Shulur - Kikötõnegyed - Rabszolgapiac

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raqul Con Ravore
Helyszín: a Fekete Özvegy hajón
_______________________________________________________________

*Hátralépsz és megfordulsz, azonban lépni már nem bírsz.
Előtted egy árny áll, bő lepelszerű... Nincs szükséged fényre ahhoz, hogy lásd: melegvérű lény, vagy valami más. Az ajtó felől melletted halk kattanás hallatszik, majd szemed sarkából látod, hogy az ajtó kinyílik és a gyertya kevéske fénye kiszűrődik a keletkező nyíláson, azonban nem lép ki rajta senki.*
- Betolakodó.... Merész.... Kerüljön beljebb.... - *lágy, dallamos, sejtelmes női hang érkezik az árny felől.*

[Raqul Con Ravore]

(Raqul Con Ravore)

Raqul megdöbbenve,kővédermedve áll az ajtó előtt..elrakja ramieráját ..ám egy dobótőrt a markába fog kabátjának ujjába fordítva élét....csak hogy nehogy meglepetés érje....majd engedelmeskedik..a női hang hívásának..és belép az ajtón...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raqul Con Ravore
Helyszín: a Fekete Özvegy hajón
_______________________________________________________________

*A helység melybe az előbb invitáltak be nem is olyan kicsi - majd 4 láb széles, és kétszer ilyen hosszú. Két gyertya ég benne összesen - az egyik a kulcslyukon keresztül látott asztal felett a falra erősített gyertyatartón, míg a másik a helyiség végében, ahol egy kétszemélyes ágy áll - fehér selyem baldachinnal lefedve. Ezen kívül van még ben két szekrény - az egyik zárt és három ajtós, a másik nyitott polcos és könyvek vannak rajta - a könyvek előtt egy kis rács van felszerelve, hogy az inbolygó hajó miatt azok ne hulljanak le a polcokról.*
- Üljön le, foglaljon helyet és válaszoljon... lehetőleg az igazat....
*Mondja a női hang ismét, majd lassan magától becsukódik az ajtó mögöttetek - hisz ez a szellem kinézetű nő (vagy mi) nem nyúlt hozzá egy ujjal sem.*
- Ki maga és mit akar ezen a hajón? Hogy jutott fel és mikor? Van magán kívül még más is? Esetleg társa?

[Raqul Con Ravore]

(Raqul Con Ravore)

Raqul úgy látja jobban teszi ..ha elmondja az igazat...veszteni..valója ...nincs.....

-Tudja hölgyem üldözött vagyok,egészen Ifinig menekültem..és ott szöktem föl a hajóra..társaim pedig nincsennek..
és higgye el én is annak örülnék a legjobban ha mehetnék a dolgomra..úgyhogy ha kegyed elárulná merre van a kijárat..már itt sem lennék.............

Szól hűvös nyugodt....de bizalomgerjesztő hangon ..a nőhöz..............

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raqul Con Ravore
Helyszín: a Fekete Özvegy hajón
_______________________________________________________________

*A nő eléd lépdel, és amit látsz attól még a lélegzeted is elakad. Immárom nem egy "árnyszerűség" van előtted, hanem egy gyönyörű, alig a harmincas évei elején járó nő, kinek tökéletes testét, formáit, idomait alig fedi az amúgy is áttetsző hálóing. Haját - melyet egyetlen fonatba szedett össze - a gyertya lángja rozsdavörösre festi meg, szeme jégkék - melytől olyan érzésed van, mintha a vesédbe is belelátna; ajka igen telt és kívántatja magát egy csókra.
Vékony kecses kezét felemeli, s ujjával nemlegesen legyez kicsit előtted.*
- No-no... Ne ilyen gyorsan. Egy kérdésemre nem felelt.... Ki maga?...
Persze jönnek a további kérdéseim, honnan szökött meg? Kik üldözik és miért?
*Nem parancsol, csak szelíden kér - kérdez, de a szeme mélyén valami nem hagy nyugodni... van ott valami furcsa... valami hátborzongató...*

[Raqul Con Ravore]

(Raqul Con Ravore)

-A nevem Raqul hölgyem.....szól kissé csodálkozva a nőhöz..majd..szemeivel végigméri a nő gyönyörű testét.és arcát.
bár szeretném hangsúlyozni hogy ebben a szorult elyzetben nincs kedvem csevegni bármilyen elragadó is legyen ..kegyed..

Raqul meghajtja fejét és lassú de biztos léptekkel hátrálni kezd az ajtó irányába...valami nem hagyja nyugodni olyan érzés .. olyan fojtogató...a kabát ujjában a befelé fordított dobótőr..szinte már a bőrébe mar ..ahogy görcsösen szorítja..


