A városon kívül

[Torozon]

Syris

Amint közelebb érsz az erdőhöz elhalnak a dulakodás hangjai. Aztán egy váratlan széllökés kicsit hátrébb taszít közben mintha tudatod szélét is csiklandozná valami... valami hirtelen bekövetkezett robbanás egy másik síkon. Nem hallasz semmit sem az erdőből majd kisvártatva Dran lép elő szájában egy fekete szövetdarabbal. Bár homloka kicsit véres nem látsz rajta sebhelyeket.
Filo továbbra is kiabál.

[Syris]

Elveszem Drantól a szövetet, és a ruhámba rejtem.
<Majd később, ha töb időm lesz, megnézem.>
-Gyere, nézzük meg mi történt Filoval. Siessünk.
Azzal megindulok teljes erőmből visszafelé. Amint odaérek, ráparancsolok Filora:
-Azonnal vedd el onnan a kezed! Had lássam, mi történt. Remélem nem méreg.
Miután elengedte, elkezdem vizsgálni, és próbálom megállapítani, mi baja van.

[Torozon]

Syris

Az óriásra még kétszer és jóval eréjesebben rá kell ripalnod mielőtt az eleget tenne "kérésednek". Mikor aztán elveszi a kezét onnan újjai közül látod amint egy jó másfél arasznyi favessző állt bele lábába, pontosabban combjának tövébe, de elkerülve a főbb ereket. A vessző fája feketére van edzve és a tollai is feketék, egyenlőre nem érzel mérget- mármint az olyokor jellegzetes szagokat- de a vesszőnek csak a felét látod. Filo tovább kiabál és a fejed lassan elkezd zsibbadni a hatalmas hangorkántól.

[Syris]

<Nincs se érzéstelenítőm, se fertőtlenítőm. Bár utóbbira nincs feltétlenül szükségem. Valahogy úgy érzem, hogy elég erős a szervezete, ha nem mérgezett a nyíl. De az érzéstelenítő nem ártana. Ha csak attól, hogy benne van a lábában ordít, és nem tudja tűrni a fájdalmat, akkor mit fog csinálni, ha kihúzom...Mit csináljak?...Megvan.>

Gyorsan elrohanok, és keresek egy kb 10-15 cm átmerőjű ágat, ha van a földön. Ha találok, odaviszem Filohoz, és a kezébenyomom.
-Ezt vedd a szádba // //, és harapj rá!

Ha nem talállok, akkor:
-Szorítsd össze a fogaid, úgy talán el tudod vezetni a fájdalmat!

-Csak egy módon tudom eltávolítani a nyílvesszőt. Ki kell húznom a combodból. Fájni fog, de utána jobb lesz. Tudom, hogy még csak nemrég találkoztunk, de jobb lesz, ha most megbízol bennem. Főleg ha a barátodnak tartasz.
<Akkor hajrá...Háromra...1...2...3!!!>
Amint elérek gondolatban a háromhoz, erősen megrántom a nyilat, hogy kitépjem Filo lábából. Ezután ledobom a földre, elrohanok a táskámhoz, kiveszem belőle a szövetem és letépek belőle egy darabot, ami körbeéri az óriás lábát. Azt a vizestömlőmmel együtt odaviszem hozzá. Egy kevés vízzel lemosom a seb környékét, majd bekötöm.
-Tessék. Remélhetőleg minél hamarabb meggyógyul. Elmegyek gyógyfüvet keresni, hogy tudjak belőle gyógykenőcsöt csinálni. Addig vigyázz magadra, az öregre, és a csomagokra! Dran, gyere!
Azzal úgy teszek, mint mondtam. Cickafarkot, útilapúlevelet keresek.
-Köszönöm, Dran, ha te nem vagy, akkor most valahol, a szívem táján lenne az a nyílvessző.
Lehajolok hozzá, megsimogatom, majd megölelem.

[Torozon]

Syris

Az óriás t abszolút nem érdekli a fád. Tovább ordibál és szinte teljesen elvesztette az eszét. Újonnan kezével kezd csapkodni, s örülsz ha kitudod szedni lábából a vesszőt.
Ujjaid ráfonódnak a veszőre-bár nem figyelted meg jobban most mintha éreznél valami karcolatot a vessző fa részén- majd egy határozott rántással kirántod azt Filo lábából. Aki erre ordít egyet majd elnémul és nem szól többet.
Ott állsz kezedben a vesszővel, amikor az orrodat valami savanykás szag csapja el. Gyomrodat felkavarva illan el a szag hideg félelmet hagyva maga után melyet egyetlen szóba sűrítve is meg tudsz állapítani.: Méreg!

