Karácsonyi játék [2006]

[Quator ar Zaraquer]

(Ynnub)

*Õ is megtoran, de õ a piros szín láttán. Már éppen emeli a vasalt dorongot, hogy halálrasúlytsa a nyuszilányt, amikor az hirtelen hozzádörgöli az orrához az orrát. Ez annyira meglepi és egyben a "célegyenest" is elérhetõvé teszi, hogy hirtelen lerakja a botot és ráugrik a lányra. Aztán, amikor amaz elkezd a varázslat megszûntetésérõl magyarázni kissé csalódottan, de megembereli magát és lehuppan a nõcirõl.*

-Na akkor most mi legyen? Krampuszozzunk vagy inkább menjünk a fekete alakkal és kérdezzünk meg, hogy visszaalakítana e minket emberekké? Mondjuk, ha már ilyen elképesztõ módon képesvagy befolyásolni a valóságot és a dolgokat, akkor miért nem varázsolsz Te vissza minket?!

[Yvett de Crei]

Ako

*A leteperés viharos, s egyben a hóba is szögezi Akot.*
- Oh... csak nem itten mindénki elõõõt... Ááááá amit én mívelni látszat csupin... csupin a szémid nézi, de valójában megmárad az ami..... Vagy máskíííp... eltüntithetem farkáádat... de attól áz még ottán fog maráádni...- *angyalkázik egy kicsit a hóban* - Níííís... mit csiniljunk? Igaz a cuki nim vááár.... ez az ipséé itt márád a macááával. Tudniiii.... menjünk buckik közi.... ott lenni krampuszik.... ahol krampuszik ott lenni a cuki.... és ahol cuki ott lenni nékünk nágyon-nágyon jóóóóó dilig...

[Quator ar Zaraquer]

(Ynnub)

-Jó, akkor irány a krampuszok barlangja! Ha elintéztük az ördögfiókákat legalább a buckák között kettesben leszünk.

*Közben felveszi a fegyverét a hóból. Felsegíti Akot és az angyalkázással "kiásott" szaloncukrokat is felveszi mielõtt a lány észrevette volna õket. A két csillogópapíros rumostöltelékû édességet beleteszi az ágyékkötõjén lévõ tépõzáras zsebbe és elsepri magáról a havat újfent.*

<Na lassan annyi hó ragad rám, hogy hóember lehetek. Mondjuk ahogy elnézem itt mindenfelé a hóban is van elhullajtva a szaloncukrokból. Node a karmpuszoknál mégiscsak nagyobb a koncentrációja a cuccnak. >

[Nekromat]

(Joky)

Végre elindulnak, de pár lépés után látja hogy a lányt, akit Mirandának hívnak, igen nyugtalan és mintha keresne valamit.Elõször nem tudja mit akar, majd mikor a botról kezd el beszélni, leesik neki hogy az õ fegyvere pedig valahol elveszhetett a sok hempergésben.
-Ááá... értem.Nincs meg a bunkósbotod.Na várj egy kicsit.
Megfogta a lány kezét, becsukta a szemét és egy kis szimpatikus mágia és teleport varázslat segítségével a lány kezébe termett a fegyvere.Elégedett mosollyal nyugtázta hogy sikerült ez a nem olyan könnyû varázslat, és fújt egy nagyot.Már biztos nagyon józan lehet ha ilyeneket is megtud már csinálni.Mikor Miranda az ételrõl beszél, eszébe jut hogy õ sem evett már jó ideje és a lány édeni szépsége elterelte figyelmét az éjségrõl.
-Hát, sült gesztenyém nincs, de egy kis szárított hús és aszalt gyümölcsöm van.
Majd a lány kezébe nyomott mindenbõl egy gyors étkezésre valót és gyorsan megkajáltak.Mellé a színte már teli kancsóból itták a jó minõségû bort, hogy megint szintre hozzák magukat!
-Na hogy ízlett?

[Yvett de Crei]

Ako

Ynnub segítségével feláll a hóból. Hajából kirázza a havat, s észre veszi, hogy a nyúlfiú az ágyékánál matat
- Izééé..... talán várniii kéééne méég... ha egy kicsit távolodni e helytõõõõl.... ennyi embéééértõõõl, na.. akkor matáááthatsz máshol is.
Azzal kézenfogva õt húzza maga után keletre, a hóbuckák közé. Kikerültek egyet jobbról, hármat balról, egyen felmásztak, és lecsúsztak a túloldalt, majd újra kerülés jobbról kettõt, balról négyet... Az emberi hangok már rég nem jutnak el hozzájuk oly messze járnak a többiektõl, de Ako csak megy elõre rendületlenül. Lehet, hogy még õ sem tudja hová tart? Miközben halad bele-bele szimatol a levegõbe, majd egyszer csak felcsillannak szemei.
- Arra ott ni..... ott... lenni krampusziiiiiiii - *és mutat maga elé kb. 20 lépésnyire egy alig fél méteres lyukra a hóban.

