Shulur - Kikötõnegyed - Horgas Hóhér & a Varjak fogadó

[Navaratna]

(Xylina)

- Ha akar vár, de nem tud, ez hosszú, vagy rövid nap. Ha hosszú, te fogsz lenni éhes, fog un, nem?
Várom, ki dugja ki a fejét. Furcsa ez a tororni nép: először riadalommal néz rám, aztán megkönnyebbül! Belépek, közben megeresztek egy poént, habár nem vagyok viccmester:
- Megbocsát, nem kell félni, hogy levág a kisujj... Jó, ez nem vicc, én hallani, itt lehet tanulni sok hasznos, ha valaki nem ismer Toron. Én lenni ilyen valaki: tanulni szeretne, ne csinál galiba. Ön hall, én nem beszél ez nyelv se jó, és lát, én nem ért, amit ön mond a kapuban. Pedig én kívncsi, mi volt az: elmond még egyszer, nem toroni nyelv? Van köze én fehér haj? Én gondol azt, kell tudnom sok szabály is, mert lát, nagy ember akar más modor, mint kis ember, és nem ismerem a határok.
"Mennyibe fog ez nekem fájni?"

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*A fiú biztosít arról, hogy megvár, s közli a többire neked ne legyen gondod, megoldja - ezt megerősítve a kaputól pár lábnyira leül a járdára, s fütyörészni kezd nézelődés közben.
Belépsz a nő után a tágas udvarra. Balra kocsiszínt látsz - akár 6-7 kocsi is elférne ott egymás mellett. Jobbra terül el jobban az udvar keskenyedve ahogy az U alakú épület jobbszárnya a kerítéssel összeér. Az épületen három ajtót fedezel fel: egy majdhogynem a kapuval szemben van; egy azon a kiugró toronyféleségen az épület középső részén; és egyet a jobb oldali rövidebb épületszárnyon.
A kapu mellett egy épület foglal helyet, vagyis ez szerves része a kerítésnek a bal oldali sarokban - egy ajtó, két kis ablak: egy az udvarra, egy pedig a kocsiszínre néz. Ide invitál be az asszonyság. Odabent egy szekrény áll, melynek kétszárnyú ajtaja zárva van. Van bent még egy hatalmas íróasztal és egy kényelmesnek kinéző szék is mögötte - bár ami előtte van kárpitozott bársonyborítású fotel, nem különben - neked oda mutat, hogy foglalj helyet.*
- Szóval a kisasszony szeretné megtanulni az itteni szokásokat a nyelvvel együtt. - *nyugtázza, majd egy könyvecskét vesz elő az asztal fiókjából miután téged hellyel kínált és ő a helyére ült. Felüti a könyvet nézi, lapozgatja, közben néha rád pillant.*
- A kapuban csak a helyi szokásoknak megfelelően üdvözöltem, mint egy nemest illik. Pontosan fordítva: Köszöntöm Suessa szerény tanodánkban, rendelkezzék velünk óhaja szerint.
Igaz, az alap protokoll azt követelte volna meg, hogy engedély nélkül ne szólaljak meg, de mivel a helyzet úgy adódott, hogy egyedül érkezett gyalogosan így gondoltam feltűnés nélkül szeretne belépni a kapun, márpedig, ha a protokollnak megfelelően viselkedem önnel ezt nem tehette volna meg.
...
Na, meg is van a legmegfelelőbb tanító az ön számára kisasszony! A neve Levon Avedis, már 10 éve okítja a külhoniakat nálunk. Jöjjön, bemutatom és a további részleteket megbeszélheti vele. - *feláll az asztaltól, a könyvet a hóna alá csapja. Egy kis zsinórt meghúz az ajtó mellett, majd mosolyogva invitál magával. Azt az ajtót célozza meg, mely a rövidebb épületrészen látható, amihez át kell szelnetek szinte az egész udvart.*
- Közben, ha nem sértem meg... megérdeklődhetem, hogy honnan érkezett gyönyörű országunkba?

