Belépés | Regisztráció


Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Pontos idő: 2018.06.20. 0:05




   [ 1 hozzászólás ] 
Szerző Üzenet
 Hozzászólás témája: Aryan Cyr An-Hyssin (Las'syna Siaen)
HozzászólásElküldve: 2012.12.29. 11:15 
Fórumozó
Fórumozó
Avatar

Csatlakozott: 2012.12.29. 10:45
Hozzászólás: 9
Tartózkodási hely: Békéscsaba
Mottó: Nincs kétség, Kiválasztott vagyok, és a gondviselés bélyege lesz minden tettemen.
Már csak az vala a kérdés, hogy ki által lettem kiválasztva…

A karakter neve:
Las’syna Siaen

A karakter kora:
100 év (emberi léptékben: 18 év)

A karakter neme:
férfi

A karakter faja:
elf

A karakter kasztja:
Bárd – sötét bárd

A karakter jellemrajza:
Rend, Halál jellemű
Las’syna elf őseitől örökölt jellemvonásai közül több is dominál még nála, amivel részben elüt az átlag gorvikiaktól. Nyugodt és rendszerető, de akaratos és kitartó is. Ranagol fertőzése” nyomán – amit bárd mestere is tovább erősített – kissé magába forduló, szótlan, hidegvérű erőszaktevő lett, ami művészlelkét is jegessé tette. Ezen jellemvonásait képzettségeivel próbálja ellensúlyozni.

Személyisége:
Las’synát a kettőség jellemzi, tanult és örökölt vonásai, hazája és származása, művészlelke és iskolai nevelése miatt is. Ösztönösen vonzódik a széphez, egyszer ősi vére által a természet szépségeihez (csillagos ég, nyári eső, naplemente, stb.), másszor nevelése által a „városias” dolgokhoz (művészetek, míves fegyverek, női nem, stb.). Mindkét terepen otthonosan mozog, de egyikhez sem tartozik igazán. Rászokott az édesdohányra (ízesített dohány), de mellette mentagyökeret is rágcsál. A gorviki virtus is benne van, lenézi az ostoba embereket, főleg amelyek még ranggal, befolyással is rendelkeznek, de azzal nem tudnak megfelelően élni, illetve nem tudják kezelni. Ezen embereket szívesen Ranagol Úr elé küldi, ha van rá lehetősége. Mégis – biztonsága végett (hidegvérű és számító) – az alacsonyabb réteget célozza meg, akiket tapasztalata szerint könnyebben saját befolyása alá rendelhet vagy képzettségei vagy mágiája által. Ősi vére miatt hosszúéletű, azonban neveltetése cselekvésre sarkallja szüntelen, nem azt az életet éli, amit egy elf közösségben tanítottak volna neki.

Kinézet:
Las’syna testalkata szerencsére részben hasonlít a gorvikiakéra, vékony (78 font), ám magasabb az átlagosnál (66 hüvelyk – 198 cm). Világos bőrét testszerte - még mesterével töltött idejük alatt – tetoválásokkal borítatta, továbbá a szabadon maradt felületeket a szabadban töltött sok napfényes órával és némi barnító festékkel teszi sötétebbé. Ezüst haját hosszúra hagyja - hegyes fülét is takarva -, amit feketére fest, egészen mélykék – majdnem hollófekete - szemét pedig legtöbbször feketének nézik Gorvik lakói is. Arcának csontberendezkedése ugyan elüt a sólyomcsőr orrú, szegletes vonalú helyiekétől, de álcázó képzettsége segítségével ezt próbálja rejteni „beépülései” alkalmával.
A gorvikiak viselkedését pedig már „átnevelése” során elsajátította. Bal fülkaréjon ezüst fülbevalók. Jobb szemöldökben ezüst piercing.