[Syris]

Kicsit ideges leszek, de megpróbálok lenyugodni. Megnézem, Filo pontosan mit csinál.
Ha mozog:-Maradj nyugton, ki kell szívnom a mérget.
Ha nem mozog(de még él ):
-Ki kell színom a mérget. Utána nem lesz semmi baj.

<Áá... Kicsit kiábrándító... De csak nem hagyhatom elpusztulni...>
A közvetlen a seb körül eltávolítom a ruhát, majd közeleb hajolok a sebhez, és megpróbálom kiszívni a sebet.
Nem tudok mit csinálni, elkezdem vizsgálgatni a nyilat. Aztán a mérget próbálom azonosítani. Megnézem, hogy Filon milyen hatások jelentkeznek.<Savanykás szag...mi lehet ez? Általában nyilakra, ahogy én tudom valamiféle kínmérget kennek. Emésztőrendszeri egyértelműen kizárva. Talán még keringésre, izomra vagy idegre ható méreg lehet... Nagyszerű... Tehát az emésztőrendszerin kívül minden bennmaradt... Na mindegy, majd meglátom, milyen hatással van rá. Bár a fájdalomról ítélve talán a kínméreg a legvalószínűbb.>

[Torozon]

Syris

Filo a földön hempereg ám szavaid -vagy talán a méreg?- hatására, egy percre nyugton marad. Ennyi idő elég ahhoz hogy ajkaid a seb széléhez tapaszd és elkezd kiszívni a "mérget".
Nagy levegőt veszel majd elkezded a műveletet.
Érzed amint a sebből friss vér és vele együtt némi kellemetlen izű dolog- nem mintha a vér nem volna éppen elég kellemetlen számodra- tolul a szádba.
Először csak a vér kellemetlen izét érzed, aztán mintha ezernyi apró hangya kezdené el csípni a szájpadlásod és az egész szájüreged.
//Elveszítesz 5 FP-t//
//Egészség próba-1-el, x2, állóképesség és akaraterő próba//
//A többi dolgot nem tudod véghezvinni míg ezzel nem végeztél, ennek függvényében írj reagot.//

[Syris]

//Eks: 14 1. pró:1k10+1 = 7(+1) [8], 2.pró:1k10+1 = 3(+1) [4], Ák: 13 pró:1k10 = 3 [3], Ak: 14 pró:1k10 = 3 [3]//

<Áá... Ez az íz... Undorító.>
Még csak a vér ízér érzem, de ígyis a hányingerrel küzködöm. És nemsokára megérzem a mérget. Nem szoktam hozzá a fájdalomhoz, így szinte orítanék a fájdalomtól. Magamban tombolok.
<ÁÁÁ. Nem bírom, de mégis tartanom kell magam. Ki kell szívnom, mert különben ki tudja mi lesz vele. Már nem hiányzik sok...Még egy kicsi...Végre...De jó, hogy csak ennyit kell elviselnem...Hála Drannak.>
Miután befejeztem, boldogan köpöm ki. Örülök, hogy végre megszabadultam tőle, és hogy mostmár Filo is jobban lesz remélhetően. A fájdalmat még mindig érzem. Rohanok a vizes tömlőmért, hogy kiöblögessem a számat. A vizet ezután kiköpöm.
<Mostmár valószínűnek tartom, hogy valami kínméreg. Ilyen fájdalmat azok okoznak.>
-Mindjárt jövök. Dran, vigyázz Filora és az öregre!
Ezt már csak visszakiabálom. Valami olyan növényt keresek, ami a kínméreg ellen jó.

[Torozon]

Syris

Amint kiszívtad a mérget szinte érzed hogy valami nincs rendjén. A normális mérgek általában nem oldódnak csak az emésztő rendszer egyéb tájain... ám ez más. Szinte azonnal megbénítja tagjaid, és érzed amint orrod belső felénél mintha azonnal elkezdene munkálkodni. Oly erősen mar hogy majdnem elkiáltod magad ám az utolsó pillanatban sikerül kinyitnod szádat és ahelyett hogy levegőt vennél, kiköpd a mérget. Ez persze nem segít émelygéseden és iszonyú fejfájásodon. A világ szinte összezsugorodik előtted, látod amint minden egyre elmosódottabb lesz,a tárgyak szélei megszűnnek létezni lassan már csak színeket látsz. És mindeközben ott munkál a fájdalom. Folyamatosan bizsergeti a fejed. Nem törődsz immár ezzel se, csak egy dologra figyelsz. Az pedig egy lassú és egyre lassuló hang. Saját szívverésed.