[Navaratna]

(Xylina)

- Igen, szeretném - mondom, habár fejben már számolok, ennek lesz díjazása rendesen. - Illem, nyelv, és minden, amit kell tudni ahhoz, ne végez rosz kezek, mert nem ismer elemi szabályok.
Bólintok köszöntése fordítását hallva:
-Igen én nem nemes, de néha hinni azt. Sokszor lát, ha először lát én haj, de én ki nem nyit száj, néznek félelem, aztán megnyugosz. Hallottam, itt aki fehér hajú, gyakran nemes és hívják kír. Én nem tud róluk sok.
Kívánci leszek, ugyan ki tartozhat ehhez a névhez.
"Tuti nem az a frankó pasas a fogadóból Nem nézném ki belőle, tíz éve protokollt oktat Inkább egy morózus alakra kell felkészülnöm, aki vonalzóval veri a diák ujjait...Á, ez Toron. Itt szöget ütnek a köröm alá a rosszalkodónak... Morbid hely!"
És épp ekkor érdeklődik a hölgy, merről vetődtem faszányos hazájába Elvörösödik a fülem.
- Én él Erion, de kezd sejteni, nem ott szület - érintem meg a hajamat, utalva a színére.
Hajszín... Ran... a megállapodás. Újabb pirulás. Beteszem a lábam, figyelnem kéne, vagy mifene, és csak lesek ki a fejemből.
"Nem is baj, fő a természetesség Mondta anő a nevét, nem... Ő se kérdezte az enyémet... Levon Acedis... nem, Avedis. Jobb megjegyezni."

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Már elindultok a finom gyöngykaviccsal felszórt udvaron az ajtóhoz, amikor meghallod a hátatok mögött a kavics csikordulását. Önkéntelenül hátra nézel, s már csak azt látod, hogy egy szoknyás - feltehetően nő - illető bemegy abba a kis helyiségbe amiből nem is oly rég ti jöttetek ki.
Kísérőd nem zavartatja magát, de megnézi miért fordultál hátra. Egy apró mosoly jelenik meg az arcán.*
- Amíg én magácskát kísérem be nem maradhat a porta üresen, mert bármikor befuthat egy újabb vendég. - *magyarázza. Származásodról ejtett néhány mondat után kedves, szinte már okító mosollyal válaszol.*
- Erion szép város a maga nemében, mondják az onnan érkezők. Én még sosem jártam ott. Tulajdonképpen Shulurból még sosem tettem ki a lábam. ... De nem terhelem a kisasszonyt az életem részleteivel. Azonban... Csak sejti, hogy nem ott született? Hát a szülei nem mondták el a családja mindkét ági vonulatát?
*Közben megérkeztek az ajtóhoz. Kinyitja neked és előre tessékel. Úgy két lábnyit lehet előre menni egyenesen az ajtóval szemben, majd egy derékszögű kanyarral folytatódik az ablaktalan folyosó befelé. Itt azonban nincs sötét még akkor sem, amikor a nő becsukja maga mögött az ajtót. A falon alig két lábanként váltakozó oldalon egy-egy "fáklya" világít. Fáklya... vagyis egy hasonló világító eszköz mint a fáklya, csak ennek a lángok helyén egy henger alakú, fehér fénnyel világító eszköz látható. Hogy mi az anyaga, azt nem tudod messziről megmondani, ahhoz viszont, hogy közelebbről szemügyre vedd le kellene egyet emelned a falról.
A kis folyosón csak egy szép, egyszerű okkersárga szőnyeg adja a díszítést a narancsos alapszínű falhoz, melyeken különböző növények levéllenyomatai láthatóak. Ez a minta a falon a hosszú folyosón is tovább fut - ahogy végig tekintesz rajta nem fedezel fel két egyforma mintát köztük.
Itt viszont már jobbra-balra kétszárnyú ajtók láthatóak szabályos közönként, ami oldalanként úgy 9-10 lábnyit jelent. A bal oldalon 3 ajtót látsz, a jobb oldalon csupán kettőt. Minden ajtó mellett látható két szék mogyoróbarna kárpittal bevonva - látszatra ugyan olyan kényelmes lehet mint amilyenen a portán ültél.
Elhaladtok az első, majd a második ajtó előtt - kis táblák lógtak az ajtószárnyakon írással rajtuk.
Kísérőd a bal oldali harmadik ajtóhoz vezet - itt is lóg egy táblácska az ajtón -, a székre mutat, hogy foglalj helyet rajta, majd ő bekopog az ajtón és választ nem várva eltűnik mögötte. Csupán pár szegmensig hagy egyedül, de arcán kis sajnálkozás olvasható le, amikor feléd fordul.*
- Kisasszony, Levon Avedis jelenleg órát tart, s majd csak akkor tudna önnel foglalkozni, ha befejezte. - *Ő is leül a másik székre, s bár látszik rajta, hogy kíváncsi természetű, most féken tartja magát, s nem rohamoz meg kérdéseivel. Ha akarsz beszélgethetsz vele, de ha inkább csendben figyeled a környezeted észreveszed, hogy kísérőd feszeng a széken.
Nem telik el több mint öt perc, de az ajtó nyílik is. Egy idős férfi lép ki rajta. Nem magasabb 1,5 lábnál, de korához és termetéhez képest eléggé jó húsban van, ezt még a fekete, makulátlan ruhája sem tudja leplezni.
Hölgykísérőd azonnal felpattan a székről és mint egy jó házigazda bemutat egymásnak benneteket.*
- Kisasszony! Engedje meg, hogy bemutassam Levon Avedis urat, aki az elkövetkezendő hetekben a tanítója lesz.
Levon, ő pedig... öh... - *a nő elvörösödik, rád néz, majd a férfira, aki azonnal leteremti - de nem ám toroni nyelven, hogy ne értsd - pyarr nyelven hallod.*
- Angela! Már megint elkövettél egy szarvas hibát! Ezen a héten ez már a harmadik. Gondoskodom róla, hogy a következő hetet már ne itt töltsd el munkával. Most pedig kérem a papírt, majd személyesen leadom én...
*A nő szája sírásra görbül, de nem szól, csak serényen nyeli vissza könnyeit. A hóna alá csapott könyvszerűségből egy lapot kivesz, átnyújtja a férfinak, majd halk, remegő hangon elköszön tőled.*
- Kisasszony, kívánok minden jót itt a Martian házban és...
- Elég! Menj a dolgodra! - *csattan az idős férfi hangja ellentmondást nem tűrően. A nő pedig egy halk szipogás közepette azonnal teljesíti is a parancsát. A történteken nincs sok időd gondolkodni, ugyanis az ajtó túlfeléről egy hangos csattanás hallatszódik ki, amire a leendő tanárod azonnal belép a terembe résnyire nyitott ajtót hagyva maga mögött.*

