Shulur - Kikötõnegyed - Rabszolgapiac

[Isshae Ianarak]

A Rabszolgapiac

A piac a kikötõnegyed szélén pár száz lábnyira a kereskedelmi hajóknak szánt dokkoktól található kelet felé – természetesen, ha hajóval közelítjük meg Shulurt. Igen, a Rabszolgapiac egy saját kikötõvel rendelkezik; ide csak az árut szállító hajókon kívül pár élelmet szállító hajó futhat be. A tenger felõl csak a kikötõn keresztül lehet bejutni a piacra – a partvidéke lehetetlenné teszi, hogy más úton bárki is megközelítse az épületegyüttest. Azonban a lüktetõ város felõl egy hatalmas kovácsoltvas-kapun lehet ki és be közlekedni. Bármily meglepõ, de ezen a kapun keresztül is elég nagy az áruhozatal – a szárazföldi tartományokból, északi rabszolgavadászatokból itt kerülnek a barakkokba a különbözõ származású láncra vert rabszolgák. Az egész piacnak elkülönített részt három szintre oszthatjuk. Az alsó szint a vízi úton át érkezõ rabszolgáké, az itt szolgáló õröké és az élelemé; a középsõ szintje maga a piactér, ahol már a hajnali napfény elsõ sugaraival megkezdõdik a vásár; a felsõ szint ugyan csak a rabszolgák és az itt posztoló, árgus szemekkel figyelõ õrség helyéül szolgál – ide azok kerülnek akik a szárazföldön keresztül érkeztek végzetük felé. A három szint közül természetesen a középsõ szint a legnagyobb alapterületû. Itt majd minden rabszolgával kereskedõ ház, klán ún. porondja megtalálható – természetesen befolyástól és vagyontól függõen melyik kisebb, melyik nagyobb…

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*A verítéktõl, áporodottságtól, a mosdatlan testektõl, a kíntól, a félelemtõl és a megaláztatás szagától bûzlõ emberpiac húgy és székletszagú fergetegére ismét egy új nap virradt. A hatalmas színt már a kora reggeli órákban nyüzsög. Emberi és más fajok lelkének vására ez! Itt, hol úgy adják,- veszik õket, mint a cukrot, vagy a gabonát, itt új áru került a terítékre.

A hatalmas terület õröktõl, kupecektõl, vásárlóktól, kíváncsiskodóktól hemzsegõ forgatagában egy emelvényen, kalodába zárt férfiút pillanthat meg a fürkészõ tekintet sorstársainak gyûrûjében.
Kezei, lábai bilincsben és a fa tákolmány fogságában. Még eme szívszorítóan groteszknek ható, ülõ helyzetében is látszik, hogy az „emberi” faj egy jól megtermett példánya.
Csupasz, hatalmas felsõteste rönk vastagságú, izmos karjai iszonyatos erõt sugároznak tulajdonosából. Ezt rabtartói, felvigyázói is tanúsíthatják, hisz nem véletlenül érte az a „megtiszteltetés” a férfiút, hogy eme „nemes”, tölgyfa kaloda tartja fogva. Jó pár koponya, láb, kar, bordatörés után döntöttek úgy õrei, hogy mindenki számára jobb lesz, ha a ’láncot szaggató’ becenevet kapott korgot biztonságosabb béklyóban kínálják fel eladásra. Persze, azért rajta is hagyott nyomot a nagy „mûvelet”. Jelenlegi tulajdonosa a kövér asszisz korbácsával próbálta betörni nyughatatlan, büszke lelkét, vajmi kevés sikerrel. Annyit azért elért a gaz, hogy fiunk most csendes szemlélõjévé vált a piac nyüzsgõ, a számára idegen nyelveken karattyoló világának.

