(Njak Isman-Tökül)
-Salam Mutaszasi! Atyámmal kívánok találkozni!
Egy könnyed mosollyal javítom ki tévedését.
-Talán a különteremben Mutaszasi, de nem itt …
< … sose változik a modorod … hiába a neveltetés … jó öreg Mutaszasi … >
Követem a terembe Mutaszasit, és az esetleg reám vetődő pillantásokat, köszöntéseket illően, ám nem túlzóan viszonzom.
A szobában leülök ez első díványra.
-Jól esne egy kis frissítő!
Jegyzem meg halkan mielőtt Mutaszasi távozna, és elrendezem magam körül a párnákat, hogy kényelmesen essen az ülés. Míg atyám várat a szoba berendezését mérem fel.
Apám beléptét követően Én is felemelkedem párnáim közül és elé sietek, ahogy illik.
-Salam Atyám. Fényes és napos utunk volt idáig, az emír dicsőségét fennen hirdettük. Abu a Bazárban bizonyára jó áron ad túl az üvegen.
Ölelését viszonzom, majd ha leült Én is helyet foglalok.
-A Kelardenban alapított céhünket a pyarok jószándékkal fogadták. A selyemszövés virágzásnak indult annak ellenére, hogy a freag-hernyók nem kedvelik azt a nedves vidéket.
Visszatértemig Muherta-t bíztam meg a céh irányításával, megbízható és okos ember, nem lesz vele gond.
-De ne pazaroljam itt a drága idődet, azt említetted, hogy leróhatom végre hálámat és tiszteletemet családom felé.