[Navaratna]

(Xylina)

Kérdéses votl, aki kísérőmet leváltotta, nő-e. Te jó ég, erre nem is gonoltam! Toron igen-igen fura hely, mi van, ha férfiruhába bújt nők, és nőiruhába bújt férfiakkal egészül ki a paletta? Sosem tudhatom, milyen nemű egyén kerül elém
- Nos, én szüleim... Nem tudom, kik. Két kedves ember nevel, akit én nevez apa és anya, de hogy ki az igazi, aki csinál engem...! - vállat vonok. Fesztelenül mondom ki a csinál szót, mégsem a gólya hozza a gyerekeket.
"Eh, fecsegek itt boldog boldogtalannak! Mintha érdekelné, mintha rá tartozna! Ki lehetek éhezve az emberi szóra, ha idegeneknek mesélek magamról."
Boci szemeket meresztek a pilácsokra. de levennék egyet! Idétlen lenne lámpásonként megállnom, visszafogom magam.
- Ez milyen gyertya? - bökök a fényforrások egyikére.
A fal pazar. Nem nemes birtoka ez véletlenül? Nincs összehasonlítási alapom, iskolát nem láttam beülről. A székekből szívesen elvinnék magammal egyet, hogy terpeszkedhessek valami puhán a fogadóban
- Ha várni kell, mi vár - ülök le. Fészkelődik:
- Mi baj? Van sok dolog, nicns idő itt, vagy valami más?
Minden várakozás véget ér egyszer, előkerül jövendőbeli tanárom.
"Ez a faszi... hú, szemét lesz Jaj, de beleválasztottam! "
Megérzésem helyes, leteremti szerencsétlen nőt. Ideje lenne megszólalnom, már el is tervezem mit mondanék, " Szép jó nap kíván! Ő nem hiba. Én nem mond el neki nevem, csinál belőle titok, és ő tudja, nem kérdez, ha nem akar baj... ", de bent valami csattan.
"Most borult fel a vasszűz a benne haldokló rossz tanítvánnyal!!! "
Belesek az ajtón, mi folyik odabenn.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: Shulur utcáin
Időpont: reggel
_______________________________________________________________