-örültem hölgyem én most elmegyek

bár tudta hogy ennyivel nem ússza meg a dolgot.....szemét egy pillanatra sem veszi le a nőröl..

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Raqul Con Ravore
Helyszín: a Fekete Özvegy hajón
_______________________________________________________________

*Távozási szándékodat a nő gyöngyöző kacajjal honorálja... majd a széket, melyet előzőleg felkínált neked kecses mozdulattal megfogja és úgy állítja maga elé, hogy a háttámla feléd néz. Lovaglóülésben ráül, kezét a háttámlára teszi, s azon megtámasztja állát. A combja közepéig érő hálóing teljesen felcsúszik lábán miután leül, s látattni engedi nőiességét... Arca ezek után kissé komolyabbra változik.*
- Gondolja ennyivel elengedem? Óhhh, de téved Raqul...
Feltettem két kérdést és várom rá a választ.
De mielőtt válaszolna felvázolom helyzetét. Először is jogtalanul tartózkodik a hajómon. Önként jött ebbe a szobába, s távozni csak úgy fog, ha én abba beleegyezem. Ha szépen elmond mindent amire csak kíváncsi vagyok nem biztos, hogy bántódása fog esni, azonban ha ellenáll és rákényszerít a kutyáimmal apró cafatokra tépetem és a tengerbe vetetem azt ami megmarad magából... bár még az is elképzelhető, hogy itt a rabszolgapiacon jó árért eladom valami sötét praktikákat gyakorló idegbetegnek - öööhhh... ez némely esetben rosszabb mint a halál nekem elhiheti. Nos hogy dönt kedves Roqul?... - *a nő hangja olyanná változott a végére, melytől még a hátadon is felállt a szőr. Még így egy szál pendelyben is igen magabiztosan hangzott minden a szájából ahhoz, hogy végiggondod igazságtartalmát mondandójának. Két dolog is felötlik benned - vagy iszonyatosan jó színésznő ez a némber, vagy van olyan hatalma, tudása (bármilyen!) ami miatt ennyire hanyagul és egyben magabiztosan viselkedik veled.*

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]

[A kistemető kapuja előtt, majd a kistemetőben]

*Komoran pillant a rozsdás kapukra és a bent elterülő temérdek sírra. Valahol mélyen megkondul benne valami, talán egy érzés, hogy egyszer majd ő is ide fog kerülni - ha egyáltalán kijut neki az a tisztesség, hogy egyáltalán eltemetik. Torka akaratlanul is összeszorul, ahogy lassan, tétova mozdulattal kinyitja a bejáró ajtaját. Szinte várja, hogy vészjósan felcsikorogjon, ám ez mégsem történik meg.*

<... Tehát mégsem olyan elhagyatott ez a hely, mint amilyennek látszik. Hmm. Most nem is tudom, hogy ez jó hír-e vagy sem... Mindenesetre k*rva jó ötlet volt, hogy ide kelljen jönnöm ebbe a kriptaszökevényekkel teli helyre. Erről már megint ki tehet...? Grrr.
...>

*Amennyire csak tud, olyan halkan lépked beljebb, nem akarván felriasztani senkit és semmit. Ruháját megigazítja, most érzi igazán, mintha csak kegyeletet sértene az oldalán a fegyver. Köpenye rejtekébe mozdítja hát, tekintetét felkapva körbevizslat. Nagyot nyel, majd emberek után kutat szeme, de mégis, sokszor elidőzik a sírokon, kriptákon is...*

<... Hol lehet az a nyavajás? Ugye nem valamelyik kriptába kell bemásznom, csakhogy beszélhessek vele... Istenem... Remélem én soha nem fogok egy ilyen helyen elrohadni...? Ugye nem? Kérlek istenem... ...>

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: a Kistemetőben
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*A kapu tényleg nem nyikordul meg ahogy belljebb hajtod, hogy beférj a résen, hiában, hogy az egyis zsanérja már csak rozsdás csonk, s a másik (a felső) sem valami szép látvány. Kezedről le is kell sepertélned a ráragadt rozsdamaradványokat, de még így sem tudsz megszabadulni teljesen tőle.
A Kistmető nem hiába van a rabszolgapiac mellett - névtelen sírok, gyakran (sőt inkább túlnyomórészben) fejfanélküliek, és ahol van, az is az elmúlt idők, éveket hirdetik. Szuvas kopjafák, teljesen benőtt gazos sírhantok, s néhol kikandikáló kő-emlékmű máladó részei teszik hátborzongatóvá a keskeny úton lépdelők számára a helyet.