Félhosszú, mocsoktól ragadó és bozontos haja arcába borulva takarja a barbár fürkészõ élénk kék tekintetét, mellyel a körülötte hömpölygõ forgatagot vizslatja. Hátán végigfutó sebei már nem lüktetnek annyira, de tudja, hogy ha nem nyugszik fájó élménye megismétlõdhet a mögötte trónoló asszisz hétágú ostorától. Mondjuk nem féli a fájdalmat, csak feleslegesen a nélkül, hogy eredménye lenne nem látja értelmét átesni a „procedúrán”. E helyett inkább gondolataiba mélyedve várja, hogy történjen valami. Gondolatai otthonán, a szabadságon, az asszisz nyakának kitekerésén forognak.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*Talán két órája kötött ki a hajó mivel érkeztél e ismeretlen helyre.
A háromárbócos rakterében vagy öt újabb hullát hagytatok magatok mögött, s volt akit nem vittek veletek - másfelé irányították õket egészségi állapotuk miatt - vagyis a kórságok miatt amik testüket kínozta.
Te és másik talán két tucat rabtársadat egy barakkba vittek be elõször, ahol egy kevés vizet adtak mindenkinek, de mást nem.
Az éhség már gyötör rendesen - emlékezni nem tudsz arra, hogy mikor tömted meg rendesen a hasadat. A hajó út során éppen hogy csak annyit kaptatok enni, hogy ne vesszetek oda.
Talán két fertályórás "pihenés" után újabb út várt rátok. A barakkból kivezettek benneteket - rád három korbáccsal és karddal felszerelt õr ügyelt - kettes tömött sorban. Egyforma barakkok között kellett átmasíroznotok, melyeket egymástól csak az ajtóra festett jel-címer különböztetett meg egymástól. A barakkok elhagyása után a domborzati viszonyok miatt egy lépcsõn mentetek felfelé - a tetején szétnézve egy beláthatatlan nyitott csarnokszerûséget látol magad elõtt. Telis-tele van emberekkel - s láncra vert egyedekkel.
Alig fél láb magas emelvények vannak szabályos közönként - egyik kisebb, másik nagyobb - melyek mindegyikének a sarkában egy rúdon zászló lobog különbözõ címerekkel, jelzésekkel.
Benneteket egy zöld zászlóval jelölt emelvényre hajtanak fel, s ültetnek le. A porond közepén egy magasabb ponton egy szék van - az aszisz kereskedõ oda tette le a hátsóját - onnan rendszabályoz, ha valamelyikõtök viselkedése nem tetszik neki. A kísérõ õrség - zsoldosok - a porond körül foglalták el a posztjukat - a bámészkodó, kíváncsi embertömeg pedig egyre nagyobb és nagyobb lesz körülöttetek.
Gondolataidból egy vénséges arc zökkent ki, mely pimaszul nagyon közel hajol hozzád. Sárgás, feketés fogai közül idegen nyelven beszél hozzád valamit, majd artikulátlanul röhög a képedbe. Aztán az asziszhoz fordul, beszél hozzá, s mutogat rád.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Mihelyst a sárgás fogú fickó fölé hajol lankadt tekintete kitisztul és mereven, ölni tudó szemekkel figyeli annak érthetetlen beszédét, végigméri majd köp egyet.*

- Ne nézz, mert szétfejellek te pondró! *Szûri fogai között korg nyelven a szavait*

<… A vénséges nyavalya ütne ezen az egész társaságon. Én harcos vagyok, egy harcos a Mervont klánból!!! Megölöm, ha hozzám ér a girhes kutyája! Éhes vagyok, itt ülök, mint egy karámba zárt bika, ezek meg mustrálgatnak, mint a vágni való ökröt! Ez az emberek városa??? Hát ez nem kell nekem!!!! Meg kell innen szöknöm, de elõtte darabokra szedem õket!!!…>