[Quator ar Zaraquer]

(Ynnub)

*A matatás emlegetésére csak gonoszul vigyorog. Aztán pedig hagyja, hogy a lány húzza maga után. Ahogy egyre távolabb haladnak a társaságtól egyre inkább kezd azon morfondírozni, hogy végülis a hancúrt vagy a krampuszvadászatot helyezze elõtérbe. Aztán egyenlõre a másodiknál marad, mondván, hogy utánna az adrenalintól fergetegesebb lesz az elsõ. A lyukat megtalálva megörül. Közelebb menve bekukkant, hogy mirõl is lenne szó, de csupán a sötétséget látni. Az üreg meglehetõsen mély és nem úgy néz ki mintha fõbejárat lenne.*

-Na akkor itt lemegyünk és már nagyjából ott is vagyunk. Talán egy légaknával lehet dolgunk, mert fõbejáratnak azért kicsit kicsi ez az üreg.

[Navaratna]

(Mici)

-Vészhelyzet!-a háttérben valóban az amerikai sorozat nyítózenéje kezd el fülében döngeni, inkubálná és adna neki 20 mg lidokaint, s tudja jól, mi baja lehet szerencsétlennek: droghiány. Kezd józanodni! Elvonási tünetek! Újabb tû elõ, felszívott bele egy adag morfiumot-annyit, amennyi még nem altat be, de már szépen lebegtet- s a manó bal vénájába nyomta. Sátáni vigyorral nézte a mûveletet, majd egy "Szívást!" kiáltással lélegeztetõre ballonozta szegényt, kéjgázzal töltve, de a biztonság kedvéért egyet ütött ki neki 320-szal, defibrillátorral. Atyát leintette, a katéterre nem lesz szükség. Árgus szemekkel és egy neylonzacskónyi technokollal arcában várta mi lesz a beteggel. Röpkét imádkozott a fogtündérnek.

[Layla]

(Miranda)

A lány arcán bárgyú mosoly jelent meg, pontosan olyan,mint amilyet Dobby produkált annó a Harry Potterben. Úgy látszik, a fél napja kortyolgatott lsd-tartalmú teszkó kóla most kezdi el kifejteni a hatását.-Rendben, ha nincs más... -azzal Miranda rávetette magát a húsra, és éles Colgate-fogaival rágcsálni kezdett.

[Orwen del'Correl]

(Charls)

A manó úgy pattan fel ülõ pozícióba, mintha rugóval húztá volna.
-A táncoló hópelyhek éjjelén, csengõszó és rénszarvasok idején, hol egy rõtköpenyes szakállas az úr, és drazsék tengerében sok fantázialény túr, a gyõztes, ki elnyeré a jutalmat, nemmás mint...

Ekkor érkezhet meg az agyába a tudatmódisító szerek többsége (mivel igen tekervényes járat vezet egy manó agyába), úgyhogy halálian bamba, vigyorgó arcot vág, és üveges tekintettel mosolyog Micire.

[Navaratna]

(Mici)

Mikor látja, mi lett a manóval, végre garázdálkodhat: elõvett egy rózsaszín babaruhát, kis topánkával, masnival és játékmackóval. Lecsupaszította a manót és átöltöztette, majd karjaiba kapta és ringatni kezdte:
-Csendes éj, szentséges éj...!-énekelte, majd jártkálni kezdett vele szép nyugodtan. Cuppanós csókot nyomot az arcára, dicsérte, milyen jó kislány és biztos nem kap virgácsot a Télapótól.

[Orwen del'Correl]

(Charls)

-Jó kislány vagyok! Jó kislány vagyok! És hozzá édesen mosolygott a rózsaszín ruhában. Csak a szakálla volt furcsa, node mindegy ezek apróságok.

[Layla]

(Miranda)

A lány befejezte az evést, és immáron kérdõn nézett a varázslóra. Már komoly alkohol-hiányban szenvedett, amit nem csillapíthatott a bor -neki ruma volt szüksége... jó sok rumra -ami szaloncukorból származik...
-Sosem fogok többet hegedülni, ha nem indulunk el azonnal... -majd meghallotta a távoli UgRok szarvasmarha-bõgését. Már tudta, merre kell indulnia... a varázsló válaszát meg sem várva rohanni kezdett balerinacipellõs lábain a hang irányába...

[Yvett de Crei]

Ako

Ynnub lyuk kukucsolását nem nézte tétlenül, hanem egy hatalmas rúgással bejjebb küldte.... Azonban ez a nyúl ebbe az üregbe nem fért be, alaposan elakadt benne. Ako dühében ráállt hátára és ugrálni kezdett majd kiabálni, hogy minden nyúl befér minden lyukba, nem igaz, hogy õ ezt az egyet fogta ki, aki még erre sem képes. Ugrálásának következménye az lett, hogy kettejük alatt beszakadt a hó, s rögtön egy jó 10 lábnyi mély oduban találták magukat.
A negyed-nyúllány havat köpködve kászálódott ki a ráomlott hó alól, nyuszi fülei fejéhez tapadtak, kicsi nyuszi farka dideregve rángatózott hátsóján. Azonban megszólalni nem tudott - a látvány mi elétárult megbénította.
Egy fészek, puhaságot, kényelmet adó fészek... benne egy nyuszi, babakék és babarózsaszín szalaggal nyakában, hatalmas masnikkal. Épp egy csokitojást tojt...