[Syris]

Még megpróbálok Filora nézni, hogy hogy van. Aztán tekintetemmel megkeresem Drant is.
-Dran, vigyázz ránk!-Mondom egyre elhalóbb hangon.
<A fene vigye el ezeket az ostoba mérgeket...>

[Torozon]

Shia-ko

Hosszú fáradtan, éhesen és elgyötörten tartasz Erion hatalmas városa felé. Hogy hogyan vetődtél pont erre az útra nos az egy másik história, de most éppen az Északi kapu felé haladsz, igaz ennek valóságalapját csak egy nemrég elhagyott kis tanyán élő idős bácsitól hallottad aki útbaigazítást adott neked, és némi élelemmel kínált - amit nem fogadtál el. A város zaja ugyan messze szűrödnek a monda szerint de te semmi sem hallasz. Egyedül ballagsz a szekérúton, majd nemsokára egy szurdok szerű helyhez érsz ahol rengeteg a sirály és sok a fura -furcsán nagy- lábnyom.

Amennyiben továbbmész egy dombra felkapaszkodva megpillanthatod Erion hatalmas városát.Hatalmas falaival amelyek legalább negyven.. nem is inkább ötven láb magasak! Életedben nem láttál még ilyen magas falakat! Mögülük imitt amott elszórva egy egy torony, vagy emeletes ház látképe tűnik fel. A házak sorai a Sheral lábáig nyúlnak, míg bal felől az óceán határolja, ahol most is hatalmas hajók haladnak éppen a városba vagy onnan a nyílt vizek felé.

[Shia-ko]

<Mi a manó. Ilyet még nem láttam.>
Nézem a lábnyomokat és küzdök a rajtam eluralkodó kiváncsisággal. Próbálok rájönni, hogy mi lehet. Követem a nyomokat.
Amennyiben rájövök, hogy mi/ki hagyta, úgy a veszélyessége alapján "óvatoskodom", amennyiben nem, úgy feltételezem, hogy állaté lehet és gyorsan, de a lehetőségekhez képest csendben követem. Ha túl messze eltér a kapuhoz vezető úttól, úgy ott hagyom és a város felé veszem az irányt, hogy mihamarabb szállást és ételt találjak magamnak.
<A kiváncsiságom ássa meg a sírom.>

// @Torozon
KÖszönöm! :respect: //

[Torozon]

Shia-ko

A lábnyomok olyanok nagyjából mint egy hataqlmasra nőtt emberé akineka lábán valami cipő szerűség van. Ami úgyszint hatalams, legalább három szorosa egy emberének. Valószínűleg nem valami állat hagyta magamögött őket, bár úgyhiszed gyakran megfordulnak ezen a kis szurdok szerű helyen (pontosabban az út két oldalán emelkedik egy-egy löszfal amiben ökölnyi lyukak vannak, amikből néhamegijedt sirályok szállnak fel.) a ragadozók mer t a földet most s pár maréknyi fehér toll borítja-vér egy csepp se.

Miután elhatározod hogy bizonyos feltételek mellet követed a lábnyomokat hamar búcsút kell mondanod a feltételeidnek emrt a hatalmas lábak gazdája az úton haladt tova, így utatok pontosan egybe esik.

Elindulsz a hatalams úton ami kisvértatva egy dombot kerül egm úgy hogy az utat az oldalából vágták ki így egy kicsit felkapaszkodik a dombra. Ahogy felérsz az út legamagasbb pontjára szemed elé kerül a távoli Erion látképe.
//Leírás az előző reagban//

A város és közted húzodó jopár mérföldnyi távolságot egy nem túlv astag erdősáv osztja két részre. Az utat (és a különös lábnyomok is) arrafelé tart.

//Nincs mit. Isten hozott Erionban!//

[Torozon]

Syris

Utolsónak vélt szavaiddal még utasítod Drant aki vinynogva húzódik közelebb hozzád majd lefekszik melléd...
A világ teljesen elhomályosul. Már nemfáj semmid... egyre jobban érzed magad már cask egy dolgo hiányzik igazán...mi is?-kérdezed magad de nem tudsz rájönni. Valami nagy fekete Semmi közepén vagy és nem tudod mit kezdj magaddal. Egészen addig amíg valami furcsa hangot nem hallasz a hátad mögül...valaki a nevedet suttogja... mögötted mitha súrúbb lenne a "Semmi" és mintha lenne ott valami...valmi amit nem látsz, csak sejtesz hogy ott van.

[Shia-ko]

<Szép nagyra nőttek az itteniek. Remélem a lábszaga nem arányos a cipőméretével. Nem csoda, hogy ekkora városra van szükség, hogy elférejenek. Lehet, hogy elbújt a mögött a hegy mögött?>

Továbbmegyek az úton, de észben tartva, hogy forgalmas a környék, és külön figyelek, hogy az erdőből nem éhezik-e rám valami ragadozó.

<Hosszú volt az út, jó lenne harapni valamit és egy fürdő sem ártana. Napokig tudnék aludni.>

edit: sorok, átláthatóság