Viselt, látható utazó ruházat, felszerelés Gorvikban:
fekete, puha talpú, térd alá érő gyaloglócsizma, fekete, bőszárú nadrág, combokra szíjazva tokokban 2 db. fegyver (markolat látszik), könnyű fekete paraszti ing, felette szürke szőrmeujjas (fegyverkabát), fekete csuklya, fekete vívó kesztyű, derékon lévő fegyverövön 3 övtáska, ellkason keresztben üres dobótőrös fegyveröv, derékövön további 2 kulacs (víz és pálinka), hideg-esős idő esetén incogno.


Előtörténet:
Gorvik, mint hűséges kutyája Kránnak, Ranagol Nagyúr szolgálatában mindig is próbálta utolérni a Sötét Birodalmat, ha ez mégsem sikerült volna, akkor legalább utánozni akarta. Az Ynev-szerte hírhedt, de a ranagolita világban híres kráni elfekkel kapcsolatban sem volt ez másképp.

Az egész ötlet Akvilonia Bíborosának fejéből pattant ki, bízva abban, hogy harci erejét, ütőképességét ezen ötlet kivitelezésével megerősítheti, átvéve az összes tartomány és az egész ország felett is az egyeduralmat. Ehhez megalakította a titkos rendjét, még saját titoknokai előtt is titkolózva, mindentől függetlenül tevékenykedtek legbizalmasabb emberei. Kránba betörni azonban őrültség és lehetetlenség lett volna, ezt a gorvikiak is belátták, főleg nem volt kedvük a két ország „gyümölcsöző” kapcsolatát elrontani. Ezért hát más ötlettel álltak elő, ami persze hűen tükrözi Ranagol romlottságát is. Az Elf Birodalmak (Elfendel, Sirenar Szövetség) elszigeteltsége és külső támadással szembeni erős védelem miatt ezen országokkal a hadiállapotot nem kockáztatta Gorvik, ezért hát az Ynev-szerte található, kitaszított vagy kivált elf kolóniákat kutatták fel szépen sorban és rajtaütéseket szerveztek, amelyek során csecsemő vagy fiatal elf ifjakat gyűjtöttek össze és hurcoltak Gorvikba. Ott azután elszigetelt corgákat hoztak létre, ahol papjaik, boszorkánymestereik Ranagol „áldásos” praktikáit bevetve torzították el nevelésük során az elfek jellemét. Azonban a Bíboros elszámította magát, kifutott idejéből, mivel amíg az elfek lassan öregedtek, a gorviki mesterek csak különféle mágikus praktikákkal tudták meghosszabbítani életüket, hogy végre kinevelhessék az első sötét „gorviki elf” kolóniákat, ehhez persze nem resteltek wier papokat és boszorkánymesteri mágiát sem bevetni, de a Bíboros halálával a támogatása a „titkos rendnek” megszűnt, mivel a szintén cserélődő tartományi államaparátusból sem tudtak róla.

Azonban Krán ügynökeinek – és főleg Krán elfjeinek - figyelmét ez a „titkos vállalkozás” sem kerülhette el hosszú ideig…és végül be is indult a Sötét Birodalom gépezete. Persze nem a diplomáciát kell érteni itt ez alatt, hanem kráni elf halálosztagokat, amelyek rendre feldúlták a corgákat és lemészárolták mind a sötétté gyalázott elfeket, mind gorviki „mestereiket”, akik közül azonban a hatalmasabbak sikerrel vették fel a harcot a krániakkal.