*Majd felemeli fejét és büszkén kihúzza magát, minden izmát megfeszíti, hogy ezzel is tükrözze felsõbbrendûségét és azt, hogy nem alázkodik meg senkinek és semminek*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*A köpésre az idegennek még szélesebbre húzódik a visszataszító vigyor a képén, majd forró beszélgetésbe - ám a hadarásból, mutogatásból, arcvonásokból arra következtetsz, hogy inkább vitáznak... rajtad.
Ha tényleg ez az emberek városa, akkor inkább jobb lett volna, ha otthon maradsz. Szörnyû...
Amint felemeled fejed és alaposabban büszkén körbetekintessz azért valami nem hagy nyugodni... lehet, hogy ez az emberek városa, de hogy itt másnak is kell lenni ezen a nagy téren kívül. Mert, hogy itt nincsennek házak, gyerekek, nõk meg nagyon-nagyon ritkán... Fõképpen férfiak mászkállnak az emelvények között szabadon. Nekik nincs láncuk, nem mindenkit kísérnek fegyveresek - s ha látsz is ilyet nem raboknak néznek ki, hanem inkább úgy, hogy õket védik a kísérõk...
A porondokon megannyi ember, s más szerzemény... robosztus igen ronda, kopasz, szõrös, agyaros valamik... alacson zömök, dússzakállzatú törpe népség.... még alacsonyabb de jóvallta véknyabb, hegyes fülû kissé groteszknak ható szerzemények... és valaha sudár alkatú ezüstös hajú, nagy és hegyes fülû idegenek... mind-mind láncra verve; ki-ki megtörve, beletörõdötten, kemény tekintettel.
Elkapsz egy jelenetet a szomszédos porondon: egy láncravert egyént felállítanak, körbe-körbe forgassák, aki odament hozzá az alaposan megvizsgálja haját, bõrét, még a szájába is beletekint. Aztán bólint, s valahonnan a ruha alól egy vaskos szütyõ kerül elõ - átadja a porondon kétesen vigyorgó alaknak, majd a rabot maga után húzza, odalöki az õt kísérõ két fegyveres embernek, s nézelõdik tovább a porondokon.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Egy kis idõre elkalandoznak gondolatai saját balszerencséjérõl. Egy darabig figyeli a hájas fogva tartója és a sárga fogú közötti diskurzust, de egy szót sem ért belõle. Látja, hogy vitáznak, még az is lehet, hogy rajta alkudoznak, de hát egy szót sem ért, egy mukkot sem. Figyeli egy ideig eme nyelv formálásának módját, hallgatja, hogy ismétlõdik-e benne valamelyik szó, hát ha rájön mit is jelent az. A két ember mozdulataiból, vagy tartásából próbál következtetni a megfigyelt szavak jelentésére. Egy kis ideig erre összpontosít, majd ha nem látja már értelmét ezt hallgatni a tekintetét áthelyezi a számára ismeretlen lényekre.*

<… Hmmm… Mennyi fajta népséget hordoz magán eme föld. Úgy látom az a szõrös, agyaras jól megtermett egy jószág. Na benne látok itt valami fantáziát! Biztos nehezen adná fel a küzdelmet! Jó erõben van ahogy látom, na de hát egy korg harcosnak nincs ellenfele...?! Apám ezt tanította!…> * Eme gondolatán azért lehet látni, hogy egy kicsit eltöpreng, de ez csak egy pillanatnyi megingás volt a harcosban, majd visszatérõ önbizalmával vizslatja a további népségeket*

<… Na arról az apró népségekrõl már hallottam a sámántól! Azt mondta róluk, hogy a földet túrják egész életükben, hogy millió, meg millió sárga meg egyéb furcsa fémet hozzanak a napvilágra. Pfffujjj… le merem fogadni, hogy az emberek talpnyalói lehetnek, vagy valami közeli rokonságban velük, hogy õk is a fémeket hajszolják..>

<… Azok a nyurgák, meg nagyon is hasonlítanak eme fajzatra aki itt ad, vesz minket, mint a gabonát. Hát furcsa ez nekem! A Sheral bérceinél a klánokban mindenki szabad! Ezek meg itt saját fajukkal, saját testvéreikkel kereskednek. Állatok ezek! A fém körül forog nekik minden! Szánalmasak! A szabadok meg annyira élet képtelenek, hogy kísérõik vigyázzák az életüket! Gyáva kutyák ezek! Nincs köztük egyetlen méltó ellenfél sem! Bár csak itt lenne a kardom, bár csak ne lenne olyan erõs ez a tölgy kalicka, vagy mi!…>