*Hölgykísérőd csak egy együttérző tekintetet mutat feléd mikor elmondod, hogy valójában nem ismered szüleidet, többet nem kérdez erről.
A falon látható fáklyákra csak a vállát vonogatja.*
- Nem tudom én sem kisasszony, hogy mi is lenne, biztos valami természetfeletti dolog van azokban a micsodákban. Akitől én kérdeztem nem tudott választ adni, mostanra meg már megszoktam őket. A lényeg, hogy világítanak.
*Fészkelődős kérdésedre elpirul az asszonyság. Gondolkodik is, hogy hogy mondja neked azt ami miatt annyira fészkelődik a székén*
- Nem, nem. Időnk van, ez a dolgom. Csak én ... tudja kisasszony... - *de nincs ideje végigmondani, mert a leendő tanítód megjelenik az ajtóban.*
...
Az ajtó résén át egy 10 éves körüli kislányt látsz megszeppenve állni, valószínű a tanítóra szegezi tekintetét, aki nem kiabálva, de kioktató és igencsak feddő hangnemben adja elő mondandóját neki - ezt viszont nem érted. A leányzó leül az egyszemélyes asztalka mögé, írótollat vesz elő és összpontosítva írni kezd serényen. Az öreg Levon hangját még mindig hallod ugyan olyan feddő hangnemben mint az előtt, majd két székcsikordulás üti meg a füled - a kislányon kívül vannak mások is a szobában.
A szoba berendezése ízléses és gazdagságot sugároz. A hatalmas ablakokon - amit látsz - csipkefüggöny látható, s előtte két oldalra vörösesbarna bársonyfüggöny van kihúzva, melyek a földig érnek. A padló fa, mely fényesre van lakkozva.
Több részletet nem tudsz kivenni, ugyanis léptek zaja üti meg a füled, majd nyílik az ajtó.*
- Kisasszony, kérem jöjjön be megbeszélni a teendőket, ezeket a neveletlen fiatalokat nem hagyhatom magukra amint hallotta rövid időre sem. - *határozottan mérges Levon.*
- Jöjjön az asztalomhoz! - *parancs mint sem kérés. Szigorú kiállása van az öregnek.
Belépve a szobába feszengsz kicsit - ez már nem sima polgári szoba, inkább illik nemesekhez. A fal világossárgára van festve, csak egy csodálatos virágbordür fut körbe a plafontól úgy fél lábnyi távolságban, ez a vörös különböző színárnyalataiban pompázik. Bár a szoba elég nagy (kb. 4x8 lábnyi), de csupán 5 asztalka van benne berendezés gyanánt - ebből három foglalt jelenleg: a látott kislányon kívül még két, hasonló korú leányzó körmöl szorgalmasan. Felpillantanak munkájukból mindannyian, de csak az először látott leány áll fel a székéről és kis pukkedlivel köszönt, majd visszaül a helyére, s folytatja munkáját. A másik két lány arcáról gyermeki dacot és valami idegenkedést (lenézést is?) kiolvasol.*
- Adelina és Yarona! Hiányos illemtanotok miatt kérem húszszor leírva az eddig tanult illemtani pontokat. Kaptok rá egy homokórányi időt! - *Levon hangja metsző, s keze az asztalán lévő nagy homokórát fordítja is. A két lány megszeppen láthatólag, s beletemetkeznek feladatukba.*
- Nos kisasszony. Engem már ismer, megtudhatnám becses nevét, s azt, hogy mit is szeretne konkrétan tanulni nálunk? - *fordul most már hozzád az öreg, valamivel enyhébb hangnemben.*

[Navaratna]

(Xylina)

