- Aha... kaptál egy fülest mi?.... Te.... Te.... Te.... kufircoló pun*ivadász Te...... De jobban jársz ha nem várod meg míg odaérek, mert akkor nem csak egy fülest kapsz...
*Azzal Ako kezében megjelenik egy kétélû csatabárd közel egy méteres nyéllel. A tûz még mindig ott lobog a szemében. Úgy 10-12 lábra lehet tõlle amikor meglátja a kezében a csokitojást. A fegyver eloszlik a semmibe kezébõl, s lemered, szinte földbegyökerezik a lába.*
- Ez nem lehet, hisz a nyulat én magam trancsíroztam szét karácsonykor a gépsor mellett a hó alatt. Kitapostam az agyvelejét.... Honnan a fenébõl jött ez ide?.... - *azzal feldereng az arca* - De hát húsvét van!... Akkor lehet vadászni megint a tojásokra?... Vehhheeehhheeheheheheh... nekem lesz mindjárt kettõ... nem is kettõ... három
*Azzal szép lassan elindul Ynnub felé...*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Hát igen. Mondtam, hogy a Nagy Piros megint bekavart valami klóngéppel.
*Vakarja meg a füle tövét a fehérnyúl. Valamivel jobban érzi magát az éles-hegyes alkalmatosságok nélkül. Még a tûz is lohadozni látszik. De csak óvatosan! A karácsonyi nyuszi is ott szívta meg, hogy egy pillnatra nem figyelt és a következõben már egy ragacsos tócsává volt égetve! A 3 tojásos lehetõség említésére azért végigfut a srác hátán a hideg.*
<Az nem jelenthet semmi jót, ha hirtelen ennyire vészjóslóan mézesmázosba vált Ako. >
-Nos igen. Ismét gyûjtögethetünk tojásokat. Mondjuk van egy olyan érzésem, hogy a jelenlegi három tojásodból kettõt talán nem kéne nagyon megragadnod az én testi épségem érdekében.
*Közben próbál kissé féloldalasan állni, még talán kicsit hátrébb is araszol, hogy az esetleges "kitörés" ne érje teljesen védtelenül nemesebb nyúlszerveit. *
- Ugyan drágaszágom, tudod, hogy fájdalommentesen csinálom az ilyet
*Ynnub egyszer csak azt veszi észre maga körül, hogy lassan a fák a fejük tetejére állnak, gyökerük égnek mered. A nap szinte lepottyan az égrõl, a fûcsomók mint a bárányfelhõk kezdenek úszkálni az "égen", mely nem kék, hanem inkább lángvörös színben játszik lassan. (Mindebbõl GyökKettõ semmit nem vesz észre, õ továbbra is személheti nyugodtan a jelenetet.)
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
- Csináltam én valamit?
- Vagy én? - *jelent meg Akotól egy újabb Ako.* - Vagy én? - *és még egy Ako... - Vagy esetleg én? - *és még egy Ako... Ez a folyamat ismétlõdött, míg a nyuszifiú körül 10 Ako nem állt, kik össze-vissza mozogtak... - Szóval...?!? Hol is vannak azok a tojások?
Hé Te!.... Érdekesen kinézõ ismerõs félnõ félakármi, nincs kedved kicsit szórakozni - esetleg kereshetnénk közösen tojásokat, amit késõbb assziakármizhetsz... - *fordult egy pillanatra oda az összes Ako GyökKettõhöz.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Tudod te, hogy hogy értem. Egyébként a tojásokat sajna keresnünk kell mint a karácsonyi szaloncukrokat. Kivéve természetesen azt a bizonyos kettõt, aminek a helyét már amúgy is jól ismered.
*Itt azért nem bírta megállni, hogy egy nosztalgiázó gonoszkás vigyorkát el ne eresszen. A félvalamis nõt teljesen el is felejtette. Az asszi... szó halatán felmerednek a fülei és izgatottam kérdez Ako-tól.*
-Asszinilálni?!? Csaktán nem valami scientológista rettenet? Ne hagyd magad a befolyása alá esni kedves, drága Akika!
<Már csak ez hiányzott. Most az ünnepi jelképek mellé még Tom Cruissal is meg kell verekednünk?! >
Bevág egy bájvigyort, mikor szóba kerül.
-Nyugalom. Épp most választottam új prófétát. Legyél te -néz a másik nyúllényre, aki hím. -Mosolyogni tessék, koollektíííva!-mondja csíz helyett és egy özönvízelõtti vakutányér nõ ki a fejébõl, majd stepfordi mód a polaroid kép a száján jön ki.
-Ah, íme...Tessék...-adja át a hímnek s meglepõdve veszi észre hogy csuklójából két kis csövecske fúrja meg a hím nyúllényt aztán a csövek visszahúzódtak.
-Szerintem most kaptál H5N1 vírust. De te nyúllény vagy. Nem csirke. Sebaj. Ezek a nanoszarságok meg ne zavarjanak. Tökéletesebbé tesznek. A kis pamacs farkad nagyobb lehet. A fém kinövésekre gondolj piercingként. Dekoratívak. Marihuánát valaki? -kezd el egyet sodorni.
