KIDOLGOZÁS ALATT
Név: Chyssur Assharion
Kor: 19
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kaszt: Fejvadász - Testőr - Ikrek
Jellem: Rend - Halál
Előtörténet:
3682-ben született … tartomány egy kis városában, …ban. Apja navor volt, elismert kovács, ahogy az ő apja, és az ő apja. Kivételes kézügyességének és alázatos munkájának köszönhetően a helyi nemesi család felkarolta és az udvarba költöztette, fedelet adtak a feje fölé. Anyja a nemesi házban cseléd szolgálatot töltött be. Apjával a kúriában találkoztak, és később szerelem szövődött közöttük, aztán pedig házasság. Chyssur elsőszülött gyermekként látta meg a napvilágot, őt pedig 4 évvel később egy kis húg követte. A kis Chyssur élénk gyermek volt, kinek gyorsan vágott az esze és – nem meglepő módon – hamar kimutatta érdeklődését a fegyverek iránt. A húga alig volt egy éves, mikor a háttérben húzódott hatalmi harcokat követően, a … nemesi ház fegyveresei rajtaütöttek a kúrián, és megölték többek közt a családját sok más szolgálóval és őrrel egyetemben. Ahogy a fiú jó pár sikertelen támadás után vértől mocskos, dühtől és kétségbeeséstől eltorzult arccal hátrált a kert közepén álló hatalmas tölgyfa árnyékában, a gyilkos lesújtott… Azonban Chyssur furcsa mód elvesztette egyensúlyát az egyenletes talajon, és a penge húsa helyett csak a ruháját tépte fel, felfedve a testén terpeszkedő sötét foltokat. Ezt követően a végső csapás elmaradt, helyette a fiút a támadó magával hurcolta. Senki nem emelt szót a rab ellen, úgy tűnt nagy tekintélynek örvend foglyul ejtője. Útjuk a … birtokra tartott, amely idő alatt végig síri csendben vonszolták, még a regulát is szavak nélkül ejtették meg az esélytelen szökési kísérletek után. A birtokon a család személyes testőr- és orgyilkos klánjának pugomagitorja elé vetették a fiút, néhány szóváltást követően. Chyssur a szavakat nem tudta kivenni, ködbe burkolózott az agya a több napos menettől, éhségtől, szomjúságtól és fájdalomtól. A pugomagitor megvizsgálta a testét, majd különös rituálé után kurta fejbiccentéssel jelzett a mögötte várakozó alaknak. Ekkor ájult el. Pár nappal később tért magához, sebeit bekötözték, és egy szolgálólány virrasztott ágya felett. Az szólt hozzá néhány nyugtató szót, és elment. Pár perccel később az az idősödő, mégis szikár férfi tér be hozzá, akit utoljára látott. Megvizsgálta, majd megkérdezte a nevét, hogy érzi magát, ám a gyerek nem szólt egy szót sem. Talpra állította a pugomagitor, és kitessékelte a küzdőtérre. A kiképzés elkezdődött. Az első hónapokban nem teljesített semmilyen feladatot melyet kiszabtak neki, gyakran próbálkozott szökéssel, ekkor kemény büntetést mértek rá, sanyargatták testét. Nem kivételetek vele, a többi vele majdnem egykorú fiú mégis gyűlölettel tekintett rá. Pár évvel később rájött, hogy irigység is lappang a rámeredő tekintetekben… Gyűlölték, amiért velük egyenrangúként kezelték, felkarolták, pedig ők ide szültettek, Chyssur pedig valamely nevenincs paraszt gyermeke. A gyűlölet azonban nem teljesedett ki tettlegességben, a klán nem tűrte az effajta viselkedést. A parancsok ellenzését, szép lassan az törte meg, hogy a nagymester kijelentette, szabadon elmehet, ha képes lesz egyszer is megütni. Természetesen hatalmas kudarcba fulladt az azon nyomban kitörő és csapkodó gyerek próbálkozása, cserébe olyan verést kapott, melyhez alig volt hozzáfogható. A fiút ezek – és persze felépülése – után végül fakardot ragadott, habár magának nem ismerte be, hogy a feladatokat teljesíti, hanem a saját útján halad, rá kellett ébrednie muszáj lesz ha az oktatókra hallgat. Így teltek számára az évek, célirányosan haladt a szabadulás felé. Barátai nem akadtak, beszélni is csak annyit beszélt, amennyit