Kistemetőnek hívják, de pár tíz lábnyi belljebbnyomulás után szemed elé tárul a több ezres sírhatokkal tarkított dombtető és domboldal.
Az út kacskaringós, a kaput már rég elhagytad, száradó bokrok közt haladsz - hiába, hogy tavasz van - itt mintha ősz lenne....
Egy kanyar után és egy nagyobb bokor mögött meglátol egy eléggé romos épületet:



Egyáltalán nem bizalomgerjesztő a látványa, de eddig senkit sem láttál - sem élőt, sem holtat és ez az egyetlen olyan épület ahová valaki behúzódhat.*

[Wharadak]

[Lyssa en-Leeth]

*Bár egyetlen porcikája sem kivánkozik bemenni a romos épületbe, lassan rádöbben, hogy kénytelen lesz bemerészkedni az ódon falak közé. Léptei továbbra is tétovák, látszik rajta, hogy feszélyezi a helyzet, hogy itt kelljen mászkálnia.*

<... Hol van már az a csuhás? A frász kerülget engem itt, ez meg bujócskázik??? Na, majd adok neki... ...>

*Az épület elé érve megtorpan, hátha hall valami neszezést, s nem kell a szerinte (méginkább) kisértet-lakta helyre betennie a lábát. Ha semmi neszezést nem hall, akkor összeszedi a bátorságát és felderíti a romos épületet... Egyébként (ha hall valakit) egy tétova "Hahó, van itt valaki?"-kérdést enged meg magának, de nem túl hangosan.*

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Lyssa en-Leeth
Helyszín: a Kistemetőben
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Bárhogy is hallgatózol nem hallatszik hozzád ki semmilyen nesz - komoran hallgat az a sötétlő nyílás, mit egykoron ajtó takarhatott.
Elindulsz hát, felderíted az épület belsejét: romhalmaz amit legelőször megpillantassz a kevés fényben mi beszűrődik az ajtón és az egyszem ablakon. Semmi nincs itt törmeléken kívül ami a falról, plafonról lemállott. Viszont az ajtótól balra a szemközti saroknál egy lépcsőt fedezel fel, mely lefele visz a föld alá.
Még mindig csendes minden, még csak csoszogás, hörgés, nyöszörgés sem jut el hozzád - Semmi, a csend idegesítő és egyben hátborzongató.*

[Fentagor]

/Fentagor-még a Toprongyoson/


Nehára nézek, miközben a hajó inbolyogva közelít végcélja felé. Ahogy a kabinban elárvult kislányként tétován áll, valami furcsa, de mégis ismerős érzés kerít hatalmába.
<Mindíg is nehezen álltam ellen a csinos nőknek. A segítségre szoruló nőknek meg kiváltképp nem tudtam soha ellenállni. Hogy miért van az, hogy úgy érzem tennem kell valamit? Hogy nem mehetek el ezek mellet a dolgok mellett? Nem tudom. Talán anyám miatt van ez az egész....>
A lányra mosolygok bíztatóan.
-Akkor hát életünk szála, egy időre összefonódik, és hiszem, hogy ez csak jót hozhat. Bár az úrnő jótékony homállyal takarja el a jövőt, bízom benne, hogy a kegyébe fogad bennünket.
Majd széttárom a kezemet, és szinpadiasan meghajlok.
<Hölgyem....Akkor hát, ahogy egy barátom mondta volt:

Kalandra fel, hát cimborák,
az élet nyikorgó szimpadán!
Mert a holnap bús ködén túl,
ezernyi élmény vár csillogón.

S ha már úgy sincs mit vesztened,
indúlj bátran, esztelen.
Mert ki szomorkodva itt marad,
arra nem lesz több virradat.

Ajándékot az élet úgyis csak akkor ad,
ha élsz vele, és nem csak tartod a markodat.
De nem is fűzöm tovább a szót,
horgonyt fel, nyergelj, indúlj!.>

Arcomon kópés mosollyal nézek a lányra.
-De, hogy szavamnak eleget tegyek, itt kell most, hogy hagyjam önt. Mert nesokára kikötünk, és a holmim még kaotikus állapotokban várja rendetlen gazdáját.
Találkozzunk a fedélzeten, ígérem nem váratom meg.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: kora reggel
_______________________________________________________________

*Válaszodat meghallva Neha felcsillanó szemmel és angyali mosollyal néz vissza rád. Ez az első mosoly tőle amióta csak megismerted a fedélzetre való lépésétől kezdve; és ez a mosoly őszintének látszik.*
- Hálásan köszönöm Fentagor! Várni fogom! - *ejt meg előtted egy kecses nemeshölgyhöz illő pukkedlit - tudtodra adva ezzel, hogy elenged.
A kabinod tényleg kaotikusnak mondható, bár közel sem annyira mint jelenleg Nehanak. Tényleg csak pár percig tart míg összepakolsz. Épp az utolsó simításokat végzed, amikor újra kopogást hallassz, s a kopogás után türelmes várakozás következik, majd egy férfihang szólal meg az ajtó túloldaláról.*
- Elnézését uram a zavarásért, pár perc és kikötünk. A kapitány úr küldött, hogyha lenne csomagja, akkor azt felvinném majd a fedélzetre megállásunk után; és ha gondolja felmehet a fedélzetre nézelődni...