Éppen ezért menekülhetett meg a hiequarok pengéi és a kráni elf íjjak nyilai elől az az elf ifjú is, akit még gyermekkorában (alig múlt 25 éves, ami emberi mértékben 6 évnek felel meg) az északi Riegoy Városállamok Up-Umbar városának elf kolóniájából raboltattak el, és több mint öt évtizede már Gorvikban nevelkedett.
A túlélő ifjú származásáról, szüleiről már mit sem tud. (3601-ben született, eredeti neve Lirrion volt, édesapja Aurri Achiass egy dilomata, a helyi Kiszakadottak Hercegi Családjának oldalági leszármazottja, édesanyja Lyana, akinek felmenői között több Megtartó is volt évszázadokkal korábban, innen öröklődött a fiú kiemelkedő szellemi tudása, valamint érzékenysége a művészetek iránt. Szülei jó sorból valók, azonban fiúkat felkutattatni elegendő pénzzel, befolyással nem rendelkeztek, főleg nem olyan szálakat érintően, amelyek Délre vezettek). Az elrabolt elfnek sötét mesterei majdnem teljesen átformálták már tudatát, mivel a corgákban a gorviki mesterek első fázisként az elfek jellemét torzították el, nevelték Ranagol hitére az egykori kalahora-hívőket, majd csak ezután kapták meg a fegyveres kiképzésüket. Az északi árva ezen első fázis végén járt, amikor megtörtént a corga feldúlása. Ranagol hite megfertőzte már, mételyként árasztva el lelkét, amely azonban még teljesen nem torzult el, Északról szerzett halvány emlékei ott rejteznek tudata mélyén.

Az elf ifjú valószínűleg nem is maradhatott volna életben egyedül Gorvikban, a rajtaütést követő időben az erdőben bujkált, majd „szerencséjére” rátalált egy – akkor még csupán 35 éves - gorviki sötét bárd, Ramando cor Arta, aki művészlelke miatt érdekes kihívásnak gondolta az idegen fajú, különös kisugárzású fiú nevelését, ezért maga mellé vette és a Las’syna („erdő fia”) nevet adta neki. Sötét bárd mestere mellett a „gorviki elf” először is az álcázás mesterségét tanulta meg, majd az udvari körökben való eligazodás, cselszövés, orgyilkosság fortélyait. Ezen tudással egy egyszerű tolvaj lehetett volna az ifjúból, azonban mestere által felfedezett fogékonysága miatt végül Ramando által a művészeteket, a pszi és a bárdok mágiáját is elsajátította, mely mágikus praktikákkal még jobban el tudta rejteni eredeti származását is.

Ramando érezte, hogy „fiából” egyszer még nagy művész válhat, és ezért Ő mindent meg is tett, hogy Las’syna elboldoguljon minden körülmények között. Ezért hálás tanítványát mestere szintén megtanította a gorvikiak szent fegyvere, a ramiera páros forgatására, amellyel az elf már „fiatal” korára is halálosan bánt.

Ramando cor Arta a mellette serdülő elf elé tárta az általa feltételezett igazságot, miszerint Las’synát kiválasztották és elrabolhatták valamelyik külhoni országból, mivel egyáltalán nem Gorvikba tartozik. „Fia” származásáról sajnos semmilyen adatot nem tudott mondani neki, de tapasztalatai alapján valamely nagyobb hatalmú gorviki nemes „szereztethette be” a külhoni ifjat saját szórakoztatására. Ezen teóriájával Ramando tovább szította a gorviki öntudatot tanítványában, miszerint nem érdemtelenül került új hazájába.

Ramando mester Ranagol hittételeitől nem tiltotta tanítványát, de nem is volt elvakult hívő. Tanítása szerint a Kosfejes Úr az arra érdemesekre ilyen vagy olyan módon, de mindig figyel, azonban felszentelt szolgáitól jobb távol maradni.

A hintóval járó páros a Szent Föld minden tartományban bajt kevert maga körül a kb. két évtized alatt, amit együtt töltöttek. Azután vagy ékesszólásukkal, karizmájukkal, vagy mágiájukkal, esetleg pengeéles ramiérájukkal oldották meg azokat, közben folyamatosan menekültek is, többségében elkerülve az összecsapásokat.

Las’syna mesterén kívül senkihez nem kötődött, megtanulta kiismerni az embereket, az is azért, hogy hazugságaival pénzt, befolyást szerezzen. A nőket érdeklődve figyelte, főleg, mivel szépsége miatt vonzódott is hozzá a másik nem. Szüzességének elvesztése után a női lélek kiismerésének vágya tovább fokozódott, de tette ezt nagyrészt jéghidegen, persze élvezettel. Ahol kellett színészkedett, hazudott, ha lebukott csendben és könyörtelenül ölt.