muszáj volt. Mikor tehette órákon át gubbasztott szobája sötétjében, és halkan beszélt elhunyt szeretteihez. Akkor még nem sejtette más is hallja őt, valami sokkal nagyobb hatalommal bíró lény, mint azt el lehet képzelni… Képzése során számos olyan adottság került a felszínre, mely meghatározóvá vált jövőjét illetően a klánban. A pugomagitor szerint gondolta, hiszen egy napon felszabadul. Chyssurt gyors felfogása, reflexei és ösztönei kiemelték társai közül, még ha akadt nála jobb kardforgató is, nehéz volt meglepni. Néha mintha saját hangja szólt volna hozzá mit kell tennie, merre kell figyelnie, azonban előfordult, hogy lágyabb, női hang visszhangzott a fejében. A hangot anyjának tulajdonította, és erő öntötte el, hogy arra gondolt, a Lindigassról figyelik őt. Már jócskán taposta a tizenhatodik életévét, mikor egy út során, Urukat kísérve rajtuk ütöttek ellenséges katonák, uruk vérére szomjazva. A kavarodásban eszébe jutott, hogy végre itt a lehetőség a szabadulásra, azonban a több évnyi regula, a tanítások a kötelességről, a tiszteletről és a hűségről megdermesztették. Ha fut, árulást követett volna el a szemükben. Még emlékezett, hogy apja első tanítása is erről szóltak, és megadták neki a módot a szabadulásra is. A tisztességes módot. Leblokkolásából egy halálhörgés szakította ki közvetlenül a háta mögül. Az egyik támadó immár halottan terült el a földön, felette az a bajtársa állt, ki a legjobban gyűlölte őt mindenki közül. Egy véres pugosst tartott az egyik kezében, másikat gyomrára tapasztotta, ahonnan szivárgott a vére. Ekkor értette meg. Akármennyire is csak a fogva tartóinak vélte őket, az ő szemükben a testvérük volt, akit meg kell védeni és segíteni a személyes ellentéteket félretéve a szorult és igazán nehéz helyzetekben. Halkan bocsánatot és feloldozást kért halott szeretteitől, immár testvéreitől, mestereitől és famorjaitól. Félelmet nem ismerve vetette bele magát a csatába… A harc végén, saját életerejét adta magát feláldozó bajtársának, hogy túlélje. A boszorkánymester érintése égett és maradandó sebet ejtett mellkasán és nyaka egy részén. Ez a seb emlékezteti ki is ő valójában és hova tartozik. A nap végére megdöbbenésére az eddig barna szemében fekete foltok pettyeztek ki… Pár nappal később derült ki a nagymester szavaiból, hogy oka volt, miért magukhoz fogadták aznap a fiút. Morgena kegyeltje. A szakadt ruha, a pettyek a szemében. Jelek, hogy a kijelölt ösvényen halad. Másnap reggel a nagymester felkereste a szobájában, álmában az Antisson járt. Még aznap kinevezték az Úr fiának egyik testőrének…
Megjelenés:
Viszonylag magas (175cm), közepes testalaktú (78kg), szikár férfi. Mindig egyenes derékkal lépked, ám testtartásáról tükröződik a robbanékonyság. Sötétbarna haja rövidre van nyírva, barna szemét apró fekete pettyek tarkítják. Átlagos toroni arcszerkezettel rendelkezik, vonásait a nyakán és az állkapcsa szélén éktelenkedő heg csúfítja. Anyajegyszerű fekete foltok futnak végig a vállán, mellkasa felső részén és a hátán. Klánjának és a nemesi ház jelképe a háta közepére van tetoválva, egymással összefonódva. Fekete bőszabású ruhákat hord, amik nem gátolják a mozgásban, alattuk a testét védő páncélt, és rejtett pengéit. Karjaira alkarvédő van felszíjazva. Bőrcsizmájának orra vasalva van.
Jellemrajz:
Becsületes, a végsőkig lojális ember. A Családdal tisztelettel beszél és bánik, még a nála alacsonyabb rangúakkal is. Éber szeme állandóan forog, egy percre sem pihen. Azonban nem riad vissza a gyilkolástól, de szükségesnek ítéltetik akkor könnyű szerrel öl. Érzelmeit ritkán tudja véka alá rejteni. Ártatlanok megölése iránt sajnálatot is érezne ha nem Toronban nőtt volna fel...
Kezdő helyszín:
Toron