*A kalodáját kezdi mustrálgatni, halántékán egy ér kiduzzad, kezdi elveszíteni eddig sem túlzott önuralmát. Megfeszíti izmait és teljes erõbõl próbálja összeroppantani béklyóját, nem tudja mit tesz még azután, ha sikerül neki, az biztos, hogy pár gyáva férget magával visz a dicsõ halálba*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*A beszélgetésbõl bizony semmit sem tudsz leszûrni annyira idegen számodra minden. Viszont egy szót hallasz gyakran ismételni "nem" - melyet bármelyik fél részérõl nemleges fejrázás kísér...
Ahogy próbálgatod a kalodátat feszítgetni rá kell jönnöd - hasztalan. Az bizony nem enged...
Viszont az öreg mihaszna ember ismét vigyorogva hajol közel az arcodhoz - láthatólag nem fél tõlled. Ismételten beszél hozzád, de még csak sejtésed sincs, hogy mit mondhat.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Összpontosításából és a kaloda összeroppantásának sikertelenségének kudarcából a sárga fogú zökkenti ki, ki a korg arcába bámul és beszél dögletes nyelvén. Urc fejét felszegezi és nyakizmait megfeszíti, majd erõteljes koponyájával teljes erejébõl az idegen arcába fejel. *

<… Megdöglesz te girhes!…> *Ez az egy, mindent elsöprõ gondolat kavarog a barbár agyában.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*Ha még csak a beszéde lett volna dögletes... de az a szájbûz amit áraszt magából, már kivívta volna bárkinél a reakciódat...
Iszonyatosat csattant az orrcsontja ahogy a te homlokcsontod elérte. Azonnal a földre került - orrából két vékony csíkban vér szivárgott elõ, szemei felakadva kicsit homályosan néztek a nagy semmibe...
Mozdulatod oly gyorsra sikeredett, hogy a hályas aszisz mire észbekapott az öreg tata már a földön feküdt. Igen hamar fekete és világoskék egyenruhába bújtatott õrök jelennek meg a színen, körülveszik a halottat, majd a porondot. Az aszisz igen heves magyarázásba kezd, mutogat a fickóra majd rád - bizonyára azt meséli el, hogy mi történt nemrégiben. Mindezek után kapsz vagy öt korbácsütést a hátadra - s nemhogy csak új sebek lettek a hátadon, de a régieket is felszakította.
Négy markos legény közelít meg (az aszisz emberei) - ketten tiszta izomból állnak, õk fegyvertelenül érkeznek feléd, míg a másik kettõ láncosbuzogánnyal közelítenek.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

* Kielégült mosoly ül ki a korg arcára, mikor látja, hogy az ernyedt test elterül elõtte, fejét hátraveti, félhosszú haja hátralobban és nem zavarja már a barbár szemét a kilátásban.*

<…Na egy pondróval kevesebb szedi már a levegõt eme bûzletes helyen! Tudják csak meg hogy népem fiával nem lehet, csak úgy packázni akár milyen szorult helyzetben is van!…>

*Eme „fennkölt” gondolatmenetbõl az asszisz korbács ütései zökkentik ki Urc-ot, de összeszorított fogakkal tûri, muszáj tûrnie a megaláztatást. A csapások után a korg mély levegõvételekkel, zihálva próbálja fájdalmairól gondolatát elröpíteni, szemét becsukja és összpontosít, a kín elviselése érdekében. Pár lélegzetvétel után ismét tágra nyitja lecsukott szemhéját, ekkor tárulnak elé az újabb ellenfelek.*

<… A rohadt életbe! Bár csak szabadok lennének a karjaim és lábaim!…>

* Minden erejét megfeszítve, mély torokhangú üvöltés közepette megpróbálja szétfeszíteni béklyóit, mert tudja ebben a félig üllõ, kalodába zárt testhelyzetben esélye sincs a védekezésre, Ha sikerül neki valamilyen csoda folytán kiszabadulni, azonnal felpattan és magát az összetört kalodát és annak darabjait markolja meg és vágja a felé közeledõk közé, ha nem sikerül a szabadulás, akkor kihúzott derékkal megemelt állal várja sorsát, szúrós tekintetû égkék szempárját ellenfeleinek szemeibe mélyesztve*

<..Gyertek csak ti cérna harcosok! Ha szabad lennék esélyetek sem lenne egy korg harcos ellen! Szemei elött végigfut rövid, de szép és szabad élete …>