-Egyébként a biohazard jelût ajánlom. Attól újra embernõ lehetsz-nyomja azt a kindertojást a nõ nyúllény kezébe. Az egyik henger megrepedt.
-Ezek a rózsaszín félorkok hamar megnõnek ám...
S valóban. A kikelõ borg félork, azaz Gyök2/1 szõre ciklámen színû. Mindezt fekete fém kiegészítõk teszik divatossá. Mondani sem kell, hogy rockzene harsan fel közben.
Ako
*A 10 Ako elõször meghökkenve nézi s ráncolja homlokát, hogy egy új bálvány lesz az ex-jébõl... Majd a nagyobb farokról szóló mondat miatt érdeklõdõ arcot vág.* - Nagyobb farok?... És mit kell ahhoz tennie?
Nos legyen az a biohazard... meg melléje kérek marihónaalját - bár aztat nem tudom milyen.
*Aztán az egyik henger megrepedésére odakapja a fejét, arca változik öröm száll rá. Úgy látszik Ynnubnak szerencséje van, ez az újfajta születés Akot teljesen lenyûgözte.* - De gyönyörû rózsaszín félork! Még sosem láttam ilyen szépet, igaz ez az elsõ rózsaszín félork amit látok. Nézd Yni... olyan szép, emlékeztet a mi kis hat kölkünk születésére ez a pillanat
*És örömkönnyek jelennek meg a szeme sarkában. Közben azért a kindertojást megpróbálja kinyitni - ha talál benne valamit azt bekapja és jól megrágja, lenyeli... majd tartja a kezét a marihónaaljának, miközben a feje ütemesen jár le, s fel a zene ütemére....*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
-Tudod mikor fogsz te engem fertõzni, meg alakítgatni!
*Morogja a kiborgnak, aki épp megszúrkodja. Ez már elég volt neki. Most kezdett tényleg bepöccenni ezekre a szeszélyes szipirtyókra. Összpontosított és fókuszba rántva a sötét erõk energiáit kilökte testébõl a mindenféle kórokat, fertõzéseket és nanoizéket. Csak úgy freccsent a cucc, ahogy a tûszúrásnyomokon keresztül távozott a fehér nyúlból. A harag magához térítette. Már csak egy Akot lát, aki épp valami ismeretlen mûanyagtojás tartalmát majszolva örvendezik a rószaszín, RÓZSASZÍN! félorknak.*
<Miért kell nekem ezekkel mindig összeakadnom. Mindig kifogom a flúgos nõket és ráadásul rendszeresen össze is szûröm velük a levet. >
*Ezzel bosszúsan felkapja a szegecselt bunkót és magában morogva elindul az erdõbe.*
-Majd megmutatom én! A hülye Mikulás, hülye nyulával együtt elintézem ezt az egészet egyszer és mindenkorra! Nehogymá hiányozzon nekem ez a lelki tortúra.
Ako
*Két lépéssel Ynnub után lép és megragadja a füleit.*
- Hohóóó! Nem mész te sehová drágaszágom, míg a tojásokat ide nem adtad...
No, meg gyere mán vissza, hármasban szép az élet. Ez a bigyó meg biztos nem próbálkozik mégegyszer ilyen szúrásokkal, ha igen, meg lecsapod a dorongoddal, ahhoz úgyis jól értessz
*Aztán odafordul a fél ember-robot nõhöz - ha megkapta a sodort anyagot jó nagyot szív bele.*
- Jut eszembe... ha ezek félorkok, akkor ugye a karácsonyi légyottodnak a következményei... Én ismerem ám azt a fa**t, aki akkor bezavart a bokrosba... õ volt tavaly húsvétkor az egyik társam, kit az a hüle varázsló átváltoztatott nyúllá...
Nézd csak... igazam volt... ezen van bolyhos kis farkinca - fehéren... - *mutatja a kipottyanó rózsaszín félorkbébi hátsóján a szép bolyhos kis nyuszi farkincát.*
- De ne álldogálljunk mán itt. Ha van tojás húsvéti, akkor van húsvéti nyúl.... keressük meg. Ha hárman összefogunk, akkor nincs olyan állat ami megmenekülhetne tõllünk... A miénk lesz vehhhehhheeeeehheheheheheeh a tojásaival együtt
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*A füleinél fogva fennakad Ako markaiban. Már megint, mint a hatosikrek összehozásánál. Azért kicsit elgondolkodtató, hogy miért van az, hogy a Kontinens egyik legbrutálisabb boszorkánymesterét egy nyúllány így tudja "dróton rángatni"?! Ezt már nem foghatja õ sem csupán a nyúllét szükségleteire. *
-Asszony engedd el a füleimet, mert megjárja a félkiborg barátnõd! Jólvan veled megyek. De ne hidd, hogy csak azért, hogy ismét babusgasd a tojásaimat, aztán meg focicsapatot alapíthassunk a következõ szezonra. A húsvéti nyulat meg nem rögtön megölni ám! Elõsször kivallatjuk, hogy mit tud a klóngyárról, meg a Nagy Piros terveirõl.