Kínzókamra helyett igényes terembelső fogad. Na, nem kell minden ajtó mögé borzalmakat képzelnem
Beszívom alsó ajkamat. Gyerekekkel leszek együtt?! Eh, kissé ciki.
"Nézd már azt a kis tojáshéjfenekűt! Még ő néz le engem!"
Hitetlenkedve végigmérem, és legszívesebben nyelvet öltenék rá, ami szintén nem korombeli reakció...
Teszem, amit a pasas mond.
"Ki kell találni neki egy gúnynevet."
- Én Xylina Wiatrix, Erionból. Kérem, ne szigorú Angela. Csinál én titok én név, és ő vigyáz, ne kérdez, amit én nem akar. Nem ő hiba. Érti? Gondol át - kérem, aztán rátérek ottlétemre: - Nemrég érkeztem Toron, és úgy érez, hasznos, ha ért itt nyelv, tud szokások, illem, ha akar... él. Semmit nem tud ez állam, és ez hiba, mert sose fog ért, mi történik, mikor csinál rossz, vagy jó. Angela hoz ön, mert maga ezt mind ismer. Bocsánat, közös nyelv én nem szeret, erv jobban beszél.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Martian házban
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Remek! Ez lett volna a következő kérdésem Suessa, hogy melyik az ön anyanyelve... Gondolom mivel pyarr nyelven kommunikál szóltak önnek, hogy itt nem szeretik az erv ajkúakat. A gond valójában ott van, hogy kevesen beszélik érthetően... - *szólal meg Levon tiszta erv nyelven, legnagyobb megkönnyebbülésedre. Ír még a papírra pár sort, majd újra rád tekint.*
- A Suessa tud írni és olvasni? Szeretné megtanulni a toroni nyelvezetet olvasni is, vagy megelégszik a beszédszintű ismerettel?

[Navaratna]

(Xylina)

"Ah, végre normálisan fűzhetem a szavakat! Ti meg, leánykák, tessék csak kapirgálni a lapon! "
- Túl büszkék, hogy ervül beszéljenek? Abból a szempontból megértem, törve nyökögni nem álom, akkor inkább a kuka hallgatás... - szakad ki belőlem megkönnyebbülve. Stílusom túl laza, megköszörülöm a torkom.
- A magam nyelvén kitűnően írok és olvasok.
"Naná, aki okiratot hamisít, ez a minimum "
- Toroni tájékon ilyen magasra nem török, de szeretném, ha biztonsággal eligazodnék mind a betűk mind a szavak világában.
"Vajon más az ábécéjük is? Brrr... megyek vissza dedóba, és visszasírom a kislányokat."
- Ez a Suessa megszólítás mindig itt lesz? Akarom kérdezni, ezt mindig megkapom? Fura a csengése, nemesi, és én minden vagyok, csak nemes nem. Vagy ki tudja, a felmenőim meglephetnek - vonok vállat.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Martian házban
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

- Felfoghatja büszkeségnek is. - *néz rád szúrós szemmel Levon* - A toroni népnek kik e birodalomban élnek nincs szükségük e korcs nyelvre saját hazájuk földjén; akik pedig beszélik az ervet pusztán a tudás miatt szánták rá az idejüket és energiájukat.
Ha biztonsággal szeretne eligazodni a Birodalomban, akkor szüksége lesz arra, hogy tudjon olvasni és írni nyelvünkön.
A Suessa megszólítás valamikor Kyria fénykorában a nemesen született nőknek kijáró, hódolatteljes előtag volt, ám mára a jelentése "tiszteletreméltó hölgy" értelemben kerül többségében használatra. Mindezt Ön azért kapja meg, mert származását tekintve kyr sarj, és itt a birodalomban minden kyr vérű személy nemes.
*Hagy egy kis szünetet, firkant még a papírra pár szót, majd szigorú nézéssel emeli fel újra a tekintetét rád.*
- Nem tűröm az engedetlenséget, sem a tiszteletlenséget. Csak olyan személyt vagyok hajlandó tanítani, aki akarja is a kívánt tudást birtokolni. A figyelmetlen, nemtörődöm, hanyag tanítványaimtól rövid úton megszabadulok, Suessa. Ezen feltételekkel vállalja a tanításom?
Egy napi tanításért, ami 3 órát foglal magában 30 rezet kérek el. Természetesen az ön eszétől és akaratától függ Suessa, hogy meddig lesz szüksége szolgálataimra.
Gondolkozzék el rajta, amíg a kislányok munkáját leellenőrzöm.
*Feláll kicsit öregesen a székéből és a lányokhoz lép egyesével. Föléjük áll és figyeli, hogy mit csinálnak, mit írnak, de szólni egyikhez sem szól hozzá. Mindegyik leány felett úgy 30 szívdobbanásnyi időt tölt el, majd vissza lép asztalához - szemügyre veszi a megfordított homokóra állását (a homokóra szemcséi talán félig peregtek le), majd várakozóan emeli rád a szemeit.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Korcs nyelv! Bah! Mért, az övék szebb? Szerintem nyelvtörő."
Figyelmesen hallgatom a magyarázatát, az érdes stílus ellenére. Kyria... pusztán külső miatt járó nemesség... ez az ország bonyolult, rohadt bonyolult! Kyriáról nem sokat hallottam, amit meg igen, nem toroni fülének való.
"Hatalommániás bujálkodó hódítók földje volt, akikben mára több a nyavalya, mint egy rendes csatornalefolyóban.talán túlzás, de nem szívderítő mendemonda."
- A feltételei elfogadhatóak, megszabadulás tekintetében egyet kérdeznék csak: megöl, vagy megölet, ha vétek a szabályai ellen?
Komolyan kérdeztem, nem ugratom. Toronban vagyok, és itt talán vérfagyasztóbban vesznek ártatlannak hangzó dolgokat.