Elméjének csiszolását mestere is szorgalmazta, látta, hogy szellemileg is megfelelő tulajdonságokkal bír Las’syna.

Hogy mestere hol tanulta az elme művészetét, azt csak Ramando tudta volna megmondani, de erről mindig is csak sejtelmesen beszélt, mint titkos ifjú kalandjairól. Las’syna sosem tudta meg, hogy mesterélt vagyonos családja taníttatta-e erre, vagy valamely „szekta” netalán gorviki corga volt iskolája.

Végül ezt sosem tudta meg Las’syna, mert Ranagol majd 60 éves korában magához szólította Ramando mestert egy félresikerült „éjszakai” kaland után.

Las’syna egyedül maradt, tapasztalt mestere nélkül sokkal kiszolgáltatottabb lett. Lelkében a „betanított” sötétség és ősi véréből éledező fény viaskodott mindig is, amit mestere jelenléte jelentősen kordában tartott. Viszont ismételt árvaságra jutása után túl sok ideje maradt gondolkodni az ifjúnak, a vallásba egyenlőre nem kívánt jobban elmerülni, életben maradásához tudása éppen elégnek bizonyult, de lelke háborog a benne levő kettőség miatt, amit a zenébe, énekbe meneküléssel csitít le.

Las’syna életcéljává lett, hogy kiderítse, honnan, hogyan és miért került Gorvikba, hiszen tudta – de legalábbis erősen sejtett -, hogy nem ez a föld szülőhazája. Mestere felvetései alapján megpróbál hírmorzsákat összekapargatni, ami szinte emberfeletti küldetés…de úgy döntött próbát tesz, persze nem élete árán. Ha sikerrel nem jár, akkor is van előtte még egy út…amiről Ramando mesélt, miszerint külhonban, a Kostagadók országaiban vannak hozzá hasonló lények.

A „gorviki elf” ezt követően próbálta a feltűnést kerülni és inkább gyalogszerrel közlekedett, nem akart mindenáron a nemesek „árnyékháború”-iban részt venni, de a mesterétől tanult képzettségei a nemesi körökben is utat mutattak neki, ha kellett. Naravik con Gorra néven siedon dispadaként mutatkozott be, egy család nélkül maradt és Las’syna által korábban a Nagyúr elé küldött gorviki nevét használva járta a tartományokat.

Lehetőségei szerint mégis inkább a könnyebben megvezethető, befolyásolható uradalmi szolgaréteg között vegyült el, onnan próbálta kideríteni, hogy származásáról melyik nemesnek lehet tudomása, hol kellene tovább keresgélnie. Ha kellett továbbra is hazugságot, ha kellett bókot, csókot, zenét osztott vagy pedig szükség szerint halált…lelkiismeret-furdalás nélkül.

Mesterétől egyedül díszes tikkfa lantját örökölte, illetve az öreg ramiéráit.

Las’syna fejében nem egyszer megfordult, hogy elhagyja Gorvikot, és a hitetlenek országában folytatja útját, eltűnve esetleges gorviki üldözői elől. Amiről azonban még Las’syna sem tud, az talán ennél is rosszabb…ugyanis Akvilona tartományi hírszerzésének feje innen-onnan összeszedett hírmorzsák alapján figyelt fel egy régi kísérlet „maradványára” és kezdte el követtetni a szálakat egy elveszettnek hitt gorviki „kincs” után…


Kezdő helyszín: Gorvik

_________________
Tharr áldása kísérjen, Sogron teste hűtse kínjaid, Morgena fénye árasszon el! Kyria Örök! Badr'cyah!


Vissza a tetejére
   
 
Hozzászólások megjelenítése:  Rendezés  
   [ 1 hozzászólás ] 

Időzóna: UTC + 1 óra [ nyi ]


Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó


Nem nyithatsz témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem szerkesztheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat ebben a fórumban.

Ugrás: