tartja - meg kell hagyni van vér a pucájában... vagy egyszerûen csak bolond...*
- Uram! Ez a nõ itt....
- Ez a HÖLGY itt a vendégem! Hogy merészeli kétségbevonni szavát, és fegyverét ráemelni!?! Azonnal adja le az õrséget és várjon meg a személyzeti tárgyalóban!
*Az õr arcából kifutott a vér a szavak hallatán - Cartyss parancsolt, fagyos, ellentmondást nem tûrõ hangon, arcán látszott igencsak tûrtõzteti magát....*
- Uram! Hölgyem! Bocsásson meg fejemnek, nem gondo....
- Nem érdekel a mentegetõzése! AZONNAL menjen... takarodjon!!!
*Az õr megsemmisülten csusztatta helyére a kardját, pengevékonyra összeszorítva száját biccentett felétek, miközben két kezét enyhén széttárta maga mellett, majd katonás léptekkel elindult a ház felé. A másik õr szintén megadva a tiszteletet fejet hajt elõttetek, majd térdre veti magát elõtted, lehajtott fejjel szól hozzád.*
- Bocsásson meg nekünk kisasszony. Nem gondoltuk volna, hogy egyedül és ilyen, Önhöz nem méltó ruházatban járta Shulur utcáit. Bûnünk hatalmas, melyet kegyed ellen elkövettünk - vállaljuk érte a felelõsséget!
*Cartyss arcán pár izom rángatózott, látszott idegessége, de inkább hozzád lépett, õ nem méltatta válaszra az ittmaradt õrt.*
- Nyna kedves, jól vagy? Borzasztóan restellem embereim, viselkedésüket bûneiket! Kérlek!... Kérlek gyere be... nem is... majd viszlek, bizonyára megviselt ez a .... minõsíthetetlen viselkedés.

[Quiasse Limenel Umassyras]

*Kedvese érkeztekor már tudja a végeredményt. Míg Cartyss nem látja õt, elmosolyodik kicsit gonoszkásan és az õr ábrázatát figyeli. Imádja a hatalmat és a befolyást. Imádja, ha mások fölött állhat. A kis közjáték közben szabályosan kielégül lelkiekben. Mikor a kyr odaér, átvált kissé elesettre. Végighallgatja a párbeszédet és a megsemmisítõ korholást. A második férfi szavaira kicsit elhúzza a száját. Végignéz magán és elégedetten konstatálja, hogy nincs igaza az õrnek. A fekete, napfényben krémesen csillogó selyeminkognó a legjobb szabók mûhelyébõl került ki. A fekete szarvasbõr utazócsizmát is személyesen a lányra szabták. Az ezüst szálakkal hímzett mattfekete bársonyszoknya sem hagy kivetnivalót maga után. Mikor Cartyss odalép hozzá, finom tehénbõrbõl készült kesztyûs kezét a férfi mellkasára teszi és bûnbánóan néz szeretõjére.*

- Ne haragudj rájuk kérlek. Õk nem tehetnek róla. Hisz elég rövid ideje lakom nálad. És vedd figyelembe, hogy csak a munkájukat végezték, ráadásul jól. Végülis õrök. Az a dolguk, hogy akit nem ismernek és aki illetéktelen, azt kint tartsák. Az már csak egy szerencsétlen hiba, hogy nem tudtak ittlétemrõl. Kérlek ne büntesd meg õket. Nem venném a szívemre. Én nem haragszom rájuk.

*Azzal lágyan megcsókolja a hóhajút. A példastatuálás és a hatalomfitogtatás kellett a lánynak, de nem lelte sosem örömét mások felesleges szenvedésében, megaláztatásában. Fõleg nem szerette, ha az õ kis játékai miatt valakit komoly kár ér. Az õrökkel sem volt semmi baja, de kellett a lelkének, hogy megmutassa, hogy felettük áll. Ezek után már nem jelentett örömet neki a két férfi kálváriája, így próbálta oltani a tüzet.*

[Az Álmok Õrzõje]

(Nyna-nak)

- Hogy te mennyire nagylelkû vagy. Gyere kedvesem - *azzal felkap az ölébe és úgy visz be a házba* - Minél elõbb biztonságban akartalk tudni ezektõl távol. Hogy a büntetéstõl elnézek-e, még meglátom. Minden emberem tud az ittlétedrõl ... Nem is értem.

*Egy kicsit elszámította magát, így már a szoba elõtt kénytelen letenni, gyöngyözõ homlokát kicsit megtörüli selyem zsebkendõjével.*

- Mondd drágám, miért nem szóltál, hogy a városba akarsz menni? Elkísértelek volna. - *hangjában érezni egy pici neheztelést, kérdõ tekintettel néz szemedbe.*