* Eszébe jutnak a gyönyörû hegyormok, testvére, a klán, apja intõ szavai, a természet és a vadon.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*Bár erõd túlságosan is nagy, de ezt a kalodát nem tudod széttörni sehogyan sem - bizonyára alaposan meg van erõsítve mindenütt.
A két férfi kik nem fegyverrel közelítenek feléd nem ütnek meg, csak hónod alatt megkapnak durván és visznek, cipelnek - vissza abba a barakkba ahová legelõször érkeztetek a hajóról.
Egyszerûen csak belöknek a többi rab közé, szerencsétlenül esve egy nõszemélyre érkeztél. A kalodában alig bírsz mozogni valamit, õ meg csak hörög erõtlenül alattad.*

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Meglepõdve tapasztalja, hogy semmiféle büntetést nem kap a sárgafogú megöléséért azon a pár korbácsütésen kívül. Mikor a két ember a hóna alá kap, hagyja had vigyék a sorsára.*

<… Na ki tud ezeken eligazodni!? Én itt várom a „dicsõ” véget ezek meg még hordoznak a „tenyerükön”, mint egy beteg embert…>

* Még nagyobb meglepetésben részesül mikor nem egy kínzó padra cipelik, hanem a ”jól” ismert barakkba. Mikor bedobják és ráesik valakire, elsõ pillanatban nem nagyon érdekli a dolog, de mikor azt tapasztalja, hogy egy törékeny nõ kapkod levegõért jó másfél mázsás teste alatt, kezdi kényelmetlenül érezni magát.*

<… A fene vinné el! Még a végén megfullad itt alattam! Na valahogy le kellene kecmeregni róla!…>

- Mindvááá les szusz jaaany! * Szólal meg a korg „enyhén” törve a közöst, majd megpróbál arrébb gurulni térdeit felhúzva*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*Válasz a nõtõl csak még erõtlenebb hörgés-nyögés egyvelege - lehet el sem jutott a szegény párának a tudatáig, hogy hozzá beszéltél.
A gurulás csak félig-meddig sikerül, a kaloda megakadályoz abban, hogy teljesen legurulhass róla. A nõnek egy idõs férfi és egy idõs nõ segít - kizúzzák alólad - már amennyire a láncuk engedi, hogy mozogjanak õk is.
Szabadulásakor a nõ sipítva kapkodja a levegõt, hörög, vonaglik, majd térdeit felhúzván összegömbölyödik. Él még, de láthatólag igen megviselte az eset, az amúgy sem fényes állapotát.
Az öreg ki segített a nõnek fordul hozzád, igen artikuláltan, vontatottan beszél - láthatólag azon igyekszik, hogy megértsed szavát.*
- Téged, miért hoztak ide vissza?

[Joe Lyon]

(Urc Karvnot, fia Bartnak a Mervont Klánból)

*Mikor a két idõs ember segít a nõt kihúzni Urc alól a korg köszönõen biccent feléjük, majd ahogy csak tudja ebben a félig ülõ, félig fekvõ állapotában megnézi jól magának az összekuporodó lányt*

<…Remélem nem miattam fog itt még a végén az Istenek elé szállni eme szerencsétlennek a lelke!…>

*Az öreg szavai zökkentik ki a gondolataiból. Egy halvány mosoly ül ki arcára, majd megszólal*

-Urc lenni rossz hatás ra, al vevõ!

- Ti milyé? És hun szüt anyád, hogy ismer kereskedo nyev?* Nézz kérdõn az öregre, majd miután az végigmondta szavait ismét a szuszogó lányra mereszti szemét a félhomályban.*

[Isshae Ianarak]

(Urc Karvnotnak)

*A tata arcán lehet látni, hogy nagyon figyeli szavaidat, de a homlokráncolásból ítélve nem sok mindent érthetett meg belõle.*
- Abasziszban ismerni ezt a nyelvet sokan, nem csak kereskedõk. Te sem vagy az, vagy igen? - *hangjában némi kíváncsiság és erõs kétkedés vegyült.
A lány úgy huszon éves lehet. Egyadta tiszta kosz, maszatos. Fekete haja zsírosan, csomósan keretezi egyébként csinosnak látszódó arcát. Vékony mint egy nádszál, s törékeny. Ruhája rongyos, szakadt és foszladozó. Hosszán rövídítettek drasztikusan - látszik megtépték a ruhadarabot - s így összegömbölyödve alig takar el valamit hosszú combjából, hátsójából. A légzése már normalizálódott.*