*De azért visszafordul és unott képpel szemléli az ugrándozó félorkot. Gondolatai pedig egyre jobban kezdenek ismét a rekettyés, bozótos részek felé kalandozni.*
<Hm. Talán, ha beszívott Ako, akkor könnyedén be lehet majd csalni a málnásba. >
A fû tuti minõség. A nyúllány minimum szivárványt láthat tõle. A kindertojásban lila óvszer van, rághatja...Gyökkettõ csípõre tett kézzel nézi, kicsinye hogyan asszimilál egy katicát és elégedetten megsimogatja a fejét:
-Jó kisfiú. A kollektíva büszke rád. menj, és igázd le a katicákat! Õk a 35002-es faj!
Aztán a két egymásba gabalyodó nyúllényt nézi:
-Most akartok reprodukálni utódokat és menjek arrébb, vagy késõbb? A valák szerint közel már a Tojásvár, érezni a szövõlepke meg a szendvics illatát...
*Lassan Ako számára a nap mellé három szivárvány társul, melyek egymásba fonódnak és a rockzenére táncot járnak. Telipofával vigyorog az égen tomboló jelenségre. Mive a szájában lévõ akármit nem sikerül szétrágnia, kiveszi szájából és megvizsgálja, majd elhajintja.*
- Sosem voltam híve, hogy bármi is akadályt jelentsen egy közös......
Hogy mint mondtál? Szendvisz és tojásvár?... Tyûûûûûûûû nyamiiiii
*Indul meg az egyik épp virágzó bokor felé, ugyanis számára a virágok helyén tojáskarikák látszódnak, a levelek szalámikarikák, az ágak pedig mustárral megkent kis kiflidarabkák... Elérvén a bokrot, jó hatalmasat harap bele az egyik ágába, majd kiköpi....*
- Pheeee... ez sem olyan már mint régen... tele van tartósítóval, mûkajával, és az a sok E-komponens... Inkább szívok még egy kicsit - ez legalább eredeti
//most mennem kell, úgy 7-8 körül leszek várható a folytatáshoz//
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.
*Kicsit hagyja Akot "szárnyalni", fõleg mikor a nyuszilány magától is a bokros rész felé indul. Azt meg szinte el sem hiszi, hogy egyenesen a bokrok közzé vetõdik, hogy jót harapjon egy láthatólag csak számára létezõ valamibe. No ekkor megindul a fehérbundás fickó is és beugrik a zöldövezetbe, ahol ha minden jól megy mindent szabad. *
-Ohh aKo! Óóó Akóó! Whááá! Mi a frász ez az izé itten?!
*A hentergés közben már-már ráfeküdt egy sunyin megbúvó sonkásszendvicsre. Kihalászta maguk alól és bosszúsan meredt rá. Erre az uzsonnánakvaló rápislogott.*
<Na ebbõl az elvarázsolt erdõségbõl elegem van. De legalább Ako nem vette észre és így még visszatérhetünk az elõbb elkezdett témához. >
*Ezzel egy laza mozdulattal kihajintja a fura étket a bokorból és folytatja a "hadmûveletet". A bokorból kezdenek igencsak félreérthetetlen hangok kiszûrõdni. Legalábbis a nyúlfiú mindent megtesz, hogy ez így is legyen. *
-Ágrhhh Aki! Tudtam én, hogy miért bírjuk egymást!
*Kicsit váratlanul érte a letámadás, de nem ellenkezett a dolog ellen. A szendviccsel nem törõdik, inkább türelmetlenül rántja vissza kedvesét a bokor sûrûjébe - ha már elkezdett valamit fejezze is be. Addig bizony el nem engedi a nyuszifiút, amíg maradéktalanul a kevére nem tesz - így egy kicsit tovább maradnak a bokorban, s Ynnub bundája igencsak csapzottan áll rajta mikor elõmásznak. Ruhaigazítás közben csillogós szemekkel néz a nyuszifiúra.* - Azt hittem nem akrasz újabb kölköket.... pedig a hold és a mars állása szerint most épp ismét termékeny idõszakomat élem. Örülhetsz drágám, karácsonykor ismét megtapasztalhatod, milyen apának lenni....
Na gyere, ezt meg kell ünnepelni - szívjál te is egyet - *dugja Ynnub szájába a félig elszívott marihuánás sodort cigarettáját, majd miután jó nagyot slukkoltatott belõle õ is beleszív egyet.* - Áááááááhhhhh.... ilyen szép az élet.... A nap süt, a szivárványok még mindig táncolnak, a csillagok potyognak az égbõl tüzijátékot idézve, szól a kellemes zene, a sültmadarak csiripelnek a fákon itt van egy ízig-vérig férfi nyúlfiú.... és én pedig szárnyalok...
*Azzal kezeivel csapkodni kezd, ugrálni... nem veszi észre, hogy a nemrégiben kihajintott szendvics a lába alatt van. Így ha az nem vigyáz a pislogó szemeivel, akkor bizony Ako kitapossa.*
Emberi törvény kibírni mindent S menni mindig tovább, Még akkor is ha nem élnek már benned Remények és csodák.