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Martian házban
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Levon szemében némi vidámságot vélsz felfedezni miután kérdeztél tőle, de ahogy megpillantottad ezt a apróságot úgy tova is tűnt belőle és a szokásos, eddig tapasztalt komolyságával válaszol neked.*
- Egyik sem Suessa! Nem foglalkozom ilyen dolgokkal. Egyszerűen el fogom tanácsolni ettől a háztól és kereshet magának máshol oktatót...
...
10 tanítási naponként szoktam fizetést kérni utólag. A megjelent napokról egy jelenléti ívet szoktam vezetni, valamint aláírásommal igazolni, hogy megjelent, s mit fizetett ki az ügyfél és mit nem.
Ha szeretné, akár utánuk - *int fejével a még mindig szorgalmasan körmölő lányok felé* - azonnal el is kezdhetjük az első órát. Durván egy fertály óra múlva nekik is vége az órájuknak, addig fedezze fel, hogy merre mit talál itt a házban. Kint az udvarról tudja megközelíteni az illemhelyet, ez a kocsiszínnél található. Az udvaron látható külső torony épületében pedig frissítőt és némi ennivalót is igényelhet, természetesen külön fizetség fejében.
Vagy ha az időpont nem felel meg önnek, akkor holnap kora reggel várom a napfelkelte után egy órával.

[Navaratna]

(Xylina)

"Egy fertályóra? Nem rossz. Azalatt tudok szólni a kölyöknek, ne várjon, és jöjjön vissza értem x-re."
- Ma tökéletesen megfelel az első óra. Az idő leteltével jelentkezem.
Amint elbocsát, visszamászok oda, ahonnan indultam, a kapuhoz. Ott megkérem a kapust/portást/akárkit, nyissa ki kicsit az ajtó, van kint valaki, akivel szót váltanék.
- Fiú! Én talál tanár. Ma lesz első óra. Ne áll itt, amíg tart. Fertály múlva kezd, lesz három óra végig, aztán vége. Amíg nem tanul meg az út magam fogadó és Martian ház, te kell nekem.
Ha ezzel rendben lennék, ideje körbemászni kicsit a helyet. A legjobb Angela társaságában lenne, ha nem rúgták ki páros lábbal azonnal...

[Isshae Ianarak]

_______________________________________________________________
JK: Xylina
Helyszín: a Martian házban
Időpont: délelőtt
_______________________________________________________________

*Az öreg nem marasztal, így hamar újra az udvaron találod magad - bár... erős késztetést éreztél, hogy megnézz egy fáklyát közelebbről, de legyűrted az érzést sikeresen
A kavicsos udvart átszelve Angelát találod a portán - bár kisírt szeme elárulja, hogy nem tudta könnyen lenyelni a reá záporozó kritikát és feddést, de azért mosolyogva nyitja ki számodra a kaput, hogy a kis kísérőddel tudj pár szót váltani. Azonban, hiába is keresed a suhancot, nincs ott a kerítés tövében, ahol letelepedett, hogy megvár.
Angela kíváncsi arccal pedig csak szótlanul topog a kapun belül, nem mer kíváncsiskodni a miértekről láthatólag.*

[Navaratna]

(Xylina)

"Hát ez jó. Ennyit arról, megvár..."
Visszahúzoma fejem, vállat vonok.
-Akit én keres, már nincs itt. Ráér? Megmutat, mi merre? Van egy kis időm.