[Fentagor]

/Fentagor-még a Toprongyoson/

Örülök annak, hogy mosolyt tudtam csalni Neha arcára, ezt egy kissebbfajta győzelemnek tekintem. Illetve jó érzéssel tölt el az, hogy a komor álarc alól felsejlett valami, amivel talán érdemes foglalkozni. Egyébként is érdekel a lány, mint a szép nők általában, de ez nem pusztán egy üres kíváncsiság, mi a testiségen nem terjed túl. Hisz stílustalan, és közönséges az, ki csak azzal illetve csak addig foglalkozik egy nővel míg ágyba nem viszi. Engem valóban érdekel, hogy ki is ez a lány, mi bántja, és az az angyali arc miért szomorú.
Ezen elmélkedem miközben pakolok. Eszembe jut a kapitány intése Shulur ezen környékéről, így a buggyos újjú fehér ingem alá felcsatolom az alkarvédőket. Övembe tűzöm a két finoman díszített tőrömet. További két dobótőr kerül a csizmám egy egy szárába, valamint még kettő a hátam mögé az övre erősítve.
<Nos minden óvintézkedés megtéve, azt hiszem indulhatok.>
Mikor kopognak kinyitom az ajtót, és örömmel veszem a kapitány figyelmességét. Hátamra kanyarítom a fekete köpenyem, a lantomat pedig, mi a tokjában pihen, a kezembe fogom. Soha nem bíznám másra az öreg Regalltól örökölt lantot.
Felmegyek a fedélzetre és szemeim már Nehát keresik, és a partokat fürkészik.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Fentagor de' Molay
Helyszín: a Toprongyoson
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Összepakolt csomagjaidat hátra hagyva felmégy a fedélzetre. Neha még nincs fent, így megszemlélheted a helyet ahová igen gyorsan közelítetek. A sebességből ítélve a kapitány is hamar túl akar lenni a partraérés mizériáján. Nem is baj...
A Rabszolgapiacnak nevezett rész mint már látszódott korábban is egy sziklás szurdokszerűségbe ékelődött be. Most már látszódik, hogy az egész piacot három szintre oszthatjuk. Még innen is látszódik, hogy a három szint közül a középsõ szint a legnagyobb alapterületû.
A kikötőben jelenleg alig mozdul hajó, vitorlás; csónak pedig egyáltalán nem látszódik.
Mögöttetek érkezik biztonságosan lemaradva az a másik hajó, akiket szintén nem engedtek be a "rendes" kikötőbe.
Mindösszesen három vitorlás ringatózik a dokkoknál, körülöttük/rajtuk nem látható mozgolódás.
Neha is felér lassan, egy visszafogott, de kedves mosollyal melléd lép. Ez feltűnhet pár utasnak, főleg irigykedő pillantásokat kapsz el a férfi utasok részéről.*
- Egy kicsit sajnálom, hogy a partraszállása nem rendes körülmények között fog zajlani Fentagor. Alig fog valamit látni Shulurból, mert sietni fogunk. El fog múlni a partraszállásának varázsa miattam.
Azért remélem nem bánja nagyon. ^^
*Mondja Neha és az helyett, hogy a partot figyelné, ahol kikötnétek téged néz. Bár igaz, ő már bizonyára megfordult itt.
Lassan elérkezik a kikötés ideje, ami simán, mindenféle zökkenés nélkül lezajlik. Percek, kicsit hosszú percek elteltével a hajó lelassul majd meg is áll a bal szélen a dokkoknál. A padló hamar kikerül, de még az utasokat nem engedik le. Előbb feljön a fedélzetre egy katonaféleség; teljesen méregzöld ruhában, melyen csak a bal vállán díszeleg egy napsárga szalag. A kapitány fogadja, egy papírt nyújt át számára. Azt átolvasván a katona bólint egyet és távozik. Tőlük elég messzire álltok, hogy ne értsétek miről volt szó - de kitalálható, hogy a nemrég megejtett ellenőrzés alkalmával kaptátok azt a papírost, s az valószínűleg a partraszállási/kikötési engedélyetek ide.*
- Én köszöntöm először Shulur földjén Fentagor, ha nem bájna. Menjünk. - *mondja Neha, és talán személyének köszönhetően ti lehettek az elsők, akik leléphettek a hajóról két matróz után.
Neha elindul előre, léptei kissé bizonytalanok. A padló felénél bizony meg is inog... aprót sikkant és esik.... ha csak el nem kapod.*

//Kérnék egy Gyorsaság-, és Ügyességpróbát a reagod végére a 'dice'-vel.//