[Quator ar Zaraquer]

(Ynnub)

*Ahogy hirtelenbelelökik a lyukba a fegyverét ösztönösen maga elõtt keresztbe teszi és így fennakad a peremen. Erre a nyuszilány még jól meg is tapossa minek következtében mindketten belezuhannak a beomló üregbe. Az omladék alól kikászálódva neki is a fejére simul a füle, de inkább az idegtõl, mint a hótól. Amúgyis vörös szemei, ha lehet még vörösebb színben úsznak az agyába tóduló vértõl. Hirtelen talpraugrik és elkezd a szegecselt doronggal hadonászni, fõleg mikor meglátja a csokitojást tojó nyulat a fészkén.*

-Miafrancnakugrálszteitt?! Ez meg ki a reves istencsapása?! Igen te! Rólad beszélek tapsihapsi! Hová rejtetted a karmapuszokat?!

*Szegény megfélemlített tojósnyúl erre még vagy két tojást produkált, majd reszketõ füleivel mutatott egy viszonylag széles járatba a háta mögött, mely végén enyhe derengést lehetett látni és a szaloncukorgyártás gépesített részlegének zajait.*

-Kösz! Te meg Ako gyere oszt rendezzük le ezeket az ördögfiókákat, mert hha így haladunk engem megüt a guta és még a versenyt sem sikerül befejeznünk idõre.

*Ezzel valamelyest lenyugodva kézenfogja a nyuszilányt és elindul vele az alagúton megnézni a gyárat. Ahogy végigérnek a járaton kb másfél méter magasan lehetnek a barlang aljától. Hatalmas földalatti cukorcsarnok tárul a szemük elé, ahol sok kb 120cm magas szarvas, villásfarkú krampusz nyüzsög. Két dolgot lehet róluk elsõre levenni. Az egyik az, hogy annyira nem õrzik õk éberen a dolgaikat, legalábbis nem errõl az oldalról. Másrészt viszont elég bárgyú teremtéseknek néznek ki, hogy egyszerûen oda lehessen menni a nagy kupac frissen elkészült rumos-szaloncukorhoz. Jobban megnézve nem is ez az egyetlen ilyen járat a falon. Több is van és mindegyikbõl különbözõ csokitojások, bárányok, csibék kerülnek eléõ és olvasztják be õket a szaloncukorhoz.*

-Ügyes! A Télapó a húsvéti szezonon kívül kihasználva a csokitojások viszonylagos eladhatatlanságát ezekbõl készítteti a szaloncukorbevonatot. Olcsó munkaerõ, olcsó alapanyag.

[Yvett de Crei]

Ako

Nem mozdul... az ámult képe meg egy igen groteszk vigyorba fordul....
- Hááát nim látni... Õ a Húsvéti Nyúúúl.... Õ miááátta van fülim, farkim, és níííígy mellim....
Azzal ráveti magát a húsvéti nyúlra, de valószínûleg az számíthatott ilyesmire, mert könnyedén elugrott elõle. Ako arccal a frissen tojt húsvéti tojásban landolt, mely még langyossága miatt szépen szétkenõdött arcán. A teljes önkontroll elvesztésével nekiesett a nyúlnak... no nem kézzel, hanem egy igen vakító fénycsóvával, mely a tenyerébõl indult, s pont a húsvéti nyuszi bundájával találkozott. Hála a sarokbaszorításnak, mely a kör alakú barlangban megtörtént a nyuszi bundája lángra kapott, s hiába a vergõdése, hiába a sok csokitojás tojása félelmében ako elegánsan elsötétülõ képpel odament hozzá és egy igen jól irányzott rúgással úgy gígán rúgta, hogy a nyúl rögtön megpurcant. A sötét szemekbe csillogás költözött...
- Sült nyúl hús...
Ako csak falatozása után indult meg Ynnub után, bár furcsálta, hogy ennek a nyúlnak csoki íze volt....
A szaloncukor gyártására elhúzta a száját
- De hát ez nem is igazi cukiiii.... azt kézzil csinillliiiik..... ezt hamis..... s bennei mi is váááán?.... - *próba képpen bekapott egyett, megrágta, lenyelte* - hááát bizeez nem rum... csááák válámi utinááát..... olyan gazdaságos...... csak íze rumi..... de jó, mert melegíííít....- *azzal elkezdte falni a hamis rumutánzattal töltött szaloncukrokat.