Név: Rinzai Ato
Kaszt: Harcművész
Alkaszt: Dart-nid-kinito (víz)
Faj: Félelf
Kor: 30 év
Jellem: Rend
Szülőföld: Kelet-Tiadlan
Szint: 1
Előtörténet
Rinzai Ato kalandozók gyermekeként látott napvilágot Kelet-Tiadlan térségében, egy éjszakai táborhelyen. Szülei a gyermek érdekében a letelepedést és kalandozásmentes életet választották; házat, birtokot vásároltak és szeretettel nevelték gyermeküket. Elf anyjától a természet szeretetét és tiszteletét, édesapjától a rend és az elvek mindenek fölött állóságát szívta magába gyermekfejjel (ahogy az egy shadoni lovagrend jeles képviselőjének fiától el is várható).
5 éves korában vesztette el szüleit egy ellenséges kalandozócsapat rajtaütése közepette. Szülei kalandozó múltjuknak köszönhetően szép számmal hagytak hátra jó-és rossz akarókat egyaránt. Ato szerencsésen túlélte az incidenst, mivel nem tartózkodott otthon a rajtaütés időpontjában. Gyermekként sok időt töltött a közelben lakó idősödő bácsika társaságában aki a család egyetlen igaz barátjának számított a környéken, és történetesen ő maga is kalandozó múlttal rendelkezett. Azon az estén is együtt múlatták az időt, az idős ember és a gyermek nagyon jól megértették egymást. A történések után a Ako ott is maradt Usui Mikao pártfogásában és az elkövetkező 25 évet együtt töltötték. Az idősödő bácsika harcművészként élt és nevelkedett, majd halála előtt minden tudását átadta a gyermeknek. Rinzai Ako is harcművésszé cseperedett, és mesterének megfelelően a Dart-nid-kinito irányzat követője és művelője lett.
Mestere és pártfogója halála után Rinzai Ako hátrahagyva birtokait és ingatlanait (mestere és szülei is ráhagyták mindenüket) útnak eredt, hogy megismerje a világot amiről számtalan történetet hallott ugyan, de maga még nem tapasztalt. Egyetlen célja, hogy messze kerüljön az üres életétől és üres birtokaitól. Ő maga nem Isteneket, hanem a természet örök törvényeit, a rendet és a belső önvaló iránymutatásait követi. Szülei halálát követően a természet ölelésében, állatok, növények közelében érezte jól magát; és mestere kivételével barátai sem voltak az emberek, embeszerű lények képviselői közül.
Hazugságot és képmutatást nem szokta, természetes őszinteségben él. Persze nem burokban nőtt fel, ismeri a népeket, szokásokat történetekből, Kelet-Tiadlant saját tapasztalatból. Lányok közeledését mindidáig félénkségében és különcségében szkeptikusan fogadta, s így mindamellett, hogy általában vonzó egyéniségnek tartják még nem volt komolyabb kapcsolata a másik nem jeles képviselőivel. (Csak megjegyzésképpen fűzném hozzá, a saját nemének jeles képviselőivel sem volt és Ő maga a femininek irányába mozdulna inkább ha különcsége hagyná)
Ügyességével és gyorsaságával már ideje korán kivívta mestere elismerését, azonban eme erények az kötött izmok és nyers erő rovására mentek. Talán a gyermekkori traumának tudható be konfliktuskerülő magatartása, bizalomhiánya. Békeszerető , de erős igazságérzettel rendelkező fiatal félemberről van szó, aki bár nem jó szívvel de fizikai tettlegességig is fajul ha úgy érzi az igazság és a rend értékei forognak kockán.
Legnagyobb félelme, hogy teljesen egyedül marad barátok, társaság nélkül ezért szeret kapcsolatba lépni élőlényekkel, legfőképp állatokkal.
Egy megjelenésében egyszerű fiatal félemberről van szó, aki tunikát, szandált hord. Egy szamár és egy saját idomítású sólyom társaságában indult el otthonról, kevéske holmival és 160 arannyal. A sólyom a környéken található élőlények közeledéséről, tartózkodásáról ad információt Ako-nak. Mesterétől örökölt Slan tőrét nagyra becsüli és féltve őrzi, de inkább csak az emlékek miatt mint a harcban való pótolhatatlansága miatt. Ő maga szívesebben harcol puszta kézzel mint bármilyen eszköz, vagy fegyver használatával.